Több tekintetben idézte fel a pénteki történéseket a férfiak szuperóriás-műlesiklása. Újabb olasz győzelem született, a meglepetésember Matteo Marsaglia mellett ráadásul még egy dél-tiroli is beverekedte magát a legjobb 5 közé, Werner Heel két képességeihez mérten gyalázatos szezon után – lassan kijelenthetjük – visszatalált a helyes útra. Aksel Lund Svindål továbbra sem tud nagyot rontani, két sikere után két második hellyel egyértelműsítette vezető helyét az összesített tabellán. Két osztrák zárt ezúttal a TOP-10-ben, megint nem azok, akikre talán számítani lehetett, Hannes Reichelt személyében viszont idén először dobogóra is állhatott gyorsasági síző szomszédjaink közül. Sajnos a súlyos bukások sem kerülték el a szombati versenyt, Stephan Keppler látványos megfordulása után nem sokkal Max Franz esése hozta rá a szívbajt a nézőkre, rövid időre eszméletét is elvesztette az ifjú osztrák.

„A síversenyek nem veszélyesek, hanem erőt próbálóan nehezek” – így hangzik az osztrák válogatott edzőjének, egyben a tegnapi Szuper-G pálya megálmodójának, Burkhard Schaffer krédója. Tizenhat kiesés, közte számos bukás – ez csak a tegnapi mérleg. Még véletlenül sem akarjuk Schaffer nyakába varrni mindezt, elvégre a hullámos, egyenetlenségekkel telített pályáról nem ő tehet, minthogy a versenyzői elbizakodottság sem ismer gyakorta határokat, viszont tény, hogy némely fordulónál túl szűkre voltak tűzve azok a fránya kapuk, egy-egy brutális tempós részt követően.

Stephan Keppler esése például egyértelműen az utóbbiak számlájára írható, alig telt el néhány kanyar, rögtön rárongyolt egy huplira, majd félfordulatból visszacsapódott a jeges hóra. Szerencsére néhány lila folttal megúszta. (Ő tipikusan az alpesi síelő azon prototípusa, aki rendszeres, hol kisebb, hol nagyobb bukásai után elgondolkodhatna pályaváltáson, míg nem történik valami nagyobb baj…) Yannick Bertrand (33.) bizonyára látta a német esetét, visszafogottsága nem eredményezett pontot. Carlo Janka (18.) már valamivel energikusabban síelt, a pálya alsó részére több sebességet vitt, a középmezőny sűrűjéből így sem tudott kitörni.

Werner Heel (5.) újabb nyolc tizedet harapott le az etalonból, mérőpontról mérőpontra növelte előnyét, utóbb kiderült, kevésen múlt a pódium. Mindenesetre két tragikus idény után megállapítható, visszatalált a helyes ösvényre az egyik legtisztábban síelő sportember. A folytatásban három ramaty csúszás követte egymást. Patrick Küng (24.) gyengélkedését csak a pontszerzés ténye árnyalhatja némiképp, Marcel Hirscher (32.) második Szuper-G-s szerepvállalása sem hozta meg a várt eredményt (mint ismert, a tavalyi szezonzárón nagyrészt e szakágban elért dobogójának köszönhette összetett elsőségét), túlzottan óvatos volt, pont nélkül zárt; Silvan Zurbriggen (39.) pedig szép lassan a feledés homályába veszik, most már a gyors számokban is.

Hannes Reichelt (3.) megfontoltabb kezdés után tartani tudta a lépést Heellel, az alsó részen egyértelműen gyorsabb is volt az olasznál, 18 százados előnnyel átvette tőle a vezetést. Erik Guay (11.) stílusának elvileg kifejezetten feküdt a pálya vonalvezetése, ha nem követett volna el egy kiadós mentésbe torkollt hibát, meg sem állt volna a dobogóig, így azonban még a TOP-10-ből is kiszorult.

Max Franzot a jelek szerint nemcsak inspirálta kiválóan sikerült Lake Louise-i hétvégéje, egyszersmind mázsás súlyokkal is terhelte. Másként nehéz értékelni azt a tényt, hogy néhány napon belül harmadszor rontott hatalmasat. Sokunkban megfagyott a vér, amint Franz hatalmas sebességgel frontálisan belerongyolt az egyik kapuba, majd magatehetetlenül, kicsavart testhelyzetben csúszott lejtmenet. Szerencsére csak pillanatnyi eszméletvesztésről volt szó, szalagránduláson, orr- és egyéb zúzódáson túl egyéb baja nem esett, megfigyelésre reggelig azért a kórházban tartották.

A kényszerszünet után Sandro Viletta (31.) következett, a kvázi címvédő semmilyen téren nem idézte tavalyi csúszását, végül még a pontzónából is kicsúszott. Beaver Creek újabban vonzza a meglepetéseket, a tegnapi szenzációt Matteo Marsaglia (1.) okozta. Megbízható felső részt frenetikus alsó követte, gyakorlatilag hibátlanul síelt, 7 tizeddel állt az élre, alaposan fel volt adva a lecke a szakág legjobbjainak. Mindenekelőtt a világbajnoknak, Christof Innerhofer (17.) – ahogy az valahol várható is volt – nem tudta megismételni tegnapi végletekig reszkírozós menetét, pontosabban a kockázat megvolt, csakhogy eközben hibát hibára halmozott. Andreas Romar (40.) feledné lassan ezt a hétvégét, újabb kritikán aluli teljesítmény a finntől. Matthias Mayer (7.) ellenben nagyszerű dinamikával síelte meg a pályát, kár a középső részen elkövetett megbillenésért, egyébként harcban volt a dobogóért.

