A férfiak és a nők curlingmezőnye is átverekedte magát a nagyüzemen, a csoportkörök lezárultáig a két tornán összesen 91 mérkőzést játszottak le, és azon kaphatjuk magunkat, hogy már csak nyolc van hátra ahhoz, hogy az összes olimpiai érem gazdára találjon a sportágban.

Meglepetések voltak szép számmal, mert bár elkerülhetetlen, hogy az elődöntősök szűk köréből mindig kiszoruljon néhány esélyes, most a hölgyeknél tényleg alaposan borult a papírforma. Cikkünkben áttekintjük, hogyan alakult a Round Robin a párhuzamosan futó férfi és női tornán.  

Oh, Canada

A kanadai himnusz címét a női csapat szurkolói idén nem a díjátadó során fogják ismételgetni, viszont megtehették ezt számtalanszor a csoportkörök alatt, ahol Rachel Homanék tempósabban halmozták a vereségeket, mint a győzelmeket, ez a tény pedig már önmagában is csodaszámba megy, ha curlingről van szó.

A Homan által irányított csapat – mondhatni, természetesen – fő esélyesként vágott neki a női tornának, hiszen egyrészt ők az uralkodó világbajnokok, másrészt pedig az olimpián is Kanada a címvédő, noha 2014-ben nem ezzel a felállással, hanem Jennifer Jonesékkal alkottak nagyot, amikor egy szál vereség nélkül gázoltak át a teljes mezőnyön a dobogó tetejéig vezető úton.

Az olimpián újonc Homanék felé sem lehetett alacsonyabb az elvárás, bár néhány vereséggel mindig szabad számolni a kilenc találkozó során. Az első fordulón a házigazda dél-koreaiak elleni botlásra ugyan sokan felhúzták a szemöldöküket, de azt még be lehetett tudni a jéggel való ismerkedésnek. A második körben aztán a svédektől is kikaptak szoros végjátékban, ami az egyik legfőbb ellenféllel szemben szintén nem szégyen, viszont amikor a harmadik fordulóban a magát is teljesen outsidernek tartó Dánia is túl tudott járni Homanék eszén, akkor már erőteljesen kongtak a vészharangok Ottawában, a csapat otthonában. A kanadai különítmény még aznap este egy zárt ajtós válságtanácskozást is összehívott, hiszen ez már a legkevésbé sem volt tréfa, legjobb esetben is csak egy további vereség fért már bele a hátralévő hat meccsen, de a biztos elődöntőért mindenki mást érdemes lett volna felülmúlni, miközben a legnagyobb ellenfelek jelentős része még hátra volt.

Úgy tűnt azért, hogy a lányoknak sikerült összeszedniük magukat: bár az endek ólomlábakon lépdeltek számukra, három győzelem következett, és lassan kezdett újraéledni a remény. A Kína elleni vereség aztán ismét ébresztőt jelentett, az ezt követő, britek elleni mérkőzés pedig már tényleg sorsdöntőnek számított. De nemcsak Kanadának, hanem Eve Muirheadéknek is, akik egy győzelemmel biztosíthatták volna be az elődöntőt, és a skót skip a 9. endben egy tanítani való ütéssel, a 10.-ben pedig remek hívásokkal fordította a meccset a saját javukra. Kanada ezzel elkönyvelte ötödik vereségét, és az utolsó, oroszok elleni találkozó eredményétől függetlenül – amit egyébként példás visszazárkózás után megnyertek – elestek a folytatásról.

A végső tabellán hatodikként rangsorolták Kanadát a tíz csapat közül, ami minden szempontból történelmi mélypont az ország női curlingje számára. Az egy dolog, hogy az olimpiai programban való 1998-as megjelenés óta Kanada minden alkalommal érmes volt, de az 1979 óta minden évben megrendezendő női világbajnokságokon is csupán kétszer fordult elő, hogy a juharlevelesek ne lettek volna ott a legjobb négy között: 1982-ben és 1999-ben, de akkor is ötödikek lettek, kijelenthető tehát, hogy világversenyen a valaha volt leggyengébb szereplésüket produkálták.

