A férfiak tornájának drámai végkifejlete mellett nem lehetett panaszunk a női curlingesek érmekért folyó csatározásaira sem – leszámítva éppen a döntőt, ahol az eddig a mezőnyön hatalmas meglepetésre átgázoló dél-koreai csapatból kifogyott a gőz, és igazából semmilyen ellenállást nem tudott tanúsítani az első felnőtt aranyérmét így az olimpián megszerző Anna Hasselborg-féle svéd csapattal szemben. 

Kontinensek viadala

Az elődöntők pikáns párosítást hoztak, hiszen az egyik ágon az őszi Európa-bajnokság döntősei, a másikon pedig az ázsiai-csendes-óceániai zóna bajnokságának döntősei csaptak össze ismét egymással: Svédország az Eve Muirhead által vezetett Nagy-Britanniával, Dél-Korea pedig Japánnal találkozott, így az is biztos volt, hogy az ázsiai meglepetéscsapatok közül egyikük még messzebbre viszi, és döntőt játszhat majd.

Bár a többség a svéd-brit találkozóra helyezte tekintetét az egy időben, egymás mellett zajló elődöntőkön, viszont mégsem ez szállította a nagyobb érzelmi hullámvasutat. Hasselborgék simábban nyertek, mint arra számíthattak, mert bár a svédek a kezdettől fogva őrizték lépéselőnyüket, Eve Muirhead hetedik end végén elkövetett hibája, amikor egy túl rövid dobással három pont lopást engedélyezett a skandinávoknak, végleg feléjük billentette a mérleget. Az Európa-bajnokok kilenc end után, 10:5-ös állásnál kénytelen-kelletlen kezet nyújtottak, így eldőlt, hogy legfeljebb már csak megismételni tudják a Szocsiban megszerzett bronzérmüket.

A másik mérkőzésen eközben Dél-Korea és Japán ázsiai rangadója elnyúlt egészen az extra endig. Pedig a 10. end utolsó köve után néhány másodpercig már zengett a stadion a hazai szurkolók örömétől, és a koreai csapattagok söprűi is a levegőbe emelkedtek, amikor a guard mellett elsikló utolsó kő kiütötte a ház közepéből a japán követ. Néhány másodpercig valóban úgy tűnt, hogy a japánok játékszere csúszik távolabbra, amivel Kim Eun-jungék megnyerték volna a mérkőzést, ám aztán mintegy megtáltosodva a koreai játékszer mégis pár centivel távolabb osont a kör középpontjától, így váratlanul már Satsuki Fujisawáék örülhettek, hogy lopásukkal kiharcolták a hosszabbítást, míg a hazaiak arcáról leolvadt a mosoly. Hihetetlen érzelmi hullámvasút volt, ahogy pár pillanaton belül mindkét csapat tagjai végigzongoráztak az öröm és a csalódottság közötti skálán.

A mérkőzés tehát 7:7-es állással folytatódott, noha befejezőként a koreaiak helyzeti előnye megmaradt. Az extra endben a japánok jól taktikáztak, sikerült sokköves állást kialakítaniuk, így a koreaiaknak ismét egy precíz dobásra volt szükségük a ház közepébe. Ennek az endnek az utolsó pillanataira is bőven maradt izgalom, ám komoly söprőmunkával sikerült eljuttatniuk a kövüket a pontot érő helyre, így az érmet soha még világbajnokságokon sem nyerő Dél-Korea végül kiharcolta, hogy olimpiai döntőt játszhasson.

Muirhead nem akarta húzni

Előbb azonban még jött a bronzmérkőzés, ami szintén komoly téttel bírt. Japánnak első olimpiai dobogója volt a cél, a briteknek pedig a négy évvel ezelőtti helyezés megismétlése, amit előzetesen is minimális elvárásként tűztek ki maguk elé Muirheadék, ha már a szkeletonos Lizzy Yarnold mellett ők voltak a brit olimpiai küldöttség másik legfőbb reménységei.

