Mint már tegnap utaltunk rá, Val Gardena (40 éves történelme alapján) különleges helyszíne a versenynaptárnak, bizonyos részeire (hol nagyobb, hol kisebb részt) rásüt a nap, alaposan belassítva így a pályát. Máskor pedig árnyékos a komplett pálya, ami nagy esélyt ad az éppen akkor lesiklóknak. Ma sem volt ez másként.

 

A tegnapi versenyen balesetet szenvedők közül ma egyedül Innerhofer állhatott rajthoz. Francois Bourque térdszalag-szakadást szenvedett, már a tavalyi évet is teljesen ki kényszerült hagyni, most pedig egy ártatlannak tűnő szituációban kiújult sérülése, biztosan kihagyja ő is az olimpiát. Rájár a rúd a kanadaiakra, hiszen világbajnokuk, John Kucera már korábban kidőlt a sorból, mint ahogy a nőknél Vanderbreek és Yurkiw is búcsút inthetett múlt héten olimpiai álmainak. Andrej Jermannak is a térde sérült meg, pontos diagnózist nem találtam, Heel viszont szerencsére csak óvintézkedés végett maradt távol a versenytől, térdét bevágta, lehorzsolta, de legközelebb ő már indulhat. Carlo Janka hiányának pedig prózai okai vannak, a svájci valami oknál fogva nem indult egyik lesikló edzésem sem, így viszont a szabályok szerint élesben sem állhatott rajthoz.

 

 

Elsőként az Årében, 2007-ben világbajnoki bronzérmes svéd veterán, Patrick Järbin csúszott le a Sellarondán, nagy hibát nem vétett, különösen az alsó részen megint nagyon erős részidőt, ez végül a számára örömteli 15. helyre volt elegendő. A tegnap első Vk-dobogóját szerző Staudacher nem tudta megismételni ezt a bravúrt, igaz, nem is jegyzik őt a legjobb lesiklók közt. A 39. helynél azonban egész biztosan többet várt magától. Mint ahogy Andreas Buder is kiszorult a legjobb 30 közül.

Őt két amerikai követte. Fischer felejthető meneten volt túl (19.), Sullivan viszont nagyon bátor, önbizalommal teli futamot ment, néhol ugyan kissé kövérkésre vette az íveket, de a nagy tempó miatt ez is belefért, így átvette a vezetést egyik kedvenc pályáján, végül a 12. helyen végzett.

De nem örülhetett sokáig a vezetésnek, mert érkezett Johan Clarey, aki elsősorban az alsó részen vert sokat az amerikaira. A francia ezzel az eredménnyel felállhatott a dobogóra, életében először.

Christof Gruber továbbra is formán kívül versenyez (42.), Ambrosi Hoffmann épp ellenkezőleg, a felső részen már 3 tizedes előnyt épített fel, tökéletes menetét egyedül abban a nehéz, szűk kombinációban érheti kritika, ott csúnyán letér az ideális nyomvonalról, sebességet is veszít, de így is az élre ugrik, a franciával holtversenyben.

 

 

9-es rajszámmal érkezett az idén Lake Louise-ban már győzedelmeskedő Manuel Osborne-Paradis, aki noha ugyanott ront, mint az előzőek, s lent sem volt túl magas a sebessége, végül 25 századdal átvette a vezetést. A középső szakaszon volt leginkább erős, valószínűleg normál körülmények közt is dobogón állhatott volna ezzel a menettel. Honfitársa, Erik Guay futama nem volt az igazi, utána viszont nagyot fordult a helyzet.

 

 

Különösen a pálya alsó részén (utóbb pont fordítva) kezdett el sütni a nap, ami miatt a fent megszerzett előny rendre odaveszett a célban. Elsőként Hans Olsson és Marco Büchel tapasztalhatta meg, odafent kicsi előnyt összeszorgoskodtak, végül közel 6 tizedet kaptak az éllovastól, így holtversenyben az előkelő 7. helyezést hódították el. Innerhofer tragikus meneten volt túl (52!), de Theaux és meglepetésre Défago sem szerzett pontot. A svájci klasszis már a felső részen 8 tizedes hátrányban volt, ezt azért nem lehet teljes egészében a körülményekre fogni. Már csak azért sem, mert az őt követő Svindål egészen más minőséget képviselt, szemre tetszetős pályát futott, de sajnos a napsütötte szakaszokon rengeteget kapott, odalent pedig 65 km/h környékére esett vissza végsebessége, ez nagyjából átlagosnak volt mondható a környékén rajtolók közt. 1,27-es hátránnyal csupán a 17. helyre tudott felkapaszkodni.

