A pénteki ünnepélyes megnyitóval hivatalosan is kezdetét veszi Pjongcsangban a XXIII. téli olimpiai játékok versenysorozata. Mint azt világversenyek előtt megszokhattátok tőlünk, terjengős felvezetésekkel jelentkezik blogunk csaknem minden olyan sportágban, amikkel részletesen is foglalkozni fogunk az előttünk álló 16 nap alatt. A helyszín bemutatását követően beszélni fogunk a legnagyobb esélyesekről, a lehetséges meglepetésemberekről, no és persze azokról is, akik sérülés miatt nem csatolhatnak sílécet Dél-Koreában. Természetesen szakágankénti bontásban. Ez előzetesünk második része, az elsőt itt találod.

Hirscher magánszáma, avagy elbírja-e a nyomást a 2010-es évek legjobb sízője? (Férfi óriás-műlesiklás, február 18.)

Ha beleássuk magunkat az olimpiai óriás-műlesiklás 1952-ig visszanyúló történetébe, változatos kép tárulna elénk. Kilenc nemzet sportolója került fel az olimpiai bajnokok falára, dupláznia pedig egyedül Alberto Tombának sikerült. A legeredményesebbek az osztrákok négy aranyéremmel, ebből hármat az előző öt játékokon gyűjtöttek be. Igaz, Vancouverben és Szocsiban viszont érem nélkül maradtak. Érmek számában (11) szorult derék sógoraink mögé Svájc, Ausztrián hét medáliával többet gyűjtött e szakában.

A Killy- korszak végeztével sokat kellett várnia a franciáknak az újabb aranygenerációra, egészen a 2000-es évekig. Négy esztendeje Ted Ligety mögött két gall is feltápászkodott a dobogóra, a súlyos sérülése miatt tavaly március óta maródi Steve Missillier, valamint Alexis Pinturault szállított érmet Szocsiban. A statisztika szerelmesei egy fejleménynek örvendenének tán leginkább: Kristoffersen esetleges győzelmével 1952, tehát az első verseny óta nyerne újra norvég óriás-műlesiklásban.

A topfavorit: Marcel Hirscher

Ő a szakág regnáló világbajnoka. Aki új korszakot teremtett az egyik legkedveltebb alpesi versenyszámban. Aki oly elánnal a múlt részévé tette a Ted Ligety fémjelezte dominanciát, hogy pislogni is alig tudtunk.

Ő Marcel Hirscher, minden idők legeredményesebb osztrák sízője, az élő legenda. Aki olyan kíméletlen módon tiporta a latyakos hóba a konkurenciát, hogy arra bizony kevés példa akadt a múltban. Ingemar Stenmarkig kellene alighanem visszamennünk.

Az a tény még nem írja le megfelelőképp Hirscher óriás-műlesikló idényét, hogy a megrendezett öt versenyből négyet megnyert, a kakukktojásnak számító Val d’Isére-i óriáson is felállt a dobogóra. A 105 pontos előnye sem fejezi ki igazán fölényét. Ezt bizony látni kellett, át kellett élni. Amint tükörjégen tette be úgy léceit a kanyarokba, amit emberfia nem mert volna utána csinálni. Amint jócskán romlott körülmények közt a második futamban sem talált legyőzőre. Amint másodperceket vert a világ legjobbjaira, s jó esetben helyszínenként egy-két síző bírta tartani vele a lépést a lejtők egy-egy részletében.

Mindezt úgy, hogy lábtörése volt a szezonkezdet előtti hetekben. Hirscher kíméletlen, még ha hibázik is, utána megmutatja, van hova tekerni a verklit, van tér a további gyorsulásra. Technikáját szinte tökélyre fejlesztette. Csak rajta múlik az aranyérem sorsa, s jelenleg messzemenőkig elképzelhetetlen, hogy bárki más nyerhet óriásban.

