Kranjska Gorán zárul a férfi alpesi sízők számára a Világkupa olimpia előtti része – a mostani hétvége után legközelebb már Vancouverben találkoznak. A program a pénteki napon az Adelbodenben elmaradt óriás-műlesiklás pótlásával kezdődött meg. A lejtő specialistája, az amerikai Ted Ligety nyerte a futamot, az osztrák Marcel Hirscher és a norvég Kjetil Jansrud előtt. Az első futam után még Jansrud honfitársa, Aksel Lund Svindål állt az élen, ám a második futamával még a dobogóra sem fért fel, csak 4. lett.

Kranjska Gora is azon Vk-helyszínek egyike, amely hosszú múltra tekint vissza, 1961-ben tartották az első szlalom- és óriás-versenyt ezen a pályán. Az idei évben a 49. „Pokal Vitranc”-ra kerül sor a szlovén-osztrák-olasz hármashatárnál fekvő kisvárosban. Az első óriás-műlesikló versenyt az osztrák Josef Stiegler nyerte, azóta elnyerte már a Vitranc Kupát többek között a svéd Ingemark Stenmark, a jugoszláv Mateja Svet, vagy az olasz Alberto Tomba is. A lejtő csúcstartója 4 sikerével Benni Raich, 3 alkalommal győzött a svájci Joel Gaspoz. Két alkalommal győzött az amerikai olimpiai csapatba nullpontos idei szezonja ellenére bekerülő, így a mai versenyt kihagyó Bode Miller, míg a legutóbbi két versenyt honfitársa, Ted Ligety nyerte.

Az első futamot az osztrák Marcel Hirscher nyitotta, kevesen tudták megközelíteni később ezt a menetet, 3. helyet ért neki. A svájci Carlo Janka gyengébb periódusban van, 5. helye ennek tükrében annyira nem is rossz. Honfitársa, Didier Cuche viszont csúnyán elrontotta ezt a futamot (11.) – igaz, járt még rosszabbul is ma... Az olasz Massimiliano Blardone nem érezte a pálya ritmusát, csak 7. lett. 5-ös rajtszámmal következett Aksel Lund Svindål, és a norvég versenyző mintaszerű sízéssel, hat tizedes előnnyel vette át a vezetést Hirschertől.

6-ossal következett Benni Raich, ám meglepő módon nem feküdt neki a testvére, Florian Raich által tűzött pálya, csak 12. lett. Ted Ligetynek viszont továbbra is fekszik ez a lejtő, a középső szektorban még egy nagyobb hiba is belefért, így is csak egyetlen századdal szorult Svindål mögé. A következő két osztrák, Romed Baumann (13.) és Philipp Schörghofer (10.) is megszenvedett a pályával – érdekes tendencia mostanában, hogy az osztrákoknak majdhogynem akkor megy legrosszabbul, ha a saját edzőjük tűzi a pályát... 10-essel következett az olasz Alexander Ploner – és jó ideig ő volt az egyetlen célbaérő, aki alulmúlta Raichot és Baumannt.

Davide Simoncelli szokott bevállalós menete ezúttal 4. helyet ért, Kjetil Jansrud pedig a 6. helyre jött be. Hannes Reichelt tovább folytatta az osztrák rémálmot, kiesett, majd a francia Cyprien Richard a 9. helyre érkezett be. Az első 15-öt Manfred Mölgg zárta, a 8. helyről várhatta a folytatást.

Ivica Kostelić a mai nap vesztese (főleg úgy, hogy Adelbodenben nagyon jó helyen állt a félbeszakadt futamon) – jó részidővel, a pálya középső szakaszán kiesett. Utána pedig kis túlzással írni sem lenne érdemes többet az első futamról – az első 14 helyen az első 14 célbaérő foglalt helyet, a többiek nem tudtak konkurálni velük. A svájciaknak nem ment: Didier Défago borzalmas részidővel kiesett, Silvan Zurbriggen (21.) és Marc Berthod (17.) is inkább csak a célbaérésnek örülhetett. Gauthier De Tessières-nek sikerült az a bravúr, hogy ebben a nem túl erős középmezőnyben sem fért be a második futamba, Steve Missillier-nek (16.) lényegesen jobban ment. Markus Larsson (18.) egyedül képviselte Svédországot a második futamban, ez nem az ő szakáguk. Alberto Schieppati (23.) az olasz, Sandro Viletta (19.) a svájci csapat létszámát növelte. Truls Ove Karlsen nyerte a középmezőny versenyét, hisz megszerezte a 15. helyet, Thomas Mermillod Blondin viszont csak a második futamról lemaradók listáján tudott élen végezni. Ondřej Bank alighogy, de továbbjutott (29.), Leif Kristian Haugen viszont a norvégek tökéletes versenyét elrontva kiesett (adelbodeni teljesítményét kopírozta a vörös viking). Az első 30-at Tim Jitloff 20. helye és Aleš Gorza 30-on kívüli síelése zárta – Jitloff másodszor szerezhetett pontot, kisebb fricskát adva a helyette a pont nélküli Bode Millert az olimpiai csapatba jelölő amerikai szakvezetésnek.