A találkozó ennek megfelelően fokozott óvatoskodással kezdődött, az első félidőben nem mentek bele bonyolult endekbe a csapatok. A 2. és a 4. endben a britek rá tudták kényszeríteni a japánokat, hogy csak egy pontot írjanak, ugyanakkor ezzel sem mentek sokra, mert Muirhead viszont a rombolással telő 1. és 3. end végén ugyanazt a hibát követte el: nem tudott kipördüli a házból az ütése után, hogy nullázzon és jobb folytatásban bízva továbbvigye a kalapácsot, ehelyett mindkétszer megírta ő is az 1-1 pontokat. A szünet előtt egy újabb sovány brit pontszerzéssel 3:2-es állás alakult ki.

A folytatásban a japánok próbálták elérni, hogy a meccs során valaki végre két ponttal is megnyerjen egy endet, de a 6.-ban és a 7.-ben sem sikerült, így azokat lenullázták, majd a 8.-ban, amikor végre megnyílt erre a lehetőség egy egyszerű draw képében, Fujisawa túl rövidre mérte azt, így mégis maradt nekik az egy pont, 3:3-ra egyenlítettek.

A kilencedik endben több taktikai opció is állt a britek előtt, hogy miképp sáfárkodjanak a pontszerzéssel és a befejezés jogával, de a végére az egy pont megszerzésére korlátozódtak a lehetőségeik. Muirheadnek ehhez egy raise-takeoutot kellett volna precízen végrehajtania, hogy kiüsse a rivális követ, ami végül nem jött össze, így a japánok egypontos lopásával és előnyével fordultak az utolsó menetre – az állás viszont így sem volt tragédia a briteknek, hiszen továbbra is befejezőként kellett a két pontra törekedniük.

A mérkőzés legösszetettebb játékát hozta a 10. end, amelynek végjátéka igazán érdekes helyzetet teremtett. Utolsó dobása előtt Muirhead csapata egy kővel állt pontszerző helyen, és ha nem nyúlnak hozzá a bonyolult álláshoz a házban, akkor kiegyenlítenek és extra end következhetett volna. A skót skip azonban mindenáron el akarta dönteni a találkozót, és bevállalt egy nehéz ütést annak érdekében, hogy két pontot is írjon. Nem jött be a kockázat, sőt, japán lopás lett a vége, így Fujisawáék a világbajnoki ezüst után egy olimpiai bronzzal két év alatt másodszor lepték meg a világot, Muirheadék pedig csalódottan, érem nélkül utazhatnak haza.

„Északon akarok élni és meghalni”

Ilyen előzmények, és az egész olimpiai curlingtornák alakulása után mindenki nagy várakozásokkal tekintett előre a döntőre, ahol Dél-Korea arra készült, hogy feje tetejére állítsa a sportág erőviszonyait, hasonlóan ahhoz, amit a férfiaknál az USA csapata vitt véghez. Sajnos azonban a döntő színvonala alaposan elmaradt a várakozásoktól, és a csoportkörök kilenc mérkőzésén csak japán ellen veszítő, majd az elődöntőben nekik is visszavágó házigazdák csak árnyékuk voltak korábbi önmaguknak. Vagy éppen a végére fulladt ki a lendület, vagy a történelmi siker terhét nem bírták a vállukon, de a csarnokot megtöltő szurkolóiknak igazából nem is volt sok lehetőségük arra, hogy egy-egy szép ütést követően örömujjongásban törjenek ki.

Kim Eun-jungék rendkívül pontatlanul játszottak, szinte egyszer sem sikerült tökéletesen elbújtatni a köveiket, fontos ütések után nem egyszer a saját kövükkel is kipördültek, és még a guardok építésével is akadtak gondjaik. Anna Hasselborgékat eközben semmilyen körülmény nem zavarta meg, minden hibát kihasználva tankönyvszerűen tették a dolgukat, és külön kiemelendő a lead posztján játszó Sofia Mabergs teljesítménye, aki az értékelés alapján 100%-os teljesítménnyel abszolválta a döntőt, vagyis minden kövével pontosan azt hajtotta végre, amit a skip kért.

