Ezt követően hosszú évek teltek el rangos versenyek nélkül, míg nem 2001-ben két COC rendezéssel tért vissza a nemzetközi „vérkeringésbe” a finn kisváros! 2002 novembere óta Kuusamo megszakítás nélkül a Vk szezonnyitók helyszíne, a rendkivüli (akár -15-20 fokos) hideg és versenyeit utóbbi években jellemző heves szélfúvások sem riasztották el eddig Hoferékat, hogy kihagyják ezt a csodálatos helyszínt a Vk naptárból! Egyike azon kevés sáncoknak, melyeken nem ritka a 145 méter fölötti ugrások sem, talán ezért oly népszerű és kihagyhatatlan, melyet elsősorban 142-es hill size méretének köszönhet! A „Ruka” ezzel a 9. legnagyobb sánc a világon, ha a repülősáncokat nem számítjuk, akkor viszont 3. (!), csak a krasznojarszki (HS148) és a willingeni (HS145) előzi meg a zsűritávolság tekintetében! A sánc eddigi leghosszabb ugrását Adam Malysz produkálta a 2003 nov.-i szezonnyitó Vk tréningjén, azonban 152 m-es ugrását nem bírta megfogni, elesett, s érvénytelenné vált! Rá egy évre Sigurd Pettersen állította be ezt a rekordot szintén Vk tréningen tökéletes talajfogással, így mai napig övé a nem hivatalos sáncrekord! Akkor egyébként Pettersen csak két hónapig vallhatta magát világrekordernek nagysáncon, hiszen Ahonen 2005 jan.-jában máig maradandót alkotott willingeni 155,5 m-es repülésével!

-16 fokos hidegben kezdődött el a verseny 12 csapat részvételével! Az első sorozatot meglepetésre azok a japánok nyerték, akik nyáron remekeltek, Itóval az élen, most az a Tochimoto adta meg csapatuk számára az alaphangot, aki az első sorozat legnagyobb ugrását produkálta,135,5 méteren tette le léceit! Szorosan őket követték a legnagyobb esélyes osztrákok, csupán közel 4 pontra maradtak el a japánok mögött, Morgenstern 128,5 m-e kellett mindehhez ! A lengyelek jöttek be harmadiknak, a nyári parádés szereplésüknek köszönhetően ez már nem is volt meglepetés, inkább talán az, hogy Stoch gyengébb (122,5 m) ugrása miatt már több mint 20 pontos hátrányt szedtek össze a japánokkal szemben! A hazaiak Hautamäkival kezdtek, ő 124 m-ével 4. helyre hozta be a csapatot, míg a norvégok csak a 6. helyről várhatták a 2. sorozatot, Romören rontott (115 m) ugrása miatt! A németek sem örülhettek, már rögtön az elején több mint 50 pontos hátrányba kerültek a japánokkal szemben! Neumayer 105,5 m-es ugrása miatt már csak a tisztességes helytállás lehetett a cél a németeknek! Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a helyenként 2 m/s-mal fújó hátszél megtette a hatását, sokan „elszálltak” már az elején, nem sok jót igért ez a folytatást illetően! A második sorozatot ott folytatták a japánok, ahol az előzőt abbahagyták! A jelenlegi mezőny nagy „öregje”, a 39. évét taposó Kasai továbbra is az élmezőnyben tartotta csapatát 134 m.-es ugrásával! Igaz, a dobogóról lecsúsztak, 20 pontos fórt vertek az osztrákok rájuk, Loitzl 140,5 m-e az élre repítette az őket!

A norvégok Bardal révén nagy lépést tettek előre, hiszen 144,5 m-es repülésével a 3. helyre léptek elő! A szlovénektől az ifjú Tepes (Walter Hofer szárnysegédjének, a szélmester Miran Tepesnek a fia) ugrott egy hatalmasat, 142,5 m-t, mellyel feljöttek a 4. helyre! A finnektől az a Koivuranta volt a soros finn, aki nemrég szakágat váltott (északi összetettről) és Zaunerhez hasonlóan csak a síugrást favorizálja a jövőben! Nem is okozott csalódást, 131,5 m-ével életben tartotta a finn dobogós reményeket! A lengyelek viszont visszacsúsztak a 6. helyre Bachleda 125 m-ének köszönhetően! Fura ezt kimondani, de a németek legjobbja Freund volt, hiszen egyedül csak neki sikerült 130 m fölött teljesítenie (135,5 m), de hát egy fecske nem csinál nyarat, szokták mondani, ez esetben is igaz volt ez a megállapítás!

A második kör többször szakadt félbe a heves széljárásnak „hála”, de végül is letudták „zavarni” a versenyt, a helyezéseket tekintve nem történt változás, így az első kör után kialakult állás maradt meg végeredménynek! Íme:

Az osztrákok továbbra is a csapatversenyek „óriásai”, egy pillanatig sem forgott veszélyben győzelmük, csak az volt kérdés milyen fórral nyerik a versenyt! A közel 70 pontos előny önmagáért beszél, továbbra is ők a legjobbak csapat szinten, mint ahogy ez az elmúlt évben már megszokhattuk! A lengyel csapat 5. helye kissé meglepő, hiszen nyáron fölényesen nyerték a Nemzetek Kupáját a japánok előtt, most közel 100 (!) ponttal maradtak el tőlük, a győztes osztrákok mögött pedig 200-zal! Stoch most nem tudott felnőni Malyszhoz, Kubacki pedig gyengébb tréningbeli szereplése miatt maradt ki a csapatból, így elmaradt az újabb lengyel „csoda”! A norvégok Hilde, Jacobsen és az elmúlt években gyengélkedő Bardalnak köszönhetően szerezték meg az ezüstérmet, közülük most Romören volt a leggyengébb láncszem! A japánok a GP után a VK-ban is folytatták remek szereplésüket, alighanem igéretes szezon előtt állnak! A finneknél Ahonen lógott ki a csapatból tompa teljesítményével, pedig a hazai pálya igazán doppingolhatta volna, Larinto és az újonc Koivuranta is jobb volt nála! Ennek ellenére messzemenő következtetést nem szabad levonnunk tegnapi produktumából, a tavalyi szezont is így kezdte, aztán a Négysáncra annyira feljavult, hogy majdnem besöpörte 6. címét is! A németek teljesítménye igen nagy csalódás, 8 ugrásukból jóformán csak Freund első körös ugrása (135,5 m) volt értékelhető, a többi mind felejthető!