Milyen rég is volt a hétvége, gondolhatjuk így Miklós napján, csütörtökön, várva az újabb pihenést, egyúttal az újabb téli sportok versenyeinek tömkelegét. A sífutók futamai talán még égnek fejeinkben, de ha nem, most feleleveníteném a történteket, ezáltal készülve a tengerentúli (pontosabban kanadai) viadalokra, a holnapi quebec-i szabad stílusú csapatsprintre, és az azt követő csatározásokra egyaránt. Nos, a távoli Finnország jobbkor nem is suhanhatna be képzeletünkbe, mint a Mikulás (ha úgy tetszik, Télapó) históriájának főnapján, december 6-án, de persze most nem ez, hanem a nők és a férfiak versengései lesznek a középpontban. A norvégok egyeduralma csak kétszer tört meg, amúgy ismét uralták a pályát. Ne is fecsegjünk oda, nézzük a történtek (vagyis a már jól megszokott Ruka Triple, pénznyereménnyel járó szuperhétvége (újabban mini-Tour de Skinek is nevezett) tömör összefoglalását!
Először lessük meg, hogyan és miképp teljesítettek a hölgyek a három nap alatt.
November, egyben az ősz utolsó napján klasszikus stílusú, egyéni sprintet bonyolítottak le, ahol a jól megszokott szisztémát folytatva a selejtező eredményei alapján alakult ki a 30 fős mezőny. Komolyabb nevet a kiesők névsorában nem láthattunk (talán csak Chandra Crawford az említésre méltó), az összetett szempontjából azonban fontos szereplők is idő előtt búcsúztak. (pl. Vibeke Skofterud, Kristin Steira vagy az el sem induló Marthe Kristoffersen) A negyeddöntők során a legjobbak is megküzdöttek (Marit Bjørgen például csak szerencsés vesztesként került az elődöntőbe!), de különösebben lélegzetelállító eredményre nem kaphattuk fel a fejünket. Az első szemi-fináléban Bjørgen, a remekül teljesítő Evgenia Shapovalova, Justyna Kowalczyk, a sprint-VK címvédő Kikkan Randall, Celine Brun-Lie és Perianne Jones csapott össze egymással. A norvég klasszis mellett biztos helyen még az orosz sprinter jutott döntőbe, Kowalczyk 3. helyével még bizakodhatott, Randall azonban az 5. hellyel biztosan kiesett. A második "csoportba" többnyire outsiderek jutottak, Anastasia Dotsenko, Katja Visnar és Ida Sargent mellett három hazai, Anne Kylloenen, Krista Lahteenmäki és Mona-Lisa Malvalehto küzdhetett a fináléba jutásért. Ez ezúttal Dotsenkonak és Kylloenennek sikerült, de az erős idő miatt lucky-loserként Visnar és Lahteenmäki is továbblépett. Kiesett tehát Kowalczyk, ezzel újabb értékes pontokat hullajtva az összetettért folyó harcban. A fináléban ugyanis a papírforma érvényesült, Bjørgen az emelkedőn otthagyta a többieket, legyalulta riválisait, és megnyerte a viadalt. Mögötte Shapovalova és Dotsenko, a két orosz szerezte meg a második illetve harmadik helyet.
A következő napon kissé unalmasabb, eseménytelenebb versenyszám következett, ugyanis 5 kilométer szabad stílusban=Bjørgen fölényes győzelme. És ebből minden ki is derült. A norvég sztár 12:02.9-es időt teljesített, és ízekre szedte szét a mezőnyt. A részidőkből már játszott a fölény, a célban ez egészen 23 másodpercre csúcsosodott ki (ilyen kis távon!) a 2. helyezett, ezúttal jól teljesítő Randallal és a tőle nem sokkal elmaradó meglepetésember (az első mérőpontnál még csak hatodik volt, de remekül hajrázott) Yulia Tchekalevával szemben. Therese Johaug a Ruka Triple dobogójára is bejelentkezett a 4. hellyel (a sprintben megszerzett 24. pozíciója sem mondható rossznak), az egyre jobban fejlődő Heidi Wenggelegyetemben, aki eggyel mögötte végzett. És hogy a norvég hegemónia a lehető legteljesebb legyen, a 6-7-8. helyet is kibérelte magának három emberük, Skofterud, Steira és Martine Ek Hagen. Kowalczyk ezúttal is kicsúszott a 10-ből, folytatva Gällivareben kezdődő rossz sorozatát. Mivel a sprintben top15-ben végzők közül jó néhányan (Shapovalova, Dotsenko, Jones) egyaránt visszaléptek a verseny előtt, az utolsó napi üldözésesre a legjobbak harca volt várható. Aki megnézte, nem is csalódhatott benne...