A koreaiak csak háromszor egy pontot szereztek, és már a félidőre is 4:1-es hátrányba kerültek, miután skipjük egy-egy elmért raise-takeouttal és double-takeouttal két endben is lopást engedélyezett. A kegyelemdöfést a 7. endben vitték be a svédek, amikor a kalapácsot végre a kezükbe kapva három pontot írtak, a 9. end végén pedig 8:3-as állással a hazai kedvencek kezet nyújtottak és elfogadták a vereséget.

Ha ez az utolsó mérkőzés nem is vetett rájuk jó fényt, nem szabad elfelejteni a semmiből az esélyesek közé növő dél-koreai csapat egész tornán nyújtott teljesítményét, akik ezüstérmükkel az ország első dobogós helyét szereznék a világbajnokságok és az olimpiák tekintetében. Az egész hetet mosolyogva végigjátszó Japán harmadik pozícióját hasonlóképpen ünneplik hazájukban, a két csapat pedig együttesen Ázsia valaha volt legjobb curlinges teljesítményét produkálta, hiszen sohasem állhatott még világverseny dobogóján két onnan érkezett csapat is. 

Svédország eközben Kanadát is átugorva az olimpiai női curling történetének legsikeresebb nemzetévé vált, s a harmadik arany megszerzését az előző kettőért felelős élő legenda, Anette Norberg is a helyszínről nézte.

Az Anna Hasselborg, Sara McManus, Agnes Knochenhauer, Sofia Mabergs és a tartalékjátékos Jennie Wahlin által alkotott csapat még mindig viszonylag új jövevénynek számít a nemzetközi curling élvonalában, és az elmúlt években fájdalmas módon már lecsúsztak néhány nagy torna megnyeréséről, felnőttként szerzett első aranyérmük azonban most a legjobb helyszínen, az olimpián adatott meg nekik. A csapat három tagja legutóbb a 2010-es junior világbajnokságot tudta megnyerni, most viszont ismét énekelhették a svéd himnusz fenti alcímben olvasható refrénjét.

Összegzésként elmondhatjuk, hogy az eddigi legfordulatosabb, legemlékezetesebb olimpiai curlingtornákat szállította a pjongcsangi olimpia, kezdve a debütáló vegyes párossal, amelynek megnyerésével Kanada megőrizte a becsületét a később rájuk leselkedő történelmi mélypontok ellenére is. A férfiak tornáján az Egyesült Államok, míg a nőknél a három nagy ázsiai nemzet erős szereplése pedig remélhetőleg hozzájárult ahhoz, hogy egyre szélesebb körökben váljon ismert sportággá a curling, na meg ahhoz, hogy a heteken belül kezdődő világbajnokságokon már még több csapattal számolhassunk a végső győzelemre is esélyesként.

Az olimpia a vasárnapi záróünnepséggel véget ért, de curlingből még bőven kapunk ebben a szezonban, hiszen március 17-én startol a nők, 31-én pedig a férfiak világbajnoksága!

Ester Ledecká történelmet írt és alpesi síben szerzett aranya után megnyerte a snowboardosok parallel óriását is, amiben már előzetesen is a legnagyobb favoritként tartották számon. A cseh lány már a kvalifikációban is a legjobbnak bizonyult, onnan pedig már nem volt megállás a szemtől szembeni fordulókban. A nőknél a dobogó további két helyét elfoglalták a németek, míg a férfiaknál a svájci Nevin Galmarini egy fiatal hazai versenyzőt győzött le a döntőben.

