Alaposan elromlott mára az időjárás Garmisch-Partenkirchenben, szakadó hóesésben került sor a férfiak szuperóriás-műlesikló Világkupa-döntőjére. Nemcsak az időjárás, a pálya is hagyott maga után némi kívánnívalót: nem háborodott volna fel senki azon, ha ezt a mai lejtőt inkább óriás-műlesiklásnak hívják... A kanadai Erik Guay-t mindez nem zavarta, győzelmével egyben a szakági kristálygömböt is elhódította.

Kissé foghíjas volt a mezőny, a tengerentúliak között találhattunk hiányzókat: nem volt itt kanadai részről Robbie Dixon, az amerikaiak közül pedig Bode Miller és Andrew Weibrecht. Ott volt viszont a rajtnál a nem szakági, hanem összetett eredményei okán indulási jogot szerző Ivica Kostelić – el is érte élete messze legjobb szuper-G eredményét.

A szlovén Andrej Jerman adta meg a mai nap alapidejét, nagyobb hibát nem vétett, ám mint utóbb kiderült: igencsak lassú volt (18.). Az igencsak nagy létszámú osztrák csapat első képviselője, Klaus Kröll még kiesett (kaput tévesztett egy jobb-bal kombinációban), Georg Streitberger azonban már célba ért, méghozzá egész jó idővel (5.). A junior világbajnok francia Maxence Muzzaton nem tudta lerakni névjegyét a „nagyok” között, gyenge kezdés után az első ugratónál ki is esett. Mentségére legyen mondva: ez volt élete első felnőtt Világkupa-versenye.

A horvát Ivica Kostelić nagyszerűen kihasználta az óriás-műlesiklásra hajazó pályát, na meg amúgy is óriásit fejlődött a gyorsabb számokban is: tiszta, ritmusos menetével, jól sikerült ugratóival hosszú időre átvette a vezetést, végül pedig ezüstérmet ünnepelhetett (eddig) leggyengébb szakágában! Az olasz Christof Innerhofer nagyot mentett az első ugratónál, majd utána is hajszál híján kiesett – örült, hogy célba ért (17.). A szlovén Aleš Gorza az alsó szektorban elmérte az ugratót, kaput tévesztett és kiesett. A kanadai Manuel Osborne-Paradis lendületesen jött, de sok hibával, középmezőny lett a vége (11.).

A harmadik osztrák, Hannes Reichelt kitűnően kezdett, aztán viszont alaposan megszenvedett a pályával. Végül így is öt tizeden belül maradt Kostelićhez képest, a 4. helyen zárt. Tobias Grünenfelder nem érezte ezt a lejtőt, túlcsúszásokkal, rossz ívekkel teli menete végén a pontszerzésnek is örülhetett (13.). Didier Dèfago nagyobb hiba nélkül jött, épp csak a tempó nem volt elég nagy, alul voltak kisebb hibái is (7.). Az olasz Patrick Staudacher alaposan bekezdett, a felső szektorban gyorsabb volt Kostelićnél, a végére viszont nagyon belassult (10.). A taljánok utolsó reménye, Werner Heel is elszállt – majdnem szó szerint, egy kanyar után oldalra kicsúszott a lába, eséssel fejezte be a versenyt.

A franciák egyetlen igazi reménye, Adrien Theaux is alaposan megküzdött a pályával az alsó szakaszon, végül csak a pontszerzésnek örülhetett (14.). Az amerikai Ted Ligety már az első ugratónál komolyat rontott, le is lassult ezáltal, pontot sem szerzett (16.).

A kanadai Erik Guay három tizedes előnnyel kezdett, majd az utolsó szakaszon remekül haladva növelte is előnyét. Átvette a vezetést, amelyet végig meg is őrzött, ezzel a szakági Világkupát is megnyerte.

Didier Cuche aligha említi majd meg kedvenc pályái közt a garmischit, ma sem találta a ritmust (9.), nagyobb hiba nélkül, de lassan jött. Az osztrák Mario Scheiber gyengén jött, az ugratók sem sikerültek – igaz, így is bejött Cuche elé (8.). A norvég Aksel Lund Svindål a szakági Világkupáért is harcban volt, nem is jött rosszul, ám 3. helye azt jelentette, hogy Guay mögé szorult a kristálygömbért folyó harcban.

Carlo Janka nem a szakági, hanem az összetett Világkupáért küzd – és ma komoly lépést tett hátrafelé. Elég sűrű ködben kezdett; ehhez képest egész jól állt, ám a pálya alján nekiütötte a kezét egy kapunak, kizökkent a ritmusból, nagy hátrányt összeszedve csak a 11. helyen zárt. Janka összetettbéli vetélytársa, az osztrák Benjamin Raich pedig élt a lehetőséggel, bejött a helvét elé, nem is kevéssel (6.).

A szakági éllovas, Michael Walchhofer egy közepes menettel is megtarthatta volna első helyét Guay-vel szemben – ám erre sem volt képes, főleg az alsó részen ment borzasztóan gyengén, 15. helye semmire nem volt elég.

Utoljára maradt az élete utolsó versenyét teljesítő liechtensteini Marco Büchel. A törpeállam kiváló sízője 39. életévét taposva döntött úgy, hogy befejezi pályafutását, 266 Világkupa-futamon 18 dobogós helyet szerzett, ezek között négy győzelem is megbújt. Korábban óriás-műlesiklásban is jeleskedett, ám pályafutása vége felé már csak a gyors számokra koncentrált, egy 3. helyet még ebben az idényben is szerzett, Wengenben. Szuper-G-ben kevéssé volt jó idénye, most búcsúzóul nem is teljesítményével akart emlékezeteset nyújtani: fekete rövidnadrágban, ehhez kevéssé illő fehér ingben, nyakkendőben, fekete zakóban állt rajthoz (ízléses fehér zsebkendővel) – és jól elbohóckodva lecsorgott a pályán, ünnepeltetve magát még utoljára kicsit a közönséggel.

A szakági kristálygömböt tehát Guay szerezte meg, Walchhofer minimális különbséggel Svindål előtt maradt, ám így is nagy csalódás lehet ez az osztrákok számára. Egy nap alatt két megnyerhető kristálygömböt vesztettek el...

Erik Guay 139. Vk-futamán harmadik győzelmét aratta, sorozatban másodszor nyert Super-G-ben (korábban egyszer sem sikerült neki), a kitűnő hajrá pedig élete első szakági kristálygömbjét jelentette számára. Ivica Kostelić élete legjobb szuper-G eredményét érte el 2. helyével, 207. Vk-futamán 33. dobogós helyét szerezte, ám ebben a szakágban ez volt az első. Aksel Lund Svindål lehet legkevésbé elégedett a dobogójával (229. futamán ez neki a 29.), hisz ennek ellenére lemaradt a szakági győzelemről.

A mai versenyek teljes eredménysora és statisztikái ide kattitntva letölthetők.

Garmisch-Partenkirchen (Németország), Férfi szuper-G

A férfi szuperóriás-műlesikló Világkupa végeredménye (6 verseny után):

A férfi Összetett Világkupa állása (32 verseny után):