A Szuper-G és a mai szuper-kombináció után szombaton az alpesi síelés leggyorsabb, egyben legfélelmetesebb számában, lesiklásban is összecsapnak a világ legjobbjai. A „Kandahar” egyike a világ legkegyetlenebb pályáinak, akár a hölgyek, akár az urak nyomvonalát nézzük. Ha a brutális ugratók és hatalmas erőkifejtést igénylő traverzek nem okoznak épp elég fejtörést az indulóknak, a huplis, jeges felszín meg fogja még inkább erőltetni a mezőnyt. Sérülések, betegségek sújtják az esélyeseket, így pláne nehéz lesz előre jósolni. Mi azért megpróbáljuk!
Szakági ismertető: a lesiklás (Downhill)
A lesiklást nemes egyszerűséggel „királykategóriaként” emlegetik, ami nem véletlen, ugyanis a bátor sportolók nem egyszer 150 km/h-s sebesség mellett, éles kanyarokon, ugratókon, kisebb-nagyobb pályaegyenetlenségeken egyensúlyozva szó szerint az életükkel játszanak. Mindemellett fokozott, hosszan tartó koncentrációt igényel ez a műfaj, minekután a leghosszabb versenyszámról beszélünk, ami a szlalom után a második legrégebbi szakág. Érdekes módon a szám gyökerei nem valamelyik alpesi sí nemzetre nyúlnak vissza, szabályait egy brit síelő, Arnold Lunn fogalmazta meg 1921-ben. (Lunn egyébként az első vb lebonyolításában is oroszlánrészt vállalt.)
Általában 800 (hölgyeknél 500) méteres szintkülönbséggel kell megbirkózniuk, de bizonyos helyszíneken 1100 (nőknél 800) méter is előfordul. A gyorsasági szakágakban jellegzetes technika az ún. „tojástartás”, amikor a versenyzők összegubbasztva, minél kisebb légellenállás mellett siklanak lejtmenetben. Kanyarokban aztán felemelkednek, s a menetiránynak megfelelő oldalra fordulva, nem mindennapi izommunkát igénybe véve igyekeznek az ideális ívre terelni, ott tartani síléceiket. Fizikai, pszichés (bátorság, rizikóvállalás) és technikai felkészültségük (át kell tudni menteni a sebességet ugratók és éles fordítókon át) maximumát kell, bevessék, hogy a pályát a lehető leggyorsabban teljesítsék. A külső ív nemcsak rengeteg időveszteségbe kerül (kevésbé bejáratott, analógiaként gondoljunk pl. a formulaautózásra), hanem sok esetben kieséssel is végződik. Az ugratókat ritmusra kell abszolválni, a korai- és túlugrás szintén sok időbe kerül. Egy futam másféltől két percig tart (Wengenben két és fél perc!), de az időjárás függvényében gyakran lerövidítik a pályát.
A lesiklás során a férfiak 215, a hölgyek 210 centiméteres síléceket használnak. Lindsey Vonn viszont rendszeresen a férfiak léceit köti lábára, ami stabilabb a hosszú egyenesekben, a meredek szakaszokon és az ugrásoknál (ezzel együtt megerőltetőbb vele síelni), de sokkal veszélyesebb az eséseknél, mint a női lécek.
A lesikláshoz hatalmas testi és lelki erő, kitartás, ugyanakkor tökéletes sí technika is szükséges. Mindez hatványozottan igaz a hat legnevezetesebb pályára, Grödenre (Saslong), Val d’Isere-re (Piste Oreiller Killy), Garmischra (Kandahar), Bormióra (Piste Stelvio), Wengenre (Lauberhorn) és mindenekelőtt Kitzbühelre (Streif). Ezeken a helyszíneken sajnos évente megismétlődnek a súlyos bukások, Daniel Albrecht tavalyelőtti, vagy Hans Grugger idei, Kitzben elszenvedett esése után fokozott óvintézkedéseket foganatosítottak minden helyszínen, egyebek mellett legyalulták a nagyobb ugratókat.
A gyorsasági számok másik nagy ellenfele az időjárás. A sűrű hóesés és a magas hőmérséklet mellett az átláthatatlan köd is gondot szokott okozni, a versenybírák pedig nagyon szigorúan járnak el, azonnal félbeszakítják a versenyt. Mérsékeltebb esetben megtartják a futamokat, viszont olyankor gyakran valamelyik out-sider nevet a végén, mivel ő még, vagy már ideális körülmények közt síelhetett. Antoine Dénériaz torinói ötkarikás győzelmére, vagy Mélanie Turgeon nyolc és John Kucera két évvel korábbi világbajnoki címére mindannyian emlékszünk.
