Szerencsére hétágra sütött a nap Kitzbühelben, a szél sem volt számottevő, így a 3312 méteres „csúcsról” vághattak neki a résztvevők a szezon és a sítörténelem legnehezebb lejtőjének. Arról már korábban cikkeztünk, hogy pontosan milyen erőpróbákon kellett végigmennie az 59 indulónak, így rögtön térjünk is rá magára a futamra.

 

Arra a viadalra, ami ugyan némileg elmaradt a várakozásoktól, már abban az értelemben, hogy kevésbé volt idegtépően kiélezett, mint talán sokan vártuk, mint Wengenben tapasztaltuk, de azért a Streifban nem kellett csalatkoznunk, a néhol 85%-os lejtő irdatlan meredeksége tévékészüléken keresztül is átjött, megdermesztve a nézőközönséget. A helyszínen a várt teltház követte nyomon az eseményeket.

 

Elsőként rögtön egy osztrák, a tegnap meglepetésre 3. helyen célba érő Georg Streitberger siklott le a lejtőn, a péntekihez képest valamivel lagymatagabb, önmagához viszonyítva egészen korrekt menetet láthattunk tőle. A pálya első, brutális szakaszát egész szépen megsíelte, a végére elfogyott a szufla, 22. helyen zárt. Patrick Küng kombinációban számított erős pontszerzésre, nos, mai produkciója után erről nyugodtan lemondhat, közel 4 másodperces hátránnyal csak a 46. helyen végzett. Stefan Thanei (21.) már nagyobb presszió alatt tartotta az osztrák idejét, s annak ellenére is eléje keveredett 9 századdal, hogy a hátsó részen egy komolyabbat korrigált. Grünenfelder (23.) sem tudta megismételni tegnapi bravúrját, ebben a számban lemarad az olimpiáról, ez most már szinte biztosra vehető.

 

Erik Fisher (18.) tökös gyerek, legalábbis ahogyan átnyargalt a „Macskaszorítón”, elállt a lélegzetem, későbbiekben aztán hiányzott az ott pluszban igénybevett erő, de így átvette a vezetést, méghozzá 5 századdal. Sokáig ő sem örülhetett, ugyanis a hazai szurkolók legnagyobb örömére a 2005/2006-os idény óta többségben vegetáló Hans Grugger (6.) kegyetlen tempót diktálva, kereken egy másodperccel állt az élre (az első szektoridőjének nem is akadt párja), s joggal bízott akár a dobogóban is. (Különösen a felső részt síelte meg eszeveszett gyorsasággal, ottani 1,15-ös előnyét tartogatta a táv további részén.) Ehhez képest meglepve tapasztalta, hogy őt is azonnal letaszították az élről. Egyik kortársa, Andrej Sporn volt az elkövető. Minekután soha életében nem végzett a legjobb 10 között lesiklásban (az utolsó pontszerző helyekre szokott beférni), a szlovén kombináció- specialista űrideje önkívületi állapotba hozta a szlovén riportert. Bizony, benne volt a győzelem lehetősége is. A pálya középső szakaszán övé volt mindkét TOP szektoridő.

 

Hans Olsson (39.) botrányosan gyenge és Theaux (28.) pocsék menete után érkezett az elsőszámú szlovén, az idén Bormióban győzedelmeskedő Jerman, de ő sem tudta megközelíteni honfitársa etalonját, 16. helyezése korábbi években elégedettséggel tölthette el, idei eredményeit szemlélve egy kicsit keserű szájízzel utazhat majd haza. Svindål idei hullámzó teljesítményét folytatva ma szebbik arcát mutatta, végig konkurált a szlovénnel, de az alsó részen egyszerűen követhetetlen volt Sporn, 4 tizedet kapott, amivel a 6. helyen zárt, vagyis a kombinációban leginkább érdekelt csapatból a legelőkelőbb helyről várhatja a folytatást. Büchel nem elveszi tőlünk azt az örömöt, hogy csodálhassuk szlalomtudását, a későbbi győztestől megkapta a szokásos másfél másodpercét, 15. pozícióban végzett, ami valahol a realitás. Mint ahogy Innerhofer (37.) idei citromdíja is sanszos, bár sejthető volt, hogy az idén egyetlen 10. helyezéssel büszkélkedő, előzetesen akár az Összetett Világkupára is esélyesnek tartott (vagy csak én ragadtattam el magam túlzottan tőle) dél-tiroli nem pont a Streifon fogja összekapni magát…

 

Erik Guay tegnap a remek 5. helyet szerezte meg, ma a felső rész, főleg a sikán, alaposan kifogott rajta, 14. helyével így is ő volt a nap legjobb kanadaija. Bode Millernek akár a kombinációs Világkupára is van esélye, tehát már csak ezért is nyomnia kellett, kisebb hibák becsúsztak, a 9. helyezés riválisaihoz mérten nem olyan rossz, a szükséges időkülönbséget viszont nem tudta összesíelni, de erről majd később. A nagy egyik nagy favoritja kétségkívül Walchhofer volt, valamennyi részidejében benne volt, hogy átveheti a vezetést, a Hausbergen, nem sokkal a cél előtt bukott, szerencsésen megúszta, ügyesen kontrollálta az eseményeket, így noha a háló „magába szippantotta”, végül két lábán haladhatott át a célvonalon. Grange sérülése után már semmit nem akarunk mondani, de remélhetőleg nem esett semmi baja a háromszoros VK- győztesnek.

