A szezon ugyan éppen csak lezárult, érdemes talán pár gondolatot ejtenünk a magyar alpesi síelők idei évéről – idén ugyan egyre többet hallottunk róluk, de kérdés, hogy ez a kép mennyire teljes és mennyire valós. Miklós Edit Világkupa-pontot szerzett, Farkas Norbert révén több évtized után újra férfi alpesi síelőnek szurkolhattunk a VK-n, helytállás nemzetközi havon, reményteljes utánpótlás. Éves összefoglaló.

Logikus lenne az áttekintést felülről kezdeni, és Miklós Edit helyzetéről, eredményeiről beszélni, de már csak azért is legyen ez fordítva, hiszen a jövőt mindig alulról tudjuk építeni. Kezdjünk az utánpótlással, már csak azért is, mert róluk kevesebbet hallunk!

Az alapok: Diákolimpia és a gyermeksport helyzete

Talán nehéz azt megérteni, hogy egy olyan sportban, mint a síelés, ahol lassan milliók, de biztosan több százezrek kijárnak síelni a szomszédos országokba, vagy akár messzebb is, mi hiányzik ahhoz, hogy a versenysport területén nagyobbat mutathassunk fel?

A családi és iskolai sítáborok évenkénti egyetlen síhete semmiképpen nem nevelhet versenysportolókat, hiába indulnak el közülük többen is a Magyar Diákolimpián. A legnagyobb gondnak éppen e réteg bevonzása bizonyult. Schaffer Jani bácsi odaadó munkája nyomán az utóbbi években több száz gyerek elindul a Diákolimpián, amely jó alapot jelenthet az egyesületeknek. Talán nem is itt van a gond, hiszen a 10 év alatti korosztályban egészen széles réteg próbálkozik – ha az anyagi tényezőket is belekalkuláljuk, mindenképpen. Sokat hangoztatjuk, hogy az osztrák gyerek akár suli után kiugorhat síelni, de mindenképpen jóval több kilométer lesz a lábában, mint a magyarnak, mire elkezd kapuk között mozogni. Azoknak a magyaroknak, akik elkezdenek versenyezni, pont az a legnagyobb hátrányuk, hogy nagyon kevés a szabad sí napjuk – szinte azonnal pályában mennek és versenyeznek. Ezzel nagyon gyorsan akár megverik az osztrákokat, de a szabad sízés hiánya – ha ezt nem jól építik fel – később megbosszulhatja magát.

Több egyesületben folyik komoly munka – Alpesi Klub, Vasas-Freestyle, Snowline, Körte SE… a teljesség igénye nélkül, hiszen a Szövetség weboldalán (www.msisz.hu) könnyű keresni közöttük. Gyerekként kizárólag a szülők pénztárcájára vannak utalva, ami természetesen nagyon megszelektálja a mezőnyt. Elindulnak a Magyar Kupa-futamokon, és az osztrák tartományi – Bezirks – versenyeken. Az idén többen is értek el nagyon szép kiemelkedő eredményt – az osztrák tartományi versenyek összetett eredményhirdetésén lassan több a magyar, mint az osztrák... :)

A Magyar Kupa futamokon és az országos bajnokságokon a legjobb versenyzők korcsoportonként:

- Gyerek 1. (2002-2003) Tóth Zita (Vasas-Freestyle), Szőllős Noa (Nivelco) a lányok közül, Úry Bálint (Kárpát SE), Hoque Isbat (Vasas-Freestyle) a fiúknál.

- Gyerek 2. (2000-2001) Hozzmann Szonja (Körte SE), Klucsik Franciska (Körte SE) a lányoknál, valamint Tausz András (Körte SE), Maróty Mátyás (Körte SE) a fiúknál

- Serdülő 1. (1998-1999) Solti Anna (MESE), Maróty Mariann (Körte). A fiúknál talán a legerősebb mezőny az utánpótlás szakágban - általában a versenyeken körbe verik egymást – Nagy Bence (Rozmaring), Szőllős Barnabás (Nivelco), Tenke Martin (Rozmaring), Balog Martin (Vasas-Freestyle).

