Telt ház, fantasztikus hangulat, és egy nagyszerű verseny, röviden így lehetne összefoglalni a 61. Négysáncverseny oberstdorfi nyitányát, amely a változó körülmények ellenére is a sportág igazi ünnepe tudott lenni. A végeredmény sem akármilyen lett, hiszen az egész hétvégén kiváló formában ugró Andres Jacobsen ellentmondást nem tűrően előzte meg az előzetesen jóval esélyesebbnek tartott Gregor Schlierenzauert és Severin Freundot, ezzel pedig az összetettben is komoly esélyessé lépett elő. Következzen a részletes összefoglaló.
A Négysáncverseny mindig amolyan második szezonkezdet a síugróknál, hiszen ezt általában egy a szokásos 1 hétnél valamivel hosszabb karácsonyi szünet előzi meg, ami lehetőséget ad még valamelyest a formák finomhangolására is, a norvégok például még karácsony előtt éppen itt Oberstdorfban edzőtáborztak (meg is látszott a teljesítményükön, de erről majd később). Szurkolói oldalról pedig ez a szünet elsősorban a várakozásról szól, különösen a házigazda németeknél és az osztrákoknál, amelyre ezúttal még rá is segített a versenyzőik kiváló szereplése az első vk futamokon (főleg német részről kell ezt kiemelni, hiszen a sógoroktól ezt már szinte el is várják). Ez egyébként meg is látszott a nézőszámon, ugyanis ha minden igaz 24 ezer ember, azaz telt ház előtt rendezték a mai versenyt. A fantasztikus körítés és a hangulat tehát adott volt (egy-egy német ugrónál szinte felrobbant a stadion), kezdődhetett a verseny, de még mielőtt erre rátérnénk, szólnunk kell néhány szót a tegnapi kvalifikációról is, ami egyfelől a KO-rendszer szabályainak megfelelően a rajtsorrendet is eldöntötte (a párosokat lásd alább), másfelől pedig elvérezett rajta egy-két jobb nevű versenyző is. Elsősorban a japánok lehettek csalódottak, hiszen nem csak, hogy Kasai és Shimizu sem jutottak be az 50 induló közé, de a most visszatérő Daiki Ito sem, akit sokan amolyan titkos esélyesként tartottak számon, vagy legalábbis olyan versenyzőként, aki egy-egy versenyen beleszólhat a győzelem kérdésébe is, egyelőre azonban úgy tűnik, hogy a kisebb sérülése után még nem igazán találja a tavalyi remek formáját.
(Mgj. vastagon jelöltük a győzteseket, sárgával pedig a szerencsés vesztesként továbbjutókat)
A verseny kezdetére a zsűri a 21-es beülőt jelölte meg, elsősorban az ekkorra megérkező hátszél miatt, pedig ezt megelőzően a próbasorozatban még jellemzően szembeszélben alacsonyabbról jöttek a versenyzők, minden esetre ez a hirtelen változás már valamelyest előre jelezte, hogy igencsak változó körülményekkel kell majd számolnunk a versenyen. A hátszélnek megfelelően nem indult nagy ugrásokkal a verseny, az első K-pont feletti ugrást Maximilan Mechler (126,5 m 28.) mutatta be, aki ezzel le is győzte Maciej Kotot (111,5 m 50.). A vezetésnek azonban nem sokáig örülhetett, hiszen érkezett Anders Fannemel (26.), aki 127,5 métert ugrott, ami neki is továbbjutás ért Maturaval (126 m 37.) szemben. Az első igazi megugrást a stadionban mérhető hangnyomsászintben ekkor regisztálhattuk, ugyanis német páros következett, elsőként Andreas Wank (34.) ugrott 127 métert, majd következett Martin Schmitt (19.), akinek a német síugró sport történetében egész biztosan egy külön fejezet jár majd, ha egyszer szögre akasztja a léceket, és akinek a szereplése egészen az utolsó pillanatig kérdéses volt, azonban végül is tegnapelőtt az engelbergi COC verseny megnyerésével biztosította a helyét a csapatban a hazai fordulókra. A selejtezőben és a tréningeken egyébként jól szerepelt és egy erősebb hátszélben most is 124 métert ugrott, amivel a kompenzációnak köszönhetően biztosította a helyét a második sorozatban, valamint át is vette a vezetést. Ez azonban nem maradt sokáig nála, ugyanis érkezett a fiatalság, előbb Andreas Wellinger (131 m 9.) majd, Manuel Fettner (136,5 m 8. immár szembeszélben) is túl tudta ugrani Schmittet. A párharcot Fettner nyerte, azonban szerencsés vesztesként Wellinger is bejutott a második sorozatba. A következő párban az idén eddig meglehetősen halovány Robert Kranjec (125,5 m 32.) legyőzéséhez nem kellett nagyon megizzadnia Andreas Koflernek (11.), viszont azért nem ugrott igazán kiemelkedőt sem, az előzetesen az esélyesek között számon tartott osztrák versenyző, 128 méterrel csak a pillanatnyi 3. helyre volt jó.
