A férfiak lesiklásával folytatódott az alpesi sí VB programja Garmisch-Partenkirchenben - helyesebben Garmisch-ban, a Kandaharon. A legtöbben a kiváló formában lévő Didier Cuche és a szuper-G-t megnyerő Christof Innerhofer párharcát tartották legvalószínűbbnek, valóban ők is csatáztak - a második helyért! A kanadai Erik Guay ugyanis fantasztikus íveket talált a pálya középső, kanyargós és ugratókkal nehezített részein, John Kucera után újra a tengerentúlra került a lesikló VB-cím!

Tegnapi előzetesünkben bemutattuk a pályát, ahogy az esélyesekről és hiányzókról is szó esett - 54 síző azért így is maradt, akik neve ott állt a mai rajtlistán. 24 ország is szurkolhatott sajátjaiért, sajnos mi, magyarok most sem voltunk ezek között. Majd a technikai számokban...

Bár az előzetesben már szerepelt, a pálya bemutatását nem árt ebben a cikkben is megismételni!

A férfiak lesiklása mintegy 1700 méter magasságban, a Kreuzjoch-nál veszi kezdetét. Stegerwald-nál található. A Seele S-kanyarjáig néhány másodperc alatt 100 km/h-ig gyorsulhatnak a sízők. A Tröglhang után eljutunk a az átépített pályarészhez, és következnek a szuper-G során már megismert szakaszok. A szuper-G starthelyének számító Stegerwald után az Alte Quelle jön, majd a Bödele szűk jobbosával ismét az ősrégi nyomvonalon halad a mezőny. Az Eishang nevű szakaszon kicsit szusszanhatnak a sízők, van is mire tartalékolni, ugyanis a Seilbahnstadelsprung nevű ugrató már a szuper-G-ben is megtizedelte a mezőnyt. Egy újabb ugrató (Kramersprung) után nem sokkal elérkeznek a következő nagyobb letöréshez, a Padöls egy hosszan nyújtott balos kanyar után, egy keresztsíelő szakaszon (Kreuzeck-Bahn) át egy lankásabb átjáróba (Auf der Mauer) torkollik. Ezt követi a pálya legmeredekebb része (90%), a Freie Fall, innen már belátható a célegyenes, a versenyzők szívéről leeshet a kő. A Tauber-Schuss és a célegyenes már a hölgyeknél is ismert nyomvonalat követi.

A pálya paraméterei:
- startmagasság: 1690 m
- célmagasság: 770 m
- hosszúság: 3300 m
- szintkülönbség: 920 m

Kezdetben a túl kemény pályára panaszkodtak a síelők (Ivica Kostelić jórészt erre hivatkozva mondta le a mai részvételt), ám már tegnap is visszájára kezdett fordulni a helyzet. Ma is maradt a meleg, 10°C körüli idő, így nem annyira a jegesedés, sokkal inkább a pálya olvadása okozhatott fejtörést szervezőknek és versenyzőknek egyaránt.

A francia Yannick Bertrand kezdte a versenyt, a combsérüléssel küszködő francia kisebb meglepetésre volt ott a rajtnál. Nagyobb hiba és gond nélkül leért a célba, itt-ott talán kicsit szélesek voltak az ívek (29.). A sérülése viszont aligha múlt el nyomtalanul, ezt a szlovén Rok Perko menete bizonyította: több mint egy másodperccel vette át a vezetést (19.). A svéd veterán, Patrik Järbyn a szlovén idejével versengett, míg egy balkanyarban le nem csúszott az ívről, így ő lett a mezőny első kiesője. A kanadai Benjamin Thomsen indult 4-essel, le-lecsúszkált az ívekről, azonban gyorsan, bevállalósan jött: Perko elé érkezett (18.). A 29. életévét ünneplő amerikai Steven Nyman viszont hamar elrontotta a kanadai örömét, négy tizedes előnnyel az élre jött (13.).

Ambrosi Hoffmann tovább folytatta a sort, ő is a pillanatnyi első helyre érkezett - a legrosszabb formában lévő svájcitól ez kisebb meglepetésnek tűnt (10.). A horvát Natko Zrnčić-Dim erősen kilógott a mezőnyből - természetesen lefelé, a vakációzó Kostelić nagyon elkélt volna a délszlávoknak (28.). A szlovén Andrej Jerman nagy reményekkel érkezett, egyik kedvenc lejtője a garmischi - ehhez képest nem jött jól, számára ez az eredmény nagy csalódás (17.). Christof Innerhofer a szuper-G győzelme után most is brutálisan bekezdett, és végigbírta az őrült tempót. 1,3 másodperccel vette át a vezetést a dél-tiroli, alaposan feladta a leckét a hátralévőknek. Kissé meglepő, hogy ez a menet is "csak" a 3. helyre lett végül elég.