Az alpesi síelés történetének két legeredményesebb nemzete vívta meg csatáját az aranyéremért, amit végül Svájc kaparintott meg, miután 3:1 arányban legyőzte a kissé tartalékosan felálló Ausztriát. A dobogó harmadik fokára kisebb meglepetésre Norvégia állhatott fel, a skandinávok a szám egyik fő esélyesének számító Franciaországot múlták felül a bronzéremért folyó összecsapáson. A csapatverseny presztízsét amúgy semmivel sem emelte fel az olimpia, jellemzően ugyanazon sztárok gondolták úgy, beszállnak egy ötkarikás medáliáért cserébe hazájukat képviselni. Többek közt az osztrák, a norvég, az olasz, de különösen az amerikai csapatból bántóan sok nagy név hiányzott. Az olimpiákon első ízben megrendezett versenyformában Magyarország is képviseltette magát, s azt kell mondanunk, szépen helytálltak a fiúk, lányok az olimpiai bajnokkal szemben. Nem mellékesen ez a szereplés egy olimpiai 9. helyet jelentett az országnak.

Az utolsó napokhoz érkezve sem szűnnek a váratlan eredmények a meglepetések olimpiáján. A férfiak curlingdöntőjén Dávid legyőzte Góliátot, az elmúlt években magukat halomra nyerő Niklas Edin-féle Svédországot ugyanis térdre kényszerítette az esélyesek között előzetesen egyáltalán nem emlegetett, de az elmúlt napokban ihletett formában játszó Egyesült Államok.

Michelle Gisin nyerte az olimpia utolsó alpesi síben szerezhető aranyérmét! A svájci lány egy nagyszerű lesiklás után egy közel hasonló erősségű műlesiklást is fel tudott mutatni. Ez elég volt arra, hogy nyomást helyezzen a lesiklás után vezető Lindsey Vonnra, aki végül ki is esett. Így Gisin az alpesi összetett olimpiai bajnokának mondhatja magát. A dobogóra a szlalomban önmagához képest ismét visszafogottan teljesítő Mikaela Shiffrin és a lesiklást elrontó Wendy Holdener állhattak még fel.

Az olimpiát megelőzően a két legbiztosabbnak vélt versenyszámként kezeltük a szlalom női és férfi ágát, már ha az alpesi síelésen belül nézzük, de a teljes palettából is ott lett volna a helye a TOP-10-ben. Ehhez képest mindkét számban súlyos vereséget szenvedett az ügyeletes korszakos zseni, a nőknél Shiffrin lemaradt a dobogóról, míg ma Marcel Hirscher egyszerűen besokallt az első futam legelején. Olyan történt, amire idén még nem volt példa. S hogy a párhuzam tökéletes legyen, a nagy ász buktáját egy svéd szlalomos használta ki aranyat érdemlően. André Myhrer két, minden hájjal megkent, de végletekig rutinos menettel megérdemelten lépett Ingemar Stenmark nyomdokaiba – karrierje alkonyán. Eközben Henrik Kristoffersen az őt émelyítően frusztráló mumusa hiányában elvesztette koncentráltságát, nyerő helyzetből csatlakozott a kiesők népes táborába. A mezőny több mint fele búcsúzott. A dobogó másik két szereplője komoly meglepetés, Ramon Zenhäusern révén 28 év után szerzett újra svájci férfi érmet szlalomban, míg Michael Matt révén Ausztria egyfelől némiképp vigasztalódhatott, másfelől bátyja szocsis győzelme után újabb medália került a családi vitrinbe. Samsal Dalibor jó szokásához híven hamar kiesett, ellenben Kékesi Márton két szimpatikusan agilis menetének hála a remek 30. helyen végzett, alig több mint tíz másodperces hátránnyal.

A férfiak és a nők curlingmezőnye is átverekedte magát a nagyüzemen, a csoportkörök lezárultáig a két tornán összesen 91 mérkőzést játszottak le, és azon kaphatjuk magunkat, hogy már csak nyolc van hátra ahhoz, hogy az összes olimpiai érem gazdára találjon a sportágban.

Meglepetések voltak szép számmal, mert bár elkerülhetetlen, hogy az elődöntősök szűk köréből mindig kiszoruljon néhány esélyes, most a hölgyeknél tényleg alaposan borult a papírforma. Cikkünkben áttekintjük, hogyan alakult a Round Robin a párhuzamosan futó férfi és női tornán.  