A következő nagyobb névre, és ezzel egy igazán jó ugrásra ezek után viszonylag sokat kellett várnunk, mígnem a tizedik párban Kamil Stoch (132,5 m 5.), egy enyhe hátszélben végrehajtott remek 132,5 méteres ugrással múlta felül Jaka Hvalat (127 m 22.), ezzel átvette a vezetést. Ezt aztán egy darabig nem is veszélyeztette senki, még az az Anders Bardal (10.) sem, aki kihasználva az éppen jókor jött szembeszelet 136 méterig vitorlázott, a viszonylag gyenge talajfogás és a szélkompenzáció miatt ezzel is csak a 4. helyre jött be. A kedvező szélviszonyok adottak voltak a következő páros számára is, ki is használta ezt előbb Taku Takeuchi (134 m 17.), majd Michael Neumayer (136,5 m 12.) is, de a landolással egyikük sem dicsekedhet nagyon, Taku ugyanis majdnem megismételte a tegnapi selejtezőn látott esését (most azért megfogta), míg Neumayer nem csinált telemarkot, így természetesen egyikük sem kapott magas stíluspontszámot. A párharcot egyébként Neumayer nyerte, a következőt pedig mindenki megdöbbenésére az orosz Ilja Rosliakov (127,5 m 18.). Az ő ellenfele ugyanis Thomas Morgenstern (40.) volt, aki az ismét megerősödő hátszélben csak 119,5 métert tudott ugrani, ezzel pedig elúsztak a reményei a folytatást így a négysánc-összetettet illetően is, így tehát nagy nevű áldozata is volt a változékony körülményeknek. Persze ez mindig benne van, de azért ezt senki nem kívánta az újdonsült édesapának (kaácsonykor született meg a kislánya). Ezzel egyébként túl voltunk az első 30 ugrón, továbbra is Kamil Stoch vezetett Fettner, Wellinger, Bardal és Kofler előtt, ami a párharcok veszteseit illeti, a legjobb 5, azaz még továbbjutást érő helyen ekkor Wellinger, Takeuchi, Hvala, Queck és Kranjec álltak.
A szokásos technikai szünetet követően előbb Gregor Deschwanden (130 m 15.) gyűrte le Piotr Zyłat (125 m 31.), majd Peter Prevc (127,5 m 16.) nyerte meg könnyedén a szlovén házimeccset a gyengén ugró Jurij Tepessel (118,5 m 46.) szemben. Ezután következett a nap egyetlen norvég párviadala, amelyben Tom Hilde (4.) egy pazar 135,5 méteres ugrással múlta felül az egyébként szintén nem kicsit, 132,5 métert ugró Rune Veltat (13.). Hilde ezzel átvette a vezetést, Velta pedig szerencsés vesztesként folytathatta a második körben is.
