Nem akármilyen fordulatot hozott az osztrák lesiklósport élete egy éjszaka leforgása alatt. A tegnapi történelmi betli másnapján már a sógorok örülhettek, Matthias Mayer pedig Svindalt követően a második síző, akinek mindkét gyorsasági szakágban összejött az olimpiai bajnoki cím. Hermann Maier 1998-as sikere óta ünnepelhettek ismét olimpiai bajnoki címet az osztrákok Szuper-G-ben. A dobogó másik két fokán ismétlődés esete állt fenn, csak épp fordított sorrendben. Beat Feuz zárt ezüstérmes pozícióban, míg a tegnapi második Kjetil Jansrudnak meg kellett ma elégednie a bronzéremmel. A nap meglepetésembere, Blaise Giezendanner mögött ötödikként zárt Aksel Lund Svindal. Kékesi Márton a pálya elején búcsúzni kényszerült.

Nem szeretnénk elkiabálni, de olybá tűnik, beköszöntött a jó idő Pjongcsangban, mindenféle csúszás és egyéb probléma nélkül meg tudták rendezni a férfiak szuperóriás-műlesiklását. Mindig markáns kérdés a Szuper-G kapcsán, milyen irányba megy el a pálya, egyfajta lelassított lesiklásként, avagy felturbózott óriás-műlesiklásként kerül színre a nyomvonal. Az olaszok trénere, Alberto Ghidoni megtalálta az arany középutat. (No, nem mintha túl sok technikai számokban is érintett síző csatolt volna ma lécet…)

Két kieséssel indult a verseny, előbb Peter Fill hullott el idejekorán, a dél-tiroli túlzott vehemenciával kezdett, nem bírt pályán maradni. Mauro Caviezel hasonló sorsa jutott, ő még hamarabb búcsúzott.

1998, tehát pontosan húsz esztendeje nem győzött osztrák Szuper-G-ben, a tragédiával felérő tegnapi szereplés után tehát épp itt volt az ideje villantani egyet nyugati szomszédunknak. Vincent Kriechmayr (6) legalább megtette az ehhez vezető út legfontosabb lépész: célba ért. Menete nem tűnt elsőre sem verhetetlennek. Volt, hogy a vb-érmes volta ellenére az utóbbi időben különösebben nem acélos Dustin Cook (9.) is verte, a célban már apró hátrányt jelzett a stopper.

Hannes Reicheltet (11.) a „mindent bele” életérzés kerítette hatalmába. Alig volt precíz kanyarja, a tempója tartotta csak belátható távolságon belül. Boštjan Kline (10.) szintén vezetett az első időmérési pontnál, ám ahogy szaporodtak a kövér ívek, úgy nőtt hézag közte és az osztrák közt.

Tegnap hagyta kiénekelni szájából a sajtot, ma nem akart kérdést hagyni Kjetil Jansrud (3). Menetét ezúttal elkerülték a jelentősebb rontások, kielégítőnek tűnő sebesség mellett tolta végig a lejtőt. Különösen a nyomvonal középső részén jelentett külön kategóriát, a célban bő fél másodperccel bizonyult jobbnak az ettől láthatóan roppant csalódott osztráknál. Thomas Tumler (26.) kapcsán elpuffogtathatjuk a közhelyet, miszerint már az olimpiai szereplés nagy eredmény a számára. Aligha a jóllakottság, inkább a lámpaláz indukálta mai harmatos sízését.

A norvég házon belüli csata újabb klasszikus állomásához érkeztünk el. Aksel Lund Svindal (5.), a lesiklás újdonsült olimpiai bajnoka esett neki a pályának a duplázás reményében. Egy kiszélesített kanyarral hamar több tizedesre hizlalta hátrányát, s minthogy Jansrud ugyebár ma nem tette meg azt a szívességet, hogy belehibázzon a pálya bármely pontján, ez behozhatatlannak bizonyult. A cél előtt közvetlenül megbicsaklottak lábai, szerencsére megőrizte egyensúlyát. Közvetlenül Jansrud mögé érkezett, ám a kettős norvég siker reménye hamar szertefoszlott. Mégpedig egy nem várt szereplőnek köszönhetően. Blaise Giezendanner (4.) egy alaposan elfuserált szektort követően összeszedte magát, s kéttizednyi hátránnyal csapott a célba. A legjobb osztrák búcsút inthetett a dobogónak.

Aleksander Åmodt Kildét (13.) elragadta a hév a szünetet követően. Az igyekezet megbosszulta magát, egy túl korán kezdeményezett kanyarvétel közben beleakadt jobb keze a kapuba, minek következtében bedőlt, muszáj volt belefékeznie.