A legnagyobb vetélytárs: Henrik Kristoffersen

Amennyiben Hirscher eszement nagyot hibázna, felvillanhat a fény az alagút végén a norvég szemei előtt. Kristoffersen frusztrált, gyomorideges, méghozzá joggal. Elvégre kevés olyan korszaka volt az alpesi síelésnek, amikor az ő világklasszis teljesítménye csupán zárójeles megjegyzés. Amikor kevés 415 pont az üdvösséghez két állomással a szakági VK vége előtt. Amikor azzal sem ér egy fikarcnyit, hogy az esetek többségében agyonveri a komplett francia, német, olasz és osztrák óriás-műlesikló válogatottat. S amikor hiába feszegeti végsőkig a határokat, nyújt utolérhetetlennek tűnő produktumot, egy űrsízés formájában ő is kap egy jókora kokit a fejére.

Háromszor állt idén dobogón, mindháromszor Hirscher mögött, győznie nem sikerült, két alkalommal a pódiumról is lemaradt, épp a túlzott akarás okozta görcsösség végett. De ha valaki képes lehet egy rossz napot kifogó Hirscher ellen felvenni a kesztyűt, akkor az ő. Ha az osztrák nem kell fel bal lábbal, ő is sansztalan.

A vetélytársak:

Ha kivesszük Hirschert az egyenletből, egészen izgalmas, s fordulatos idényről lehetne beszélni.

Az utolsó garmischi versenyből kiindulva a szám címvédője villanthat még egy nagyot. Ted Ligety kikezdhetetlen felségterülete volt az óriás-műlesiklás, sorjában nyerte a kristálygömböket. A léceket érintő forradalmi változások, s az őt ért sérüléshullám azonban kikezdte magabiztosságát. Mire pedig úgy-ahogy kezdte utolérni magát, Hirscher meglógott, de a felnőtt új generációval sem tudott mit kezdeni. Vérbeli világversenyes Ligety, ha valaki, hát ő odacsaphat egy éremmel.

A francia óriás-műlesikló csapat szárnyalása tovatűnt erre az idényre. Alexis Pinturault vezeti a csapatot, de észre kellett venni, győzelmén és adelbodeni harmadik helyén kívül a Hirscheren túli világban sem tűnt domináns szereplőnek. Faivre tehetsége párját ritkítja, de még nincs azon a szinten mentálisan, hogy érdemben fel tudja venni a versenyt a szakág zsenijeivel. Fanara és Muffat Jeandet kapcsán pedig megvillanásra is alig futotta. Az olasz óriás-műlesiklás középmezőnybe süllyedt erre a télre. Jelenleg a tabella legjobb tíz helyezettje közt nem találunk itáliait, ami a Tombák, Simoncellik, Blardonék világában bizony irtó kellemetlen dolog. Nagy meglepetés lenne, ha akár az ifjú Luca de Aliprandini, akár valamelyik veterán (Mölgg és Eisath) közel kerülne az éremhez.

Matts Olsson hidegvére sokat jelenthet az olimpiai éremesély szorításában, érdemes lesz továbbá odafigyelnünk az ifjú svájciakra, mind Murisier, mind Meillard tálalásában láthattunk már több impozáns csúszást. Csak épp kettőt egyhuzamban nem. Egyetlen dobogóján túl nem igazolta azt Kranjec, hogy képes lenne tartósan megvetni lábát az érmes helyek valamelyikén.

Meglepetést okozhat: Manuel Feller

Rém frusztráló lehet osztrák óriás-műlesiklónak és szlalomosnak lenni a Hirscher- érában. Hitegethetik magukat egyes sportújságok hasábjain azzal, hogy edzéskörülmények közt így, meg úgy jobb időket síelnek Marcel királynál, ha az egyszeri néző csak annyit lát az egészből, hogy hétről hétre kimagaslik ő honfitársai közül, ronggyá verve őket.

Manuel Feller lehet a szabályt erősítő kivétel. Gyorsaságával, technikájával eddig sem volt probléma, nem véletlenül nyer valaki ennyi mindent a Világkupa-csapattagságot megelőzően. Idegekkel azonban nagy ritkán bírta a strapát, rendre besokallt, már-már „samsali” magasságokban sorjáztak nála a kiesések. Idénre valami megváltozott, sikeresen elegyítette sízésében a megfontoltságot a vehemenciával. A garmischi főpróbán igazolta, ha néhány rivális belehibázik, könnyedén lecsaphat valamelyik éremre.