Az ekkor hátralévő párosokban viszont már józanész szerint nem igazán volt kérdés, hogy ki nyer, hiszen következtek a selejtező legjobbjai a lista végén szereplőkkel szemben, így az egyszerűség kedvéért foglalkozzunk csak a győztesekkel. Érkezett mindjárt a selejtezőt a 7. helyen záró Simon Ammann (6.), aki 133,5 métert ugrott, ami ugyan a vezetéshez kevés volt, de egy erős kiinduló pozíciót biztosított számára a második sorozatra. Következett a hazaiak elsőszámú reménysége, Severin Freund (3.), aki a kicsit ismét megerősödő szembeszelet meglovagolva 138,5 méterig repült, emellé pedig magas stíluspontok is társultak, így természetesen átvette a vezetést, aminek köszönhetően a helyszínen az eddig sem rossz hangulat tovább fokozódott. A távolságot tekintve nem sokkal maradt el Freundtól Vassiliev (7.) sem, aki 137,5 métert repült, nála azonban a minőségi pontok alacsonyabbak voltak, így csak a pillanatnyi 5. helyre tudott bejönni. Ezzel szemben Richard Freitag (20.) kicsit talán csalódást okozott a publikumnak, ugyanis csak 126,5 méterig jutott, ezzel pedig ugyan a továbbjutás megvolt, de vérmes reményei nem lehettek a 2. sorozatot illetően. Ami azt illeti, Wolfgang Loitzl (13.) is talán jobbat várt magától előzetesen, mint amilyen végül is az első ugrása lett, ugyanis 130,5 métert ugrott, ezzel pedig a középmezőnyben zárta az első kört.
Következett azonban az az Anders Jacobsen, aki tegnap remekül szerepelt az edzéseken, majd a selejtezőt is a második helyen zárta Schlierenzauer mögött, ezzel együtt azért óvatosan mert csak reménykedni a mai jó szereplésben, mivel mint akkor elmondta, még nem érezte elég stabilnak a formáját, és mégis csak a versenynapon kell igazán jól ugrani. Persze így utólag okoskodva lehet, hogy ezzel csak az esélyesség terhét szerette volna levenni a válláról, minden esetre ma ismét egy kirobbanó formában lévő Jacobsent láthattunk, aki 138 méterig repült az első sorozatban, és mivel mindezt minimális hátszélben tette ezzel át tudta venni Freundtól a vezetést. Hátra volt még azonban a vk éllovas, négysánc címvédő és egyben selejtező győztes (ennél fogva sokak által legalábbis a mai győzelemre a leginkább esélyesnek tartott) Schlierenzauer (2.), akit az osztrákok szövetségi kapitánya, Alexander Pointner egyel alacsonyabbról, azaz a 20-as beülőből engedett le. Schlieri nem is ugrott rosszat, de olyan isten igazából átütőt sem, 134,5 méterrel a kompenzációs pontokkal együtt ugyan bejött a 2. helyre, de Jacobsent nem veszélyeztette, így 5,2 pontos, ezen a szinten már komolynak mondható előnnyel várhatta a norvég a folytatást. Schlierenzauer mögött viszont Freund csak 0,6 ponttal volt lemaradva, és őt követően Hilde, Stoch, Ammann és Vassiliev között sem voltak nagyok a különbségek, így egy rendkívül nyílt és érdekes második kör volt várható, mint amilyen az első sorozat vége is volt, mert szerencsére amikor igazán fontos volt már nem voltak olyan extrém kilengések a szelet tekintve. Az első kör krónikájához még hozzá tartozik, hogy a párharcok veszteseinek versenyét Andreas Wellinger nyerte, mellette pedig Velta, Takeuchi, Hvala és Queck készülhetett a második körre szerencsés vesztesként.