Andreas Sander (8.) alaptempója verte Jansrudét, ám elég volt néhány fordító, s odalettek esélyesei. A középső szektorok jelentették a különbséget közte és a norvég közt, igaz, ez a többieknél is így volt. Max Franz (17.) visszafogottabb sebességgel nyitott, ami kiderült rövidke ugratójából is. Enervált sízés, tehetetlenséget sugárzó fejcsóválás a célban – megismétlődni látszottak a tegnapi fiaskó momentumai osztrák részről. Csupán Tumlert tudta megelőzni. Adrien Théaux (15.) sem tudott 180 fokos fordulatra szert tenni egyetlen éjszaka alatt, a franciák klasszisának menetéből éppúgy hiányzott az átütőerő, mint lesiklásban.

Az osztrák gyorsasági szakág becsületét Matthias Mayernek (1.) kellett megmentenie. S teljesen váratlanul siker koronázta ezt a küldetést. Fent összeszedett párszázadnyi hátrányát Jansrud legjobb szakaszán fordította a maga javára. A magas tempó ellenére kérlelhetetlenül tartotta ideális íven léceit, ami 18 századnyi előnyt eredményezett a célban. Micsoda fordulat?!

A norvégok dominanciája pedig hamar szertefoszlott, Svindal lekerült a dobogóról, Jansrud pedig bő egy percen belül már csak a bronzérmes pozícióban volt található. Beat Feuz (2.) meglepően jól boldogult a szűkebbre tűzött pályán, egy túlcsúszás okán az osztrákkal nem bírta felvenni a versenyt, öt aprócska századdal a második helyre viszont be tudott férni. Dominik Paris (7.) akarása inkább erőlködésbe csapott át, a túl direkt ívek fokozták az időkülönbséget. Christof Innerhofer (16.) zöld szektorral nyitott, de ezzel el is lőtte összes puskaporát, besorolt a mezőny hátsó részébe.

Az első húszast két német zárta, s bizony az éremtől ezúttal is távolmaradtak. Josef Ferstl (27.) végig rettentően ingatag lábakon állt, egy jól eltalált kanyarja sem akadt. Megvolt az új sereghajtónk. Thomas Dreßen (12.) már nagyobb dózisokban pumpálta a sebességet, ám ez visszaütött a tiszta ívek elmaradásában. Másodpercen túli hátránnyal ma a legjobb tíz közé sem lehetett kerülni.

A világranglista legjobbjai már leértek, szusszanhattunk együtt, pár sötét ló azonban még hátravolt. Ryan Cochran- Siegle (14.) nem tartozott közéjük, az inkább óriás-műlesiklásból ismert amerikai a középmezőnyben találta magát. Klemen Koši (25.) már két szektor után átlépte a szekundumos hátrányt, ami rendszeres túlcsúszásai okán a végéig jól megduplázódott. Joan Verdu (28.) következett, egyenesen a pireneusi törpeállamból, Andorrából. A szokatlanul alacsony rajtszámmal nem igazán tudott mit kezdeni, mert hiába lovagolta meg sokszor a kapukat, az elvárt tempó hiányzott menetéből. Az új sereghajtó után a szám egykori világbajnoka került sorra.

Ted Ligety egykori vb-győztesként a kiesés sorsára jutott, a pálya végéhez közeledve késésbe keveredett, s már nem tudta pályán tartani magát. Érezhette, komoly esélyei eleve nem lehettek, a heves szitkozódás inkább annak szólhatott, hogy egy TOP-10-hellyel szerette volna visszatenni az elitbe az amerikai gyorsasági szakágat. Valami hasonló lebeghetett Maxence Muzaton (18.) lelki szemei előtt is. Ilyen fokú hibaszázalékkal sok jóra nem számíthatott. Manuel Osborne-Paradis (22.) számára túl kanyargós volt a pálya, rendre lekerült az ideális ívről, sok vetélytársát nem előzte meg.

Az utolsó veszélyes tényező Andrew Weibrecht volt. Sok pozitívumot nem láttunk tőle az idény során, de nem érkezett jobb mutatókkal sem Vancouverbe, sem Szocsiba, mégis mindkét helyszínen érmet szerzett Szuper-G-ben. Na, eme álma eléggé hamar szertefoszlott. Viszonylag ártalmatlan helyen került mélyre, s rekedt pályán kívül. A tegnap tapasztalt megilletődöttségét csak részben sikerült eltűntetnie Gilles Roulinnek (21.). Az ifjú svájci mozgása kevésbé tűnt darabosnak, a nagy dobásra azonban még négy évet várnia kell. Kevés híján Ligety kiesésének helyén ért véget a móka Brice Roger (19.) számára. Hibája után persze sok jóban nem reménykedhetett, tegnapi elsőséget után ma ő lett a legrosszabb francia. Egy akár sokat ígérőnek is nevezhető nyitószektor után pályán kívülre vezette magát Martin Čater.

