Csoda köszöntött be a Pjongcsang melletti sípályákra, az elmúlt napok szélvihara helyett remek idő, szikrázó napsütés fogadta a világ legjobb lesiklóit. Ennek megfelelően fair versenyben dőlt el a királykategória trónja, mégpedig az arra érdemesek közt. Aksel Lund Svindal egy messze nem tökéletes csúszással szerezte meg hazája, Norvégia első olimpiai bajnoki címét lesiklásban, ami saját maga második aranyérme ötkarikás játékokról. Kellett ehhez a végén több nagy hibát elkövető Kjetil Jansrud, a kettős norvég győzelem miatt annyira azért aligha bánkódik. Az előzetesen legnagyobb favoritként elkönyvelt Beat Feuz is éremmel gazdagodott, esetében egy alaposan elfuserált szektoron múlt a még fényesebb érem. Érdekesség, hogy mindhárom érmes a Head lécein síelt. Jó összteljesítményt produkáltak az olaszok, Dominik Paris épp leszorult a dobogóról, míg Peter Fill a szép hatodik helyen végzett. Kettejük közé az idény meglepetésembere, Thomas Dreßen került. Csalódást keltően szerepelt az osztrák válogatott, legalábbis ha a realitások helyett sógoraink hírhedten magas elvárásaiból indulunk ki. Vincent Kriechmayr 7. helye volt ma a csúcs számukra. Kékesi Márton tisztességesen végigküzdötte a pályát, 11 és fél másodperces elmaradásával az 53. helyen végzett, vagyis a célba érkezők közül senkit nem tudott megelőzni. Ez volt a papírforma.

Minden jó, ha a vége jó. Mondhatták a férfi lesiklók, amint végre zöld utat kaptak a versenyigazgatóságtól. Eredetileg ugyebár szombat folyamán bonyolították volna le a királykategóriát, a szélmozgás azonban akkor közbeszólt. A problémák sajnos nem csillapodtak, így az alpesi sí szempontjából szünnapnak szánt csütörtökön dupla élvezetnek voltak kitéve a sportág imádói.

A szélvihar tovatűnt, megérkezett viszont a felmelegedés, a szám címvédője, Matthias Mayer sokat panaszkodott a pálya hőmérsékletének változása miatt, ami elmondása szerint teljesen váratlan helyzeteket teremtett. Igaz, ami igaz, az első lesikló edzés óta eltelt már egy teljes hét…

Ezt leszámítva nem érkezett semmiféle kritika a sportolók irányából, örültek, hogy végre megmérettethetik magukat az olimpián. Az edzések, s különösen a kombináció lesikló futamából levonhattunk mi is kisebb következtetéseket. Leginkább azt, hogy az esélyesek hamar formába lendültek Pjongcsangban. A tréningeken három második helyet jegyző Kjetil Jansrud mellett az ugyanott látványosan tartalékoló, de bődületesen erős szektorokra is képes Beat Feuz tűnt a legjobbnak. A hétfői tétversenyen aztán Kitzbühel győztese, Thomas Dreßen vitte prímet, megelőzve Aksel Lund Svindalt, Christof Innerhofert és Peter Fillt. Osztrák részről mindenkinek voltak vilanásai a négy nap alatt, tehát igazán kiélezett versenyre volt kilátás előzetesen.

Ami magát a pályát illeti, Bernhard Russi kitett magáért. A modernkori lesiklás nagy pályatervezője, egykoron többszörösen megkoronázott bajnok láthatóan több helyről merített a nyomvonal megálmodásakor. Laposabb részek, méretes ugratók (ala Gröden), néhány komplikáltabb traverz (sokadik kategóriás Wengent sejtetően) éppúgy megtalálható a lejtőn. Lesiklók egybehangzó véleménye szerint minden apró hibát kíméletlenül megbüntet a pálya, a tökéletességre kell törekedni. Az ötvenhét fős mezőny hátsó részében szerencsét próbált Kékesi Márton is.