Érvényesült a papírforma. Miként a tavalyi tesztversenyen, úgy a mai olimpiai futamon sem talált legyőzőre Sofia Goggia. Mint azt megírtuk előzetesünkben, amennyiben az olasz lány hozza tudását és fergeteges tempóját hiba nélkül, nem lehet őt felülmúlni. Mi tagadás, Ragnhild Mowinckelnek kis híján összejött, az olimpiára csúcsformába lendült norvég lány csupán 9 századdal maradt el az aranyéremről. Búslakodnia persze nincs oka, második érmét gyűjtötte Dél-Koreában. Lindsey Vonn már közel fél másodpercet kapott, a bronzéremmel így meg kellett elégednie. Osztrák részről a nők lesiklása is komoly csalódással ért véget, egyetlen TOP-10-helyezésnél többet nem tudtak felmutatni.

Szinte tökéletes napot zártak rövidpályás gyorskorcsolyázóink, öt indulónkból három továbblépett az egyéni előfutamokból, női váltónk pedig bravúros idővel második helyen végzett a B- döntőben, ami a kizárásoknak köszönhetően egy olimpiai negyedik helyben nyilvánult meg. A biatlon vegyesváltóban francia siker született, míg az északi összetett hosszabb versenyszámában kiváló csapatmunkájuknak hála mindegyik érmet besöpörték a németek. A nap másik két díjátadóján a kanadaiak sportolói állhattak a dobogó tetejére: jégtáncban a Virtue- Moir kettős harmadik aranyérmét szerezte, míg női félcsőben Cassie Sharpe győzött egy egészen elképesztő gyakorlattal

Kína és Kanada A-döntős kizárásának következtében három olimpiai pontot ért a B-finálé második helye. A mai selejtezőkből három magyar is továbblépett.

„Jászapáti Petra a második pontszerzőnk” – írtuk tegnap. És persze a teljes magyar sajtó hasonló szalagcímekkel hozta le korcsolyázónk eredményét, ahogy egy héttel előtte Liu Shaolin Sándor 5. helyét is ilyen szavakkal adták hírül. De a MOB honlapján is megtaláljuk az aktuális ponttáblázatot, a hagyományos éremtábla mellett. Viszont ha körbenézünk a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, esetleg a nemzetközi sportsajtó háza táján, akkor hasonlót nem találunk, ott elsősorban az éremtáblázatról beszélnek. És akkor az amerikai különcködésről nem is beszéltünk…

A hétvégi nagyüzemet követően viszonylag szolidabb programmal folytatódott a pjongcsangi téli olimpia. Három számban hirdettek bajnokot, s minthogy a gyorskorcsolyázók sprinttávján és a síugró csapatversenyen is a norvégok vitték el az aranyat, immár bizonyossá vált, a norvégok minden idők legeredményesebb olimpiáját várják. A bob kettesek versenyén holtverseny alakul ki az élen, a kanadai és a német kettős végzett az élen századra azonos idővel. Először az ötkarikás játékok történetében magyar sízőt láthattunk a szabadstílusú szakágakban. Nos, Swaney Elizabeth szereplésében nem volt sok köszönet…

Meglehetősen izgalmas versenyre volt kilátás, ám végül simán, 22,8 pontos előnnyel Norvégia lett az olimpiai bajnok a csapatversenyben. A norvég gárda ezzel sporttörténelmet írt, hiszen az olimpiák történetében először végzett az első helyen a csapatversenyben. Az ezüstérem komoly csatában ugyan, de végül Németországé lett, míg a bronzérem a lengyel csapat nyakába kerülhet majd a holnapi éremátadó ceremónián, akik szintén történelmet írtak, hiszen Lengyelország olimpián csapatversenyen még soha sem állt a dobogón.