Az első sorozat eredménye (fis-ski.com)
A második sorozat elejére ismét visszatért a masszív hátszél, amely mellett maradtunk a 21-es beülőnél, így az elején nagyon senki nem ugrott ki a világból, előbb Koudelka (116 m 29.), Hlava (122,5 m 27.), Mechler (123,5 m 24.) majd Hula (126 m 21.) váltotta egymást az élen, majd ez a sorozat Anders Fannemelnél (22.) szakadt meg, akinek a 125,5 méteres ugrását rendesen lepontozták, így csak a második helyre érkezett meg. Hulatól a vezetést Danny Queck (19.) tudta átvenni 128,5 méterrel, azonban a kettővel utána érkező Jaka Hvala (12.) még ezt is felül tudta múlni, ugyanis 132,5 métert repült ezzel pedig nemcsak a vezetést vette át, de egy nagyobb mértékű javításban is reménykedhetett. Az első 10 ugrót követő technikai szünet után immáron sokadszorra élénkülhetett meg a közönség hangja, hiszen előbb Richard Freitag (129 m 15.) majd Martin Schmitt (130,5 m 16.) következett, és nem is ugrottak rosszul, igaz Hvalat egyikük sem tudta megelőzni. Ezzel egyébként nem voltak egyedül, mert hogy ezügyben Rosliakov (128 m 20.), Takeuchi (130 m 17.), Prevc (128,5 m 18.) és Deschwanden (124 m 25.) sem jártak sikerrel, így egészen az első kör 13.-ként záró Rune Veltaig (9.) kellett az új éllovasra várnunk, aki egy remek 134,5 méteres repüléssel vette át az első helyet.
Wolfgang Loitzl (14.), aki Veltaval azonos pontszámmal várta a második kört ismét csak nem ugrott rosszat, ugyanakkor kiemelkedőt sem, 130,5 méterével a harmadik helyen állt ekkor. Ebben az időszakban egyébként ismét csak fordult a szélirány, így Veltaék már enyhe szembeszélben ugorhattak, amely ekkor viszonylag stabilnak mutatkozott (na meg a szélkorridor értéken is kívül esett), így Michael Neumayer előtt a zsűri rövidített a nekifutón, és a 20-as beülőbe vitte le a versenyzőket. Neumayer (8.) ki is használta a kedvező időjárást, és egy 134,5 méteres ugrással át tudta venni a vezetést. Az utána érkező Andreas Kofler (134 m – DSQ 30.) azonban mindjárt meg tudta előzni, legalábbis ekkor még ezt gondoltuk, ugyanis Kofi odaállt az őt ilyenkor „megillető” reklámfal elé, az csak a verseny után derült ki, hogy végül is a szabálytalan ruhája miatt kizárták a versenyből (pontosabban a második ugrását vették el, így a 30. helyen végzett). Koflert kivéve a játékból tehát Neumayer, Velta, Hvala volt ekkor a sorrend az élen, a legjobb tízes azonban még hátra volt.
Az újabb technikai szünet alatt hogy-hogynem rövid időre ismét befordult a hátszél, ilyen körülmények között aztán sem Bardal (125,5 11.), sem Wellinger (127 m 10.) nem tudott akkorát ugrani, mint amekkora a vezetéshez kellett volna. Manuel Fettner (7.) viszont már igen, igaz, nála messze nem volt olyan erős a szélérték, minden esetre 131 méterrel átvette a vezetést. Ezek után viszont ritkán látható tűzijáték következett, amihez persze kellett az is, hogy ismét változzanak a körülmények, így a 7. helyen álló Dmitriy Vassilev (4.) már szembeszélben repülhetett, egészen 138,5 méterig, amivel, ha jobbak a stíluspontjai akár sokkal többre is vihette volna, az érkezésnél azonban egy pillanatra letette a kezét, így egyelőre „csak” átvette a vezetést. Ez azonban csak a kezdet volt, ugyanis az őt követő Simon Ammann (6.) is hatalmasat repült, 139 métert ugrott, ami egyben a nap leghosszabb ugrása is volt. Mindezt azonban igencsak erős szembeszélben érte el (9 pont volt nála a levonás), így ez csak a második helyre volt elegendő. Több sem kellett a zsűrinek, ismét rövidítettek a nekifutón, így Kamil Stoch (13.) a 19-es beülőből jöhetett, azonban a lengyelek elsőszámú reménysége elrontotta a második ugrását, mindössze 125 méterig jutott, ezzel pedig jelentősen visszacsúszott. Ez a rövid ugrás úgy tűnik nem nagyon befolyásolta Alexander Stöcklt, hiszen ő Tom Hildet (5.) a 18-as beülőből engedte el. Persze nem véletlenül, ugyanis Hildenél már 14,1 pont volt a levonás a szembeszél miatt, így hiába repült ő is 138,5 méterig a vezetéshez ez sem volt elegendő. Severin Freundnál (3.) aztán már ismét a zsűri változatott, és a 17-es beülőből jöhetett a német, aki innen is nagyot tudott ugrani, egészen pontosan 135,5 métert repült ezzel pedig átvette a vezetést, amit a hálás publikum hatalmas hangorkánnal, na meg némi görögtűzzel viszonzott.