Jó ideje felkészülhetett arra Thomas Dreßen (5.), hogy ő fogja nyitni az olimpiai lesiklást. A németek ásza nem követett el érdemi hibát, tulajdonképp teljesítette azt, amiről az előbb írtunk, a kompakt menetet. Sebessége elvileg hagyott némi kívánnivalót maga után, edzésadatokból persze dőreség lett volna kiindulnunk. Manuel Osborne-Paradis (14.) rögtön pár bizonytalansággal nyitott, nem igazán tudta kirugózni a huplikat. A folytatás is dadogósra sikeredett, az első edzést nyerő kanadai ezzel kiírta magát az éremre esélyesek közül.

Akadtak necces pillanatok Dominik Paris (4.) menetében, ám ezekből rendre jól jött ki. Sebességét tovább tudta vinni, s a fenti szektorokban adódó mintegy 25 századnyi előnye a célig kitartott. Brice Roger (8.) nem számított előzetesen az esélyesek táborába, s nem is tudta felülírni a papírformát. Mélyre került a kulcskanyarokban, az ugratók némelyikét elkalimpálta. Célba érése után sem azt nem gondoltuk volna, hogy TOP-10-be kerül, sem azt, hogy ő menti meg a franciákat a totális katasztrófától.

Beat Feuz (3.) csúszásában láttunk ugyan bizonytalanságokat, a felső ugratónál botját is újra kézbe kellett vennie, ugratói hosszúra nyúltak, ám ez ördögi tempójának volt köszönhető. Vastagon átvette ugyan a vezetést, csaknem 4 tizeddel, de a célbeli gesztusai egy „so-so” önértékelést sejtettek. Biztató kezdés után mind precizitásban, mind tempóban elmaradt a legjobbaktól Andreas Sander (10.), a német lesikló csoda mintha elfújta volna a szél.

Aksel Lund Svindal (1.) alaposan megküzdött a pálya első harmadában, már ami az ideális nyomvonal feltérképezését illeti. Küzdelmét siker koronázta, egy adott szektorban négy tizedet adott Feuznak, s ezt az előnyét már ki sem adta kezéből a célig. Tökéletes menetről persze korántsem beszélhettünk, igaz, jobbat pedig már nem láthattunk. Mauro Caviezel (13.) az esélytelenség nyugalmával alkothatott volna nagyot, legalábbis papíron. Léceit nem tette be úgy a kanyarokba, mint azt ildomos lett volna.

Az olimpiai bajnoki cím szempontjából kulcsfontosságú menet következett. Kjetil Jansrud (2.) beleköthetetlen első perccel válaszolt Svindal gyengébb szektoraira, előnyét 4 tized fölé tornázta. Eztán viszont egy elmért ugratóval és egy mélyről abszolvált keresztsíző résszel eldobta valamennyi fórját. Mimikája önmagáért beszélt, érezte, mekkora esélyt packázott el. Hajszállal került Svindal mögé. Johan Clarey (18.) elveszett az eleganciában, hiába ment a lejtő jó részén remek íveken, sebességben egyszerűen nem volt versenyképes, az addigi sereghajtó Osborne-Paradistól is beszedett fél másodpercet.

A szokott reklámszünet közben eltűnődhettünk, mi várhat még ránk a továbbiakban. Svindal menete messze nem tűnt érinthetetlennek, s többek közt hátravolt még a világversenyes specialista Innerhofer, valamint a komplett osztrák válogatott. Svindal, Jansrud, Feuz – így fordultunk a következő tízesre.

A címvédővel folytatódott a verseny. Matthias Mayer (9.) fent egész szépen tartotta a lépést Svindallal, a folytatásban azonban nem ment jól a sebességátvitel, ami szemlátomást görcsössé tette. Másodpercen túli hátránnyal ért célba. Az olimpiai címvédés ezúttal sem valósult meg lesiklásban.