Visszatekintés a múltba, statisztika:
Minden tekintetben a legnehezebb, a legmegerőltetőbb szakág tehát a lesiklás, ezek után nem meglepő, hogy manapság keveset találunk éremhalmozóból. Nem volt ez így mindig.
A lesiklás lassan egy évszázadra visszanyúló presztízsharc két alpesi nagyhatalom, Ausztria és Svájc között, csak igen ritkán engednek más nemzetbélit a dobogó legfelső fokára. A férfiak örökranglistáján Franz Klammer vezeti, a szám világ- és olimpiai bajnoka a 70’-es években volt aktív, pályafutása során 25 Világkupát nyert és 41 alkalommal állt dobogón, utóbbi is abszolút rekord. Pontosabban megosztva, ugyanennyi pódiummal büszkélkedhet a svájci Peter Müller, de a Klammert követő generáció nagy lesiklója ebből „mindössze” 19 győzelmet számlál. Négyszer (két-két vb-n és olimpián) is ezüstérmesként zárt, hazai földön, Crans-Montanán állhatott képletesen szólva is a világ tetejére. Az utóbbi 10-15 éve osztrák legendái, Stephan Eberharter (18), Hermann Maier (15) és Michael Walchhofer (13) is az élbolyban foglalnak helyet.
A hölgyeknél a 70’-es évek ikonja, Annemarie Moser-Pröll rekordja megdönthetetlennek tűnik, nem kevesebb, mint 36 lesiklást nyert kilenc éven belül, minden szakágat egybevéve ő minden idők legeredményesebb alpesi sízőnője. A második helyet a nemrég visszavonult Renate Götschl (24) foglalja el, ő viszont mindössze négy győzelemmel előzi meg a jelenkor legnagyszerűbb sízőnőjét, Lindsey Vonnt.
Világbajnokságokon a férfiak körében kettőnél több aranyérmet még senki nem gyűjtött (Zeno Coló, Toni Sailer, Jean-Claude Killy és Bernhard Russi), a hölgyeknél a még a Harmadik Birodalom idején versenyző Cristl Cranz négy vb-címmel viszi a pálmát, őt követi a triplázó Moser-Pröll. Kétszeres győztesből sem ismerünk sokat, két osztrák (Trude Jochum-Beiser, Christl Haas) és egy svájci (Maria Walliser) nyert kétszer egymást követő vb-n. Olimpiákon még a duplázás sem sikerült a férfiaknál, annyira szoros a mezőny, nem egyszer századok döntenek a dobogós helyezések sorsáról, a nőknél a német Katja Seizinger győzött előbb Lillehammerben, majd Naganóban.
A Kandahar – a lesiklás helyszíne:
A hölgyek pályája 1490 méteren, a Tröglhangnál veszi kezdetét, majd a Schußhanger két kanyarja után egy ugrató következik, a Himmelreich. Itt található a Szuper-G starthelye, azaz innentől már a kedden megismert pályát láthatjuk. A Waldeck meredek kezdőrészét egy rendkívül technikás traverz követ, ahol komoly erőket fitogtatva keresztbesíelnek a lányok. Ezután érkeznek meg egy gyors jobb-bal kombinációhoz, ez az Eishang és a Ramwiesen, mint előbbi nevéből ki lehet találni, ezen a részen nem övezi a pályát erdőrengeteg, így a ma dél körül is hétágra sütő nap sugarai fokozhatják a jegesedést. Nagyon könnyen le lehet kerülni az ideális ívről, a hibát több kapun keresztül viszik magukkal, tetemes időveszteség szerezhető csak ezen a rövidke részen. Kis pihenésre, feltöltődésre alkalmas szakasz után elérkezünk a Höllentor-hoz (a „Pokol kapujához”), mely a pálya legmeredekebb, így leggyorsabb része, az itt szerzett tempó viszik magukkal az „FIS- Schneisé”-n, ami lényegében egy hajlított balos kanyar, ez vezet el minket a „Tauber-Schuss” nevű ugratót követően a férfipályába torkolló célegyenesbe.
