Idei második győzelmét aratta Gregor Schlierenzauer a sochi hétvége első versenynapján, amelyen először mérhették össze a tudásukat a szakág legjobbjai a majd az olimpiai versenyeknek is onthont adó (egyébként még inkább csak félkész állapotban lévő) sáncon. Mögötte Severin Freund végzett a második helyen, aki így megőrizte vezető helyét az összetettben, míg a dobogó legalsó fokára, idén először Andreas Kofler állhatott fel. A verseny egyébként a középmezőnyt tekintve elképesztően szorosan alakult, sok versenyző esetében néhány pont döntött a második sorozatba kerülésről, így aztán a mai nap során a stíluspontok, a kompenzáció és az edzők taktikai döntései is jelentős szerephez jutottak.
Kicsit felemás érzéseink vannak ezzel a sochi helyszínnel kapcsolatban, ugyanis bár szakmai szempontból az olimpiai előversenyeknek kiemelt jelentősége van, azért lássuk be, hogy ezen a félkész sáncon, már-már extrém módon enyhe időben megrendezett versennyel elsősorban a hangulatot illetően talán mégsem egészen azt kaptuk, amit egy jövőbeli olimpiai rendezőtől lehetett volna várni.
Persze lehetett azért már erről a korábbi hírekben is olvasni, hogy nem haladnak jól az építkezésekkel az oroszok, ugyanis gyakorlatilag a sáncokon kívül alig készült el valami a tervezett létesítmények közül. Például már biztosnak látszik, hogy az előzetesen tervezetthez képest kisebb, mindössze 7500-as befogadóképességű lesz majd a stadion, már ha egyszer majd elkészül, amiért kritizálta is őket korábban a nemzetközi síszövetség, de egy másik példát említve a zsűritorony is egy ideiglenes építményben lett erre a hétvégére kialakítva, és úgy egyáltalán inkább emlékeztet az egész helyszín valami építési területre, mint egy igazi síugró arénára.
Hasonlóképpen az enyhe időjárás sem okozott különösebb meglepetést a szervezőknek, hiszen Sochi a Fekete-tenger partján fekszik, ahol decemberben teljesen megszokott az enyhe időjárás. Maga a sánc ugyan a tőle kb. 50 km-re fekvő Esto-Sadokban található, de az éghajlatra itt a hegyek között is rányomja a bélyegét a tenger közelsége, (kérdezhetnénk persze, hogy akkor nem lett volna-e szerencsésebb mondjuk egy februári időpontot választani). Így aztán a FIS a hóhiányra számítva már eleve a normálsáncot jelölte ki a naptár tervezésekor, amelyet végül is kb. 3000 köbméternyi hó ideszállításával (valamint nem utolsó sorban a planicai szakemberek segítségének köszönhetően) sikerült versenyképes állapotba hozni, ami nem kis bravúr, és tulajdonképpen, ami a sportszakmai részét illeti a hétvégnek abban eddig szinte kifogástalanul teljesítettek a házigazdák, csak hát egyelőre a megfelelő körítés az, ami hiányzik.
Ezzel együtt persze azért az odahordott, és az enyhe idő, na meg a kisebb-nagyobb esőzések hatására igencsak vizessé váló hó nem állította könnyű feladat elé a versenyzőket, szinte mindenkinél lehetett kisebb-nagyobb bizonytalanságot látni a leérkezésnél. Viszont ha már a hőmérséklet nem a szélviszonyok abszolút ideálisak voltak ma este, hiszen minimális szélben kezdődött meg az első sorozat, amelyre a zsűri a 30-as beülőt választotta.
Az első igazán jó ugrást a harmadikként érkező Daniel Quecktől (14.) láthattuk, aki 99 méterre repült, ezzel pedig egy jó időre magához ragadta a vezetést, ugyanis ezen a sáncon az utána érkezők, de mondhatjuk, hogy az élmezőny kivételével szinte mindenki tudott 95-98 méter körül ugrani. Ez azt jelentette, hogy a helyezések eldöntésénél a középmezőnytől lefelé olyan tényezők is komoly szerephez jutottak, mint a stíluspontszám, vagy a kompenzációs pontok, amelyekről máskor legfeljebb csak éppen, hogy említést teszünk. Minden esetre a fiatal németet követően kifejezetten szépet ugrott Ville Larinto (98,5 m 19.), Alexey Romashov (97,5 m 17.) és Lauri Asikainen is (98,5 m 28.), a vezetést azonban csak a huszadikként ugró Sebastian Colloredo (100,5 m 8.) tudta tőle átvenni, aki elsőként törte át a 100 méteres határt. Nem sokkal maradt el tőle Reruhi Shimizu (99,5 m 9.), valamint egy kicsivel később Denis Kornilov (99 m 11.) sem, így az első 30 ugrót követően ebben a sorrendben ők állhattak az első 3 helyen. Ezzel most persze jó néhány versenyzőt átugrottunk, de ma tényleg nagyon sok egyforma teljesítmény volt, így nehéz (és talán felesleges is) lenne most itt több nevet kiemelni.
