Szakáganként és nemenként idézzük fel a szezon eddigi 13 állomását, végén egy kis esélylatolgatást is megengedünk magunknak, noha a cikk írója csak mostanság kezdett komolyabban foglalkozni a szabadstílusú síeléssel. Először a buckasí került terítékre, majd a síakrobatika következik, amiben egyébként már véget ért a VK- szezon, végén pedig a síkrossz zárja a sort.

 

 

 

 

Hét versenyt rendeztek meg eddig a 2009/2010-es Mogul Világkupa tucatnyi viadalából, a méltatlanul háttérbe szorított két dual- mogul csak később került a programba.

Aki nem ismerné pontosan ezt a sportágat, elmondjuk, ez az a versenyszám, amiben a versenyzők egy korrekt alpesi szlalomnak megfelelő meredekségű pályán, telis-tele huplikkal haladnak lefelé, közben még bemutatnak kettő attraktív trükköt is a levegőben. Részint gyorsasági, részint pontozásos sportág, a légmunka mellett a buckasízés ritmusát, technikáját is figyelik az erre hivatott ítészek. Helyszíntől függően a bukkanók magassága elérheti a térdszintet is, vagyis ha a versenyző elveszti egyensúlyát, akkorát eshet, mint a fias szamár, de nem ragozom tovább.

 

A legjobb mogulosok versengése Finnországban, Soumóban vette kezdetét december 11-én, a szezonnyitó eredetileg Méribelben került volna megrendezésre, ám Franciaországban nem esett elég hó, így a távoli északra vezényelték a mezőnyt. Ami a férfiakat illeti, az első két verseny nem vetítette elő a szezon későbbi alakulását. Mindkét futamon Jesper Björnlund dominált, ami azért számított bombameglepetésnek, mert a svéd korábban még a TOP-10-ben is nagyon ritkán látott vendég volt. A szakági címvédő Alexandre Bilodeau is dobogóval kezdte az idényt, nem sokkal később azonban beütötte a térdét egy edzésen, több versenyen csúnyán leszerepelt (Calgary, 16., Deer Valley 39. hely), s azóta sem talált vissza a helyes ösvényre. Január elején az 1988-as téli olimpia helyszínén, Calgaryben már helyreállt a világ rendje, a háromszoros szakági Vk- győztes, olimpiai címvédő Dale Begg-Smith mindkét versenyt nagy fölénnyel nyert, s mivel a svéd versenyző visszaesett, a többiek pedig képtelenek voltak konstanson teljesíteni, rögtön át is vette a vezetést összetettben. Az ausztrál síző mellett a többiektől elütő taktikája döntött, irgalmatlan tempót diktál, technikájában eddig sem lehetett hibát találni, rámegy az időeredményre, s rendszerint az első ugrásnál magas kiinduló pontszámú gyakorlatot mutat be, amivel rendszeresen mindent visz.

Meglepő módon nem az erőteljes visszaesést bemutató kanadaiak jelentik a legnagyobb veszélyt Begg-Smith kristálygömbjére, hanem a francia Guilbaut Colas, ő nyerte meg az utóbbi két viadalt. A titok nyitja egyszerű: végre bejöttek a nehezebb ugrások.

Az ausztrál előnye így is több mint 180 pont Colas-val szemben, ami nem tűnik behozhatónak. Az összetett világkupa másodszor elnyeréséért nagy csatában van a síakrobata Kusnírral, ha tartja dobogós formáját, minden esélye megvan a nagyobbik kristálygömbre is.

 

Az olimpia legnagyobb esélyese feltétlenül Begg-Smith, elsőszámú kihívója Colas, de nem szabad elfeledkezni az amerikaiakról (az ifjú Wilson, és két világbajnok, Patrick Deneen és Nate Roberts), a hazai pályán minden támogatást élvező, bombaerős, ám idén egészen visszafogott kanadai csapatról (Bilodeau, Gingras és a Marquis- testvérek), de meglepetést okozhat a kazah Reiherd, a duplázása után jó átlagteljesítménnyel kirukkoló Björnlund és az orosz Szmisljaev is.

 

 

 

 

A hölgyeknél szenzációszámba menne, ha nem kanadai-amerikai párviadalban dőlne el az olimpiai aranyérem sorsa. A szakági Világkupa valamivel szorosabb, mint a férfiaknál, a korábbi négyszeres győztes, olimpiai címvédő, kétszeres vb-ezüstérmes Jennifer Heil előnye így is mintegy 90 pont az amerikai hármassal szemben.