Ha viszont azzal folytatjuk, hogy biztosan lesz ázsiai döntőse, és lehet akár két ázsiai érmese is a női tornának, akkor még nem is biztos, hogy Kanada korai búcsúja volt a legnagyobb meglepetés. Ez az olimpia a házigazda kontinens remekléséről is emlékezetes marad, hiszen Dél-Korea, Japán és Kína egyaránt a női tabella első felében végeztek, ekkora együttes erődemonstrációt pedig még sohasem láthattunk ázsiai csapatoktól.

A koreaiak Kanada elleni nyitógyőzelme után a házigazdák vereséget szenvedtek Japántól, ami kicsit visszafogta az elvárásokat, ekkor azonban még senki nem hitte volna, hogy Kim Eun-jungék az összes hátralévő találkozójukból győztesen keverednek ki, és az első helyen zárják a csoportkört, ami már önmagában is történelmi sikert jelent. Ahogy teltek a napok, úgy kezdett mindenki egyre komolyabb ellenfélként tekinteni a koreaiakra, akik a briteket és a remek formában lévő svédeket is felülmúlták, néhány rivális ellen pedig kifejezetten nagyarányú győzelmet arattak, és elsőként biztosították be helyüket az elődöntőben – úgy, hogy se olimpiáról, se világbajnokságról nincs még érme Dél-Koreának curlingben.

A japánok negyedik helyen jutottak tovább: Satsuki Fujisawáék is remekül kezdtek, sorsuk csak az utolsó négy körben begyűjtött három vereség miatt sodródott veszélybe, így a végén kedvező eredmények esetén az USA még megfoszthatta volna őket a helyüktől, de nem került sor erre a forgatókönyvre, Nina Rothéknak ugyanis nem osztottak lapot a svédek. Két ázsiai csapat lesz tehát a legjobb négyben, és mivel az olimpián a csoportkör első helyezettje a negyedikkel játszik, azaz Dél-Korea Japánnal, így egyikük már biztosan döntős is.

Kína az ötödik lett a csoportban, Bingyu Wangék szintén veszélyes ellenfelek voltak, de három ázsiai csapat már tényleg nem férhetett be a legjobb négy közé, elvégre az európaiak is szót kértek maguknak. Az Anna Hasselborg-féle svédek egy nap kivételével lehengerlően játszottak, azon az egyen viszont a koreaiak és a japánok is fogást találtak rajtuk. Továbbjutásuk azonban egy pillanatig sem forgott veszélyben, így ismét ott vannak egy nagy torna végjátékában az elmúlt két Eb ezüstérmesei.

Eve Muirheadék a négy évvel ezelőtti bronz után ismét az éremszerzés minimális céljával érkeztek, és az uralkodó Európa-bajnokok is remek formában vannak, még ha a svédek és a házigazdák elleni vereség mellett az USA ellen is botlottak, ami kicsit izgulóssá tette számukra a végjátékot.

A négy elődöntőst további négy csapat igen szorosan követi a tabellán, egyaránt 4:5-ös győzelem/vereség mutatóval, azaz egyetlen mérkőzésen múlhatott volna Kína, Kanada, az USA vagy Svájc továbbjutása – bár utóbbiak, az olimpián újonc Silvana Tirinzoniék is viszonylag hamar begyűjtötték vereségeik zömét, így egy pillanatig sem lehetett őket a legjobbak között számon tartani.

A tabella utolsó két helyén az orosz atléták és a dánok zártak, előbbiek kettő, utóbbiak egy győzelemmel. Eredmények szempontjából leszakadva ugyan a többiektől, de játékukkal nem kilógva a mezőnyből – ráadásul a két csapatot már sajátos történetük miatt is érdemes volt figyelni.