A pálya paraméterei:
- startmagasság: 1490 m
- célmagasság: 770 m
- hosszúság: 2920 m
- szintkülönbség: 720 m
A férfiak lesiklása mintegy 1700 méter magasságban, a Kreuzjoch-nál veszi kezdetét. Stegerwald-nál található. A Seele S-kanyarjáig néhány másodperc alatt 100 km/h-ig gyorsulhatnak a sízők. A Tröglhang után eljutunk a az átépített pályarészhez, és következnek a szuper-G során már megismert szakaszok. A szuper-G starthelyének számító Stegerwald után az Alte Quelle jön, majd a Bödele szűk jobbosával ismét az ősrégi nyomvonalon halad a mezőny. Az Eishang nevű szakaszon kicsit szusszanhatnak a sízők, van is mire tartalékolni, ugyanis a Seilbahnstadelsprung nevű ugrató már a szuper-G-ben is megtizedelte a mezőnyt. Egy újabb ugrató (Kramersprung) után nem sokkal elérkeznek a következő nagyobb letöréshez, a Padöls egy hosszan nyújtott balos kanyar után, egy keresztsíelő szakaszon (Kreuzeck-Bahn) át egy lankásabb átjáróba (Auf der Mauer) torkollik. Ezt követi a pálya legmeredekebb része (90%), a Freie Fall, innen már belátható a célegyenes, a versenyzők szívéről leeshet a kő. A Tauber-Schuss és a célegyenes már a hölgyeknél is ismert nyomvonalat követi. Szombaton gyakran 40-60 méteres ugrásokat is láthatunk majd.
A pálya paraméterei:
- startmagasság: 1690 m
- célmagasság: 770 m
- hosszúság: 3300 m
- szintkülönbség: 920 m
Még a csapból is az az össznépi sirám folyt, amivel a Kandahart kritizálták a versenyzők. Kritizálták a látási viszonyokat (hol belevilágít szemükbe a nap, hol félhomály uralkodik), a pálya jegességét és egyenetlenségét. Valóban, ha az a Didier Cuche is beáll a sorba, aki négyszer is győzni tudott a buckákkal szabdalt Streif-en, Kitzbühelben, arra azért illik felkapni fejünket. Gina Stechert kisebb, ám annál kellemetlenebb (hüvelykujját törte, műtét) esésén kívül nem történt eddig komolyabb probléma, reméljük ez nem is fog változni.
Anna Fenninger: „A pálya csak érzésre más. Ugyanolyan bonyolult, kemény és jeges, mint tegnap.”
Michaela Kirchgasser: „Félelmetes. Mondjanak nekem valakit, aki egy ilyen sötét lyukban ne félne. Kezdetben nem féltem, de aztán eluralkodott rajtam.”
Ivica Kostelić: „A legnehezebb pálya, amivel valaha is találkoztam. Az emberi teljesítőképesség határán mozog. Ha a szem nem látja az íveket, a test nem tud időben rákészülni. Ez nagyon idegesítő.”
Benjamin Raich: „Sportolóként mindenkinek hozzá kell szoknia, hogy a körülményeket el kell fogadni. De ez a pálya tényleg őrültség.”
Wolfgang Maier (versenyigazgató): „Nem lehet azért senkit falhoz állítani, mert a múlt héten olyan alacsony volt a hőmérséklet, most pedig ilyen magas. Ilyesmit nem lehet betervezni. Nagyon helytelenítem, hogy itt, Garmischban mindig ilyen ostoba viták kezdődnek.”
Sérülések, betegségek – avagy pszichológiai hadviselés? (Egy kis esélylatolgatás)
Nincs könnyű dolguk az alpesi síelőknek, a négy hónapon át tartó erőltetett menet közben, amit Világkupának hívnak, négy évből három alkalommal valamelyik világversenyen is bizonyítaniuk kell. A folyamatos versenyeztetés, edzésmunka bizony így februárra kizsigereli a sportolókat, utolsó erőtartalékaikat mozgatják meg a siker reményében. A meglévő energiával gazdálkodni kell, ennek tudható be, hogy jó néhányan lerövidítették világbajnoki programjukat.
Ivica Kostelić döntésével kezdődött a sor, a horvátok egykori műlesikló világbajnoka nem rejtette véka alá, fáradtak ízületei, megterhelő volt a szerdai Szuper-G a bitangerős és buckás pályájával, így inkább tengerpartra megy relaxálni, hogy aztán a két technikai számban ismét ereje teljében tudjon bizonyítani. A lesikláson való részvétel lemondása még csak-csak érthető, azon értetlenkedik mindenki, hogy legbiztosabb aranyesélyét, a szuper-kombinációt is kihagyja. Ivica azonban világossá tette: számára az Összetett Világkupán aratott győzelem többet ér, mint egy világbajnoki cím, s az azzal járó esetleges sérülés.