- Serdülő 2. (1996-1997) Csima Laura (Alpok-Adria), Maróty Mónika (Körte SE), valamint a fiúknál egy másik erős hármas: Szőllős Benjamin (Nivelco), Benedek Patrick (Vasas-Freestyle), Döme Tibor (Rozmaring)

A gyerek mezőnyből a kiemelkedő név Tóth Zita (fenti képen), aki megnyerte az egyik legrangosabb gyerek versenyt Zauchensee-ben, a Kidstropy-t, ami nagyon szép jövőt jósol neki. Szőllős Noa az osztrák tartományi verseny összetettjében nem talált legyőzőre. Mindketten igazi “sí család”-ból származnak, így minden lehetőségük adott ahhoz, hogy a későbbiekben sokat halljunk róluk. A gyerek II korosztályban Hozzmann Szonja az, aki simán felveszik a versenyt az osztrák palántákkal is, róla is fogunk még sokat hallani.

Reményteljes szereplés a serdülők közt:

A serdülőknek a Magyar Kupa-futamok és az osztrák versenyek mellett az FIS már szervez nemzetközi kupafutamokat is, amelyek közül talán a legismertebb a Trofeo Topolino, a nem hivatalos gyerek világbajnokság. Emellett az olasz Pinoccio, a szlovén Pokal Loka számít még nagyon rangosnak, de a francia Val d’isére, a kanadai Whistler Cup és a szlovák Vratna is nagyon rangos, bár ezeken inkább regionálisan vesznek részt a csapatok. A három kiemelkedő versenyen serdülő korosztályban szinte ugyanolyan profi hozzáállással versenyeznek. Ők a serdülőkor végén már 80-100 napot vannak a havon évente, amely nagyon messze van az amatőr mezőnytől.  Ne felejtsük el: ők 12-15 évesek, alig vannak otthon, a sulit vagy Ausztriában, vagy itthon, de egyéni tantervvel végzik. A kiemelkedő versenyeken az első helyezettől 5-10%-on belül végzők mindenképpen azt vetítik előre, hogy érdemes tovább dolgozni, hiszen van tehetségük. Ugyan ők kapnak már valami minimális támogatást a szövetségtől, de a szülőknek mélyen bele kell nyúlni a pénztárcába. Ne felejtsük el azonban, attól, hogy a szülő kifizeti a tábort, a gyerek még nem lesz jó síelő: ugyanolyan erőnléti és technikai edzéseket végeznek, mint a többi profi.

A serdülő korosztályban a fiúknál van erősebb mezőny a magyarokat tekintve. A fiatalabbak közül Szőllős Barnabás (fenti képen) és Nagy Bence ugyancsak jó háttérrel rendelkezik – síelő famíliáról lévén szó, hihetetlen kitartással dolgoznak, és több 5-10%-on belüli eredménnyel büszkélkedhetnek. Barnabás Ausztriában tanul, ami nagy segítség neki, Bence viszont komoly nemzetközi csapatokhoz kapcsolódik, ahol nagyon sok lehetősége van a tanulásra. Tenke Martin sérüléséből visszatérve ugyancsak ott van a nyomukban.

Az idősebbeknél egyértelműen Szőllős Benjamin emelkedik ki, aki a nemzetközi szabályok szerint már ifinek számít. Első évesként nagyon szép szlalom pontokkal zárt, de a többi számban is megállta a helyét. Döme Tibor lehetne még a nyomában, de nővéréhez hasonlóan ő is sokkal kevesebb energiát tett bele az idén, ami az eredményein is meglátszik.

