Meglehetősen izgalmas versenyre volt kilátás, ám végül simán, 22,8 pontos előnnyel Norvégia lett az olimpiai bajnok a csapatversenyben. A norvég gárda ezzel sporttörténelmet írt, hiszen az olimpiák történetében először végzett az első helyen a csapatversenyben. Az ezüstérem komoly csatában ugyan, de végül Németországé lett, míg a bronzérem a lengyel csapat nyakába kerülhet majd a holnapi éremátadó ceremónián, akik szintén történelmet írtak, hiszen Lengyelország olimpián csapatversenyen még soha sem állt a dobogón.

Előzetesen három csapat tűnt esélyesnek a győzelemre, a szezon 5 csapatversenye közül eddig négyet megnyerő norvégok, a Zakopaneban nyerő, tavaly Lahtiban a számban világbajnok lengyelek és az olimpia előtt talán kevésbé erősnek tartott, de az egyéni versenyeken meggyőző teljesítményt nyújtó németek.

Az első ugrók után a norvégok álltak a legjobban Daniel Andre Tande 136 méteres ugrásának köszönhetően, aki a magasabb szélkompenzációnak köszönhetően előzte meg a németek ugyanekkorát ugró első ugróját, Karl Geigert (136 m). A vezető páros és a lengyelek közé ekkor még Stefan Kraft 133,5 méteres ugrása révén befértek az osztrákok, míg a fehér-vörösök Maciej Kot 129,5 méteres ugrásával a 4. helyen kezdtek, mögöttük pedig Szlovénia (Damjan 126,5 m) és Japán (Takeuchi 124 m) következett az 5-6. helyen.

A második csoportban a 133 méternél landoló Andreas Stjernen ugrásával ismét a norvégok voltak a legerősebbek, így immár 12,9 pontra növelték előnyüket az élen a németek előtt, akiknél Stephan Leyhe 128 métert ugrott. A lengyelek eközben Stefan Hula 130 méteres kísérletével feljöttek a 3. helyre, Manuel Fettner ugyanakkor mindössze 122,5 métert ugrott, így a jó kezdés ellenére az osztrákok inkább tűnt úgy, hogy a 4. helyért küzdhetnek, mint az érmekért. Mögöttük a szlovén Anze Semenic (125 m) és a japán Daiki Ito (126 m) két elég hasonló ugrást mutatott be, így nem változott a sorrend az 5 és 6. helyen.

A harmadik körben Johann Andre Forfang egy 132,5 méteres ugrással továbbra is az élen tartotta a norvégokat, mögöttük viszont a lengyelek megérkeztek a németek nyakára, miután Dawid Kubacki 138,5 méteres repülésére Richard Freitag csak egy 134,5 méteres ugrással tudott válaszolni, noha Werner Schuster együttese 2 tizeddel azért így is megőrizte a 2. helyet. A sorrend hátrébb sem változott, Schlierenzauer 127,5 méterrel tartotta az osztrákok 4. helyét a 129,5 métert ugró Tilen Bartol révén kicsit feljebb zárkózó szlovénok és a továbbra is 6. japánok (Kasai 124 m) előtt.

Az első sorozat végére, ha lehet még szorosabbá vált a csata az élen, Robert Johansson 137,5 méteres ugrásával ugyanis maradtak a norvégok az élen, de Andreas Wellinger 140, valamint Kamil Stoch 139 méteres repülésével a németek és a lengyelek is megközelítették őket, aminek eredményeként a verseny felénél az északiak 2 ponttal vezettek a németek és 5 egységgel a lengyelek előtt. A vezető hármas mögött már több, mint 40 ponttal leszakadva Michae Hayböck 133,5 méteres ugrásával Ausztria következett a 4. helyen, talán mondanunk sem kell, továbbra is a szlovénokkal a nyomukban, ahol Peter Prevc negyedik emberként 134,5 métert ugrott, míg Ryoyu Kobayashi 132,5 méteres kísérletével a japánok foglalták el a 6. helyet. A 7. pozícióban az oroszok a 8. helyen pedig a finnek várhatták a második sorozatot, az amerikaiaknál viszont hiába ugrott Kevin Bickner utolsó emberként 131 métert, csak a 9. helyen álltak, ezzel számukra befejeződött a verseny az első kör végén, akárcsak a 10-12. helyen végző cseh, olasz és koreai négyesnek.