Vasárnap hajnalban rendezték a férfiak óriás-műlesiklását, ahol a tegnapi nappal ellentétben nem született meglepetés. A toronymagas favorit, Marcel Hirscher ezúttal időjárási körülmények által nem befolyásolt versenyen is dominálni tudott, így második olimpiai aranyát szerezte. Henrik Kristoffersen nagyszerű második futammal, nyolc helyet javítva lett ezüstérmes, míg a legnagyobb kihívónak gondolt Alexis Pinturault nem tudott igazi nyomást gyakorolni az osztrákra és csak a harmadik helyen végzett.

Még mindig nehezen ocsúdunk fel attól, amit az utóbbi napokban a biatlonosoknál láttunk Pjongcsangban.

Heti összefoglaló a pjongcsangi sífutószámokról.

Mozgalmas nyolcadik napon vagyunk túl az olimpián. Short trackben két döntőt rendeztek, mindkétszer magyar érdekeltséggel – és Jászapáti Petra révén pontszerzéssel. Alpesi síben egy snowboard-világbajnok szerezte meg az aranyérmet, Kamil Stoch pedig immáron háromszoros olimpiai bajnok. A német hölgyek jelentős vereséget szenvedtek biatlonban, míg sífutásban a norvég váltó szoros küzdelemben verte a svéd hölgyeket.

Megvédte címét és ezzel harmadik olimpiai bajnoki címét szerezte Kamil Stoch a férfiak nagysánc egyéni versenyében egy hihetetlenül kiélezett versenyben, rosszabb szélviszonyok között is legyőzve Andreas Wellingert, aki ezúttal a normálsánc aranyérme után egy ezüstöt vihet haza, míg a bronzérmet a kisebbik sánc után ismét Robert Johansson szerezte meg.

Egyik szemünk sír, a másik nevet a pjongcsangi rövidpályás gyorskorcsolya újabb fináléit követően: a női 1500 méteren a 19 éves Jászapári Petra maximális nyugalmának köszönhetően pazarul versenyzett a mai napon, aminek egy olimpiai 6. hely lett az eredménye. A férfiak 1000 méterén akár érmet is szerezhetett volna a nap során kissé fáradtak tűnő Liu Shaolin Sándor, de a túlzott kockázatvállalását kizárás követte, így oda az újabb remek helyezés.

Az olimpia, sőt a modern alpesi síelés legnagyobb szenzációját hozta a hölgyek szuperóriás-műlesiklása. S ha nem akarunk nagy szavakat használni, akkor úgy is fogalmazhatnánk, hogy egy pokolian jó versenyt. A nagy ászok egytől egyig elkövettek legalább egy durva hibát, avagy egyszerűen egy adott szektorban jócskán elmaradtak a nagyátlagtól. Ez utóbbi lett Anna Veith veszte, ő bukta el az aranyát egyetlen századdal a kígyótérről érkező vetélytárssal szemben. Lara Gut egy konkrét kanyarban sodródott le vészesen, az elsőként rajtoló Lindsey Vonn az utolsó fordulót vette igen-igen kövérre, míg Sofia Goggia túlvállalta magát. Aztán jött Ester Ledecká és a hódeszka kétszeres világbajnoka úgy odapörkölt a világ legjobb lesiklóinak, amire alighanem senki nem számított. Ha győznie sikerül kedvenc sportágában, sporttörténelmet ír az olimpiák, meg úgy általában a sporttörténetben. Veith ezüstérme sem sorolható a várt kategóriába, bár voltak biztató siklásai, a következetesség mintha hiányzott volna belőle idén. Tina Weirather harminc év után szerzett újra érmet Liechtensteinnek, az anyuka és a nagybáty révén ebből hét családon belül maradt.