Ezzel megvolt tehát a hazaiaknak a dobogó, így elképesztő hangulatban jöhettett a finálé. Előbb Schlierenzauer (2.) következett, aki meg kell hagyni rendesen kitett magáért másodjára, ugyanis ő is a zsűritávolság főlé, 138,5 méterig repült, amivel 6,2 ponttal tudta Freundtól átvenni a vezetést, ezzel feladva a leckét Jacobsennek is. Alexander Stöckl persze ekkor már valamit tudhatott, ugyanis még erre is húzott egy nagyot és egyel lentebbről, azaz a 16-os beülőből indította versenyzőjét. Jacobsen (1.) pedig elugrott repült, repült az embernek az volt az érzése, hogy le sem akar esni, azért végül 139 méternél ő is talajt ért persze, amivel nem is lehetett kérdés, övé a győzelem! Pedig az elugrás után még korrigálnia is kellett a kezével, ennek ellenére fölényesen nyerte a versenyt 11,6 pontot verve Schlierenzauerre a 3. helyezett Freundra pedig már 17,8-at! A csapattársak pedig szinte egy emberként mentek ünnepelni Andreset, aki ezzel pályafutása 7. győzelmét szerezte, és azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk, ezzel tért igazán vissza a mezőnybe az egy éves kihagyása után.
Jacobsen győztes ugrása, norvég komentárral:
Ezzel a sikerrel a Négysáncverseny győzelem esélyeit is átírta a 27 éves norvég versenyző, hiszen azért ahhoz ugyan nem elég az előnye, hogy hátradőlhessen, de nem is kevés az üldözőkkel, Schlierenzauerrel és Freunddal szemben (akik különben, bár ez ilyenkor mindig kicsit háttérbe szorul valamelyest megléptek Koflertől a VK összetettben). A kérdés nyilvánvalóan az lesz, hogy mennyire lesz stabil ez a forma, illetve mennyire volt ez köszönhető annak, hogy a norvégok, mint említettük külön készültek erre a sáncra (aki ezt tudja, most nagyot kaszálhatna a fogadóirodáknál), mert egyébként látványos volt az északiak jó szereplése, hiszen a győzelem mellett Hilde 5., Velta 9., és Bardal 11. helyének is örülhetett Alexander Stöckl szövetségi kapitány. Az viszont egyelőre egyértelműen körvonalazódni látszik, hogy ők hárman pályázhatnak a végső sikerre, hiszen a 4. Vassiliev lemaradása már 26 pont, mögötte viszont Hilde, Ammann, Fettner, Neumayer és az utánuk érkezők között már nem nagy a különbség.
Részletes végeredmény
(fis-ski.com)
Nagyon merengeni persze most nincs idő a történéseken, hiszen holnap már Garmisch-Partenkirchenben selejtezőt rendeznek, hogy aztán másnap a hagyományos „Neujahrskispringen”-nel, azaz az újévi versennyel folytatódjon a Négysáncverseny (január 1. 14:00), reméljük az a verseny is legalább ilyen izgalmas lesz.
A felhasznált képek forrása: siol.si, vierschanzentournee.com
A ti véleményeitek