A nagysáncon megrendezett versennyel ért véget a síugrók szezonnyitó hétvégéje Lillehammerben, amelyet Gregor Schlierenzauer nyert meg a hazai sáncon szárnyaló Anders Fannemel előtt. A dobogó harmadik fokára Thomas Morgenstern állhatott fel, aki ezzel átvette a sárga trikót a ma csak a 16. helyig jutó Severin Freundtól. A második sorozatot a technika ördöge tette kissé kaotikussá, ugyanis a pontozórendszer hibája miatt sokáig a versenyzők is tanácstalanok voltak az állást illetően, a valódi sorrendre pedig csak a verseny végén derült fény.
Borult idő, szállingózó hó (szerencsére hamar elállt) és enyhe szembeszél fogadta ma a mezőnyt Lillehammerben, ahol a világkupa sorozat 2. versenyére került ma sor, a tegnapi normálsáncos verseny után, immár nagysáncon. A zsűri az első sorozatot a 10-es beülőből indította útjára, amelynek rajtlistáján a megszokott 50 helyett ezúttal 51 név szerepelt. Történt ugyanis, hogy a selejtezőben Janne Happonen bukott, ám a 135 méteres ugrása a 95%-os szabály értelmében lehetőséget adott volna a versenyen való indulásra. Happonen azonban sajnos nem úszta meg sérülés nélkül az esést, keresztszalag-szakadás gyanújával szállították kórházba, ha a gyanú beigazolódik, ismét hosszú kihagyás várhat rá, úgy néz ki, szegény finnek balszerencse sorozata csak nem akar véget érni.
A verseny első ugrását a norvég Simen Grimsrud (29.) hajtotta végre, 130,5 méterig jutott, tőle a harmadikként érkező, szintén nemzeti csoportos Vegard Swensen (20.) vette át a vezetést egy 132 méteres ugrással. Kettővel utána következett Tom Hilde (16.), aki a tegnapi betlijének köszönhetően ugrott ilyen szokatlanul korán, ezúttal sokkal jobban ugrott, 134,5 mértert repült, ezzel természetesen átvette a vezetést. Következett Koch (25.), aki a tegnapi normálsáncos versenyen ugyancsak nem alkotott maradandót, most 132 méterrel Swensen mögé tudott bejönni. Kochhoz hasonlóan, a mezőny másik sírepülő specialistája, a selejtezőt egyébként megnyerő Robert Kranjec (21.) sem tudott tegnap pontot szerezni, most egy 129,5 méteres ugrással a pillanatnyi 3. helyre jött be, és biztosította helyét a 2. körben. Nem sikerült ez azonban Roman Koudelkanak (49.), aki mindössze 116 méterig jutott.
A következő igazán jó ugrásra egészen a tizennyolcadikként érkező Jurij Tepešig (10.) kellett várni, aki kihasználva a szembeszelet egy gyönyörű 137 méteres repüléssel átvette a vezetést. Az első, tegnapról már VK ponttal rendelkező ugró az első sorozatban a lengyel Kamil Stoch (38.) volt, aki nyilván a javításban bízott a tegnapi naphoz képest, ám mindhiába csak 128,5 métert ugrott, ez pedig ma nem volt elég a 2. sorozatba kerüléshez. Következett Reruhi Shimizu (17.), aki 134,5 méterrel a pillanatnyi 3. helyre tudott bejönni. Kettővel utána érkezett Stjernen (13.), aki egy újabb szép ugrással örvendeztette meg a hazaiakat, 136 méterrel bejött Tepeš mögé a 2. helyre. A közvetlenül utánuk következők nem voltak veszélyesek az első helyre, így 30 ugró után Tepeš, Stjernen, Hilde, Shimizu volt a sorrend.
A technikai szünet után következett Velta (40.), ám csak 125 méterig jutott, annál jobban sikerült viszont Kasai (8.) első kísérlete. A mezőny rangidős versenyzője 136,5 méterig repült, amely a pillanatnyi második helyhez volt elegendő. A következő szép ugrást Jaka Hvala (14.) részéről jegyezhettük fel, a fiatal szlovén ugró 134,5 méterig jutott. Koflernek (23.) a tegnapi versenyen csak egy igazán jó ugrása volt, ma ugyan a selejtezőben remekelt, ugyanis 2. tudott lenni Kranjec mögött, most azonban csak 129,5 méterig jutott, így eldőlt, hogy ma sem tud a győzelemért küzdeni. Lukáš Hlavanak (32.) a normálsáncon volt egy-két remek ugrása, ide azonban ezt nem tudta átmenteni, a 126 méteres ugrásával ő sem került be a második sorozatba. Jött viszont Simon Ammann (4.), aki egy parádés 135,5 méterrel, és viszonylag alacsony szél miatti levonással a lista élére ugrott. Az utána következő Wolfgang Loitzl (134 m 10.), Richard Freitag (134,5 m 9.), Peter Prevc (136 m 15.), illetve Taku Takeuchi (135 m 11.) is nagyjából ezt a 135 méter körüli távolságot lőtte be magának, a vezetéshez ugyan egyikük ugrása sem volt elegendő, ellenben egy szoros verseny kezdett alakulni a második körre.