 

A női mogul – mondhatni – egy egészen más sportág, hiszen ugrás címén a hölgyek max. 2-3 trükköt tudnak bemutatni, vagyis sokkal nagyobb szerep jut a gyorsaságnak és a technikai virtuozitásnak. Előbbiben az amerikaiak, utóbbiban Heil viszi a prímet, a versenyeket tehát az dönti el, melyikük tud a másikban többet nyújtani.

 

Suomut követően még a 2007-es világbajnok Kristi Richards vezette a tabellát, a finn helyszínen élete első futamgyőzelmét aratta VK-n (dualban volt már korábban egy győzelme), emellé begyűjtött még egy 2. helyet is. A második futamot a hajdanán (2005-bwen) 19 esztendősen vb-aranyérmet jegyző amerikai Hannah Kearney hozta. Még egy győzelme van ezen kívül, odahaza Lake Placiden vezetésével tarolt a hazai csapat.

 

Calgary buckái feküdtek Jennifer Heilnek, mindkét versenyt nagy fölénnyel hozta, s rögtön át is vette a vezetést összetettben. A hétvége nagy felfedezettje a cseh Nikola Sudová volt, mindkétszer a dobogón ünnepelhetett. Deer Valley-ben besöpörte 20. futamgyőzelmét Heil, a másik verseny végén pedig az ifjú Heather McPhie állt a dobogó legfelső fokára (holtversenyben Heillel), debütáló évében, életében először, s mivel összességében jóval stabilabban vitte végig a szezon eddigi részét, két honfitársát megelőzve ő lépett elő Heil elsőszámú üldözőjévé. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy Lake Placiden Heil nem állt rajthoz, teljes gőzzel az olimpiára készült.

 

A Világkupában mindenesetre aligha verik meg a kanadait, olimpián már egészen más a leányzó fekvése. Jennifer Heil egyike azon hazai sportolóknak, akitől feltétlenül érmet vár a közvélemény, márpedig mogulban nagyon nagyot lehet huppanni, ha valaki nincs ott teljesen fejben. Mellette szól, hogy ez lesz már a harmadik olimpiája. Az elsőn, 2002-ben Salt Lake Cityben 18 évesen a kanadai csapat legfiatalabb tagjaként egyetlen század ponttal maradt le a bronzéremről. 2006-ban Torinóban már az ő nyakába akasztották az olimpiai aranyat, így ő lett az első kanadai sportolónő, aki aranyérmet szerzett téli olimpián.

 

Nem lesz könnyű dolga, hiszen a rárakódó terhen kívül az amerikai csapattal is meg kell küzdenie. A 2002-es olimpiai ezüstérmes Shannon Bahrke újabban tért észhez, rendszeres dobogós. Vagy a már említett Heather McPhie. Legnagyobb ellenfele azonban minden bizonnyal a szupertehetségként berobbanó, majd több súlyos sérülése után talán ismét 100%-os Hannah Kearney lesz.

A tavalyi, hazai rendezésű vb-n mind duálban, mind egyenkénti mogulban győzedelmeskedő, nem mellesleg két évvel ezelőtt Világkupát nyerő Uemura Aikó idén kevésbé tündököl, de mindig benne van a jó eredmény, csakúgy, mint a kamcsatkai születésű, de osztrák színekben versenyző Margarita Marblerben, Sudová pedig igazi sötét lónak tűnik.

 

 

 

 

 A férfi Mogul Világkupa állása (7 fordulót követően):

 

 

Csak emlékeztetőül, ez az a sportág, amiben a résztvevők a lejtőn szerzett sebességgel egy 4-6 méteres mesterséges ugratóra kapaszkodnak fel, hogy aztán további akár 15 m-es magasságban bemutassák gyakorlataikat. Pontok az elugrásért (20%), a levegőben bemutatott trükkért (50%) és a landolásért (30%) járnak. A produkció általában a szaltó, a csavarfordulat és a terpeszmozdulat elegyeként áll elő, nézik a nehézségek fokát. Ha valaki kíváncsi a trükkök változataira, asíelők.hu oldalon körbeszimatolhat. Jelentem, én már bújom a szöveget, hogy minél hitelesebben tudjak majd tudósítani az eseményekről.:)

 