 

 

Heel távollétében még négy olyan versenyző várakozott odafent, akik elvileg veszélyesek lehettek volna Manuelre, bár a fényhelyzet változásával akár mások is beleszólhattak a versengésbe. Így is történt. Kröll kifejezetten gyengén ment (28.), Walchhofer ellenben bravúrosan, csupán 48 századdal maradt el. Ez az 5. hely még sokat érhet a szakági kristálygömbért folytatott küzdelemben. A törött bordával versenyző Cuche-től a TOP-10 is szép eredménynek tűnt, különösen annak fényében, hogy ezzel átvette az összetett 3. helyét, egyben megtartotta vezető helyét a szakági Világkupában. Miller is tartotta jó formáját, az alsó részen ő valamivel többet vesztett, így végül a 9. helyet tudta megkaparintani.

 

 

Streitberger (54.) lassan lemondhat az olimpiai kerettagságról, míg tavaly rendszeres pontszerzőnek mondhatta magát, idén csupán egyetlen pontocskája van, még Beaver Creekből. Őt követően egy csapásra megváltozott minden, a pálya legnagyobb részén eltakarta a napot a felhőzet, márpedig ekkor még akadt néhány egészen jó lesikló. Nem világklasszis ugyan egyik sem, viszont képesek meglovagolni ezt a soha vissza nem térő lehetőséget. Elsőként Steven Nyman maradt el egyetlen századdal Svindål mögött (18.), majd a remek formának örvendő Mario Scheiber brillírozott. Odafent még vezetett is a kanadai előtt, egy pici hiba folytán azonban végül 13 századdal csak a 2. helyre volt elég időeredménye, bár ez láthatóan nem zavarta az önfeledt ünneplésében.

Baumann 12. helyezése – síelését látva – az optimálishoz közeli időjárási helyzetnek köszönhető, mivel az őt követő Robbie Dixon a felső részen abszolút legjobb időt ment, majd a szűk részen nagyot rontott, alig tudta bevenni a kaput, így 5 tized lett a célban a hátránya. Hiba nélkül szerintem jó lett volna kár a dobogóra is…

 

 

A hátralévő versenyzők már nem jelentettek veszélyt az élen állókra, azonban mindenképpen ki kell emelni közülük a két szlovén síelőt. Andrej Sporn a 13., Rok Perko pedig a 20. helyezéssel vidította a szlovén szurkolókat. Mint ahogy Patrick Küng menetrendszerű pontszerzése (14.) is dicsérhető. A legmagasabb, 43-as rajtszámmal a cseh Petr Záhrobský zárt pontszerző helyen, a 21. élete legjobb szereplése.

 

 

 

Manuel Osborne- Paradis 71. Világkupa- fellépésen 3. sikerét aratta, Kvitfjell után most duplázott lesiklásban. Mario Scheiber 81. versenyén ez a 11. dobogója (szakágban a 6.). Az egykori junior-vb Ambrosi Hoffmann 200. Vk- futamán hatodszor (lesiklásban negyedszer) állhatott fel a dobogóra, Johan Clarey pedig debütált a pódiumon, 61. VK- indulásán.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

10:45-kor kezdődött volna a nők lesiklóversenye Val d'Isère-ben, ám az időjárás közbeszólt. A kavargó szélben átláthatatlan függönyt képező havazás vadregényes háttérdíszletként szolgált volna valamely északi regéhez, ám egy alpesi síverseny számára tökéletesen alkalmatlan körülményeket jelentett. Előbb 11:00-ra, majd 12:00-ra, végül 13:00-ra csúsztatták a rajtot, míg végül a szervezők is feladták, és törölték a mai futamot.