Ifjúsági korcsoport:

A nagy váltás pedig ezután következik. Kilépnek az ifi korba, és akik a nemzetközi versenyekre mennek, nem is járnak a Magyar kupa-futamokra, mert nem marad rá idejük, energiájuk.  16 évesen tulajdonképpen beesnek a felnőtt világba, az első 4 évben néhány segítő szabály alkalmazásával kicsit könnyebb a dolguk, de nem piskóta, mit csinálnak.

Ebben a világban 120-150 sínap alatt labdába sem rúghatnak, felépített éves programmal, komoly erőnléti és technikai edzésekkel. Életük nagy részét utazással töltik, amely talán a leginkább megterhelő az első időszakban. Jól meg kell válasszák, milyen versenyre mennek, miként lépegessenek előre a ranglistán.

A Szövetség nekik eredmények alapján már egyre több támogatást nyújt, de ez a legjobbaknál sem éri el a teljes büdzsé felét-harmadát. Ha közben nem jönnek az eredmények, nagyon könnyen kedvüket vesztik a jobbak is, tehát ezt a váltást alig néhányan lépik át sikerrel.

Jelenleg a nemzetközi szabályok szerint az ifi mezőnybe Farkas Norbert, Bujtás Csaba, Kékesi Márton, Halmágyi Zoltán és Szőllős Benjamin tartozik – azok közül, akik komolyan dolgoznak. A legidősebb és a legfiatalabb között négy év van, amely főleg a fiúknál ebben az időszakban óriási – nagyon sokat számít, kinél mikor indul el a testi és szellemi fejlődés. Emiatt jelentősen eltér az is, mikor ugranak nagyobbat eredményeikkel. Amit náluk figyelni szoktak, hogy első évesként milyen FIS pontokkal zárnak. Ilyen megközelítésben először Farkas Norbi tett le komolyabb eredményt, utána viszont Kékesi Marci és Szőllős Benji is nagyon megközelítette. A fontos esetükben az, hogy minden évben tudjanak előre lépni, és fejlődni.

Az ifi Országos bajnokságon Bujtás Csaba nyert minden számban, mögötte Kékesi Márton és Szőllős Benjamin végzett, ők uralták végig a mezőnyt. Farkas Norbertnek itt sikerült a kéztörését összeszedje. Az ifi Világbajnokságon Roccarasóban ezután Bujtás Csaba, Kékesi Márton vett részt – Norbert műtéten volt, Zozi és Benji indulását pedig a Szövetség anyagilag nem támogatta. Az olasz versenyen hihetetlen körülmények között zajlottak az események, tulajdonképpen egy túlélő túra volt, az tudott alakítani, aki ehhez jobban alkalmazkodott – látszott ez a teljes eredménylistán. Bujtás Csabi tulajdonképpen nem nagyon tudott értékelhetőt menni, ami nagyon le is törte. Kékesi Marci – aki gyerekkorában jó felkészítést kapott édesapjától nem túl szabványos magyar és szlovák pályákon – sokkal jobban megbirkózott ezzel a helyzettel. Szinte minden számban leért, és bár túl jó ranglista pontokat nem tudott menni itt, óriási eredménynek tekinthető, hogy megharcolt a pályával, és a sok kieső miatt még a junior 1. korosztályban győzött is. Pont ez a harcosság az, ami Marcit a legjobbak közé emelheti majd később. Ugyanilyen nagyon becsülendő hozzáállást mutatott az 1. Ifjúsági Téli Olimpián is. Az edző-édesapa nyomán betekintést nyerhettünk idén "Bode Marci" pályafutásának alakulásába.

A lányok sajnos sokkal messzebb vannak a nemzetközi mezőnytől. Úry Zsuzsa, aki az ifjúsági olimpián is indult, az országos bajnokságon is a legjobbak között szerepelt, valamint Hellner Donáta volt még a versenytársa. Eredményeiken azonban jól látszik, hogy a fiúkhoz képest jóval kevesebb munkát végeztek idén.