A legnagyobb hiányzó: Stefan Luitz (és a németek)

Nagyon csúnyán rájár a rúd a német technikai sízőkre. Kezdődött minden Felix Neureutherrel, aki remekbe szabott levi győzelme után pár nappal dőlt ki a teljes télre. Eztán Stefan Luitz teljesítette küldetését, vagyis betört a nemzetközi elitbe, a szezon első két óriásán dobogóra állhatott. Majd őt is utolérte a balsors, ő sem gazdagíthatja a német éremtáblázatot. A maradék, vagyis a teljes évadnyi kihagyás után önmagát még csak kereső Fritz Dopfer, vagy épp Alexander Schmid egész biztosan nem rúghatnak labdába az első hat-nyolc helyért.

A régi uralkodó felett elszállóban az évek, az utódja sérült, a mi álmaink is oda – ki maradt? (Női lesiklás, február 21.)

Ami a férfiaknál szóba került, azt a hölgyek kapcsán is leírhatjuk, nevezetesen több nagyágyú arany nélkül maradt az ötkarikás versenyeken. Kiemelhetnénk itt az elmúlt 20 évből Isolde Kostnert, Renata Götschlt és – persze csak lesiklói minőségében – Anja Pärsont. Ugyanakkor az urakkal ellentétben itt nem az outsiderek villongtak, jellemzően egy-egy rutinos versenyző örömsízését láthattuk olimpiákon. A fruskáknak nem termett babér. Na, jó, Katja Seizinger azért erős kivételt képez a szabályban…

Alig több mint egy évvel ezelőtt még egészen mást írhattunk volna bevezetésképp, dícsérhettük volna Ilka Štuhecet, és bízhattunk volna az élete formájába lendült Miklós Edit történelmi eredményében. Mára mind a szlovén ismétlés esélye, mind a magyar sporttörténelemé tovatűnt – elszakadtak a szalagok, melyekre a sors ezen lehetséges eseményeket írta...

Egyetlen dolog biztos, egy másik pedig szinte teljesen az: nem lesz címvédés, és eggyel kevesebb aranyat osztanak ki most, mint Szocsiban. Négy éve ugyanis a már visszavonult Tina Maze és Dominique Gisin holtversenyben zárt az élen.

A topfavorit: Sofia Goggia

Mondhatjuk, csak annyi történt, hogy megnéztük, ki vezeti épp a szakági tabellát, és az ő neve került ide. Persze, nem véletlen Goggia pillanatnyi elsősége. Az olasz lány talán az egyetlen a mai mezőnyből, aki akár klasszisokkal a többiek fölé tud emelkedni. Ennek viszont állandó őrült kockáztatás az ára, és bár jóval kevesebb a kiesése mostanában, nála bizony továbbra is éppúgy benne van a pakliban a kudarc, mint a siker.

A legfontosabb érv Goggia mellett mégsem az idei, hanem a tavalyi eredménysor: ezen a lejtőn mind a lesiklás, mind a szuper-G az ő sikerével végződött. A finomhangolás is jól ment, az olimpia előtti utolsó versenyen csak hajszállal szorult le az élről. Ha célba ér, könnyen lehet, hogy őt kell felülmúlni a többieknek.

A vetélytársak:

2010 olimpiai bajnoka, a gyors szakágak egykori úrnője, Lindsey Vonn 34 évesen ismét csúcsközelben van. Nincs már a mezőny előtt, mint egykor, viszont a kihagyott 2014-es olimpia, számtalan esés és sérülés után is vissza tudta küzdeni magát a legjobbak közé. Ő nyerte az olimpia előtti utolsó versenyt, és bár akadtak gyengébb síelései is a szezonban, ezúttal sem okozna meglepetést a sikere.

További vetélytársakért szokás szerint az Alpok téségében kell körülnézni. Rögtön ott van a törpeállam, Liechtenstein büszkesége, Tina Weirather, aki az élboly stabil tagjaként próbálja megtenni azt az apró, ám mégis hatalmas lépést, ami a többiek elé tolhatja. Az osztrák csapat vezére ezúttal Cornelia Hütter, de a sérülése után visszatérőben lévő Anna Veith (négy éve még Fenninger), vagy épp Nicole Schmidhofer is garanciát jelenthet a sógorokhoz méltó szereplésre. A svájciak örök ígérete, Lara Gut valószínűleg már nagyon unja ezt a címkét, most végre világversenyen is nyerhet. Igaz, az sem biztos, hogy házon belül ő lesz a legjobb, Michelle Gisin komoly vetélytársat jelent számára.