Mindenekelőtt arra kell kitérnünk, hogy a többszörös Európa-bajnok és vb-érmes orosz curling érthetetlen olimpiai gyengélkedése tovább folytatódott. Hiába bízott abban az orosz szövetség, hogy az új felállással, a szentpétervári Viktoria Moiseeváékkal majd végre megfordul a szerencséjük, ők sem tudták legyőzni az öt karika által a vállukra nehezedő nyomást, és karakteridegen teljesítménnyel ugyanúgy a tragikus 9. helyen végeztek, mint az elmúlt két olimpián a moszkvai csapat Anna Sidorovával. Moiseeváék ráadásul néhány nagyon csúnya vereségbe is beleszaladtak, hiszen a britek, a koreaiak és a svájciak is legalább hétpontos különbséggel győzték le őket.

A dánok ehhez képest büszkék arra, hogy több mérkőzésük is csak hajszálon, az utolsó köveken dőlt el az ellenfelük javára, és bár csak egyszer nyertek, azt a legfélelmetesebb együttes, Kanada ellen tették. És bár csak a tabella utolsó helyének sorsáról döntött, mégis különleges pikantériája volt az orosz-dán összecsapásnak, amit a leendő sógornők harcaként harangoztak be. Az összekötő kapcsot a két csapat között a dán férficsapat leadje, Oliver Dupont jelenti, aki egyben öccse a női csapat gerincét képező Madeleine és Denise Dupontnak, és jegyese Viktoria Moiseevának, akivel júniusban kelnek majd egybe. A már-már „családinak” is nevezhető curlingmeccsen azonban nem sok mosolyt engedtek el a másik felé az egymást a magánéletben is ismerő skipek, szoros végjátékban pedig az oroszoké lett a győzelem.

Az elődöntőket pénteken rendezik, amelyekben tehát Dél-Korea – Japán és Svédország – Nagy-Britannia találkozókra kerül sor, így már az is biztos, hogy a döntőben és a bronzmeccsen is egy ázsiai csapat fog szembekerülni egy európaival. A svédek és a britek már voltak olimpiai bajnokok, a jelenlegi játékosaik közül viszont még senki, Kanada nélkül pedig alighanem mindenki érzi a ritkán adódó nagy lehetőséget. A papírforma, vagy inkább a józanész továbbra is Hasselborgék vagy Muirheadék végső diadalát diktálja, és bár az eddigiek alapján a két ázsiai csapat is legalább egyenrangú ellenfelük, mégis szenzációszámba menne, ha Dél-Koreának vagy Japánnak sikerülne megnyernie az olimpiát. Ázsia eddigi egyetlen ötkarikás érmét Bingyu Wangék szerezték a 2010-es harmadik helyükkel.

A női torna részletes eredményei ide kattintva érhetők el.

Nem lesz érmes az összes Muirhead

A fentiek után nyugodtan kijelenthetjük, hogy a férfiak Round Robinja hozta a kevesebb meglepetést, de azért azt úgy, hogy se Thomas Ulsrudék, se az Eve Muirhead két testvérét is sorai között tudó brit csapat nem lesz ott az érmekért folyó harcban.

Ahogy a hölgyeknél, úgy a férfiaknál is a svédek maradtak a legtovább veretlenek: Niklas Edinék már hat győzelemmel álltak, amikor a csoportkör végén kétszer botlottak, de még ezzel együtt is ők zártak az első helyen a tíz csapat közül. Az a két botlás azért így sem volt kellemes, Svájc egy 10:3-at volt képes behúzni ellenük, amit követően Edin nyilvánosan kezdte magasztalni az ellenfél negyedik dobójának, Benoit Schwarznak a mesteri dobását, amely megalapozta a svájciak ötpontos endjét és győzelmét. A legutolsó fordulóban aztán a svédek 7:2-es állásnál elég korán feladták a meccset a norvégok ellen, ennek az általában öldöklő skandináv csatának azonban itt már nem volt meg a szokásos tétje: a svédek már biztos csoportelsőknek, a norvégok pedig már biztos búcsúzónak számítottak. Thomas Ulsrudék, na meg a meccsről meccsre változó tarka nadrágjaik lesznek a folytatás legnagyobb hiányzói, ezen a tornán azonban nem volt meg bennük a rájuk jellemző átütő erő. Ismét? Szocsihoz hasonlóan most is csak ötödikek lettek a nemzetközi dobogókról egy évtizeden át szinte kirobbanthatatlan norvégok, ezen felül a tavalyi Eb-n is lecsúsztak az éremről, a tavalyi vb-n már nem is ők képviselték hazájukat, és az ideire is Steffen Walstadékat küldik helyettük. Thomas Ulsrud 46 évével idén már a teljes olimpiai mezőny harmadik legidősebb sportolójának számított, és ha nem is előbb, de utóbb mindenképpen le fog áldozni napjaink legnépszerűbb férficsapatának csillaga is...