A szokásos technikai szünet után elsőként Michael Neumayertől (10.) jegyezhettük fel az első ugrást, akinek ezt megelőzően az edzéseken is jól ment az ugrás és most is 100,5 méterre repült, azonban a talajfogás hagyott maga után némi kívánni valót, így csak a 3. helyre jött be Shimizu mögé. A következő 100 méteres ugrást a fiatal szlovén Jaka Hvalatól (7.) láthattuk, akivel kapcsolatban sokan találgatták, hogy vajon mennyire maradt benne a kuusamoi verseny, ahol az első helyről bukott nagyot a második sorozatban. Nos, úgy tűnik nem nagyon, hiszen pont 100 méterig jutott és a magas stíluspontjainak köszönhetően átvette a vezetést. Az utána következő Richard Freitag (3.) viszont még rajta is túltett, mind a távolságot (101,5 m), mind a stíluspontszámot tekintve, így magabiztosan, több mint 5 ponttal vette át tőle a vezetést. Ugyanakkor nem sokáig maradhatott az élen, mivel az utána érkező Andreas Kofler 102,5 (2.) métert tudott ugrani, amellyel mindjárt az élre is tudott állni. Peter Prevc (24.), valamint Noriaki Kasai (20.) ezzel szemben csak az átlagosnak mondható 97,5 valamint 98 méteres távolságig jutottak, így a vezetésre nem voltak veszélyesek, viszont mindketten ott lehettek a második sorozatban, nem úgy mint Wolfgang Loitzl (32.), akinek ez egy nem sokkal kisebb (96,5 m) ugrással már nem sikerült.
Ami a legjobb 10 ugrót illeti, itt is jó néhány negatív meglepetést láthattunk, köszönhetően nagyrészt annak, hogy annyira szoros volt a mezőny, hogy aki egy kicsit is rontott, az akár könnyen ki is eshetett a második sorozatból, még ha a pontokat tekintve egyébként nem is volt akkora hátránya (legalábbis máskor nem mondanánk annak). Így járt például Dmitriy Vassilev (36.) is, akiben hiába reménykedtek az oroszok a remek kuusamoi hétvégét követően, ezúttal a hazai sáncon csak 97,5 métert ugrott, ez pedig viszonylag gyenge zsűripontok mellett már kevés volt a továbbjutáshoz. Az utána következő Taku Takeuchi (97,5 m 28.) ugyan éppen megúszta, de ugyancsak a kiesés sorsára jutott a két norvég Anders Jacobsen (35.) és Anders Fannemel (33.) is, akik egyaránt 97 métert ugrottak. Közben azért Andreas Wellinger (12.) egy 100 méteres repüléssel bebiztosította magának a második kört, majd arról, hogy a norvégoknak se legyen teljesen rossz napja Anders Bardal (6.) gondoskodott, aki 104,5 métert ugrott, ami a leghosszabb távolság volt az első sorozatban, azonban az érkezése többekhez hasonlóan neki sem volt az igazi, így csak a pillanatnyi 3. helyet tudta megszerezni. Ezzel szemben az utána következő Morgenstern (4.) csak 102 métert tudott ugrani, azonban neki rendben volt a telemarkja, így Bardal elé a 3. helyre jött be. Következett a honfitárs Schlierenzauer (1.), aki Bardalhoz hasonlóan 104,5 métert repült, a norvéggal ellentétben neki azonban a talajfogása is stabil volt, így nem lehetett kérdés, hogy bejön-e az első helyre. Ekkor már csak a világkupa éllovasa, Severin Freund (4.) volt hátra, aki 101,5 méterével bár versenyben maradt a dobogóért, csak Morgensternnel azonos pontszámmal, a 4. helyre tudott bejönni.