A horvát klasszist az összetett címvédője követte. Carlo Jankát még a tavalyi felkészülés során megtámadta egy rejtélyes szívprobléma. Decemberben vírusfertőzés is legyengítette, azóta nincs megfelelő kondicionális állapotban. Kihagyott már versenyeket, s a Szuper-G után ő is úgy döntött, inkább nem kísérti a sorsot, nem erőlteti a lesiklást, ő is csak az óriás-műlesiklásra tér vissza, amely számban világ- és olimpiai bajnok. A tüzetes orvosi vizsgálatokkal még vár a szezon végéig, ott dől el ténylegesen, mennyire veszélyes az a szívfrekvancia-ingadozás.
A férfiak mezőnyét alaposan megrostálták a súlyosabbnál súlyosabb sérülések. Hogy mást ne mondjunk, a lesiklás olimpiai és világbajnoki címvédője sem utazott el Garmischba. John Kucera még 2009 novemberében szenvedett nyílt sípcsonttörést a Lake Louise-i Szuper-G-n, azóta sem versenyzett, előfutóként viszont már láthattuk, talán jövőre már a Világkupába is visszatér. Didier Défago térdszalagjai a felkészülés során szakadtak szét, jelenleg nem tudni, folytatja-e egyáltalán. Szezon közben kidőlt csaknem az egész amerikai csapat: a vb-bronzérmes Andrew Weibrecht egy decemberi szlalomedzésen ficamította ki a bal vállát, az egyszeres futamgyőztes Marco Sullivan a bormiói tréningen szenvedett koponyasérüléseket. Az osztrák listát már unalomig ismételtük: Hans Grugger kitzbüheli horrorisztikus bukását követő héten, Chamonix-ban kidőlt a sorból Mario Scheiber (félhivatalosan visszavonulását is bejelentette), majd a Szuper-G Vk- t még mindig vezető Georg Streitberger is. A kanadai csapatból két szóba jöhető síző maradt, miután az amúgy is tragikus formát mutató Osborne-Paradis eltörte kulcscsontját, szintén a francia helyszínen.
A svájciaknál is felütötte fejét az influenza, Patrick Küng nyomja az ágyat, helyére az inkább kombinációban jeleskedő Beat Feuz került a csapatba. Ha lehet esélyekről beszélni ezen a kegyetlenül nehéz, kiszámíthatatlan szakaszokkal megbolondított pályán, akkor a verseny legnagyobb favoritjának talán Didier Cuche-t mondanánk. Ő nyerte az utolsó két lesiklás Kitzbühelben és Chamonix-ban, ráadásul mindkétszer hatalmas fölényben, formájával nem lehet gond. Őt ismerve egy jegesmedve nem dönti le, mit neki influenza, kondicionálisan bírnia kell még a Kandahart is, az esélyesség terhéről a 37 esztendős sportoló kapcsán pedig butaság beszélni. Nála mindig az a kérdés, hogy a századok segítik, avagy szokás szerint hátráltatják, hiába nyert már háromszor szakági világkupát, a 9 győzelme melletti 16 második hely önmagáért beszél. Janka kiválásával másban nem nagyon bízhatnak a svájciak, Feuz a kombináció után hullafáradtan próbál helytállni, Silvan Zurbriggen decemberi remeklésének (Grödenben győzött) már hűlt helyét sem találni, Ambrosi Hoffmann pedig abszolút kiegészítő ember, habár a torinói olimpián vagy a kitzbücheli lesiklásban azért megcsillogtatta már tudását.
