Az olimpiát megelőzően a két legbiztosabbnak vélt versenyszámként kezeltük a szlalom női és férfi ágát, már ha az alpesi síelésen belül nézzük, de a teljes palettából is ott lett volna a helye a TOP-10-ben. Ehhez képest mindkét számban súlyos vereséget szenvedett az ügyeletes korszakos zseni, a nőknél Shiffrin lemaradt a dobogóról, míg ma Marcel Hirscher egyszerűen besokallt az első futam legelején. Olyan történt, amire idén még nem volt példa. S hogy a párhuzam tökéletes legyen, a nagy ász buktáját egy svéd szlalomos használta ki aranyat érdemlően. André Myhrer két, minden hájjal megkent, de végletekig rutinos menettel megérdemelten lépett Ingemar Stenmark nyomdokaiba – karrierje alkonyán. Eközben Henrik Kristoffersen az őt émelyítően frusztráló mumusa hiányában elvesztette koncentráltságát, nyerő helyzetből csatlakozott a kiesők népes táborába. A mezőny több mint fele búcsúzott. A dobogó másik két szereplője komoly meglepetés, Ramon Zenhäusern révén 28 év után szerzett újra svájci férfi érmet szlalomban, míg Michael Matt révén Ausztria egyfelől némiképp vigasztalódhatott, másfelől bátyja szocsis győzelme után újabb medália került a családi vitrinbe. Samsal Dalibor jó szokásához híven hamar kiesett, ellenben Kékesi Márton két szimpatikusan agilis menetének hála a remek 30. helyen végzett, alig több mint tíz másodperces hátránnyal.

A felettébb jeges pálya mellett a tűzés is sok-sok bonyodalmat okozott a sízőknek a ma hajnalok hajnalán rendezett első futam során. Legutóbb a garmisch-partenkircheni vébén láthattunk ahhoz fogható hullást, amire ma sor került. A 108 indulónak kevesebb, mint a fele, mindössze 52 síző folytathatta – ottani idő szerint – délután.

Michael Pircher nyomvonala alaposan feladta a leckét, közte nem egy klasszis is elbukott. A legnagyobb szenzációt Marcel Hirscher szolgáltatta. A szakágat végigdomináló osztráknak már az elején akadtak problémái, de akkor még menteni tudott, nem úgy a letörést követő kombinációnál. A Pjongcsang kétszeres olimpiai bajnoka a méltatlan edzéskörülményekre fogta korai búcsúját. Elmondása szerint gyerekkora óta nem edzett ennyi sízővel egyszerre…

Két világbajnok is búcsúzott. A kombináció bajnoka, Luca Ärni és a műlesiklás kétszeres győztese, Jean-Baptiste Grange is komoly csalódással zárta olimpiáját. Természetesen Samsal Dalibor is feliratkozott eme bő listára, a honosított horvát már a pálya elején kapura lépett. Ő így magyarázta szereplését: „Nagyon sajnálom, hogy kiestem, mert a pálya elején nagyon gyors voltam. De a nagyobb sebesség nagyobb kockázattal is jár, itt egyetlen hiba kiesést eredményezhet. Nem zavart a sérülésem (pár napja egy visszacsapódó stangli eltörte hüvelykujját – szerző), ez is csak egy kihívás volt. A pálya nem volt könnyű és nehéz sem, inkább gyorsra tűzték, amiben viszont könnyebb hibázni, emiatt estek ki sokan.”

A nagy rivális, a mumus kiesését csak részben tudta kihasználni Henrik Kristoffersen (1.), mert bár a papírforma szerint ő állt a tabella élén az első futamot követően, előnye alig volt 2 tized André Myhrerrel (2.) szemben. Mindezt úgy kell érteni, hogy a svéd sem ment tiszta pályát. A franciák egészen ígéretes helyről várhatták a folytatást, hárman is beverekedték magukat a TOP-8-ba, tehát közvetlen éremesélyről beszélhettünk. Victor Muffat-Jeandet (3.) az éltől viszont már bő 6 tizedre volt, úgy tűnt, mintha neki is inkább hátrafelé kellene majd figyelnie. Alexis Pinturault (6.) és Clement Noel (7.) csupán két-két tizeddel követte őt, de az egészen összeszedett formáját hozó Manfred Mölgg (4.) és Sebastian Foss-Solevåg (5.) is beférkőzött a franciák közé.

