Kaitlyn Lawes és John Morris kanadai kettőse több szempontból is történelmet írt kedden este a gangnongi curlingcsarnokban, amikor a 70 perc alatt befejeződő döntőn erődemonstrációt tartott Svájc ellen. Az oroszoké lett a bronz, de az ország sikere keserédes: hiába született meg hosszú várakozást követően az első olimpiai érmük curlingben, a sikert hivatalosan nem Oroszország neve mellé jegyzik fel.

Miután a csapatban korábban már olimpiai aranyat szerző, de a vegyes párosra csak az idei játékok érdekében összeálló Lawes és Morris párosa a legerősebb mutatókkal zárta a Round Robint, az elődöntőben Norvégiával találkoztak, míg a másik ágon Svájc az orosz atlétákkal küzdött a döntőbe jutásért.

Végül úgy alakult, hogy az elődöntők fordulatosabb csatákkal szolgáltak, mint az utolsó napon az érmekről döntő párharcok.

Az első elődöntőben a kanadaiak számára a hetedik end hozta el a sorsfordító pillanatot, ahova egypontos előnnyel érkeztek, és néhány norvég pontatlanságot követően három pontot is írtak, amivel a skandinávok a végén már nem tudtak mit kezdeni. Az utolsó endben Kristin Skaslien és Magnus Nedregotten „kifogytak a kövekből”, így végül egy csak ránézésre sima 8:4-es győzelemmel Lawes és Morris párosa elsőként kvalifikált a döntőbe.

A másik találkozón tényleg a nyolcadik end legutolsó kövének eldobásáig nem lehetett tudni, hogy svájci vagy orosz győzelmet, esetleg extra endet igénylő döntetlent fog-e mutatni az eredményjelző. Az oroszoknak egy nehéz helyzetben kellett rendkívül precíznek lenniük, de Alexander Krushelnitskiy dobása túl erős lett, így míg ők a pálya közepéről tehetetlenül nézték a kővel együtt távolodó döntős esélyt, addig Jenny Perret és Martin Rios már a ház közepén ünnepelte a 7:5-ös sikert.

Kedden közép-európai idő szerint a legkevésbé sem ideális időpontban, éjjel 1 órakor került sor a bronzmérkőzésre a két vesztes, az oroszok és a norvégok között, aminek már az is sajátos színezetet adott, hogy két olyan páros csapott össze, akik nemcsak a jégen, de a magánéletben is egy párt alkotnak. A csoportmérkőzések során a legpontszegényebb találkozót játszotta egymás ellen ez a két csapat, ami végül 4:3-as orosz győzelemmel ért véget. Korábbi eredményekből persze curlingben nem nagyon érdemes kiindulni, mindenesetre a szoros állás egy ideig most is többé-kevésbé megvolt, bár az oroszok egy korai lopással enyhe lépéselőnybe kerültek. Ám a norvégok a nyolc endből végül csak kettőben tudtak pontot szerezni, hiszen a lopásokkal az oroszoknak a mérkőzés második felében sem volt gondjuk. Elvittek egy pontot kalapács nélkül a hetedik endben is, ezzel már hárompontos előnnyel rendelkeztek, és az utolsó end végén Skaslienéknek egy a fizika határait súroló tripla take-outot kellett volna sikerrel megdobniuk, hogy ezalatt ők három pontot írva kiharcolják az extra endet. Az elkeseredett próbálkozás nem lett eredményes, így Anastasia Bryzgalova és Alexander Krushelnitskiy megszerezték a bronzérmet az olimpiai zászló alatt induló orosz atléták számára.

Az öröm mellett fájdalom is vegyülhetett ebbe a sikerbe az oroszok számára, hiszen a női curlingben hosszú ideje a világélvonalába tartozó csapatuk az olimpiákon rendre leszerepelt, így az ötkarikásokon szerzett érem hiánya már régóta nyomasztja az orosz curlingszövetséget és a játékosokat. És most, amikor ebben az új olimpiai számban, a vegyes párosban végre felállhattak a dobogóra a 2016-os világbajnok párosukkal, a doppingbotrány miatti eltiltás hatására ezt az érmet sem Oroszország neve mellé írják fel. Az oroszok lettek tehát a bronzérmesek, de Oroszországnak továbbra sincsen olimpiai érme curlingben, és ez az ellentmondásos kettősség még fájóbbá válhat, ha a tornát szerdán megkezdő női csapat is eléri a dobogót, amire minden esélye meg is van.

