Legendás helyszínen fejeződött be a férfi alpesi sízők számára az idei év: az Olasz-Alpokban, a Bormio melletti Vallecetta hegyen, a közrettegésnek örvendő Stelvio lejtőjén csaptak össze a legjobb lesiklók. Ez a pálya gyakran okoz meglepetést, nehéz az esélylatolgatás – ám a végeredmény alighanem így is meglepetésnek nevezhető. Bármennyire is kedveli ezt a pályát a szlovén Andrej Jerman, idei (le)szereplése és nem is oly régi nagy esése után kevesen sorolták őt az esélyesek közé – mégis nyert! A második helyen a verseny végén Mario Scheiber állt, ám utólag diszkvalifikálták, így Défago lépett a helyére. Az előzetesen talán legnagyobb esélyesnek tartott Walchhofernek meg kellett elégednie a 3. hellyel.

Két alkalommal, 1985-ben és 2005-ben VB-t is rendeztek ezen a helyszínen, az 1993/94-es szezon óta állandó tagja a Világkupának. Olyan legendás sízők arattak sikereket ezen a pályán, mint Pirmin Zurbriggen, Hermann Maier, vagy épp a ma is aktívak közül Bode Miller és Benni Raich.

A pálya főbb adatai:

Start:    2.255 m tszfm.

Cél:      1.268 m tszfm.

Pálya hossza:   3.186 m

Legnagyobb lejtés:       63 %

Tökéletes körülmények között került sor a versenyre – az esetleges rossz szereplést ezúttal nem lehetett az időjárásra fogni. Viszonylag kevesen, 54-en neveztek, végül 52-en indultak el (Scott Macartney és az ausztrál Craig Branch nem indult). Nem volt itt pl. a családjával karácsonyozó Bode Miller, a lesiklásban eléggé esélytelen Benni Raich, vagy a régóta sérült, hazájában a napokban az év férfi sportolójának választott horvát Ivica Kostelić.

Mario Scheiber bizonyára sokáig emlegeti még ezt a versenyt – első síelőként nagyszerű idővel érkezett a célba, ám a lassításokat látva sejteni lehetett, hogy számára még nem ért véget a verseny a célbaéréssel. A versenybíróság nem állt a helyzet magaslatán, csak a verseny után majd egy órával vált hivatalossá: Scheibert diszkvalifikálták.

A következő sízők tehát egy „nemlétező” idővel küzdöttek; bár a következő két osztrák, Streitberger  (27.) és Gruber (29.) nem nagyon küzdött, másodpercekkel voltak lassabbak. Az amerikai Steven Nyman (16.) időnként elég távol kóricált a pályaívtől, ám így is megelőzte a két „rendben” beérő osztrákot.

5-ös rajtszámmal érkezett az idényben eddig pontot is elvétve szerző Andrej Jerman – a szlovénről azonban tudni kell, hogy nagy kedvence ez a pálya! Bizonyította is, hogy ezen a lejtőn partiban van a legnagyobbakkal; a középső szakaszon fenomenális volt, így egy gyengébb kezdés és zárás is belefért – átvette a vezetést, és végig meg is tartotta.

Jerman honfitársa, Rok Perko esetén az alacsony rajtszám bizony furcsának tűnt – 30-on kívüli eredményével tett is azért, hogy legközelebb ne induljon ennyire elől. A francia David Poisson sem tartozik a nagy nevek közé, ám most nagyszerűen jött, bár Jermanra (na és Scheiberre) nem volt veszélyes, végül a 4. helyen zárt. Egy ismertebb francia, Adrien Theaux következett – ám csak Nymannal versenyzett, és végül tőle is elmaradt (19.).

A liechtensteiniek nagy öregje, Marco Büchel öregesen kezdte az idényt, ám lassan formába lendül: kitűnően kezdett, Jermannál is gyorsabb volt – a végére elfáradt, de 6. helyével így is elégedett lehet. A kaput tévesztő kanadai Guay szerezte meg az első kieső büszke címét (aligha erre hajtott), majd az amerikai Marco Sullivan is kis híján csatlakozott mellé, komolyat küzdött a pályán maradásért az alsó szakaszon (28.). Ambrosi Hoffmann korábbi jó szereplései után nehezen tud elszámolni ezzel a botrányosan gyenge menettel (40.!), Innerhofer idei éve alapján viszont már-már siker a pontszerzés is (14.). A kanadai Robbie Dixon tartotta jó formáját (12.), a svéd Hans Olsson viszont szolidarított Hoffmannal (38.)...

A „nagymenők” sorát ezúttal Osborne-Paradis nyitotta, nem is ment annyira rosszul a kanadai, végül a 10. helyen zárt. Hosszú idő után Défago meneténél kezdhetett először igazán a végéig aggódni Jerman – na azért a pálya közepétől infarktus már nem fenyegette, a svájci inkább Scheiber „off” idejével versengett. Défago a 3. helyen ért célba, végül 2. lett – fura egy nap volt ez...