Az első sorozat eredménye (fis-ski.com)
Az első sorozatot követően tehát Schlierenzauer állt az élen, a verseny képéhez képest nem is kicsi 4,8 pont előnnyel az őt követő Andreas Kofler előtt, aki mögött viszont Freitag, Freund, Morgenstern és Bardal is csak kevesebb, mint 2 ponttal volt lemaradva, mindenképpen érdekesnek ígérkezett tehát a második sorozat. A verseny szorosságára pedig jellemző adat, hogy a 31. azaz már éppen kieső Martin Koch kevesebb, mint 5 ponttal maradt csak el a 14. Queck mögött.
A második sorozatra sem a körülmények, sem a verseny képe nem változott jelentősen, ez egyrészt azt jelentette, hogy a zsűri nem változtatott a beülőn, valamint, hogy a szoros mezőnyben valószínűnek látszott, hogy egy kimagasló ugrással sokat lehet majd javítani. Ez utóbbit elsőként Peter Prevc (13.) tudta bemutatni, aki jócskán javítva az első ugrásán 102 métert repült, nem örülhetett azonban sokáig a vezetésnek, ugyanis az utána következő Andreas Wank (11.) 102,5 méterével még rajta is túltett, ettől függetlenül az ő kettősüket sokáig nem tudta veszélyeztetni senki. Ezzel együtt az utánuk következő Tom Hilde (99,5 m 18.) és Rune Velta (98,5 m 16.) sem ugrottak rosszul, azonban mindketten csak a pillanatnyi 3. helyet tudták megszerezni.
Az utolsó 20 ugró közül elsőként Kasai (20.) érkezett meg, aki egy ma abszolút átlagosnak mondható 98,5 métert ugrott, ahogy az utána következő Ville Larinto (97,5 m 24.) és Lukas Hlava (98 m 23.) is hasonló távolságnál értek földet. Jött Alexey Romashov (27.), aki ezzel szemben csak 96 métert ugrott, így jó néhány helyet visszacsúszott az első körben elért 16. helyéhez képest. Az utána következő Zografski viszont hozta az átlagot, és 98 méterrel a 3. helyre tudott bejönni. Következett az a Dawid Kubacki (30.), aki talán a lengyel csapatból egyedüliként szerepel eddig a tőle elvárható formában. Jelezte ezt az első sorozatban elért 15. helyével is, másodikra azonban már komolyat rontott, 93,5 méterrel visszacsúszott a mezőny végére, így a legjobb lengyel a ma különben szintén nem brillírozó Maciej Kot (28.) lett. Úgy néz ki tehát, hogy a lengyelek feltámadása egyelőre még várat magára, bár meg kell jegyezni a sochi hétvége helyett a felkészülést választó Stoch hiányában egyébként is visszafogott reményeik lehettek a hétvégét illetően.
Daniel Queck (96,5 m 19.) sem tudott igazán jót ugrani másodikra, azonban ma így is élete első VK pontjait könyvelhette el, az utána következő honfitársa Andreas Wellinger (11.) viszont már kitett magáért, 99,5 métert ugrott, ezzel pedig ekkor Wankkal azonos pontszámmal állt az élen. Ez a helyzet pedig egészen az utolsó tízes csoportig nem változott, ugyanis sem Ammann (97 m 17.), sem Kornilov (97 m 14.) nem tudta tőlük átvenni a vezetést.