Az ezer sebből vérző osztrákok egészen szépen átvészelték a Szuper-G-t, hárman is befértek a legjobb hat közé. Lesiklásban is maradtak azért éremesélyes sportolók. Michael Walchhofer pályafutása utolsó vb-futamára készül, Szuper-G-ben kiszorult a TOP-10-ből, így kedvesebb számában nem is lehet más célja, mint a javítás, a dobogós helyezés. Nyert már ebben a szezonban két versenyt, de mindkettőt még az előző naptári évben (Lake Louise, Bormio), januári eredménysorára ő sem lehet büszke, odahaza a Streif-on egészen szürreális módon esett ki. Kisebb megfázásából ő is felépült, őt semmiképp nem szabad leírni. Wengenben, az ősi rivális otthonában diadalmaskodott Klaus Kröll, majd Chamonix-ban is dobogón állt, ő tűnik a legjobb formában lévő osztrák lesiklónak. Romed Baumann is nagyon fogadkozik, az ő éremszerzése azért nagy szenzáció lenne. A negyedik osztrák vélhetően Hannes Reichelt lesz, amilyen formában versenyez, nem valószínű, hogy Joachim Puchner ki tudná szorítani, utóbbinak egyébként is jelenése lesz szuper-kombinációban.
Feltétlenül oda kell figyelni az olaszokra. Szerdán valamit nagyon eltalálhattak a vaxolással, de ne vegyük el a dicsőséget Christof Innerhofertől, aki a Szuper-G után lesiklásban sem esélytelen, különösen azok után, hogy az első edzésen több mint egy másodpercet vert a komplett mezőnyre. (Pontosabban csak Svindålra, a többiek másfél-két másodpercnél nem kerültek közelebb.) Az előzmények ismeretében Dominik Paris lehet a vb „John Kucerá”-ja, ha valaki, akkor ő képes lehet esélytelenként érmet szerezni. Werner Heel és Peter Fill sem vallott szégyent szerdán, mindketten a TOP-10-ben zártak, formájuk határozottan felfelé ível.
A franciák eddig nincsenek elkényeztetve, a fiúknál elsősorban Adrian Théaux-ban bízhatnak (Yannick Bertrand nem teljesen egészséges), egy 10. helyezés után szeretne előrébb lépni. A szlovén csapatból a két Andrej, Jerman és Šporn is beférhet a mezőny elejébe, de éremre reálisan egyik sem számolhat. A kanadaiak Guay mellett csak a félig-meddig még mindig sérült Jan Hudec-be bízhatnak, a németek egy erős TOP-20-es eredménnyel kalkulálhatnak, esetleg Tobias Stechert alkothat maradandót.
A felsorolás végére két nagyágyú maradt. Bode Miller 2005-ben nyert már ebben a számban világbajnokságot, hétszer vk-futamot is, a jelek szerint kicsattanó formában érkezett Garmischba. Híresen kockázatvállalós stílusa azonban vonzza a hibákat. Szerdán annyira szűken, a kaput megtámadva vette be az íveket, hogy elejtette egyik botját, de még enélkül is kis híján ezüstéremre feljogosító futamot produkált, a végén aztán hatalmasat rontott. Nem is olyan titkos esélyesként őt sem szabad feledni. A másik jó embere Aksel Lund Svindål. Ő 4 évvel ezelőtt nyert lesiklásban. Viszont tudni kell róla, hogy a tradicionális, pokolian nehéz lesikló pályákon nem igazán villog (a vb-vel együtt háromszor nyert pl. a nem túl acélos Åre-i pályán), idén a Lake Louise-i 2. helyén kívül soha nem szerepelt a TOP-10-ben és szerdán sem volt bizalomgerjesztő.
A nők lesiklását abszolút kétesélyes versenyszámként harangozták be a vb előtt. 2009 februárja óta tizennégy verseny telt el, mindegyiken kettejük közül került ki a győztes: kilencszer Vonn, ötször Riesch vitte el a pálmát.
Ha a nyers statisztikát nézzük, Lindsey Vonn a szám nagy favoritja. Ő a világbajnoki és olimpiai címvédő, az előző három szezonban ő nyerte a Lesikló Világkupát, idén is az ő neve áll a tabella élén. Pályafutása során 20 alkalommal állhatott ebben a számban a dobogó legfelső fokára. Tökéletes koncentráltsággal bárhol, bármelyik pályán olyan szintidőkre képes, amivel lehetetlenség konkurálni. Az előző két szezonban fölényesen nyerte a versenyek jó részét, idénre viszont mintha megkopott volna dominanciája. Barátnője, ha minimális különbséggel is, kétszer is meg tudta verni Lake Louise-ban, majd két Vonn- győzelem után Cortinán is a német örülhetett. Eredményei stabilitást mutatnak, minden alkalommal dobogón zárt, de ez kissé csalóka kép. Többször csak a jó Isten mentette meg egy hatalmas bukástól, a végletekig feszített rizikóvállalás veszélyeztette testi épségét, csupa kék-zöld folt éktelenkedik testén. A kiélezett VK mellett a sok kritikus helyzet megviselte mentálisan, a múlt heti Hinterreit-on történt bukás pedig valósággal a padlóra küldte. Saját bevallása szerint félt a keddi Szuper-G-n, bár ha nem mondta volna, úgyis üvöltött a bizonytalanság menetéről.