Aleksander Ǻmodt Kilde (15.) csúszása maga volt a szélsőségesség. Fent csaknem két tizedet vert rutinos honfitársára, a folytatásban viszont érthetetlen szinten odalett sebessége, egyik szektorról a másikra került az élről a mezőny végére.

A csalódást keltő kombináció után Peter Fill (6.) is bízott a javításban. Márpedig a lejtő papíron kedvezhetett volna stílusának. Számos szektor után zöldült neve mellett a stopper, köszönhetően védjegyévé vált különleges ívhasználatának. Csúszását látva újabb információval gazdagodhattunk: nem minden a magas sebesség, mivel hiába repesztett a lejtő adott pontján a leggyorsabban, ugyanott mondhatott le az éremről a dél-tiroli. Egy ormótlankanyar elég volt ehhez.

A német lesiklók feltűnésével párhuzamosan eltűnt  a köd homályába az amerikai válogatott. Travis Ganong és Steven Nyman sérülése után kevés versenyképes sízőjük maradt. Bryce Bennett (16.) speciel még akár labdába is rúghatott volna, edzéseredményei legalábbis biztatónak tűntek. Téthelyzetben azonban befeszült a jenki fenegyerek, az utolsóelőtti pozíciónál jobbra nem telt.

Torinót követően láthattuk újra olimpián síelni Hannes Reicheltet (12.), pechére épp egy olyan karakterisztikájú lejtőn, ami nem igazán kedvez az ő stílusának. Furcsa módon a klasszikus lesikló helyszínekhez mérten csekély kihívásfaktor miatt. A pálya második felén nem bírt tempóban maradni, az aktuális TOP-10-be is szőrmentén fért csak be. A hajnalozó osztrákok életkedvét Max Franz (11.) sem derítette fényre. Igaz, esetében már az is nagy szó, hogy egyáltalán rajthoz tudott állni, bődületesen nagy kitzbüheli esése után. Az osztrákok utolsó, egyben tán legnagyobb esélye még csak eztán csúszhatott. Vincent Kriechmayr (7.) egész magabiztos szektorokkal nyitott, majd minden úgy folytatódott, mint ennek előtte. Elmaradt sebességben a norvégoktól, s másik három nemzet reprezentánsától. A legjobb osztrákot csupán a hetedik helyen találtuk, méretes betli ez, akárhonnan nézzük. Christof Innerhofer (17.) vagányságát nem sokáig kísérte szerencse, nála hibák számát tekintve a „sok kicsi sokra megy” elv érvényesült. A kék vonalat sem bírta mindenhol tartani, ki is csúszott a TOP-10-ből. Adrien Théaux (26.) menetét inkább neve miatt volt illő megvárni. Nagy csalódást okozott, rettentő indiszponált sízése nem is érdemelt egyebet, mint az aktuális utolsó pozíciót. Gilles Roulin (33.) szereplésére kevesen fogadtak volna a szezont megelőzően. A várt tisztességes helytállás nem vált valóra, az addigi utolsótól is jelentősen elmaradva fejezte be élete első olimpiai futamát. Maradjunk annyiban, a svájci alpesi sízés egyik legnagyobb ígéretének jót fog még tenni ez a debütálás. Ma nem kicsit elizgulta a dolgot.