Az első sorozatban a 10. helyen végző Neumayer (8.) viszont már az élre tudott állni, nem is akárhogy, hiszen 104,5 métert ugrott, így Werner Schuster is elégedetten nyugtázhatta, hogy versenyzői egymást váltották a reklámfal előtt. Nem ugrott rosszul Shimizu (101 m 10.) és Colloredo (102,5 9.) sem, a vezetéshez azonban egyikük ugrása sem volt elegendő. Az olasztól egyébként ekkor már az eddigiekhez képest tekintélyesnek mondható 5,3 pont levonás volt a szél miatt, azaz megerősödött a szembeszél. Erre reagálva a zsűri azonnal rövidített a nekifutón, így Jaka Hvala (7.) már a 29-es beülőből repült 102,5 méterre, amellyel át is tudta venni a vezetést. Anders Bardal (5.) számára azonban Alexander Stöckl vélhetően az első ugrásából kiindulva még egyel lejjebb, a 28-asba hozatta le a beülőt, így aztán a norvégnak egy 101,5 méteres ugrás (amelyhez magas stíluspontok társultak) is elég volt ahhoz, hogy átvegye az első helyet. Alex Pointernek viszont úgy látszik ez sem volt elég, ugyanis ő Morgensternt (4.) még lentebbről, a 27-es kapuból indította, ő pedig innen éppen akkorát ugrott, mint az előbb Bardal, értelem szerűen ezzel a vezetést is átvette. Ezek után Severin Freund számára már a zsűri jelölte meg a 28-as beülőt, aki innen 105,5 métert tudott ugrani, és mivel stabilan megállta nem lehetett kérdés, hogy ő veszi át a vezetést. Honfitársa, az első sorozatot a 3. pozícióban záró Richard Freitag (6.) ehhez képest nem tudott kiemelkedőt ugrani, csak 100 métert repült, így csak a 4. helyre tudott bejönni. Andreas Kofler (3.) előtt ismét beülőmódosítás következett, ugyanis Pointner őt is 27-esből indította, ő pedig innen 103,5 métert tudott ugrani, ami bár nem sok hiányzott hozzá, de nem volt elég a vezetéshez. Aztán, hogy az első kör után vezető Schlierenzauer ezek után miért a 28-asból jött azt talán csak Pointner tudja, minden esetre Schlieri biztosan hozta azt, ami az elsőséghez kell, 105,5 métert ugrott, azaz az első körhöz hasonlóan ismét holtversenyben övé volt a leghosszabb ugrás, abszolút megérdemelten szerezte meg tehát idei második, pályafutása 42. győzelmét. Érdekesség, hogy amikor 2009-ben Whistlerben rendezték az olimpia előversenyeit, ugyancsak Schlieri tudott (akkor mindkét napon) nyerni, az más kérdés, hogy aztán végül is az olimpián csak a 3. tudott lenni egyéniben. A mai sikerével az osztrák klasszis nem csak Nykänen 46 vk győzelmet jelentő rekordjához közelít vészesen, hanem az összetettben vezető, ma egyébként szintén kiváló teljesítményt nyújtó Severin Freundhoz is, ott ugyanis a mai verseny után mindössze 13 pont kettejük között a különbség. A harmadik helyezett Kofler, a kissé döcögősre sikerült kezdés után idén először tudott felállni a dobogóra, így számára mindenképp pozitív elmék lehet majd a mai verseny. A ma 4. és 5. helyen végző Morgenstern és Bardal számára a mai verseny egy-egy stabil, az összetett szempontjából értékes helyezést hozott, az idei első győzelem azonban még mindkettejük esetében várat magára. Richard Freitagtól viszont a mai 6. hely mindenképpen előrelépés, ugyanis ő is kissé visszafogottan kezdett, ha a négysáncversenyre ő is bele tudna lendülni, akkor dörzsölhetné csak igazán a kezét Werner Schuster.
Néhány szubjektív gondolat erejéig azért még térjünk vissza a verseny végére, ugyanis bár idén már láthattunk egy-egy példát arra, hogy a régi-új szabályt kihasználva egyik másik edző alacsonyabb beülőből indította versenyzőjét, egymás után ilyen sokszor azonban, mint most a második sorozat végén csak most először. Azt mindenképpen le kell szögezni, hogy abban, hogy ez így alakult jelentős részben a körülmények is közrejátszhattak, hiszen az edzők joggal tarthattak attól, hogy versenyzőik a rossz minőségű, vizes havon esetleg nem tudnak megfogni egy hosszabb ugrást, vagy egyszerűen csak egy bizonytalan talajfogással értékes pontokat dobnak el maguktól, így részükről érthető és szakmailag indokolható volt az óvatosság. Nem véletlenül láthattunk ma délután a női verseny során is több hasonló edzői döntést. Ennek ellenére azt gondolom, hogy amit láttunk az nézői szempontból nem feltétlenül volt szerencsés, ugyanis kevésbé átláthatóvá (és itt akár vissza is utalhatok Schlierenzauer korábbi kritikájára a témában), valamint a folyamatos beülőmódosítás miatt kissé vontatottá is tette az egyébként izgalmasan alakuló versenyt.
(fis-ski.com)
A mai verseny rövid összefoglalóját itt nézhetitek meg: link
(fis-ski.com)
Holnap egy kicsivel korábban kezdődően, de a maihoz hasonló program szerint zajlanak majd a versenyek, 9:30-tól a hölgyek, 13:00-tól pedig az urak száma rendeznek majd egy újabb világkupa fordulót.
A felhasznált képesk forrásai: siol.si, fisskijumping.com, nrk.no
A ti véleményeitek