Stílszerűen hét aranyérem talált gazdára az olimpia hetedik napján. Alpesi síelésben meglepetések születtek: Matthias Mayer teljesen váratlanul tette szinte semmissé az osztrák lesiklók előző napig betlijét, míg Mikaela Shiffrin az olimpia egyik legnagyobb meglepetését szolgáltatva lemaradt a dobogóról kedvenc számában, szlalomban. Az olimpiai bajnokot Frida Hansdotternek hívják, komoly elégtétel ez a mezőny egyik legpechesebb versenyzőjének. Sífutásból Dario Cologna negyedik olimpiai bajnoki címét szerezte, ezzel beért Simon Ammannt a svájci örökrangsorban. Aerialban ismét fehérorosz győzelem született, gyorskorcsolyában folytatódik a holland hegemónia, míg szkeletonban a papírformának megfelelően a hazaiak örülhettek. Emellett kvalifikációt tartották nagysáncon, s folytatódott az olimpiai jégkorong- és curlingtorna is.

Nem akármilyen fordulatot hozott az osztrák lesiklósport élete egy éjszaka leforgása alatt. A tegnapi történelmi betli másnapján már a sógorok örülhettek, Matthias Mayer pedig Svindalt követően a második síző, akinek mindkét gyorsasági szakágban összejött az olimpiai bajnoki cím. Hermann Maier 1998-as sikere óta ünnepelhettek ismét olimpiai bajnoki címet az osztrákok Szuper-G-ben. A dobogó másik két fokán ismétlődés esete állt fenn, csak épp fordított sorrendben. Beat Feuz zárt ezüstérmes pozícióban, míg a tegnapi második Kjetil Jansrudnak meg kellett ma elégednie a bronzéremmel. A nap meglepetésembere, Blaise Giezendanner mögött ötödikként zárt Aksel Lund Svindal. Kékesi Márton a pálya elején búcsúzni kényszerült.

Nagy német és norvég győzelmeket, váratlan eredményeket, összességében pedig az olimpia eddigi legsűrűbb programját hozta a 2018-as téli játékok hatodik versenynapja. Címszavakban? Érmet szerzett Spanyolország, volt holtversenyes bronz és egy 66 éves várakozást szakított meg Németország.

Sok halasztás után ma hajnalban végre sor került a hölgyek első alpesi síversenyére, ahol Mikaela Shiffrin visszatért győztes formájába és máris megszerezte első aranyérmét a játékokról. A két legnagyobb favorit, Rebensburg és Worley is rontott az első futamban, végül pedig a dobogóra sem állhattak fel. Ez jelentős esélyt adott a többieknek, így az első sikerét üldöző Manuela Möggnek is. Az olasz féltávnál vezetett, de elizgulta a második futamot, így dobogóra sem állhatott. Az érmekre végül Ragnhild Mowinckel és Federica Brignone csaptak le.

Csoda köszöntött be a Pjongcsang melletti sípályákra, az elmúlt napok szélvihara helyett remek idő, szikrázó napsütés fogadta a világ legjobb lesiklóit. Ennek megfelelően fair versenyben dőlt el a királykategória trónja, mégpedig az arra érdemesek közt. Aksel Lund Svindal egy messze nem tökéletes csúszással szerezte meg hazája, Norvégia első olimpiai bajnoki címét lesiklásban, ami saját maga második aranyérme ötkarikás játékokról. Kellett ehhez a végén több nagy hibát elkövető Kjetil Jansrud, a kettős norvég győzelem miatt annyira azért aligha bánkódik. Az előzetesen legnagyobb favoritként elkönyvelt Beat Feuz is éremmel gazdagodott, esetében egy alaposan elfuserált szektoron múlt a még fényesebb érem. Érdekesség, hogy mindhárom érmes a Head lécein síelt. Jó összteljesítményt produkáltak az olaszok, Dominik Paris épp leszorult a dobogóról, míg Peter Fill a szép hatodik helyen végzett. Kettejük közé az idény meglepetésembere, Thomas Dreßen került. Csalódást keltően szerepelt az osztrák válogatott, legalábbis ha a realitások helyett sógoraink hírhedten magas elvárásaiból indulunk ki. Vincent Kriechmayr 7. helye volt ma a csúcs számukra. Kékesi Márton tisztességesen végigküzdötte a pályát, 11 és fél másodperces elmaradásával az 53. helyen végzett, vagyis a célba érkezők közül senkit nem tudott megelőzni. Ez volt a papírforma.