A mezőny több mint fele még hátravolt, 61 síző vállalta be ugyanis a mai futamot. Vállalható menetekkel folytatódott a verseny harmincon túl, Jared Goldberg (24.) néhol kamikazéba átcsapó csúszása után Matteo Marsaglia (20.) csatlakozott a mezőny derekához, majd Broderick Thompson (23.) produkált egy VK- mezőnyben is pontszerzésre esélyes sízést. A délszlávok közül ma a horvátok örülhettek egy picit jobban, Natko Zrnčić-Dim (29.) legalább célba ért, míg a szerb Marko Vukičević helyt követelt magának a kiesők egyre népesedő táborában. Heten estek ki még a továbbiakban.

Chile rendszeres Világkupa-indulója, Henrik von Appen (30.) nem tartozott közéjük, mint ahogy a két új-zélandi fiú, Adam Barwood (43.) és Willis Feasey (37.) is sikerrel teljesítette a lejtőt. Christoffer Fårup (32.) újabb tisztességes helyezéssel gazdagította Dániát, az meg különösen hízelgő fejlemény, hogy csak nagyon kevéssel maradt el a finn Andreas Romartól (31.). Az andorrai Marc Olivares (33.) után a cseh hármasfogat következett: Ondrej Berndt (35.) és Zan Zabystran (40.) leért, ugyanez nem volt elmondható az utolsó világversenyén síző Jan Hudecról. Lassan az első negyven közé kerülés jelentette a jó eredményt, összejött mindez a monacói Olivier Jenot (38.), a liechtensteini Marco Pfiffner (36.) és a szlovák Andreas Žampa (39.) számára. Marko Stevović (46.) személyében megvolt az új sereghajtónk, őt a kazah Igor Zakurdajev (41.), majd – nem meglepő módon – az ígéretes karrier előtt álló cseh Filip Forejtek (34.) is megelőzte. Több kritikus helyzettől megmenekült, így célba csusszant az ír Patrick McMillan (48.), a futam utolsó helyezettje.

Jurij Danilocskin (42.) Kékesi Márton került sorra. A magyar síző túlzásokba esett, ami a vehemenciát illeti, a pálya felső részén lecsúszott az ívről, s már hiába próbálta pályán belül tartani magát.

A versenyt a koreai Kom Dong-vu (44.), a bolíviai osztrák Simon Breitfuss Kammerlander (45.) és a koszovói Albin Tahiri (47.) zárta.

A verseny részletes statisztikáját a linkre kattintással érhetitek el.

Nagyot fordult a világ egyetlen nap leforgása alatt mind az osztrák lesikló csapat, mind személyesen Matthias Mayer vonatkozásában. A tegnapi lesiklás történelmi mélységekbe taszította nyugati szomszédunk sikersportját (nem végzett osztrák a TOP-6-ban), a média ízekre szedte a komplett csapatot - edzőstül, kapitányostul, sízőstül egyaránt. Mint ahogy Mayer címvédőként elért 9. helyezése is több volt puszta arculcsapásnál.

Erre fel 1998 után újra osztrák síző nyerte az olimpiát Szuper-G-ben, míg Mayer - a tegnapi győztes Svindal után egy nappal - másodikként mondhatja el magáról, hogy mindkét gyorsasági szakágban képes volt olimpiát nyerni. A komplett válogatott fellélegezhet, hiszen egyfelől igazolta a mai diadal a szakágban rejlő lehetőségeket, másrészről így már biztosan nem csak Hirscher fog szerezni (arany)érmet Pjongcsangban.

Mayer egyébként a legjobb korban van, 28 esztendős. Világbajnokságokon nem termett számára sok babér, bár egy 4. és egy 5. hely csak befigyelt kedvenc számában, Szuper-G-ben. Mert bármennyire is lesiklásban győzött Szocsiban, az ő száma mégis ez a technikásabb szám. Kétszer volt a szakág harmadik helyezettje, összesen tíz alkalommal állt dobogóra a Világkupában. 

Noha az olimpiai bajnoki címet nem sikerült elhódítania, kétségkívül remek játékokat zárt Beat Feuz. Lesiklásban elért bronzérméről gyengébbik számában előre tudott lépni, a svájci alpesi síelés jelzi tehát világraszóló hírnevét.

Kjetil Jansrud hangulata már valamivel fanyarabb lehet, elvégre címvédőként idén be kell érnie a bronzéremmel. Olimpiai medáliáinak számát viszont feltornázta ötre, amit Lasse Kjus óta norvég nem tudott produkálni.