Az amerikai csapat nem csak Vonnból áll, igaz, nagyon meglepődnénk, ha a Világkupához hasonlóan az olimpián is ott lenne a lesiklás élbolyában Mikaela Shiffrin. Jacqueline Wiles az utolsó pillanatban széttörte magát, de Breezy Johnson és Stacey Cook így is benn maradt a pakliban. Az olasz csapat sem csak Goggiából áll, talán Nadia Fanchini bizakodhat leginkább.

Egy lehetséges meglepetésember: Ragnhild Mowinckel

Elmúltak már azok az idők, amikor Világkupa-szinten gyakorlatilag nem létezett norvég alpesi síelés. A pár éve feltűnt tehetséges norvég ifjoncok közül mára volt ugyan, aki eltűnt, mások viszont egyre inkább beérnek. Mowinckel immár állandó tagja a top-10-nek a lesikló Vk-ban, és a mostani kiegyenlített mezőnyben benne van a nagy eredmény lehetősége.

A legnagyobb hiányzó: Ilka Štuhec és Miklós Edit

Hogyan is írhatnánk egyetlen nevet ebbe a kategóriába? Egyiket sem lehet kihagyni...

Ilka Štuhec szinte megalázó fölénnyel aratta sorozatban a sikereket, nyerte a VB-t, a világkupát, és az idei szezonban joggal vártuk ennek folytatását. Csakhogy erre esélye sem volt, októberi térdsérülése miatt búcsút mondhatott ennek a szezonnak, és az olimpiának is. Nagy kár, bár könnyen lehet, hogy pont emiatt vált ennyire soktényezőssé a mostani szezon.

Alpesi síben nekünk nem egy, hanem két Mohács jutott: Altenmarkt-Zauchensee és Bad Kleinkirchheim. Tavaly januárban az élete formájába lendült Miklós Edittől azt vártuk, hogy kedvenc lejtőjén, Sankt Moritzban történelmi sikereket ér el – mondjuk ki, reális esélye volt a VB-címre. Ez a lehetőség elúszott, és csak remélni tudjuk, hogy nem örökre. Edit pályafutása alatt aligha lesz még egy VB a svájci helyszínen...

Már ekkor tudtuk, hogy az olimpiára is nagyon nehéz lesz felállnia a csíkszeredai lánynak, ám visszatért, és voltak biztató jelek. Ha másra nem, a dobogóra így is lett volna némi esély, az olimpiai pontra pedig talán több is ennél. Aztán jött Bad Kleinkirchheim, és az újabb térdszalag-szakadás. Ha már ennyi a királyos hasonlat, tegyük hozzá: Edit kiesése azt is megmutatta, hogy a király meztelen, a magyar alpesi sí egyetlen esélye ő volt...

A gigászok párharcának újabb felvonása (Férfi műlesiklás, február 22.)

A férfi műlesiklás sem épp az a szám, ahol az olimpiai küzdelmek mentesek voltak a meglepetésektől. Négy éve Hirschert vártuk, végül Matt állhatott a világ tetejére, korábban pedig Ivicát Razzoli taszította le a második helyre. 2002-ben pedig az akkori VK-élmezőny két legnagyobbja, Kostelić és Miller is hibázott a második futamban, így Jean-Pierre Vidal lett a nevető harmadik. A sorból Benjamin Raich torinói győzelme lóg csak ki az új évezredből. Vajon Hirscher csatlakozni tud hozz?

Topfavorit: Marcel Hirscher

Ami a hölgyeknél Mikaela Shiffrin már fél évtizede, azzá vált Marcel Hirscher az uraknál az idei szezonra. Bár az osztrák az elmúlt öt évben szintén csak egyszer, 2016-ban nem szerezte meg a szakági elsőséget, idei dominanciája minden eddigit felülmúl. Több alkalommal is másodperc feletti előnnyel arat győzelmet, esélyt sem hagyva kihívóinak. Mindössze két alkalommal nem nyert meg idén: a bokatörése utáni visszatérő versenyen és Kitzbühelben.