Maria Riesch mellett szól az idei éve és a hazai pálya előnye, ő az egyetlen, aki Vonn-nal felveheti a versenyt, bár gyorsan hozzá kell tenni, hogy amikor nem nyert, távol volt a dobogótól. Amikor ez a poszt felkerül, már tudni fogjuk, rajthoz állt-e a szuper-kombinációban, s ha igen, melyik arcát mutatta. Mint ismert, kedd estére belázasodott, fájni kezdett a torka, legyengült a szervezete. Vírusos megbetegedés támadta meg. A másnapi tréningen rajthoz állt ugyan, de két kapu múlva félreállt, a csütörtöki gyakorlást pedig teljes egészében kihagyta. A szakvezetők nem hitegették a szurkolókat, az utolsó pillanatig kétségben tartották őket, indulhat-e egyáltalán pénteken. Vagy nem is a nézőknek szólt? Székely Dávid helyszíni beszámolója szerint Riesch, miután eljátszotta a nagyhalált az edzésen, arra azért volt ereje, hogy kicsit eddzen szlalomban. A két barátnő között dúl a pszichológiai hadviselés. Az amerikai mentális kimerültségről, dekoncentráltságról, félelemről beszél, de ő is nyitva hagyta a kérdést indulásával kapcsolatban. A csütörtöki gyakorláson anorákkal, hobby-sí öltözetben síelgetett egyet, több mint 11 másodperccel ment gyengébb időt, még a mieink is előtte végeztek. Nem vonjuk kétségbe problémáikat, mégis ott motoszkál a kisördög, hogy az utóbbi napok nyavalygásának a fele sem igaz…Kinek lehet még esélye a két gigászon kívül? Elsősorban Anja Pärsonnak. A svédek 2007-es világbajnoka hektikus idényt teljesít, állt már dobogón Altenmarkt-on, volt két TOP-10-es helyezése, legutóbb Cortinán viszont kiesett. Ha igazak a két rivális nehézségei, Anja összekapja magát vasárnap, akár a legfényesebb érem sem zárható ki.
A svájci kontingensből hárman is álltak már dobogón idén. Lara Gut laza profizmusával arathat, nagy kérdés, miként teljesít kombinációban, nagy lökést kaphatna egy éremtől. Dominique Gisin remek tempót diktált kedden, akár jó lehetett volna egy bronzéremre, de jött az idén megszokott hiba az utolsó kanyarban. Nehezen bírja mentálisan elviselni a téthelyzeteket, nem képes tudásának megfelelően síelni világversenyeken, meg-megremeg a lába. Nadja Kamer az esélytelenség nyugalmával indulhat, viszont bármikor képes egy-egy kiugró eredményre, ha a többiek hagyják, vasárnap eljöhet egy ilyen nap. Fabienne Suter kiegyensúlyozottan közepes szinten hozott egész idényben, kedden is ezt láttuk viszont, nem látunk benne sok potenciált.
Az osztrákok újra meglepetést okozhatnak. Elisabeth Görgl a Szuper-G (és a kombináció) után lesiklásban is éremért csatol sílécet, fejben és fizikailag is a topon van, benne van a pakliban, hogy Alexandra Meissnitzer (1999) és Anja Pärson (2005) után ő is duplázhat a két gyors számban. A két fiatalabb közül Anna Fenninger várhatja bizakodóbban a vasárnapot, ötödik helyen zárt Szuper-G-ben. A tempója adott, valamivel kevesebb hibával akár örömet is csalhat szurkolói arcára. Andrea Fischbacher gyenge részidőt követően bukott, néhány zúzódáson kívül nem esett komolyabb baja, orvosai nem akartak semmit sem elkiabálni, ettől még nyilvánvalóan ott lesz a rajtnál ő is. Regina Mader töltelékemberként várhatóan nem fog sok vizet zavarni.
A hölgyeknél az esélyesek címszó alatt még egy valaki maradt. Julia Mancuso a szám olimpiai ezüstérmeseként kimondva éremért száll harcba. Szuper-G-ben öt századon múlt győzelme, ami csak tovább fokozta híresen nagy elszántságát, remek versenyző típus ő, s ki tudja, milyen impulzusok érik kombinációban.