Hirscher hiányában is pislákolt halvány remény osztrák részről, Marco Schwarz (8.) és Michael Matt (12.) bízhatott éremben. Az első tízest Ramon Zenhäusern (9.) és Kristoffer Jakobsen (10.) tette teljessé. Az már nem kelt nagy megdöbbenést, hogy a nagytermetű bürcheni fiatalember van legelőrébb a svájciak közül. A svéd pozíciója volt a legnagyobb fegyvertény, 35-ös rajtszámmal hasított be a közvetlen élmezőnybe. Az éremesélyesek közül Stefano Gross (14.) és Manuel Feller (16.) teljesen elszállt délelőtt.

A második futam pályáját az olaszok edzője, Stefano Costazza állította össze. Keménységéből a hideg miatt mit sem vesztett a lejtő, a nyomvonal talán valamivel lassabbra lett tűzve.

A jeges pálya áldozatainak a köre tovább bővült, a sok kiesés hatására csodás helyre kvalifikáló lengyel síző, Michal Jasiczek fejezte be futamát igencsak hamar. Két horvát került a legjobb harminc közé, Elias Kolega (23.) volt a gyengébbik. Ehhez képest egész jól élt a szűzpálya nyújtotta lehetőségekkel, vagy úgy is mondhatnánk, a vele azonos szintű sízők ellen ügyesen vitézkedett. Bő egy másodpercet osztott ki a liechtensteini Marco Pfiffnernek (25.), majd a brit Laurie Taylornak (26.). Mindketten megálltak saját határaik előtt egy kicsivel, lényeg a célba érés volt.

Phil Brown (22.) már ismertebb VK- pontszerző, plusz tetemes előnyt hozott magával, így nem keltett meglepetést, hogy ha kicsivel is, de befért a horvát elé. Honfitársa, Trevor Philp a meredekhez érve kapura lépett. Adam Žampa (24.) nem tartalékolt semmit. Alaposan bekezdett, már az első kapuknál kifordult a teste, újra kellett indulnia. Majd olyan szinte végigdominálta a pályát, hogy csaknem lefelezte hátrányát. Mi tagadás, alaposan beárazta ezzel a korábbiakat… Erik Read szintén csaknem búcsúzott, kiadós sítalpazás után becsületből lejött.

Fritz Dopfer (20.) érvényesítette a papírformát, idei tán legmeggyőzőbb szlalomjával, pattogós, precíz sízéssel, majd’ kétharmad másodperccel állt a lista élére. Alexander Horosilov (17.) megcsillantotta tudását idén először. Egy méretes ritmustévesztése volt, olyan, amiből idén rendre ki szokott esni. Ma azonban pályán tudott maradni, s bő fél másodperccel rögtön kiütötte élről német vetélytársát. Nagy nevek sorjáztak a mezőny közepén, a többszörös VK- győztes Mattias Hargin (19.) következett. Mozgása darabos volt a kulcsrészeken, így az orosz olimpiai csapat képviselőjével szemben nem lehetett esélye.

Loïc Meillard (14.) elképesztő szinten felpörgött a délutánra, vagány, mindent bele mentalitású sízése a legjobb volt az addigiak közül, jó 4 tizeddel át is vette a vezetést. Ištok Rodeš (21.) nem tartotta, nem tarthatta a lépést ezzel a színvonallal, a szakág klasszisai mögötte űrt azért szépen betöltötte. Szép tartotta csekélyke előnyét David Chodounsky (18.), koordinált szlalomozásába a végén került pár homokszem, a svájci legjobb szektorában így nem lehetett esélye. Fontos alpesi rangadót nyert Meillard, miután a roppant agilis Manuel Feller (15.) is kikapott 2 aprócska századdal tőle. Megbillenéssel kezdett, a folytatásban már összekapta magát, de egyértelműen az elején ment el a vezetése.