A kanadai Erik Guay rögtön felvette a kesztyűt: kiváló íveken jött végig, főleg a Freie Fall előtti szakaszon remekelt, hét tizeddel még Innerhofernál is jobb volt - és jött a kérdés, lehet-e ezt még fokozni (1.). A franciáknak továbbra sem alakult jól a mai nap: legnagyobb esélyesük, Adrien Théaux már a Seele-sikánban elvétette a jobbkanyart, és a hálóban kötött ki. Saját lábán távozott, ám edzésformája alapján nagy lehetőséget szalasztott el. Újabb szlovén következett, miután rendberakták a pályát, Andrej Šporn egész jól jött végig, épp csak a célbaérés után hibázott: nagy lendülettel esett bele a pálya végét kelző szivacsba. Szerencsére neki sem lett baja, és kiváló helyezést ért el (6.).

Újabb francia következett, Johan Clarey: a pálya középső szakaszán veszített sokat, így sem maradt el sokkal Šporntól (8.). Az olasz Peter Fill jó kezdés után a középső résztől nem találta az íveket, hatalmas hátrány lett a vége (14.). Honfitársa, Werner Heel már a felső részen nagy hátrányba került, majd ezt egyre nagyobbra növelte - ő is komoly csalódást okozott az olaszoknak (22.).

A szakági legjobbak sorát az osztrák Michael Walchhofer nyitotta, nincs nagy formában, ezt most is bizonyította: nem tudott versenyre kelni az élen állókkal élete utolsó VB-jén (7.). Aksel Lund Svindal is komoly hátrányt gyűjtött be már az elején, a kanyargós középső rész és az ugratók jól sikerültek, a célegyenes előtti rész azonban nem jött össze neki (5.). Ráadásképp ő is hatalmas erővel esett bele a célegyenes végi szivacsba - ápolni kellett, szerenscére végül talpraállt. A német szervezők számára óriási bukás eddig ez a VB - az időmérő rendszer és a honlap még a török univerziádén is sokkal jobb volt (előbbi ma is rendszeresen akadozott), a versenyzők kórusban szidják a pályát, a célnál nem lehet megállni... Hová tűnt a német szervezőkészség?!

A nagy esélyes Didier Cuche most sem volt a szerencse kegyeltje, hisz Svindal esése miatt hosszabb kényszerszünet után kellett startolnia. Kiválóan kezdett, a középső szakaszt is képes volt a kanadaihoz hasonlóan megsíelni, ám az utolsó méterek neki sem sikerültek tökéletesre: három tizeddel Guay mögé szorult (2.). Honfitársa, Silvan Zurbriggen nem okozott meglepetést, újra bizonyságot adott gyenge formájáról (12.).

Két osztrák következett: Romed Baumann nem jött rosszul, az alsó rész pedig egész kiválóan sikerült neki - újra bizonyította, hogy az osztrákoknak nincs sok okuk sajnálkozni a VB előtt kiesők miatt (4., legjobb osztrák). Klaus Kröll ellenben a lesikló csapat oszlopos tagjaként Walchhoferhez hasonlóan leszerepelt, még a legjobb 10-ből is kiszorult (11.). Bode Miller zárta a nagymenők sorát, szokás szerint nekirontott a pályának - és szokás szerint nem már az elején hibázott, esélye sem volt jobb eredményre (15.).

23-assal indult a kanadai Jan Hudec, ő sem kirobbanó formájáról híres - nem is jött jól (25.). Utolsó szlovénként Gasper Markič már az S-kanyarnál majdnem fenékre ült, tőle a célbaérés is bravúrnak tűnt (30.). Az olasz Dominik Paris ennél jóval többre hajtott, nem mindig jött tökéletes íven, összességében nem lehetett elégedett (20.). Az osztrákok közül Hannes Reichelt érkezett utolsóként, ismét bizonyította, mennyire jó formában van, de ez azért nem az ő szakága (16.)...

A németek közül elsőként Tobias Stechert léphetett pályára, az esélytelenek nyugalmával - maga a menet is nyugodt volt, sajnos túlságosan is (31.). A franciák utolsó esélye, Gulliermo Fayed sem javított sokat a gallok hangulatán (23.), majd a svájciak záróembere, Beat Feuz kiváló menettel bizonyította, hogy még ezen a pályán is lehet egész jól jönni (9.). Az első 30 induló sorát a svéd Hans Olsson zárta, rossz íveket választva hatalmas hátrányt gyűjtött be (26.).