Felsorolt személyeken kívül nagyon nehéz olyasvalakit megemlíteni, aki joggal aspirálhat az első helyek valamelyikére. Esetleg az olaszok boríthatják a papírformát. Különösen Daniela Merighettire lesz érdemes odafigyelni, nagyon jól teljesített kedden gyengébbik számában (9.), márpedig lesiklásban idén egy 11. helytől eltekintve valamennyiszer a TOP-10-ben zárt. Két versenynap után nagyon úgy tűnik, hogy az olasz stáb ráérzett a Kandaharra, így akár kijöhet a lépés egy-egy legjobb 15-ös eredmény formájában Elena Fanchininek, Johanna Schnarfnak, vagy a kedden brillírozó Elena Curtoninak is. A franciák betliztek Szuper-G-ben, Marie Marchand-Arvier két évvel korábbi ezüstérmesként csak a 20. helyet kaparintotta meg. Az első edzésen viszont ő bizonyult a leggyorsabbnak, s volt már idén néhány fellángolása. Tina Maze 11. helyezése nem is volt annyira szörnyű az előző hetek válságát szemügyre véve, a szlovén lány jó esetben a két technikai számra felszívja magát, lesiklásban komoly eredményt nem lehet tőle elvárni. Nem hagyhatjuk szó nélkül az újdonsült junior-világbajnok Lotte Smiseth Sejersted csütörtöki teljesítményét sem. A norvég lány – Mancusót közel 6 tizeddel verve – megnyerte ugyanis a második lesikló edzést. Messzemenő következtetéseket persze kár levonni, szinte kizárt, hogy akárcsak a legjobb 15 közt lássuk viszont, azon véleményünket viszont ismét igazolta, hogy végre a nőknél is kineveltek egy ütőképes versenyzőt a skandinávok.
A „nap meglepetésembere” lehet: Dominik Paris és Elena Fanchini
Sokat gondolkodtam mindkét nemnél, vajon melyik első esélytelennek tűnő sízőt fogom kiemelni a sok közül. Végül két olaszra esett a választásom, és csak azért nem Fillt, Heelt, vagy Merighettit említem, mert az ő jó szereplésük szerintem nagyon is benne van a pakliban az előzmények ismeretében.
Dominik Paris mindössze 22 esztendős, két éve ugyanezen a lejtőn három éremmel lett gazdagabb. Junior-világbajnokságon ezüstérmet szerzett lesiklásban és kombinációban, bronzot Szuper-G-ben. A szép emlékek mellett kitűnő formája és Innerhofer sikere is erőt adhat neki. Anno kétszer is megnyerte a nem hivatalos gyermek világbajnokságnak nevezett Trofeo Topolinót, ha felsorolnánk, kiknek sikerült ez még rajta kívül a mostani – elsősorban női – élmezőnyből, akkor estére nem végeznék a cikkel. Háromszoros junior és egyszeres olasz bajnok, Európa Kupában is állt már háromszor dobogón, egyszer győzött is. 2008 decembere óta a Világkupában is szerepet vállal, 2010 tavaszáig elsősorban kombinációban voltak szép eredményei, Vancouverben is járt, ahol a korrekt 13. helyen zárt. Idén két TOP-10-es eredménye közül kimagaslik Chamonix-ban szerzett második helye. Edzésen elért harmadik helyezése is arra enged következtetni, hogy meglepetést okozhat szombaton.
Az olasz lányoknál írhattam volna ilyen erővel a Szuper-G-n hatodikként záró Elena Curtonit, vagy Johanna Schnarfot, én mégis inkább Elena Fanchiniben érzem a legtöbb potenciált. Ő a Fanchini- família legidősebb tagja, 26 éves lesz áprilisban. Még 2005-ben nyert egy Világkupát Lake Louise-ban, legnagyobb sikere kétségtelenül az ugyanehhez az évhez kötődő világbajnoki ezüstérem, amit néhány nappal azután ért el, hogy a junior-vb-n szintén a második helyen végzett – húga mögött. Ebből az évből három 12. és egy 9. helye van, jóval kiegyensúlyozottabb, mint az előző szezonokban.