Kevin Koe-ék igyekeztek megőrizni Kanada curlingeseinek becsületét, bár erős kezdésük után mégis eljött egy olyan nap, amikor ők és a női mezőnyben gyengélkedő Rachel Homanék is három vereséggel álltak. A férfiaknak azonban végül mégsem okozott gondot a továbbjutás, a másodikak lettek a rangsorban, három elveszített találkozójuk azonban jelzi, hogy ők sem olyan ellenállhatatlanok, mint amilyennek az olimpia előtt gondolni lehetett. Ráadásul az a három csapat győzte le őket, akik hozzájuk hasonlóan továbbjutottak az elődöntőbe, azaz kettőjükkel még biztosan találkozniuk kell ismét.

A férfiak mezőnye egy fokkal még kiegyenlítettebb volt, mint a nőké, hiszen hárman 5:4-es, hárman pedig 4:5-ös győzelmi aránnyal zártak, előbbieknek ráadásul ez már a továbbjutás esélyével kecsegtetett. Az USA, a britek és a svájciak zártak egyenlő mutatóval a 3-5. helyeken, közülük a mindig sötét lónak számító (és ezen minőségükben 2006-ban egy olimpiai bronzot is megcsípő) amerikaiak kerültek a harmadik helyre, miután mindkét közvetlen ellenfelüket legyőzték a csoportkörök során, míg Peter de Cruzéknak és Kyle Smithéknek egy tiebreakben kellett eldönteniük a negyedik hely sorsát. Ezt a közép-európai idő szerint csütörtök hajnalban zajló találkozót a svájciak nyerték, miután nyolcendnyi kiegyenlített játék után a kilencedikben öt pontot is írtak, így ők lettek a továbbjutók, míg a Thomas Muirheadet és Glenn Muirheadet is sorai között tudó britek lecsúsztak a folytatásról, így a híres testvérek közül csak a lány harcolhat az érmekért. 

Ázsia a férfiak között is komoly erőt képviselt, még ha a szoros középmezőnyben végül csak a 7-8. helyre is rangsorolódott Dél-Korea és Japán. A kvalifikációs tornán keresztül bejutott két csapat pedig a tabella aljára került: az olaszok mindenkinek meg tudták nehezíteni a dolgát, de végül csak három győzelemig jutottak, míg a dánok itt is legalul végeztek, mert noha az első köveiket dobó Oliver Dupont a legjobb mutatóval zárt az összes lead közül, a skip Rasmus Stjerne viszont a legrosszabb százalékkal dobó befejezőember volt.

Az elődöntőben Svédország Svájccal, Kanada pedig az Egyesült Államokkal csap össze.

A férfiak tornájának részletes eredményei ide kattintva találhatók.

Szegény oroszt a meldonium is húzza?

Az orosz curling olimpiai éremért folyó elkeseredett harca részben véget ért, amikor a játékokon idén debütált vegyes párosban bronzérmet szerzett Anastasia Bryzgalova és Alexander Krushelnickiy kettőse, még ha üröm is volt az örömben, hogy Oroszország eltiltása miatt az ország nem, csak a versenyzők részesülhettek az elismerésben. De a történet nem ért véget ennyivel, sőt, drámai fordulatot is vett, amikor pár nappal az éremosztás után fény derült arra, hogy Krushelnickiy doppinggyanúba keveredett meldonium használata miatt. Miután a B mintája is pozitív lett, életbe lépett az orosz páros kizárása, így mégsem lett meg az a hőn áhított curlinges érem, amit az eljárás végén a bronzmérkőzést elveszítő norvég páros, Kristin Skaslien és Magnus Nedregotten nyakába akasztanak majd.