 

Carlo Janka esélyesnek számított mindkét versenyben, ehhez mérten eléggé visszafogottan teljesített, csupán a 11. helyen végzett. Nagy lehetőséget adott tehát Raich kezébe. Egy másodpercen túli hátrányának garmadáját már fent összeszedte, nem hiába, Kitzbühelhez kell egy rakat rutin, egy csipetnyi fineszesség is, nemcsak a nyers gyorsaság. Például Werner Heelben mindez adott volt, kisebb sérülése már a múlté, ragyogó részidőivel az első helyért harcolt, 11 százados hátrányt mutatott a célba a stopper. Osborne-Paradisra (20.) is vonatkozik az előbbi, Jankának szóló megjegyzésem.

 

Sporn nagy boci szemeivel lassan már a győzelemről álmodozhatott, azonban még – ott a magasban – várakozott a svájciak két klasszisa, márpedig mindkettejüknek a duplázás lebegetett szemei előtt. Elsőként Cuche érkezett, a felső szakaszon még tizedes hátrányban volt, a SzuperG-s pályarészen viszont hozta a tegnapi részidőit (a nagyobb sebesség miatt csak korrigáltan), így 28 százados előnyének tudatában jöhetett a megszokott mozdulatsor, léc a levegőbe, majd kezébe! A svájci párviadalba Klaus Kröll (27.) igyekezett belerondítani, nem sok sikerrel, ehhez most nincs olyan formában, a végén a pontszerzésnek is örülhetett. Mint ahogy Défago sem tudja megközelíteni tavalyi énjét, egy másodpercen túli lemaradással csak a 8. helyre tudott beférni. Ezzel a győzelem kérdése kvázi eldőlt, de azért láttunk már karón varjút, jobb volt nem elkapkodni.

 

Tovább folytatták remekléseiket az amerikaiak, Sullivan (18.) és Weibrecht (26.) után Nyman (24.) is pontokat szerzett. Az osztrákok „kiegészítő emberei” – a zászlóvivőkkel ellentétben – nem okoztak csalódást, Mario Scheiber sokadik bravúrját bemutatva 30-as rajszámmal jött be a 4. helyre, egy kicsivel erősebb középső szakasszal a dobogó is sikerülhetett volna. De Baumann (12.) is elégedett lehet teljesítményével. Kiemelkedőnek számít Patrick Järbin 13. helyezése is. Yannick Bertrand (29.) és Poisson (30.) az utolsó pontszerző helyen zártak. Staudacher 40. helyezése idén már-már nem szorul külön kommentálásra…

 

30-on túl következtek a kombináció favoritjai. Zurbriggen (17.) tőle tisztességes pályát síelt. Kostelić viszont élete formájában van, egyre biztosabban állítom, soha ennyire jó lesiklást nem láthattunk tőle, a kegyetlenül erős 7. helyen zárt, echte szlalomosként egy sor lesikló specialistát küldött hátrébb. S miután Raich csúnyán elrontotta menetét (talán a tegnapi eset után még nem tisztult ki teljesen mentálisan), 3,86-os hátránnyal csak a 46. helyen zárt. Lizeroux csak a 49. helyről várhatja a folytatást, amit többé-kevésbé papírforma, az olimpiai bajnok Ted Ligety 41. helyezése viszont ordító csalódás. A később indulók közül még Dominik Paris (25.) szerzett pontot. Natko Zrinčić-Dim újabb emberfelettit produkált, 46-os rajtszámmal – életében először – befért a legjobb 10-be, s komoly esélyekkel várhatja a vasárnapot. Ketten estek még ki a továbbiakban, Stephan Keppler mellett a lengyel Maciej Bydliński nem érte meg a célvonalat. Belga barátunk, Frederik van Buynder (55.) 10 másodperccel gyengébb lesiklásával ért véget a 70. kitzbüheli „downhill”.

 

 

Két napon belül Didier Cuche tehát megszerezte pályafutása 13. Világkupa- elsőségét is, lesiklásban aratott 5. győzelmét eléggé mókásan ünnepelte, az eredményhirdetés közben, a dobogó felé haladva ugyanis hirtelen felindultságában az ülepére pottyant, derültséget idézve elő a közönségnél. Mint már esett szó róla, Andrej Sporn most állhatott fel először Vk-n dobogóra, soha közelében nem volt ennek az eredménynek, s mindezt pont Kitzben érte el, 108. fellépésén. Werner Heel pedig 89. startján hetedszer végzett dobogós helyen, szakágban ez a 4. pódiuma.

 

A Lesikló Világkupában tovább növelte előnyét Didier Cuche, 88 ponttal áll mögötte Carlo Janka. Összetettben továbbra is ifjú kollegája áll az élen, más kérdés, hogy számára a holnapi verseny lesz a legfontosabb.

 

A kombináció állását a lenti táblázatban igyekeztem bemutatni, úgy, hogy csak a favoritok szerepelnek benne. Elvileg tehát Kostelić 11. Világkupa-győzelme szinte biztosra vehető, mint ahogy Janka mintegy 2,5 másodperces előnye is tekintélyes, akármennyire is jobb szlalomos Raich. Viszont ne feledjük, két szlalomban kell bizonyítaniuk a fiuknak!