Kiesései igazi ritkaságszámba mennek, ami még nehezebbé teszi az ellenfelek dolgát. Egyedi technikája, amivel mindkét lécre terhel a fordulókban szinte érinthetetlenné teszi őt. Azonban egy komoly pszichológiai nyomás sújtja: mindössze az olimpiai arany hiányzik fényes gyűjteményéből. Négy éve szintén elsőszámú favoritként utazott Szocsiba, azonban akkor egy Matt borsot tört az orra alá…

A legnagyobb kihívó: Henrik Kristoffersen

Kristoffersen az idén minden világkupa-versenyen dobogóra tudott állni. Hatalmas párharcot vív Marcel Hirscerrel a szakági uralomért, azonban idén nem jött ki számára a lépés. Nyolc dobogós helyéből mindössze egy győzelmet szerzett. Négy második helyéből pedig háromszor Marcel Hirschertől kapott csak ki. Egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy rosszabb szezont fut, mint az elmúlt években, de eddig az osztrák még egyel feljebb tudta helyezni azt a bizonyos lécet.

Kristoffersenen láthattuk már, hogy igencsak frusztrált a folyamatos vereségek miatt. Ez ugyan ellene szólhat, de ez semmivel sem nagyobb teher, mint Hirscher olimpiai sikertelenségei. Mindenesetre a norvég biztos egészéves pechszériája felett egyből szemet hunyna, ha egy arannyal távozhatna Pjongcsangból.

További vetélytársak

A mezőny fölé magasodó kettős mögött Michael Matt és André Myhrer mutatták idén a legstabilabb formát. Előbbi több alkalommal is rendkívül közel került a győzelemhez, de eddig úgy fest, lába folyton megremeg, ha a győzelmi esély súlya nehezedik a vállára. Meglepetés lenne, ha ez épp az olimpián múlna el, de egy éremre mindenképp odaérhet, és hát négy éve is csak egy Matt előzte meg Hirschert. André Myhrer inkább kiegyensúlyozott teljesítményének köszönheti előkelő szakági helyezését a világkupán, de egy érem könnyen összejöhet neki.

Matt után érdemes még egy osztrákot megemlíteni: Manuel Fellert. Tavaly ezüstérmes volt a világbajnokságon, idén pedig bevállalós stílusa mellé egy kis stabilitást is talált. Semmiképp nem mehetünk el szó nélkül a svájci válogatott mellett: Luca Ärni hosszú szünet után megszerezte hazája újabb dobogóját, míg Daniel Yule folytatni tudta ezt a nagyszerű formát. A brit sajtó körülbelül olyan lelkesedéssel tekint Dave Rydingra, mint mi tekintettünk Miklós Editre éremesélyesként sérülése előtt. A brit akár meg is szerezheti a szigetország első érmét alpesi síben.

Az utóbbi időben elhalványult kissé az olasz különítmény. Gross és Mölgg sem tudott még két erős futamot egymás mellé állítani. Ettől függetlenül mindkettőjükben benne lehet egy esetleges érem. Mindenképp említsük meg André Myhrer honfitársát is: Mattias Hargin még Leviben állhatott fel a dobogóra. Azóta ugyan visszaesett formája, de meglepetést nem okozna egy esetleges jó szerepléssel. A franciák jó szereplésére kevés esély mutatkozik idén. Pinturault szlalomformája jelentősen elmarad a korábbiaktól, Muffat-Jeandet pedig ritkán síel két igazán erős szlalomot egy nap.

Meglepetést okozhat: Ramon Zenhäusern

Az előbb egy név kimaradt a svájci különítmény felsorolásából, még pedig Ramon Zenhäusern. A kétméteres svájci nemcsak biztos szereplőjévé vált a második futamoknak, de már top10-es eredményeit is stabilabban szállítja. Januári formájára nem lehet panasz, Wengenben pedig csak századok választották el a dobogótól. Stockholmi parallelgyőzelme pedig minden bizonnyal újabb löketet adott önbizalmának.