A „síműugrók” VK- idénye múlt héten lezárult, hat viadal után máris győztest hirdettek a Világkupában. Mindkét nemnél trónfosztás történt. A hölgyeknél totális kínai uralom érvényesült, mindössze három olyan más országból érkező versenyző akadt, aki egyáltalán a dobogóra felfért a féltucatnyi versenyen. Mindközül kiemelkedik a tavalyi győztes ausztrál Lydia Lassila, aki Deer Valley-n (minden idők legmagasabb pontszámával!) és Lake Placiden is az első helyen zárt. Rajta kívül még a fehérorosz Assoli Sliwez valamint Evelyne Leu büszkélkedhet egy-egy pódiummal. A dominanciát természetesen a tabella is kifejezni, a világ legjobb 6 síakrobatája közt öt kínai, csupán Lydia Lassila éktelenkedik a 4. pozícióban. A szakági kristálygömböt, pályafutása során második alkalommal, Nina Li hódította el. Ezt köszönheti honfitársainál jóval stabilabb teljesítményének, egy kivételtől eltekintve mindig dobogón végzett, s ő volt képes közülük egyedül a duplázásra. A remek kezdés után a végére teljesen széteső, egy 16. helyezéssel is szégyenkező Guo Xinxin végzett a második, a 2009-es vb-ezüstérmes Xu Megtao pedig a harmadik helyen. Az olimpiai címvédő, Evelyne Leu nem zárt jó idényt, egyetlen, Calgary-ban szerzett dobogójával csupán a 7. hely jutott neki végelszámoláskor. A korábbi ötszörös szakági győztes, világkupán elért győzelmek tekintetében csúcstartó, ám már 37 esztendős Jacqui Cooper pedig sérülése miatt csak három versenyen indult, egy 7. helyezés idei legjobbja.

 

Az olimpián az indulók formáit alapul véve vélhetően Lydia Lassila és a kínai négyes között fog eldőlni az aranyérem sorsa. Szakértők véleménye szerint a „tripla szaltó tripla csavarral” formáción múlik minden, aki azt tökéletes precizitással, makulátlan talajfogással megoldja, ő nyerheti az egész viadalt. Ne felejtsük el, két ugrást kell bemutatniuk a hölgyeknek, egyet a selejtezőben, egyet a 12-es döntőben, márpedig korábban többször előfordult, hogy a reggeli kvalifikáción néhány nagyágyú alulmúlta önmagát. Nina Li számára háromszoros világbajnokként azért is nagyon fontos az olimpiai arany, mert csak ez hiányzik gyűjteményéből, s négy éve, Torinóban, saját hibájából szorult csak le a dobogó tetejéről.

 

 

A férfiaknál roppantmód egyoldalú volt az idei szezon. A fehérorosz Anton Kusnír utcahosszal nyerte az idényt, a hat versenyből négyet megnyert, ráadásul az olimpiai előtti hármat tetemes előnnyel. Valamennyi versenyen dobogóra állhatott. A maradék két versenyen egy kínai győzött, nevezetesen az ifjú Zongyang Jia, a tabellán mégis eléje került még Guangpu Qi, aki háromszor végzett Kusnír mögött a második helyen. Januárra kiváló formába lendült még Renato Ulrich, csak kevéssel szorult le az összetett dobogóról. A kanadaiak ezerrel Vancouverre készültek, a világkupát inkább edzésnek fogták fel, s érdemes még megemlíteni a fehérorosz csapat többi tagját, az egyszer-egyszer dobogón végző Grisint és Danscsinszkit, valamint a szakági 5. Slivezt.

 

Ami az olimpiát illeti. Távolról sem lehet biztosan kijelenteni Kusnír győzelmét. A belorusz dominanciája ugyanis nem gyakorlatainak erősségén, inkább makulátlan kivitelezésén és stabilitásán nyugodott. Magyarán ellenfelei rengeteget hibáztak. A kínai trión (Qi, Jia és Zjongqing Liu) kívül a két kanadai is méltó és erős riválisnak ígérkezik. Steve Omischl már négyszer nyert szakágit, idén meglepően visszafogottan teljesített, csupán a 9. helyen zárt, kisebb agyrázkódásából felépülve, a hazai közönség (zsűri?) támogatásával bármire képes lehet. Aztán ott van honfitársa, Warren Shouldice és az amerikai Jeret Petterson, ők ketten olyan ugrásokra képesek, mint senki más, az már egy külön kérdés, képesek lesznek-e versenykörülmények közt bemutatni tudásukat. Shouldice-nak sikerült legutóbb, Lake Placiden a „tripla szaltó négy csavarral” (2. szaltóban van 3 csavar). Ha az olimpián is megoldja, Kusnír bármit csinálhat, nem lehet elvenni tőle az aranyat.