19 év után újra férfi induló a Világkupában

A felnőttek közül Szepesi Bertold idén sérülésével bajlódott, de a következő szezonban újra rajthoz áll. Neki szlalomban voltak nagyon jó eredményei.

A felnőtt országos bajnokságot minden számban Farkas Norbert nyerte, dacára annak, hogy még akkortájt is kínlódott sérülésével. Ugyan a kézfejben egy kis csont eltörése nagyon jelentéktelennek tűnik, de mivel nem bírja a terhelést, akadályozza a rajtot, az egyensúlytarást, és a kapukat közvetlenül ütni vele nem lehet. Tehát nagyon szép eredmény volt ilyen körülmények között is kényelmesen győzni. Norbert idén tapasztalatszerzés céljából elindult egy VK futamon is (19 év után szerepelt ismét férfi alpesi síző Világkupán), amelyen ugyan nem ért le, de fejlődése szempontjából mindenképpen szükségesek voltak ezek a lépcsőfokok. Szlalom pontszámát majd 10 ponttal javította meg, és amint jövőre nem akadályozza a sérülés, mindenképpen várható – főleg szlalomban – jelentős pontjavulás. Exkluzív interjúban részletesen beszélt nekünk karrierjéről, a kezdetekről, a jövőről, céljairól, felkészüléséről. Szezonjáról és a közeljövő céljairól Norbi nyilatkozott menedzserirodájának.

Bujtás Csabi óriásban 2. lett, szlalomban rontása miatt csak 4., de mindenképpen ő a második legjobb felnőtt versenyző jelenleg. Év elején a déli féltekén nagyon szépen javított pontjain, sajnos a szezon második felében ez már nem tudta tovább folytatni.

A három fiatalabb ifi fiú mellett sajnos nincsen több felnőtt, aki komoly munkát fektetne a versenyzésbe. Ennek okai is eléggé érthetőek: amennyiben 20-24 évesen nem tudnak 30-40 pontig lemenni, a nemzetközi mezőnyben nem sok babér terem nekik. A világversenyeken csak a hátsó részből indulhatnak, tehát ilyenkor a motiváció egy olimpiára vagy világbajnokságra való kijutás, de tovább már nehéz bírni mind anyagi, mind befektetett energia szempontjából.

Pontszerzés a Világkupában, a világ legjobb 50 lesiklója közt - Miklós Edit

Ami nagyon komoly előrelépést jelent a magyar alpesi síelésnek, az Miklós Edit megjelenése. Tavaly ugyan már magyar színekben tudott versenyezni, de sérülése akadályozta a komolyabb előrelépést – no meg a román szövetség miatt újra kellett kezdje a pontgyűjtést a mezőny végéről. Az idén már normálisabb rajtpozíciókból tudott indulni, és a VK- pontgyűjtés is elindult – sajnos a többi versenyen sokszor került szerencsétlen helyzetbe, de jövőre jobb helyről indulva egész biztosan sokkal többet örülhetünk pontszerzésének. Az országos bajnokságot minden számban fölényesen nyerte, de ez elvárható is volt tőle – főleg Anna és Zsófi távollétében. A szezon végén nagyon szépen tudott javítani a FIS pontjain is, többek közt megnyerte az osztrák bajnokságot lesiklásban, így a világranglista 50. helye körül fogja az idényt kezdeni lesiklásban. Edit eredményei mellett hozzáállásával, munkájával is nagyon jó hatással van a magyar mezőnyre.

Berecz Anna az idei évet Kanadában töltötte egyetemi ösztöndíjjal, így a Magyar Bajnokságot ki is hagyta. Az ő tolmácsolása alapján ez az év az erőgyűjtésé, a tanulásé volt. Egészen más mentalitással, munkával hozzáállással dolgoznak kinn, no meg életében először veszi körül csapat, ami ugyancsak jó hatással van rá. A szezon végén már volt több dobogós helyezése, azonban pontszámban csak szlalomban tudott előre lépni, a többi számon ez nem igazán látszik. Tervei szerint a következő szezont is kinn tölti, de a világversenyekre hazajön Európába.