Nem a többiekkel szembeni tiszteletlenség, pusztán tényközlés: az érmes helyek már eldőltek. Maxence Muzaton (23.) egy kicsit sem tudta kompenzálni kollégái vergődését, az utolsó francia lesikló szintén besorolta mezőny hátsó részébe. Benjamin Thomsen (28.) szokott brahis sízése hibák tömkelegével és 3 másodperces időkülönbséggel párosult. Az indulási jogot az edzéseken megszerző, így az olimpiai bajnok Jankát és a világbajnok Küngöt is partvonalon túlra küldő Marc Gisin (21.) sem tudott csodát tenni. Olybá tűnt, lassanként a húszba kerülés is bravúrszámba ment a sízők számára. A roppant kiegyensúlyozatlan Boštjan Kline (27.) képviselte elsőként a szlovén lesiklást. Ma sem fogott ki jó napot, ő is a legyőzöttek táborát erősítette. Emanuele Buzzi (22.) számára már önmagában az olimpiai indulás komoly fegyvertény, s bár átütőt ő sem nyújtott, azért számos nagyobb nevet maga mögé utasított. Broderick Thompson (35.) bőven 4 másodpercen túli elmaradása láttán eszünkbe jutott hirtelen Erik Guay hiánya, s a kanadai alpesi sí mélyrepülése… Amerikai részről sem jobb a helyzet, egy jottányival sem. Közeledtünk a harmincas rajtszám felé, s még három jenki várakozott a rajtállásban. Jared Goldberg (20.) a környezetében indulókhoz mérten egész vállalható menetet teljesített, Martin Čater (19.) egy kevéssel így is befért az amerikai elé. Josef Ferstl (25.) decemberben még Világkupa-versenyt nyert (igaz, Szuper-G-ben), azóta visszatért a szürkeségbe, ma sem tudott villantani. Wiley Maple (30.) szintúgy az utolsó helyekre sorolt, az agyontesztelt, hiperszuper amerikai síruhában sem termett babér az USA lesiklóinak.

Lement harminc síző, de a mezőny szűk fele még mindig hátravolt, köztük nagyjából 10-15 rendszeres Világkupa-résztvevővel. Klemen Koši révén megszületett első kiesőnk, szerencsére ő, s az andorrai Marc Oliveras is megúszta esés nélkül, egyszerűen pályán kívül rekedtek. Marko Vukičević (41.) harmatos produktuma után Ryan Cochran-Siegle (23.) ment egy rajtszámához mérten bravúros menetet. A szebb napokat is látott, Szuper-G-ben vb-érmes Dustin Cook (32.) sem tudta javítani a kanadai mérleget, mint ahogy Andreas Romar (31.) sem emelte ki a finn sízést tetszhalotti állapotából egy olimpiai erejéig. Az andorrai Joan Verdu (37.) és a dán síkságról érkező Christoffer Fårup (36.) az utolsó hely elkerüléséért voltak versenyben, az őket követő szlovén tehetség, Miha Hrobat (29.) került utolsóként a legjobb harminc közé.

Henrik van Appen (34.) a chilei sízés képviseletében ott zárt, ahol világversenyeken szokott, vagyis a nemzetközi középmezőnyben. A lengyel Michal Klusak (42.) több cinkes helyzetet túlélve megélte a célvonalat, hozzá képest a cseh Filip Forejtek (38.) egész konszolidált menettel jelentkezett. Az osztrák „futottak még” kategóriából érkező Christopher Hörl (40.) számára elmaradt az áttörő eredmény, Moldovát nem sikerült felhelyeznie a térképre. A kanadai színekben megannyi VK- és vb-dobogóval büszkélkedő Jan Hudec (45.) vénségére visszatért anyaországába. A nevén és tapasztalata bizonyára sokat segíthetett, eredményei már kevésbé, az egyik fiataltól kikapott, de Jan Zabystran (46.) sem maradt le sokkal. A kazah Igor Zakurdajev (39.) nevéhez fűződött az utolsó negyvenen belüli helyezés. Marco Pfiffner (43.), a liechtensteini zászlóvivő nem evett meg sok sót, igaz, az utána következőket kivétel nélkül megelőzte.

Köztük volt a jelentős VK- rutinnal bíró fehérorosz Jurij Danilocskin (44.), az ukrán Ivan Kovbasnyuk (49.), az ír Patrick McMillan (52.), a koreai Kim Dong-vu (48.), s aztán a mi fiúnk…

54-es rajtszámmal Kékesi Márton (53.) is sorra került. A fiatal magyar nem tartalékolt semmit, igyekezte a végletekig kitolni határait. Ez most durván 11 és fél másodperces hátrányhoz és egy 53. helyhez volt elegendő. A célba érkezők közül senkit sem előzött meg. Tesszük gyorsan hozzá, ez volt a papírforma. Nem maradhatott el a Didier Cuche-től megismert lécpörgetés sem a célban.