Svindålnak nem ízlett ez a lejtő, meg kellett elégednie a 20. hellyel. Carlo Janka Raich távollétében meglóghatott volna összetettben – dehát már az edzéseken látszott, hogy messze van korábbi formájától, a 11. helye tulajdonképp kellemes csalódás. Walchhofer volt az osztrákok nagy esélyese – ma azonban Jermant nem lehetett megközelíteni, Walchhofer pedig végül Défagótól is elmaradt kevéssel, meg kellett elégednie a 3. hellyel (ami persze csak a verseny után vált azzá). A következő osztrák, Klaus Kröll sincs élete formájában, most egy tisztes 8. helyet ért el. A szakági legjobbak sorát Didier Cuche zárta, egész jól jött, 5. helyével az összetett éllovasok közül a legjobb eredményt érte el.

A francia Johan Clarey Val Gardenán nagy meglepetést szerzett 3. helyével – ezután most legalább ekkora meglepetés volt 32. helye... Az amerikai Erik Fisher a kiesők sorát gyarapította, majd három iszonyú gyenge produkció következett, svájci (Küng, 34.), svéd (Järbyn, 39.) és amerikai (Weibrecht, 35.) előadóművészek közreműködésével.

28-assal érkezett Tobias Grünenfelder – tőle az edzések alapján sokat várhattak a svájciak, be is jött a 7. helyre. Romed Baumann gyengén jött, végül Scheiber kizárásának köszönhetően lett pontszerző (30.), Patrick Staudacher pedig kieséssel és aggasztó kézfájással zárta az első 30-at.

Lesiklásban nem jelent nagy választóvonalat a 30-as rajtszám, ezt most is megtapasztalhattuk. A szlovének örömét gyarapítva Andrej Šporn bejött 15.-nek, majd (az el sem induló amerikai Macartney után) Hans Grugger 9. helyével szépítette az osztrákok enyhén vérszegény szereplését. A német Stephan Keppler talán magát is meglepte 13. helyével, az olasz Thaneitől (26.) viszont szinte kötelező volt a pontszerzés. Pontszező helyre jött be Yannick Bertrand (22.), az idénybeli első pontjait szerző svájci Cornel Züger (25.) és a francia Guillermo Fayed is (17.) – a 31 és 39 közötti rajtszámmal indulók közül csak a német Peter Strodl nem szerzett pontot!

Lassan persze kezdett gyengülni a mezőny, így pl. a Vk-újonc svájci Jonas Fravi nagyon gyengén jött; a másik újonc, az olasz Mattia Casse azonban átkozhatja a sorsot: 0,16 másodperccel maradt le a pontszerzésről, 31. lett. Ráadásul a legvégén veszítette el ezt a pár századmásodpercet... A német Andreas Strodl úgyszintén dühönghet: nem tudni, mit csinált a pálya felső szakaszán – az biztos, hogy a leggyorsabb utolsó szakaszt érte el, ám így sem tudott feljönni a pontszerzők közé.

Bejött még a pontszerzők közé a svájci Ralf Kreuzer (18.), a horvát kombinációspecialista, Zrnčić-Dim (21.), a szlovén Andrej Križaj (51-essel 23. – szlovén nap volt ez!) és az osztrák Puchner (24.).

Andrej Jerman pályafutása 139. Vk-futamán második győzelmét szerezte, 2007. február 23. (Garmisch-Partenkirchen) után szerzett újra győzelmet Szlovéniának; a 31 éves kranji katona utoljára majd két éve Chamonix-ban állt dobogón. Didier Défago 303. Vk-futamán 13. dobogós helyét szerezte, Walchhofer 215. Vk-futamán 43. alkalommal állhatott a pódiumra..

Összetettben Carlo Janka vezet, Raich és Cuche előtt, a szakági Vk-ban Cuche áll az első helyen.

A mai versenyek (férfi és női egyaránt) részletes statisztikáját, ill. a szezon eddigi kimutatását a linkre kattintva tanulmányozhatjátok/ le is tölthetitek!

Végeredmény, férfi lesiklás, Bormio (Olaszország):

A férfi lesikló Világkupa állása (4 versenyt követően):

A férfi összetett Világkupa állása (15 versenyt követően):

Update: Scheiber diszkvalifikálásának oka mégsem a pályában keresendő (íme, az idegen nyelvű tv-közvetítésből nyert félinformációk hátulütője...). A kizárás oka a szabálykönyv B3.2. pontja, amely a felszereléssel kapcsolatos előírásokat tartalmazza. A sícipő vastagsága nem haladhatja meg a 43 mm-t, míg Scheiber cipője 44,52 mm vastag volt. 

Visszatekintő:

1. lesiklás, Lake Louise (Didier Cuche)

2. lesiklás, Beaver Creek (Carlo Janka)

3. lesiklás, Val Gardena (Manuel Osborne- Paradis)