Gregor Schlierenzauer (2.) viszont jócskán felülmúlta mindannyiukat, 141 méterig repült, ezzel pedig természetesen átvette a vezetést 6,5 ponttal megelőzve Ammannt. A honfitárs Fettner (19,) ezzel szemben nem alkotott különösebben maradandót 132 méterrel. Következett azonban Anders Fannemel (1.), akitől ezen a sáncon lehetett egy jó eredményt várni, hiszen szinte itt nőt fel (na meg az utóbbi időben mutatott formája is elsőrangú volt). Hogy mennyire, azt jól mutatta, hogy Alexander Stöckl a 9-es beülőből indította versenyzőjét, Fannemel pedig egyel lentebbről is majdnem akkorát ugrott, mint Schlierenzauer. 140 méterig repült, és a kompenzációval együtt ezzel át is vette a vezetést. A zsűri egyébként ennek hatására a hátralévő öt ugró számára már nem változtatott a 9-es beülőn.
A tegnapi nap hőse, a fiatal Andreas Wellinger (12.) ezúttal akkora meglepetést nem tudott okozni, nem ugrott rosszat, a 132 méteres ugrásával azonban a dobogóért ma nem lehetett harcban. Érkezett Jacobsen (6.), aki igazolva, hogy nem volt véletlen a tegnapi jó forma 133,5 méterig repült, ezzel pedig a pillanatnyi 4. helyre jött be, mindössze 8 tizeddel elmaradva Ammanntól, a kis különbség ellenére honfitársa Anders Bardal (5.) a 134 méteres ugrásával éppen be tudott férni kettőjük közé. Következett Thomas Morgenstern (3.), aki 135 méterig jutott, ezzel pedig simán be tudott jönni Ammannék elé a 3. helyre, a vezető párosra azonban nem volt veszélyes. Az első sorozatot természetesen a tegnapi győztes Freund (27.) zárta, aki meglepetésre mindössze 122,5 métert ugrott, ezzel a tegnapi teljesítményétől messze elmaradva éppen, hogy bejutott a második körbe.
Az első kör után tehát Fannemel állt az élen 1,3 ponttal megelőzve Schlierenzauert valamint 3,2-vel Morgensternt, nagyon úgy nézett ki, hogy közöttük dőlhet majd el a verseny a második sorozatban. A 4. helyezett Ammanntól lefelé viszont rendkívül szoros volt a mezőny, még a 18. Kornilov is 10 ponton belül volt hozzá képest, ez pedig azt jelentette, hogy a második sorozatban egy-egy jó ugrással sokat lehetett javítani.
Az első sorozat részletes eredménye (fis-ski.com)
A kedvező körülmények és az enyhe szembeszél megmaradt a második sorozatra is, így aztán a zsűri nem változtatott a 9-es beülőn. Akárcsak az első körben a második sorozatban is Simen Grimsrudé (28.) volt az első ugrás, aki ezúttal 126,5 méterig jutott. Következett Krzysztof Miętus (26.), aki a lengyel csapat becsületét legalább annyiban megmentette, hogy személyében volt emberük a 2. sorozatban. 125,5 méteres ugrásával ugyan átvette a vezetést, de különösebb előrelépésre nem lehettek reményei. Összességben ennél rosszabb kezdést talán el se, tudtak volna képzelni a lengyelek, akiknek így a két versenyen összesen 12 pont jött össze, úgy néz ki, hogy egyelőre a ruhájukra vasalt fehér sasos címer, mint kabala nem igazán vált be.