A legnagyobb hiányzó: Felix Neureuther

A német lassan egy évtizede tartozik a műlesiklás élmezőnyéhez, azonban 11 futamgyőzelme mellé egyetlen nagy címet sem tudott eddig szerezni. Az idei szezonnak bizakodva futott neki, és levi győzelme után már azt hihettük, talán maga mögött hagyta sérülésektől sűrűn átszőtt időszakát. Azonban még az ősszel érkezett a lesújtó hír, a német térdsérülés miatt kihagyja a szezon hátralévő részét. 33 évesen valószínűleg utolsó olimpiáján vehetett volna részt, ráadásul esélyeshez méltóan kezdte a szezont. Kiesésével a teljes német különítmény esélyei is szinte nullára redukálódtak: Dopfer továrra is keresi sérülés előtti formáját, Straßer pedig inkább a parallelversenyeken szokott villantani.

Holdener: egy svájci mind felett (Női alpesi összetett, február 23.)

Az ezredforduló óta mindössze két hölgynek sikerült alpesi összetettben, akkori nevén (szuper-)kombinációban, aranyérmet szerezni. Előbb Janica Kostelić, majd Maria Riesch tudott duplázni. Mivel előbbiek már visszavonultak, így kiadó a bajnok cím. Igaz, az új bajnoknak már nem lesz lehetősége duplázni, ugyanis a következő olimpián már nem valószínű, hogy láthatjuk a leggyorsabb és leglassabb számok összevonásából létrejövő versenyt.

A topfavorit: Wendy Holdener

Az elmúlt években a svájci lány egyértelműen a legjobb kombinációs sízővé nőtte ki magát a női mezőnyben. A tavalyi világbajnokságon, hazai pályán megszerezte az aranyérmet is, és az idei egyetlen világkupa versenyen is győzni tudott. Az világ egyik legjobb szlalomosa, ráadásul emellé rendre ott tud lenni a lesiklók közvetlen üldözői között a gyorsszámban is. A kettőt egymás mellé téve toronymagasan emelkedik ki az állandó alpesi összetettezők mezőnyéből. Kiváló formája és tavalyi világbajnoki győzelme alapján az olimpiai arany egyik legnagyobb várományosa.

Vetélytársak:

Holdener egyik legnagyobb ellenfelei épp honfitársai lehetnek. A Sankt Moritz-i világbajnokságon a legjobb négyben három svájci végzett. Michelle Gisin még a sajtot is majdnem kiénekelte Holdener szájából, míg Denise Feierabend továbbra is első dobogó helyét üldözi, legyen szó világkupáról, vagy világversenyről. Mindkettejük a szlalomosok középmezőnyébe tartoznak, de Gisin idén már a gyorsszámokban szerzett egy-egy világkupa dobogót. Egy jó első futammal komoly előnyt szerezhet a szlalom specialistákkal szemben.

Mikaela Shiffrin a lenzerheidei alpesi összetettet ugyan kihagyta, de természetesen ebből a számból is rendelkezik már egy világkupa-győzelemmel. Ami az amerikai lány mellett szól, hogy az idei évben számos műlesikló sikere mellett lesiklásban is szerzett már győzelmet és dobogóra is többször állhatott. Szintén esélyeit növelheti, hogy a megszokottaktól eltérően a hölgyek olimpiai menetrendjében a lassú számok lesznek először, alpesi összetett pedig utoljára. Így Shiffrin akár már nagyobb nyomás nélkül, fő számai esélyét nem veszélyeztetve állhat rajthoz. Honfitársa, Lindsey Vonn adott esetben szintén elcsíphet egy dobogós helyet, de műlesikló tudása már messze nem a régi.

A svájciak mellett nemzeti szinten az olaszoknak van a számban az egyik legerősebb kerete. Marta Bassino idén dobogóra is állhatott, míg Frederica Brignone szintén esélyes lehet egy éremre. Amennyiben pedig a szlalompályát is teljesíteni tudja, akkor Sofia Goggia is ott lehet a végelszámolásnál. Az osztrákok már ennyire nem büszkélkedhetnek esélyesekkel teletűzdelt kerettel – talán Ramona Siebenhoferrel számolhatnak. Ami a szlovéneket illeti, Ana Bucik révén nekik is van a számból dobogós versenyzőjük, így nyugati szomszédjaink is éremesélyekkel várhatják a versenyt.