A 30-on túliak sorát az amerikai Travis Ganong nyitotta, gyenge kezdés után a végét kifejezetten jól síelte meg (24.). A finn Andreas Romarnak épp ellenkezőleg, az alsó szakasz nehezítette meg alaposan a dolgát (27.), ráadásképp a célban ő is nagyot esett. A németek mindent megtesznek a legpechesebb nemzet címéért: Andreas Sander a pálya középső szakaszán túl szűken akart venni egy jobbost, egyszerűen telibetrafálta a kaput, majd a pálya menti hálóba gabalyodva végezte. Hosszú percek után lábra állt, kérdés, vajon ott lesz-e szuper-kombinációban, vagy az ezer sebből vérző német csapat újabb embert veszít.

A kényszerszünet után a dél-tiroli moldáv, azaz Mirko Deflorian bizonyította sokadszor is, milyen jól döntöttek az olaszok, mikor lemondtak róla (33.), majd Ondřej Bank bemutatta a verseny utolsó igazán értékelhető síelését (21.). A hátralévő, mérsékeltebb képességű sízők számára a cél valóban a cél volt, a top-30-ra sem volt esélyük.

A világbajnok portréja:

Született: 1981. augusztus 5., Québec
Versenyszámai: lesiklás, Szuper-G, óriás-műlesiklás
Olimpia: 4. helyezett (Szuper-G; 2006 Torino), 5. helyezett (lesiklás és Szuper-G; 2010 Vancouver), 16. helyezett (óriás-műlesiklás; 2010 Vancouver)
Világbajnokság: világbajnok és aranyérmes (lesiklás; Garmisch-P., 2011), 4. helyezett (lesiklás; 2007, Åre), 6. helyezett (lesiklás és Szuper-G; 2003 Sankt Moritz és Szuper-G; 2007 Åre), 17. helyezett (kombináció; 2003, Sankt Moritz), 19. helyezett (Szuper-G; 2009 Val d’Isère) és 22. helyezett (lesiklás; 2005 Bormio)
 

Világkupa-debütálás: 2000 december, Val d’Isère
Világkupa-rajt: 149
Vk-futamgyőzelem: 3 (2 Szuper-G, 1 lesiklás)
Vk-dobogó: 14 (8 lesiklás, 6 Szuper-G)
12. (2006/2007)
Vk-szakági: szakági győztes (Szuper-G, 2009/2010) és 3. helyezett (lesiklás, 2006/2007)
Észak-Amerikai Kupa: az összetett második helyezettje, szakági győztes (lesiklás) és szakági második helyezett (Szuper-G), mind a 2001/2002-es szezonban; 11 dobogó, 1 győzelem
Junior VB: 9. helyezett (óriás-műlesiklás) és 14. helyezett (Szuper-G), mind 2001, Verbier
 

További sikerei: nyolcszoros kanadai bajnok (Szuper-G 2002, 2003 és 2010; lesiklás 2002 és 2007; óriás-műlesiklás 2007 és 2008; kombináció 2002), 13 győzelem FIS- versenyekről (8 „óriás”, 3 lesiklás, 2 Szuper-G)

Augusztusban lesz 30 esztendeje, hogy Erik Guay a kontinens egyik legrégebbi városában, Kanada szívében, Québecben meglátta a napvilágot. A félmilliós város és az újdonsült világbajnok nevéből ki lehet találni, hogy Guay frankofón kanadai családban nőtt fel. A város méltán híres az egészen a XIX. század végéig visszanyúló téli karneváljáról ismeretes, s noha a településről a téli sportok közül elsőre mindenkinek a jégkorong jut eszébe, érdemes megjegyezni, hogy a síelésnek a hatalmas Kanada ezen keleti szegletében is komoly hagyományai vannak, ha nem is akkora, mint a Sziklás-hegységben, vagy a Lajos-tó partján.

Visszakanyarodva hősünkre, Erik öccsével, Stéfannal együtt már igen kis korukban belekóstoltak az alpesi síelésbe. A különböző utánpótlás versenyek után 15 éves korától kezdve már a nemzetközi viadalokon, majd egy évre rá az Észak-Amerikai Kupában is tiszteletét tette. Első éveiben még szlalomban voltak jobb eredményei, mint egyébként sok más későbbi gyors sízőnek, 1998-ban első TOP-10-es helyezését mégis Szuper-G-ben érte el, onnantól már a két gyors szám, a kombináció, illetve egy darabig az óriás-műlesiklás számítottak kiemelt számainak. 2000-ben a Világkupában is debütált, bár továbbra is az amerikai kupákra fókuszált. Csak úgy sorjáztak a TOP-10-es helyezések, a Beaver Creek-i óriás-műlesikláson első dobogós helyezésének is örülhetett. A következő szezon hozta meg az igazi áttörést, volt egy olyan kilenc versenyes sorozata, amelynek során egy 4. helyet kivéve mindig az első háromban zárt, Jan Hudec-cel közösen megnyerte a lesikló kupát.