A verseny legvégén Koszovó első téli olimpikonjaként már eleve sporttörténelmet író Albin Tahiri (50.), a szerb Marko Stevović (51.), valamint az osztrákból lett bolíviai Simon Breitfuss Kammerlander (47.) teljesítette a pályát.

A verseny részletes statisztikáját a linkre kattintással érhetitek el.

Aksel Lund Svindal egyike a XXI. század legnagyszerűbb alpesi sízőinek. Megnyert ő mindent, mit csak lehetett. Kétszer elhódította az Összetett Világkupát, igaz, a legutóbbit már csaknem tíz esztendeje. Fiatalkorában begyűjtött egy-egy kristálygömböt óriás-műlesiklásban és kombinációban, de vitán felül a két gyors számban volt a legsikeresebb. A Szuper-G ötszörös és a lesiklás kétszeres győztese. Könnyen lehet, ez a szám bővülni fog a szezon végén. 35 Világkupát nyert karrierje során.

Világversenyeken sem bizonyult nyeretlen kétévesnek, ötszörös világbajnok, emellett további három érmet szerzett. Vancouver Szuper-G-s olimpiai bajnoka, ugyanott a lesiklás ezüst- és az óriás-műlesiklás bronzérmese.

Az elmúlt olimpiai ciklusban megjárta többször a poklot, VK-győzelmekben ugyan nem volt hiány, de érdemi sikert mégsem tudott felmutatni, akár a vb-ket, akár a kristálygömböket nézzük. Ennek hátterében természetesen sérülések álltak. A 2014-es szezon előtt nem sokkal térdét szakította egy baráti focimeccsen, de ezzel együtt eljutott a világbajnokságra, egy különleges sícipőnek köszönhetően. Két hatodik helye elégedettséggel töltötte el. Bombaformában haladt harmadik összetett győzelme felé, 100 ponton túli pontelőny birtokában azonban történt az a bődületes nagy bukás a Hausbergkantén. Következő szezonban visszatért, szerzett néhány dobogót, majd komoly térdfájdalmai miatt időnek előtte befejezte az idényt. A jelenlegi szezonban már teljes erővel küzdhetett, igaz, a síelést igazán élvezni már soha nem fogja.

Olimpián már aligha látjuk viszont, VK- szinten azért bízunk még néhány jó évben.

Bármennyire furcsa, az újdonsült kétszeres olimpiai bajnok személyében először győzött norvég lesikló ötkarikás játékokon. S hogy teljesen legyen a skandinávok  öröme, Kjetil Jansrud elhódította az ezüstérmet, ami eggyel fényesebb medália a Szocsiban elnyert bronznál. Negyedik érmét szerezte olimpián. Maradjunk annyiban, egy sörre hivatalos Svindalnál, az ő hibái erősen kellettek...

Nem lépett Bernhard Russi, Pirmin Zurbriggen és Didier Défago nyomdokaiba, ezzel együtt nem tűnt különösebben csalódottnak Beat Feuz. Elvégre csak elérte nagy célját, az első olimpiai érmet. Regnáló világbajnokként, Wengen és Garmisch idei győzteseként persze több is benne volt a pakliban, de nem igazán feküdt számára az olimpiai lejtő.

Gyászhangulat uralkodik eközben az osztrákok háza táján. Az 1960-as olimpia óta nem volt arra példa, hogy egyetlen versenyzőjük se kerüljön be a legjobb hat közé lesiklásban. Hiába Hirscher hétfői aranyérme, ha nem javítanak a sógorok holnap Szuper-G-ben, a média még inkább rájuk húzza majd a vizes lepedőt...

Pénteken Szuper-G-vel folytatódik a férfiak számára az olimpiai program.