Sajnos harmadik komoly női versenyzőnk, Döme Zsófia az idén nem edzett és nem versenyzett, csak bízni tudunk benne, hogy távolmaradása csak időleges volt.

A következő szezon jóval fontosabb a versenyzők számára. Részben három komoly világverseny is lesz: ifi VB – Kanadában, felnőtt VB – Schladmingban, és az Universiade – Szlovéniában. Ifi és felnőtt versenyzőink elsősorban ezekre készülnek korosztályuk szerint. A Síparadicsom Blog mindhárom eseményről részletes tudósításokkal jelentkezik.

Az idei évben volt egy korosztályváltás: eddig a 16-20 évesek voltak ifik, és utána felnőttek. Következő évben a 17-21 évesek lesznek, így az ifi versenyeken ugyanez a korosztály vehet újra részt, mint az idén. Ez főleg a fiúknál – akik ebben a korban még sokat változnak – nagy segítséget jelent, és a serdülők is csak egy évvel később kell kilépniük a nemzetközi mezőnybe.

Kilátások a következő szezonra

A következő esztendő amiatt is fontos, mert a pontszámítás szabályai szerint  a következő évi záró pontok alapján kapott ranglista helyezések az Olimpián való indulási jogot is megadhatják.

Az alpesi síben – más sportágakhoz hasonlóan – „A” és „B” szintek alapján indulhatnak a versenyzők. A B szint technikai számokban 120, gyors számokban pedig 80 FIS- pont. Az „A„ szint a világranglista első 500 helyezettjét jelenti (amely most szlalomban és óriásban valahol 30 pont körül van).  „A” szintes versenyző országonként négy indulhat el egy-egy számban az Olimpián. Amennyiben nincsen az országban „A” szintes versenyző, akkor egy „B” szintes versenyzőt indíthatnak.

A lányoknál Editnek már most kényelmesen adott a szükséges pontszám, eleve, önmagával szemben magasztosabb célokat tűzött ki az egyszerű kijutásnál. Anna tavalyi pontszámaival több számban is „A” szintes volt, most ugyan egy kicsit rontott, de neki sem fog ez egyáltalán gondot okozni. Más női versenyző ettől nagyon messze van, még a „B” szintet sem nagyon teljesítik.

A fiúknál messze Norbi pontszámai a legjobbak, de még nagyon sokat kell javulnia az „A” szinthez.  A szezon során szlalomban voltak olyan futamai, amikor elérhette volna a kívánt 30 pontot, de mint tudjuk, két futam szükséges, illetve két verseny pontszám átlagából számolják az év végi pontszámot – ami a ranglista helyezés alapja. Tehát nem reménytelen a helyzete, de nagyon meg kell érte dolgoznia.

Bujtás Csabi a déli féltekén a szezon elején szépen javult, neki azonban sokkal nehezebb a helyzete, messzebb áll az „A” szinttől. Ugyanez igaz a fiatalabb ifi versenyzőkre is.

Amennyiben senki sem éri el az „A” szintet, akkor a Szövetség dönt, hogy ki mehet az Olimpiára. Ha valakinek jelentősen – most még nem meghatározott mértékben, de Vancouver előtt ez 15 pont volt – jobbak a pontjai a többiekénél, akkor ez egyértelmű lesz, ha nem, akkor szétlövés dönt a versenyzők között – mint ahogy ez történt Vancouver előtt is. Tehát nekik nagyon fontos a következő szezon.

Mi pedig azt látjuk, hogy talán elindul valami a sportágban magyar viszonylatban, és a horvát példát követve egy-egy jobb versenyző egyre többeket vonzhat a versenysport irányába. Szélesebb bázis pedig logikusan lehetőséget adhat jobb eredményekre is.

Hajrá fiúk, hajrá lányok! Hajrá, magyar alpesi síelés!