A szakági ranglista legjobbjainak sorát Joachim Puchner (21.) nyitotta, de sem ő, sem Klaus Kröll (23.) nem tudott lépést tartani az élmezőnnyel, az egyenetlen felszín többször megtréfálta mindkettejüket. Kjetil Jansrud (6.) már versenyképesebbnek bizonyult, a dobogóra feltétlenül jó lett volna, ha nincs az utolsó kanyarok egyikében elkövetett túlfordulása, talán fel is ért volna rá. Aksel Lund Svindål (2.) számára persze nem okozott mindez gondot, ide-oda kerültek a tizedek, elején Marsaglia, középen a norvég volt kevéssel gyorsabb, a legjobb záró szakaszt produkáló olasszal azonban nem lehetett versengeni, végül Akselnek is meg kellett hajolnia, 26 százados hátránnyal besorolt a második helyre. Jan Hudec (10.) megbízható sízéssel korrekt eredményt ért el, Benjamin Raich hamarjában kiesett, míg Adrien Théaux (25.) az edzésektől kezdve bizonytalanul mozgott. Alapos sorscsere várható a ranglista élmezőnyében…

A sorminta folytatódott, egy-egy figyelemreméltó siklást kiesés követett. Andrew Weibrecht valamivel az első időmérési pont után került partvonalon túlra, Johan Clarey (13.) futamát csak parádés középső szakasza mentette meg, honfitársa, Alexis Pinturault formáján azért meglátszik a többhetes kihagyás, eleve harmincon túli részidők fűződtek nevéhez, az utolsó métereken még kaput is tévesztett. Ted Ligety (4.) végig ott volt a tűz közelében, a vérbeli Szuper-G-s középső szektort csúful elrontotta, ott ment el az éremszerzés, jelentem ki ezt nagyon okosan, holott mindössze 4 századdal kapott ki Reichelttől. Könnyen lehet, idén minden korábbinál jobban kell számolnunk vele összetettben.

Peter Fill is új erőre kapott idén, a pénteki jó szereplés meghozta önbizalmát. Tegnap abszolút legjobb részidővel nyitott, majd nem sokkal később vesztét hozta a felfokozott vehemencia. Romed Baumann (28.) hamar felejthető menete után Georg Streitberger (14.) és Didier Défago (16.) nagyságrendileg egy szintű csúszása zárta a legjobb harminc sorát. Ivica Kostelić (26.) összecsipegetett néhány kósza pontocskát, az igazán nagy falat nem sokkal később Florian Scheibernek (12.) és Gauthier de Tessieres-nek (8.) jutott, utóbbi első TOP-10-helyezését ünnepelhette Szuper-G-ben. A másodvonalbeliként számon tartott franciák egyébként is remekeltek, hisz’ a későbbiek során Thomas Mermillod Blondin (9.) és – 61-es rajtszámmal – Guillermo Fayed (15.) is élete legjobbját síelte. Szintén karrierje legjobb VK- eredményét érte el az amerikai Thomas Biesemeyer (18.), Jared Goldberg (30. – első pontszerzés) és Brennan Rubie (27. – első pontszerzés), az olasz Siegmar Klotz (52-es rajtszámmal a 18.) és Dominik Paris (29.). Élete negyedik Világkupáján pontot szerzett még a svéd (származású?) Douglas Hedin (63-as rajtszámmal a 22.). Érdekesség, hogy több mint 4 év elteltével rajtolt el újra óriás-műlesikláson kívül más szakágban Max Blardone (42.), ehhez mérten nem is vallott szégyent.

A futam részletes statisztikáját a linkre kattintva érhetitek el!

Matteo Marsaglia 27 esztendősen, 67. Világkupáján aratta első sikerét a világ legjobbjai közt. Nem lehet rá azt mondani, hogy egy nyeretlen kétéves lenne, korábban hatszor is beférkőzött a TOP-10-be, kétszer éppen csak lecsúszott a dobogóról, a kétszeres olasz bajnok mostani győzelme ezzel együtt váratlannak minősült.

Aksel Lund Svindål öles léptekkel halad harmadik összetett Világkupa- sikere felé. Zsinórban negyedik dobogója már a 45. a sorban, s ha a mai óriás-műlesiklásban is tartja kirobbanó formáját, ahol egyébként karrierje 300. Világkupa-indulását is ünnepli, igazán tetemes előnyre tehet szert az összetett pontversenyben. Jelenleg 140 egységgel vezet Ligety előtt.

Hannes Reichelt söldeni hatodik helye után végzett ismét a legjobb 10 között, karrierje 20. VK- dobogóját jegyzi.

Ma óriás-műlesiklással zárul a férfiak számára az észak-amerikai túra.