Az első sorozat eredménye

A második sorozatot ugyanúgy a 24-es beülőből kezdtük, mint az elsőt (szerencsére az időjárás ma nem indokolt különösebb variálást). Az első csoportban Tande 140,5 méteres ugrásával a norvégok megint meglógtak egy kicsit, a németeknél ugyanis Geiger csak 134, a lengyeleknél Kot pedig 133 métert repült, ezzel a norvég előny egycsapásra 15,8 pontosra nőtt az élen. Előztek viszont a szlovénok, ugyanis Jernej Damjan 129,5 méterrel egyértelműen túlugrotta a remek első kísérletét megismételni nem tudó Stefan Kraftot (126,5 m), így az osztrákok visszacsúsztak az 5. helyre. A japánok viszont úgy tűnt, mára kibérelték a 6. helyet, Taku Takeuchi 123 méteres ugrásával sem az előttük, sem a mögöttük levőköz nem kerültek közelebb.

A hatodik ugrások után a norvégok minden eddiginél közelebb érezhették magukat az aranyéremhez, Andreas Stjernen ugyanis 135,5 méterrel alaposan túlugrotta a németek második ugróját, Stephan Leyhet, aki 129 méternél landolt, ezzel a norvégok már csaknem 30 pontos előnnyel vezették a versenyt. A németeket ráadásul Stefan Hula 134 méteres ugrása után 1,1 ponttal a lengyelek is megelőzték. A 4. helyért is izgalmas volt a csata, Fettner 125,5 méteres ugrásával ezúttal az osztrákok álltak előrébb, 2,9 ponttal megelőzve a szlovénokat, akiknél Semenic 123,5 méterig jutott.

Következtek a csapatok utolsó előtti emberei, a norvégoknál pedig Johann Andre Forfang, aki 132 méterrel egy mondhatni biztonsági ugrással is simán tartotta az első helyet és több, mint 20 pontos előnnyel adta át a képzeletbeli stafétát Johanssonnak. A második helyért viszont továbbra is kiélezett volt a csata, Dawid Kubacki ugyan 135,5-nél landolva egy méterrel messzebb jutott, mint Richard Freitag (134,5 m), a németnek azonban sokkal szebb volt a talajfogása, így egy kicsivel még több pontot is szerzett riválisánál. Összességében maradtak a lengyelek a 2. helyen, a különbség azonban csak 6 tized volt a két csapat között. A 4. helyért zajló versenyben sok minden nem változott, Schliernzauer 122,5, Bartol 122 métert ugrott, így az osztrák-szlovén csata eldöntése ugyancsak a befejező emberekre maradt.

Következett tehát az utolsó csoport, szokás szerint az aktuális állás szerint fordított sorrendben, így először Antti Aalto (118,5 m) és Evgeniy Klimov (122 m) ugrását figyelhettük, ami után biztossá vált a finnek 8., és az oroszok 7. helye.

A japánoknál, miután korábban Ito 123, Kasai pedig 125 métert ugrott nagyjából már biztos volt, hogy a 6. helyen végeznek, Ryoyu Kobayashi azért elvitorlázott 130 méterig, de előrelépésben már nem igazán bízhattak. A szlovénok viszont még igen, miután Peter Prevc 133,5 métert ugrott, ezzel némi nyomást tudott helyezni az osztrákok negyedik emberére Michael Hayböckre, aki azonban így sem hibázott, 136,5 métert repült, amivel eldőlt, hogy Ausztria a 4., Szlovénia pedig az 5. helyen fejezi be a mai versenyt.

A németeknél Andreas Wellinger viszont az ezüstéremért támadott egy 134,5 méteres ugrással, ami elsőre nem tűnt verhetetlen ugrásnak, azonban ezúttal Kamil Stoch (134,5 m) sem jutott messzebb, így a két csapat között végül a stílus- és kompenzációs pontok döntöttek. Ebben pedig vitán felül Wellinger volt a jobb, így az utolsó pillanatban előzve a németek szerezték meg az ezüstérmet, míg a lengyelek első érme az olimpiai csapatversenyekről végül egy bronz lett. Robert Johanssonnak ezzel szemben egy biztonsági ugrás is megfelelt volna, ő azonban egy 136 méteres repüléssel zárta a versenyt, amelyet így a norvégok viszonylag simán, 22,8 pontos előnnyel nyertek meg.

A győzelemmel egyben sporttörténelmet is írt a Stöckl-gárda, hiszen bár síugrásban ez volt a 11. aranyérmük, csapatversenyben most tudtak először nyerni a norvégok, akik így amellett, hogy minden számban nyertek érmet, 2 aranyéremmel a legeredményesebb nemzetként zárják a síugró számokat.

Végeredmény

Részletes végeredmény

A síugrók olimpiai programja ezzel véget ért, a VK-sorozat majd március 2-4-én, Lahtiban folytatódik.