Minden remekül alakult Stefano Gross (16.) számára az utolsó szektorig. Addig gond nélkül tartott bő négytizednyi fórját. A lankára ugyanakkor elfogyott a sebessége, így a célba ugyanennyi hátránnyal ért csak be. Leif Kristian Nestvold-Haugen (13.) küzdelmes menet végén szerencsésnek érezhette magát. Apadó előnyének vélt tudatában a „Sárkány” elnevezésű letörésnél új erőre kapott, s bár a végén késésbe került, egyetlen század mellette döntött. Dave Ryding (9.) remekül élt a norvég által felkínált hibákkal, ott volt összeszedettebb, ahol a norvég rontogatott. Ám átütő erejű ő sem volt, ami Michael Matt (3.) ellenében kiderült. Nagyon megnyomta a letörést, s a legvégén, így az addigi legjobb sízéssel, fél másodperces előny birtokában jelentős előrelépésben bízhatott.

Daniel Yule (8.) volt a svájciak soron követő esélye, nem tudott élni vele teljes mértékben. Ahol az osztrák megnyomta, ő szemlátomást óvatosabbra vette a figurát. Rydingon kevéssel meg tudta előzni. Az első futam meglepetésemberét Kristoffer Jakobsennek (7.) hívták, és az ifjú svéd másodjára sem védett semmit. Harcra kelt, s különösebb hiba nélkül végigvitte a pályát. A pillanatnyi második hely remek végeredménnyel kecsegtetett.

Ramon Zenhäusern (2.) kiváló formába lendült január végére, így joggal várhatták tőle a svájciak, taszítsa le az élről az alpesi riválist. Úgy is lett, gyakorlatilag (egy század híján) megsíelte Matt idejét, s lassanként már az éremben is reménykedhetett. Marco Schwarz (11.) maradt Ausztria utolsó éremesélye. Keményen megnyomta, de mozgása roppant görcsösnek tűnt végig, a kapuk tövét sem sikerült mindig megfelelően belőnie. Clement Noel (4.) mindenfajta feszültségtől mentesen, tükörsimán végigtolta a lejtőt, aztán a végére elfogyott a lendület, ott fordult a kocka 4 századnyival az osztrák javára. Mint kiderült, ezen és ennyin ment el a bronzérem. Alexis Pinturault (5.) vehemens stílusa persze megbillenésekkel párosult, nagyot küzdött, de ezúttal sem volt szerencséje. Két századdal honfitársától is kikapott, magyarán hatra volt az újabb olimpiai dobogótól.

Sebastian Foss-Solevåg (10.) kezében volt az elsőség, a pálya utolsó harmadában aztán egymást érték a kövérre vett ívek, a legvégén pedig teljesen elvitte a lendület, alig fért be az utolsó kapuk egyikébe. Manfred Mölgg (12.) első néhány szektora még csak-csak elment, de amit a lejtő második felében elkövetett, arra szavak nincsenek. Teljesen kiesett a ritmusból, végül a TOP-10-nek is búcsút mondhatott. Muszáj volt Victor Muffat-Jeandet-nak (6.) is kockáztatni, egy egyszerű biztonságival nem lehetett ma felülkerekedni a hórihorgas svájcin. A letöréshez érve az ő mozgása is koordinálatlanná lett, oda is lett minden előnye, sőt a dobogóról is lecsusszant.

André Myhrer (1.) rutinja kamatozódott, egy apró megbillenést kivéve tükörsimán végigsíelte a pályát, és a sebességével sem volt gond, magabiztos előnnyel várhatta az aranyról döntő menetet. Henrik Kristoffersen nem bírta el a téthelyzetet, még a pálya legelején elvitte a lendület a nyomvonalról. Reflexből még nekiállt hegyet mászni, majd mire felocsúdott, oda az aranyérem, fejét lesütve hagyta ott a helyszínt.

A hátralévő időben még huszonkét síző zárta volna szép helyezéssel az ötkarikás játékokat, amire a sok kieső miatt azért jó esély nyílt. Pláne, hogy további hat síző hullott el a továbbiakban. Köztük volt az egykoron VK- dobogós formájától méretes távolságban lévő Nolan Kasper és Juasza Naoki. Elsőként a dél-koreai Dong-hjun Jung (27.) ment egy egész vállalhatót, majd a grúz Iason Abramasvili (28.) csatlakozott a TOP-30-asok klubjához.