... még ha az első helyért nem is, a dobogóért annál inkább volt harc. A második helyről (na, vajon ki mögül...?) Randall indulhatott, mögötte azonban felsűrűsödött a versenyzők tömkelege: harmadikként Lahteenmäki, negyedikként Kowalczyk, ötödikként Weng, míg hetedikként Johaug indulhatott, az összesítésben hatodik Tchekaleva el sem rajtolt. És ha már ott voltak, a 10 kilométert elég gyorsan le is rendezték egymás között. A klasszikus stílusban gyöngébb Randall és Lahteenmäkiviszonylag hamar a remekül, ám kissé nehézkesen összeálló csodahármas mögé került, így háromesélyes maradt a dolog. Az utolsó körben a most is elképesztő, már-már szemkápráztató havazásban inkább Weng látszott legelőször leszakadozni, de rendre visszaért. Az utolsó előtti emelkedőn azonban Kowalczyk indult meg, és lépte le a hoppon maradó Johaug-Weng duettet. Miközben Bjørgen könnyedén "begyalogolt" a célba, és megnyerte a kuusamoi összetettet, Kowalczyk szerezte meg a második helyet. A harmadikra mindenki Johaugot várta, az utolsó emelkedőn honfitársa azonban remekül lépett meg, és oktatta ki, elcsípve a dobogó legalsó fokát. Az ötödik pozíciót Randall kaparintotta meg, a legjobb finn pedig Lahteenmäki lett a 6. hellyel.
Néhány statisztika a hétvégéről:
-Bjørgen 57. VK-győzelmével védte meg sikerét a Ruka Triplen, ezzel jócskán megnövelve bankszámláját és előnyét a riválisaival szemben
-Heidi Weng második "normális" dobogóját ünnepelheti, ráadásul mindezt egy összetett pódiummal is megfejelve
-Második "távolsági" dobogóját ünnepelheti Kikkan Randall, aki élete legjobbját érte el egyúttal ebben a szakágban, vagyis az USA valaha volt legjobb ilyen eredményét érte el
-Először volt a legjobb három között Yulia Tchekaleva a VK-ban, ráadásul mindezt szülés után visszatérve érte el-nem semmi!
-És végül, visszatérve a sprintre: az idei évben bónuszmásodpercekért is folyik a harc, amiket összeadva az év végi első helyezett egy BMW xDrive személygépkocsit nyer
A 2012-es Ruka Triple első három, boldog helyezettje:
.................................................................................................................................
És most térjünk át a férfiakra, szokásunkhoz híven kezdjünk az időrendben leghamarabb megrendezett sprinttel!
Itt a kvaliban jóval több, szám szerint 118 vállalkozó kedvű állt rajthoz. Közülük már sokkal több meglepő név került ki a központból idő előtt. Bár nem kifejezett sprinterspecialisták, Marcus Hellner 70. és Devon Kershaw 62. helye igen-igen meglepő, és bár sok más hosszútávmenő is kiesett (elég Alexander Legkovot,Maxim Vylegzhanint vagy Martin Johnsrud Sundbyt megmelíteni), a legfurcsább a még mindig gyöngélkedő Dario Cologna szereplése volt. A svájci zseni három másodperccel maradt el a 30-tól, így kiesett, tovább folytatva pontbeli lemaradozását ellenfeleivel szemben. A negyeddöntőkben talán csak Nikolay Morilov (18.), John Kristian Dahl (17.) és Paal Goldberg (13.) kiesése volt különös rajongóik számára, de a legjobbak küzdelmeit ez nem hátráltatta semmiben, ők tükörsimán robogtak be a 12 közé. Az első elődöntő hatalmas nevekkel indult, Petter Northug, Eirik Brandsdal, Alexey Pethukov, Teodor Peterson, Emil Jönsson és Gleb Retivykhközül utóbbi kettőnek néhány másodperc után véget ért a küzdelem, ugyanis az egyik veszélyes kanyarban elestek, és bár tovább tudtak menni, a továbbjutásra esélyük sem volt. Nem úgy, mint a remekül hajrázó, a célvonalon roppantul szimpatikusan és látványosan összepacsizó Northug-Brandsdal párosnak, akik így automatikusan repültek tovább. A harmadik pozíciót Petukhov szerezte meg, de sok esélye a lassú idő miatt Petersonnal együtt nem volt. Másodjára Nikita Kriukov, Alexey Poltoranin, Dmitriy Japarov, Kalle Lassila, Sami Jauhojärvi és Nikolay Chebotko csapott össze, és bár egyoldalú küzdelemre számítottunk, korántsem lett az. Az olimpiai bajnok Kriukov esélyeshez méltóan simán továbbment, Poltoranin nem sok előnnyel kaparintotta meg a biztos 2. helyet, de a harmadikként és negyedikként végző Japarov és Lassila sem lehetett csalódott, hiszen szerencsés vesztesként bejutott a fináléba. Ez különösképpen a hazai pályán remekelő finnek lehetett nagy teljesítmény, hiszen legutóbb 2010-ben, Drammenben ünnepelhetett ilyet legutóbb. Bár a döntőben utolsó lett, nem lehet csalódott. És milyen döntő is volt ez!! Az utolsó emelkedőig viszonylag együtt haladt a hatos, ekkor azonban Northug lépett meg a többiektől, tisztes távolságban Kriukov követte őt, borítékolható volt a norvég újabb sikere. A célegyenesben azonban hatalmasat sprintelt az orosz, és végül simán, 4 tizeddel verte hoppon maradt mezőnytársát. Ez igen! A pódiumra még Brandsdal állhatott fel mellettük.