Bejutott még a második futamba a cseh Kryštof Krýzl (36-ossal 22.), az amerikai Tommy Ford (52-essel 28.), az olasz Florian Eisath (31-essel 23.), Omar Longhi (38-assal 27.) és Michael Gufler (46-ossal 30.), valamint az osztrák Björn Sieber (33-assal 25.) és Christoph Nösig (42-essel 26.). A mezőny két újonca közül az osztrák Marcel Mathis utolsó célbaérőként 57. lett, az új-zélandi Tim Cafe kiesett. Érdekesség, hogy most először álltak rajthoz új-zélandiak ebben az idényben, rögtön ketten is, de Cafe mellett Benjamin Griffin is kiesett.

A második futamban az olasz Carca megmutatta az osztrákoknak, hogyan lehet „hazai” pályát tűzni – az elsőként pályára lépő dél-tiroli Michael Gufler rögtön elérte a második futam legjobb idejét, a többiek megközelíteni sem tudták. Pedig látszólag nem volt benne semmi extra, mégis egészen a 12. helyre lépett előre Gufler!  Bank megközelíteni sem tudta ezt az időt, pár helyet azért előrelépett (24.), csakúgy, mint Tommy Ford (21.). Omar Longhi idénybeli első pontjaira hajtva biztonságit síelt, talán túlzottan is, csak 29. lett. Nösig nagy csatában megelőzte Bankot (23.), Sieber viszont Longhihoz hasonlóan a biztos célbaérésre törekedett, csak 27. lett (élete első Vk-pontjai – korábban egyszer már kiesett a második futamban, érthető az óvatosság).

Schieppati sem jött rosszul (19.), Eisath pedig még nála is jobban (13.) – jó darabig három olasz állt az élen.  Krýzl alaposan elrontotta a második futamot, visszacsúszott a 26. helyre. A csehtől ez talán kevésbé meglepő, az már annál megdöbbentőbb volt, hogy a svájci Zurbriggen a pálya alsó szakaszát nagyon gyengén teljesítve csak 25. lett. Jitloff is beállt a gyenge teljesítmények sorába, Sieberrel holtversenyben jött be a 27. helyre. Viletta (21.) és Larsson (20.) is csak annyit tudott elérni, hogy bejöttek a három olasz mögé. Marc Berthod volt az első, aki versenyre tudott kelni a taljánokkal, Guflerre azonban ő sem volt veszélyes (14.). Missillier egyetlen századdal megelőzte Schiepattit (18.) – az első 15 így is az olaszokról szólt.

Karlsen nyitotta az utolsó 15-öt, nem tudott igazán jól jönni (16.). Alexander Plonernek sem ment – véget ért az olasz csoda (17.). Baumann sem jött valami nagy időt, ám ő már hatalmas előnyről indult, így átvette a vezetést (10.). Raich hasonlóan jött, mint honfitársa, pár századdal szorult mögé (11.). Cuche valamivel jobban jött, nagy előnnyel vehette volna át a vezetést, ám az utolsó előtti kapunál elveszítette egyensúlyát, és elesve, az utolsó kaput letarolva ért be a célba. A kezét fájlalta, komolyabb baja remélhetőleg nem történt.

Schörghofer hátraesett (15.), Richard viszont több mint egy másodperces előnnyel átvette a vezetést, végül a 6. helyen zárt. Mölgg (8.) és Blardone (9.) csak egymással versenyeztek, végül egyetlen századdal nyert Mölgg a pálya elején bizonytalankodó Blardonéval szemben. Jansrud nagyszerűen jött, átvette a vezetést, Janka azonban hátraesett, csak annak örülhetett, hogy Raich előtt maradt (7.). Simoncelli volt az olaszok utolsó reménye, ám ő is csak Jansrud mögé érkezett, végül 5. hellyel kellett megelégednie. Hirscher jól gazdálkodva előnyével átvette a vezetést, ám nem örülhetett sokáig: Ligety három tizeddel nála is jobbat ment. Svindålnak fel volt tehát adva a lecke – bele is bukott, lassan jött, még honfitársa is megelőzte, csak 4. lett.

Ted Ligety 133. Vk-futamán 5. győzelmét ünnepelte, sorozatban harmadszor nyerte meg a Vitranc Kupát. Hirscher 46. futamán 7., Jansrud 93. futamán második (tavaly Adelbodenben volt 3.) alkalommal állt a pódiumra. Összetettben Raich előnye továbbra is tetemes Janka előtt, a szakági Vk-ban Ligety átvette a vezetést.

Holnap újabb óriás-műlesiklással folytatódik a program.

A mai verseny részletes statisztikáját, ill. a szezon eddigi kimutatását a linkre kattintva tanulmányozhatjátok/ le is tölthetitek!

Visszatekintő:

Sölden

Beaver Creek

Val d' Isére 

Alta Badia

Kranjska Gora (Szlovénia), Férfi óriás-műlesiklás

A férfi óriás-műlesikló Világkupa állása (5 verseny után):

A férfi Összetett Világkupa állása (26 verseny után):