Berecz Annáért szoríthatunk:
Hiába minden sportdiplomáciai lépés, nem sikerült elérni, hogy Miklós Edit indulhasson lesiklásban. A Magyar Sí Szövetséget ennek ellenére sem érheti egy rossz szó, már az is hatalmas tett volt, hogy egyáltalán keresztül tudták vinni az FIS-nél Edit mostani szerepeltetését. (A románok egyfajta nevelési hozzájárulást kértek a magyaroktól, hiába, majd néhány hetes patthelyzet után pont került az ügy végére.) Január közepe óta erőltetett menetben volt Edit, megpróbált minden számban elegendő mennyiségű FIS- pontot gyűjteni, ez négy szakágban sikerült is. Hiába győzött február elején, s zárt a második helyen Tignes-ben, két lesikló versenyen, azt már a legújabb világranglistába nem számították bele, ez lett Edit veszte. Még román színekben két éve a 18. helyen végzett lesiklásban.Berecz Anna képviseli a piros-fehér-zöld színeket egyedül lesiklásban. A legnagyobb gondja neki az volt, hogy nem könnyű a gyors számokra edzeni és versenyezni, pedig ő azokban a jobb. Nagyon bizonyítani akar, hogy megállja a helyét Edit mellett is - a szuper-G-ben (36.) és szuper-kombinációban (27.) Edit volt a jobb, most kettőzött erővel próbálhat bizonyítani. Ha jól jön ki a lépés, lehet egy TOP-40-es helyezés a vége. Helyezése a szakági ranglistán: 368. (83,48)
Szerkesztőségi tippelde:
Dave985 tippjei:
A férfiaknál Didier Cuche fergeteges formában síel az utóbbi hetekben, az edzésekből nem vonok le komoly következtetést, háromszoros szakági győztesként ő győzelmére számítok. A dobogó második fokára Bode Millert várom, agresszív lesz, mint mindig, szorítok érte. Harmadik helyre Michael Walchhofert várom, éremmel zárhatja sportolói pályafutását.
A fenti szöveget nem frissítettem, így most írom le, hogy a pénteken látottak alapján nálam Riesch és Vonn is kiesett a győzelemre esélyesek közül, egyik testileg, a másik lelkileg van távol az optimálistól. Kvázi hiányukban Anja Pärson sikerét tartom a legvalószínűbbnek, ezt a brutális pályát mintha neki találták volna ki. Második helyre Elisabeth Görgl-t várom, pénteken is hengerelt. Bronzérmes Dominique Gisin: Szuper-G-ben is dobogótól fosztotta meg önmagát az utolsó métereken, majd a szuper-kombinációs lesiklásban is jeleskedett.
Juglans tippjei:
Lányok:
1. Maria Riesch
2. Anna Fenninger
3. Julia Mancuso
Év közben is volt, hogy megverte Riesch Vonnt, most ismét megtörténhet,
Vonn eléggé megbillent már hétfőn is. Anna Fenninger, mint kisebb
meglepetés odaérhet, ezúttal nem Görgl lesz az osztrákok embere
szerintem. És ha már nem Vonn, akkor Mancuso.
Fiúk:
1. Didier Cuche
2. Klaus Kröll
3. Aksel Lund Svindal
Indokolni nem nagyon tudom. Cuche az utóbbi két lesiklást megnyerte, a
VK-t is vezeti, nagy esélyese szerintem a számnak. Kröll szintén nyert
már, de szerintem ezúttal alulmarad. Svindal pedig szerintem egy jó
menettel odaér.
Repens tippjei:
Férfiak:
1. Didier Cuche (Janka megverte volna... De mivel ő nincs, így behúzza az öreg.)
2. Christof Innerhofer (Hatalmas formában, a lejtő 2/3-a megegyezik a szuper-G-ével - illik most is elől végeznie.)
3. Aksel Lund Svindal (Az edzéseken nagyon biztító volt, talán végre a verseny is összejön neki.)
Nők:
1. Lara Gut (Az nem lehet, hogy mindent az osztrákok nyerjenek... A németek pedig remélhetőleg kitiltották a pályáról azt az ökröt, aki sárga zászlókat lóbál feleslegesen.)
2. Anja Pärson (Ha végigbírná azt a tempót, amit a kombi elején produkált, meg is nyerné. De szerintem nem fogja.)
3. Lotte Smiseth Sejersted (Úgyse jön be... Bár messze még a verseny, addig visszaléphet/megbetegedhet még 15-20 síző. A fiatalság viszont mindent kibír.)
A ti véleményeitek