Meglepetést okozhat: Nevena Ignjatovic

A szerb műlesikló az elmúlt egy évben már nem csak alpesi összetettben, hanem szlalomban is jegyez világkupa pontokat. Kombinációban eddigi szezonjaiban is csak tíz pont alatt tudott gyűjtögetni egész évben, ezzel szemben az idei egyetlen világkupán egy hatodik helyet szerzett – ráadásul a dobogóról sem maradt el messzire. Bár egy újabb hasonló eredmény rendkívüli bravúr lenne tőle, de halvány esély mutatkozik arra, hogy Ignjatovic megszerezze Szerbia első érmét téli olimpián.

A legnagyobb hiányzó: Michaela Kirchgasser

Michaela Kirchgasser idény közben sérüléssel bajlódott. Ebből tért vissza Lenzerheidén, és egy rontott első futam után a műlesiklást már be sem tudta fejezni. Így érdemi eredmény nélkül, az osztrák szövetség nem nevezte az olimpiai keretbe. Ezzel Torino után először nem lesz ott az utóbbi időkben legjobb osztrák kombinációs síző. Igaz eddigi olimpiáin sem sikerült eddig érmet szereznie, de alpesi összetettben, sérülése nélkül éremre lett volna esélye. A hírt egyébként nem fogadta jól Kirchgasser és az osztrák sajtóban lehetséges visszavonulásáról beszélt.

Lehet-e az össznépi buliból komoly versenyformát varázsolni? (Csapatverseny, február 24.)

A csapatverseny puszta létéről, jelentőségéről hosszasan lamentáltunk már a blogon, a parttalan viták pedig szurkolói, versenyzői, sportvezetői körökben egyaránt jellemzőek.

Hosszas kísérletezések után a paralleles lebonyolításnál ragadt meg a csapatverseny, amit legfeljebb két alkalommal rendeztek meg szezononként. Egyet az aktuális Világkupa-döntőn, egyet pedig a világbajnokságon. Ha páratlan évet írtunk. Jellemzően a kiutaztatott csapatok B- nevei álltak rajthoz ezeken a megmérettetéseken, de persze ellenpélda is akadt. De amiben egyezményes álláspont formálódott ki, az az, hogy egy csapatversenyben szerzett érem nem hasonlítható össze az egyéni medáliákkal. Na, ez az, ami egy olimpia kapcsán már koránt sem olyan biztos. Itt pedig az olimpiai bizottságok dirigálnak, nem pedig a szövetségek, így vélhetően több húzónév megjelenik a palettán.

A versenynap nyolcaddöntőkkel veszi kezdetét, magyarán 16 csapat indulására nyílik mód. A kiosztott kvótából többet visszamondtak, így tett Liechtenstein és Horvátország. Ezután következett az újraosztás, de mivel Japán és Szerbia sem kért a lehetőségből, a 19. helyen rangsorolt Magyarország részesült a lehetőségből. Akárkikkel is kerülünk szembe, felesleges álmodoznunk.

Minekután a csapatok összetételéről maximum elképzeléseink lehetnek, a sorsolást sem ismerjük még, így felesleges komolyabb esélylatolgatásokba kezdeni. A kiemelési rendszert elvileg a nemzetek FIS- sorrendje fogja meghatározni. Az előző évek hasonló versenyeiből és a parallelformákból kiindulva gyaníthatóan az osztrák, a francia, a svéd és a svájci csapat küzdhet meg az érmekért. Legerősebb összeállításukban az olasz, a norvég, az amerikai, s esetlegesen a szlovák és a német csapat is beleszólhat a dolgokba. Itt egy rosszul vett kanyar, elfuserált rajt sorsfordító lehet, plusz az sem mellékes, mennyiben sikerül majd érvényesíteni az esélyegyenlőség elvét a „piros” és a „kék” pálya viszonylatában.