Ezt követően a kanadai VK- csapat alapembereként rendszeres résztvevője a legnívósabb kupasorozatnak. Bravúros 6. helyezést szerzett élete első felnőtt világversenyén. Már 2003 novemberében dobogón találta magát, Walchhofer mögött második helyen zárt a Lake Louise-i lesikláson. Egy hónappal később súlyosan megsérült, térdszalag-szakadást szenvedett az egyik tréningen Grödenben, ami miatt a teljes szezont ki kellett hagynia. Visszatérő idényében elmaradtak a kiugró eredmények, ugyanakkor stabilan jöttek a TOP-10-es, TOP-20-as helyezések, folyamatosan araszolt előre a világranglistákon. Első olimpiai szezonját három dobogóval nyitotta, majd Torinóban is remekelt, egyetlen tized választotta el Ambrosi Hoffmanntól, az olimpiai dobogótól. Egy év múlva sorra következő vb-n sem őt segítették a századok, két századdal maradt el Patrik Järbyn bronzérmet érő helyezésétől.

Az idény zárásaként öt dobogóval vigasztalódott, sőt, a garmischi idényzárón, még a régi Kandaharon megnyerte élete első Világkupa-versenyét, lesiklásban mindezidáig ez volt az utolsó. A leggyorsabb szakágban és összetettben azóta sem állt ennyire elől. Következő évben újra inkább a stabilitás jellemezte, bár többször közel állt hozzá, dobogós helyezés nélkül zárt, egy Beaver Creek-i harmadik helyet kivéve ugyanez mondható el 2008/2009-ről is.

Remek formában érkezett a hazai ötkarikás játékokra, ahol újfent nem jött ki számára a lépés, két 5. helyet könyvelhetett el, lesiklásban uszkve két tized, az utóbbi évek legizgalmasabb szuper óriás-műlesiklásán pedig mindössze 3 század választotta el az éremtől. Talán a többiek formahanyatlása is közrejátszott, mindenesetre a szezon vége mesésre sikeredett, Kvitfjellben és Garmischban is győzött Szuper-G-ben, aminek köszönhetően megnyerte a szakági Világkupát. Bármely szakágban aratott VK- győzelem korábban csak egyetlen kanadainak, Steve Podborskinak sikerült, még 1981/1982-es idényben. Az idei éve elég visszafogottra sikerült, grödeni harmadik helyét kivéve még csak a legjobb 10 között sem szerepelt, így mai győzelme mindenképpen meglepetés kategória, még akkor is, ha tudvalevőleg imádja a garmischi lejtőt.

John Kucera 2009-es diadala után ő a második kanadai, aki a királykategória világbajnokának vallhatja magát. Ő hazája második férfi világbajnoka az alpesi síben, nőkkel együttvéve a 13. világbajnok.

Didier Cuche, az örök második ismét a "megszokott" helyen zárt. A 36 éves svájci veterán nagy esélyesként vághatott neki a mai versenynek, így duplán fájhat neki a sokadik ezüst. 339 Világkupa-versenyen 59 alkalommal állt már dobogóra, ám csak 16-szor annak legmagasabb fokára. Világbajnokságon is már a nagyedik dobogója a mostani, győznie csak egyszer sikerült. Még 1998-ból egy olimpiai ezüstéremmel is büszkélkedhet. Sok mindent lehet mondani Les Bugnenets falucska büszkeségére, de azt nem, hogy a szerencse kegyeltje lenne.

Christof Innerhofer aligha bánkódik a bronzérem miatt. Az olaszról már bőven írtunk, hisz ő nyerte a szuper-G-t, így most felesleges is szaporítani a szót: két versenyszám után egy arannyal és egy bronzzal áll - mostanáig ő Garmisch-Partenkirchen legnagyobb sztárja! Erre nem fogadtak volna túl sokan a Vb kezdete előtt...

Alpesi Sí Világbajnokság, Garmisch, férfi lesiklás, végeredmény:

A világbajnokság valamennyi eredménye egy helyen megtekinthető (részidőkkel, egyedi pontozással) a linken elérhető excel-táblázatban.

A nők mai lesiklóedzése pályakímélés okán elmaradt, a program a női lesiklóversennyel folytatódik holnap, 11 órától.