A döntő azonban ekkor még váratott magára, amit a világ nagy része számára már jóval nézhetőbb időpontban rendeztek, közép-európai idő szerint 12 órakor. De nagy várakozások ide, kiegyenlítettnek tűnő esélyek oda, a döntő alig több mint egy óra alatt véget is ért, ezzel az egész olimpiai torna egyik legrövidebb találkozóját szolgáltatva, miután mindössze hat endet játszottak le a nyolcból a felek. A csoportkörök eredményeit végigpásztázva csak hat olyan mérkőzést találhatunk, amelyeken az egyik csapat ilyen korán kezet nyújtott, de beszédes, hogy ezek közül háromszor éppen Kanada gyalogolt át valamelyik ellenfelén, és ez a három közül az egyik éppen Svájc volt, még szombaton egy 7:2-es eredménnyel.

Most egy árnyalattal ennél is ijesztőbb, 10:3-as állásnál hitelesítették az eredményjelző táblát, de ez még így sem jelenti azt, hogy rossz mérkőzést kellett volna végigülnie a közönségnek „döntő” címszó alatt. Kanadától és Svájctól is láthattunk szép megoldásokat az általában sokköves endekben, még ha Rioséknál kétségtelenül több hiba is belecsúszott, olykor kritikus pillanatokban. Az emlékezetünkben mégsem ezek a negatívumok, hanem a kanadaiak lenyűgöző helyzetkihasználásai maradhatnak inkább meg, amelyeket már játék közben is olykor Lawes egy-egy széles mosolya és Morris levegőbe öklözése kísért. Már a harmadik endben elég egyértelmű jelét kaptuk annak, hogy Kanada lesz a találkozó győztese, amikor Lawes egy tökéletesen kivitelezett take-outtal négy pontot írt, és az sem zökkentette ki koncentrációját, hogy dobását késleltetni kellett, mivel meglazult a kövének fogója. Innentől, 6:2-es állás után a svájciak már csak futottak az eredmény után, és bár a mindig kombinatív vegyes párosban ez még nem számít ledolgozhatatlan hátránynak, Perret és Rios még a power play kikérésekor is csak egy pontot tudott írni (befejezőként minden csapat választhatja egyszer azt, hogy a két előre felhelyezett követ ne a középvonalra, hanem valamelyik oldalra tegyék fel, ami jobb esélyt ad arra, hogy a kedvezményezett páros több pontot szerezzen).

A hatodik end aztán megadta a kegyelemdöfést Svájcnak: hiába építettek ki uralmat a házban, egy a kelleténél kissé erősebb dobással előbb betolták a ház közepébe, sajátjaik gyűrűjébe a kanadai követ, majd Lawes arra még sebészi precizitással ráfagyasztotta egy újabb kövét, amivel az ellenfél már nem tudott mit kezdeni. Két pont lopással, svájci kéznyújtással és 10:3-as végeredménnyel ért véget a hatodik end, ezzel Kanada nyerte az olimpiák történetének első vegyes páros curlingtornáját. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy Lawes és Morris ebben a szakágban a legkevésbé sem számítottak összeszokott párosnak, csupán a nemzeti kvalifikációs tornára álltak össze, miután csapatban nem sikerült kijutniuk. Ehhez képest a norvégok ellen elveszített legelső mérkőzésük után lehengerlően játszottak, és abban a vegyes párosban is a csúcsra juttatták Kanadát, amelyben eddig furcsa módon még világbajnoki címe sem volt az országnak. Lawes és Morris emellett az első olyan kanadai curlingesek lettek, akik kétszeres olimpiai bajnoknak mondhatják magukat, hiszen előbbi 2014-ben, utóbbi 2010-ben már felért a csúcsra a női-, illetve a férficsapattal.

	1	2	3	4	5	6	7	8	Eredmény
Kanada	2	0	4	0	2	2	X	X	10
Svájc	0	2	0	1	0	0	X	X	3

Ezzel lezajlott az első díjátadó a curlingcsarnokban, ám a vegyes páros bizonyos értelemben még csupán egy felvezetőeseményt jelentett a főszámok előtt: szerdán már párhuzamosan startol is a nők és a férfiak tízcsapatos tornája, amelyek egészen az olimpia utolsó hétvégéjéig eltartanak.