81-es rajtszámmal Kékesi Mártonnak (30.) is összejött ez. Nem ment egyszer sem kifejezetten biztonságit, ennek megfelelően voltak meredek pillanatai, de rendre be tudta fordítani léceit az irányba. Innentől átadjuk neki a szót: „Azért az látszik, hogy ez a legjobb számom. Nagyon elégedett vagyok. Még magamat is megleptem, hogy nagyobb hiba nélkül értem célba. Kifejezetten trükkös volt a pályatűzés, sok lehetőség volt a hibázásra, főleg 81-es rajtszámmal, mert egyes kapuknál már komoly kádak alakultak ki.” A kiesők számától függetlenül egy TOP-30-as eredmény olimpiai szlalomban mindenképpen értékelendő és dicséretet érdemlő teljesítmény. Gratulálunk, Marci, itt és ma is igazoltad, megérdemelten te kaptad a magyar férfi kvótát!

A folytatásban már senki nem előzte meg a mi fiúnkat. A célba érkezők közt találunk bolíviai (osztrák), belorusz, iráni, kolumbiai, albán, portugál, litván, koszovói, kirgiz, örmény és észak-koreai sízőt is. Végül 43-an zárták helyezettként a férfiak utolsó egyéni olimpiai versenyszámát.

A verseny részletes statisztikáját itt érhetitek el.

Svéd férfi aranyéremnek legutóbb az 1980-as Lake Placid-i olimpián örülhettek a háromkoronások, ez természetes a Világkupa történetének legeredményesebb sportolója, Ingermar Stenmark jegyezte – mindkét technikai számban. Azóta Pernilla Wiberg szállított két, Anja Pärson egy aranyat, de a összességében mégis az mondható, nem teljesítettek hírnevükhöz méltó módon olimpiákon. Pjongcsang két aranyérmével az egyik legemlékezetesebb helyszín lesz sokáig.

Rátérve André Myhrerre. A 35. életévét januárban betöltött bergsjöi síző 2004-ben csatlakozott a Világkupa mezőnyéhez, s ezalatt az idő alatt hét győzelmet, 27 dobogós helyezést szerzett. A legnagyobb sikert a 2011/2012-es szezonban aratta, amikor egy sokáig emlékezetes, drámai végkifejletben legyőzte Ivica Kostelićet. Azóta is ott van a világranglista legjobb 15 szlalomosa közt.

Világversenyeken ritkán botlott, igaz, érmei kizárólag csapatban születtek, egy ezüst- és két bronzérem. Pechesnek mondható, egy negyedik, egy ötödik és egy hatodik helye is származik világbajnokságokról, a torinói olimpián három századdal szorult le a dobogóról. A következő ötkarikás játékokon már őt támogatták a századok, megszerezte mindezidáig egyetlen érmét, egy bronzot. Szocsiban szintén a második helyről fordult rá a második futamra, ahol azonban a kiesés sorsára jutott. Nagy elégtétel ez a mai nap számára.

Ramon Zenhäusern megfordult már egy olimpián és két világbajnokságon, de nem tudta igazán megvetni lábát a nemzetközi elitben, volt, hogy A- kerettagsága is veszélyben volt. Jellemzően alkalmankénti pontszerző volt, ami 19, 21, 29 egységet jelentett idényeként. Tavaly kezdett felzárkózni mindezek négyszeresével, idén pedig már nagyon közelíti a bűvös 100 pontot. Nemhiába, három TOP-10-helyezése közt egy győzelem is becsúszott Stockholmban. S a parallel még hátravan az olimpián, a svájci csapat pedig bombaerősnek ígérkezik. Ellenünk kezdenek… 1980-as olimpián Jacques Lüthy szerzett bronzot szlalomban, azóta vártak erre foghatóra a helvétek. Ha nagyot akarnánk mondani, akkor ő minden idők legeredményesebb svájci műlesiklója az olimpiákról.

Michael Matt is érdekes történet birtokosa. Egy kétszeres világ- és olimpiai bajnok bátyó árnyékából, annak visszavonulása után próbált kitörni. Tavaly már villantott párat magas rajtszámmal, ám az igazi áttörés tavaly köszöntött be egy szakági ötödik hely formájában.  2016 novembere óta hat dobogója van, megannyi közeli esélyessel. Ma megmentette Ausztria becsületét, egyszersmind életben tartotta a reményt: Hirscher visszavonulása után sem áll meg az élet az osztrák sikertörténetben…