A lányokkal ellentétben a szabad stílusú viadal itt nem hozott akkora fölényt, végig kiélezett küzdelmet láthattunk, a végén igen meglepő eredménnyel. Alexander Legkov nem érkezett csúcsformában Kuusamoba, győzelmet legutóbb 2012. január 3-án, a Tour de Ski toblachi állomásán szerzett, épp ideje volt egy újabb sikernek. Nos, ez majd' 11 hónappal később jött neki össze, de nem is akárhogy! A remek kezdés után a célig még egy lapáttal rátett, és végül 8 másodperces előnnyel nyerte meg a viadalt a lassan induló, ám kiválóan hajrázó Northuggal szemben. A harmadik helyet önbizalom növelő gyanánt a francia Maurice Manificat gyűjtötte be, míg mögötte sorrendben Sjur Røthe, David Hofer, Ilia Chernousov, Chris Andre Jespersen,az ezúttal már javuló Dario Cologna, Marcus Hellner, Maxim Vylegzhanin ésMartin Johnsrud Sundby végzett. És mivel a sprinterek ezúttal is visszaléptek (Kriukov, Brandsdal és a többiek), a döntés itt is az üldözésesre maradt. Nem meglepően, nem véletlenül!
Az első helyről természetesen Northug rajtolhatott, 40 másodperces előnye orbitálisan soknak tűnt a 15 km-re nézve Poltoraninnal, Legkovval és az összetett 4. (!!) helyén álló Jönssonnal szemben. Mögöttük azonban jött az egész mezőny, és hamar össze is álltak úgy harmincan, üldözni Northugot. Nos, 7,5 kilométerig reménytelennek tűnt az utolérés, a norvéggal szemben nemhogy csökkentették volna a különbséget, még nőtt a differencia. Ekkor azonban valami összeállt, valami alakult. Többnyire az oroszok vezetésének köszönhetően a következő körre már félpercre jöttek fel, de ez még mindig úgy tűnt, jó, jó, de kevés. Körülbelül 2500 méter lehetett hátra, amikorVylegzhanin, Poltoranin és Cologna úgy döntött, saját kezébe veszi a sorsot. Irgalmatlan tempójuk révén az utolsó, a sprintről már ismert emelkedőre három, azaz három másodpercre közelítették meg Northugot, és az utolsó egyenesre még az is kinézett, hogy megverik a titánt. Erre többnyire Vylegzhaninnak volt esélye, azonbanNorthug hajrájával szemben esélye sem volt: okosan, lazán, talán egy kicsit formán kívül versenyezve a norvég gyűjtötte be, immár tavaly után másodszor a Ruka Triple trófeáját. Vylegzhanin második helye nagy pozitívum (emellett az üldözésesen ő futott a legjobban, Northug csak 24. (!) időt teljesített), Poltoranin 3. helye szintúgy, Cologna pedig javul, hiszen negyedikként végzett. Mögötte az ötödik Chernousov, a hatodik Johnsrud Sundby, míg a 7. a nagy tempót vállaló, a végére elfáradó Legkov lett.
Ez volt tehát a kuusamoi, izgalmakkal tarkított, kellemes hétvége, de fókuszáljunk már a holnap este, magyar idő szerint 8 órakor kezdődő, quebec-i csapatsprintre: kívánok jó szórakozást, izgalmakkal tarkított kanadai viadalokat!
A ti véleményeitek