 

 

 

 

 

 

Utoljára a síkrosszosokkal foglalkozunk. Egy ugratókkal, fordítókkal teli lejtőn 4-4 versenyző küzd a továbbjutást jelentő első 2 helyért, a sportszerű testi harc megengedett.

 

Hét versenyen vagyunk túl a 12 futamos szezonban, izgalmas, fordulatokban, esésekben bővelkedő volt az idény eddigi része, a hölgyeknél még sem nem dőlt el a szakági elsőséget illetően, az uraknál pedig hat különböző győztest avattak. A hölgyeknél Anna Holmlund meglepő kettős sikerével kezdődött az idény, Innichenben úgy nyert mindkétszer a svéd hölgy, hogy korábban egy 5. helynél jobb eredményt nem tudott felmutatni. A szezon két nagy esélyese okosan a biztos pontszerzéssel foglalkozott, nem kockáztatott a győzelem érdekében, s az idény további része már valóban Ophélie David és Ashley McIvor csatáját hozta. A Világkupa újévi, tiroli állomásán már helyreállt a világ rendje, a szakági címvédő, nem mellesleg hatszoros győztes francia David győzött, honfitársnője, Boulangeat előtt, McIvor már a negyeddöntős fázisban búcsúzni kényszerült, Holmlund pedig csak a 33. helyen zárt, így David át is vette a vezetést összetettben. A két francia helyszín (Les Contamines és L’ Alpe d’Huez) inkább a kanadaiaknak kedvezett, McIvor előbb győzött, majd négy nap múlva a dobogó legalsó fokára állhatott, David csak utóbbi alkalommal zárt pódiumon, de így sem taszították le az élről. Blue Mountainen újabb meglepetésember, a norvég Høie Gjefsen győzött, nagy csatában McIvor előtt, David csak a kisdöntőben tudott győzni, tehát az 5. helyen végzett. A „Kék hegy” mellett az első Síkrossz VK győztese, a szlovén Saša Farič is dobogón zárt. Az eddigi utolsó, Lake Placiden rendezett forduló Kelsey Serwa és Fanny Smith harcát hozta, a 3. helyért vívott a két nagyágyú, a párharcot David nyerte, aki így 38 pontos előnnyel várhatja a folytatás.

 

Ha csak az egyes versenyzők eredményeit hasonlítjuk össze, kétségtelenül a 37 esztendős Ophélie David számít az olimpia favoritjának. Viszont ellen szól, hogy idén messze nem veri ellenfeleit akkora dominanciával, mint korábban, másrészt a nagy tornákon nem mindig jön ki neki a lépés. 2007-ben ugyan világbajnokságról is aranyéremmel tért vissza, a tavalyi seregszemlén viszont mindössze a 7. helyen zárt. Kik verhetik meg? Elsősorban feltörekvő ifjúság. Ashley McIvor, aki tavaly a semmiből győzedelmeskedett a világbajnokságon, majd idén David méltó riválisává nőtte ki magát. Vagy Kelsey Serwa, aki magabiztosan nyerte az olimpiai előtt utolsó VK- versenyt.  Julia Murray egészíti ki a szépreményű kanadai csapatot. Legfiatalabb mindközül az alig 17 éves svájci talentum, Fanny Smith, akit fiatalos lendülete akár a dobogóig is elviheti. Nagy meglepetés lenne, ha rajtuk kívül még valaki bele tudna szólni a dobogó sorsába, de a síkrossz pontosan az a sportág, ahol bármi megtörténhet. Elég egyetlen apró megingás, egy peches hófogás, vagy egy kicsit arrogánsabb vetélytárs, s rögtön odalesznek győzelmi álmaid.

 

 

 

 

 

Ami az urakat illeti, Mike Schmidnek komoly, közel 130 pontos előnye van, de ez inkább köszönhető megbízható versenyzésének, mintsem irdatlan dominanciájának. Az első két versenyt ugyan ő nyerte meg, később azonban még a dobogóra sem állhatott fel. A férfiak versenyeire oly jellemző adok- kapokból viszont ő kimaradt, míg ellenlábasai közül néhány rendre belekeveredett. A 26 éves svájci pedig eközben szállította a 4.-5. helyezéseket, így gyűjtögette pontjait. Jól kifejezi a mezőny szorosságát, hogy az az Andreas Matt áll mögötte a po