Miętustól a bolgár Zografski (19.) egy remek 129,5 méteres ugrással vette át a vezetést, az utána érkező Freund (16.) viszont, az első sorozathoz képest valamelyest javítva egy 131,5 méterrel rögtön el is vette tőle az első helyet. Ezt aztán viszonylag sokáig meg is tudta őrizni, hiszen sem Karl Geiger (30.), sem Martin Koch (25.), sem Yuta Watase (29.), de még Andreas Kofler (23.) sem volt rá veszélyes. Ahogy egyébként Neumayer (21.) sem, bár nem volt rossz az ugrása, 127,5 méterrel Zografski mögé, a 3. helyre tudott bejönni. Az első tízes csoportot Robert Kranjec (18.) zárta, aki a maga 128 méterével a 2. helyre érkezett meg.
A szokásos rövid technikai szünet után következő Vegard Swensen (22.) sem fenyegette Freundot, Manuel Fettnernek (15.) viszont egy 128,5 méteres ugrással, ha hajszállal is már sikerült tőle átvennie a vezetést. Az első sorozatban 18. Denis Kornilov (27.) másodikra nagyot rontott, csak 118 métert ugrott, ezzel pedig jelentősen visszacsúszott.
Nagyjából ezen a ponton romolhatott el a helyszínen a számítógépes rendszer, ugyanis a FIS live-tickerén Kornilovnál már a teljesen irreális 5x20 pont jelent meg stíluspontként (a tv képernyőre pedig ki sem írták az eredményét). Amíg ezen csodálkoztunk leengedték Shimizut (24.), aki egy billegős ugrás végén 120 méteren landolt, ezzel Fettnerre nyilvánvalóan nem jelentett veszély a pontszámát viszont neki sem tudtuk meg. Következett Tom Hilde (14.) 127 méterrel (mint utóbb kiderült ezzel átvette a vezetést), azonban mivel a pontozás továbbra is akadozott (pontosabban a számítógépes rendszerben nála is 5x20 szerepelt), a zsűri rövid időre leállította az addig egyébként kifejezetten gördülékenyen zajló sorozatot. Azonban a helyzet továbbra sem javult, így aztán abban a sorrendben, amit az ugrások után kiírtak nem is lehetett a továbbiakban megbízni, a pontszámok, így az igazi sorrend is csak utólag derült ki, miután az illetékesek kézzel bevitték a pontokat a rendszerbe. A kényszerszünet után Prevc (9.) következett, aki 133 méterrel egyértelműen átvette a vezetést, hogy aztán honfitársa, Jaka Hvala (8.) ugyanekkora ugrással átvegye tőle az első helyet. A második kört tizenharmadikként váró Stjernen (20.) nem ugrott jó másodikra, ahogy Andreas Wellinger (17.) és Taku Takeuchi (13.) sem tudta megismételni az első sorozatban mutatott teljesítményét.
Következett Loitzl (11.), aki, ha a valódi eredményt nézzük 130 méterével nem veszélyezette Hvala vezetését, a számítógépen viszont ekkor még nála is 5x20 pont jelent meg, így a pillanatnyi elsőt illető reklámfalnál ő válthatta a fiatal szlovén ugrót. Ekkor egy újabb rövid szünet következett, ám mindhiába, viszont sokatmondó jelenet volt, amikor Loitzl a FIS felszerelés ellenőrével, az egyébként szintén tanácstalan Sepp Gratzerrel beszélte meg mosolyogva a helyzetet (ki tudja, talán még a néhány évvel ezelőtti igazi 5x20 pontos ugrása is szóba került). A szünet után Freitag (12.) csak 128, Kasai (10.) pedig 132 méterig repült, így egyikük sem tudta átvenni a vezetést, Jurij Tepeš (7.) 133,5 méterrel viszont 
már igen. Azon meg végképp nem lehetett vita, hogy Anders Jacobsen (4.), aki ismét gyönyörűt ugrott (135,5 m) bejön a pillanatnyi első helyre. Ezzel a teljesítményével tőle kevéssel elmaradó Anders Bardalt (134,5 m 5.), és Simon Ammannt (134 m 6.) is meg tudta előzni, így a tegnapi nagyszerű visszatérő verseny után ismét egy 4. helynek örülhetett. Következett Thomas Morgenstern (3.), aki 134 méterrel átvette Jacobsentől a vezetést, és összességében megtartotta a 3. helyet.
Hátra volt még azonban Schlierenzauer (1.) és Fannemel. Schlieri egy ismét egy kiváló ugrással, 137 méterre repült (akárcsak az első körben, a másodikban is a legmesszebb), ezzel pedig bejelentkezett a győzelemre. Fannemelnek (2.) tehát fel volt adva a lecke, hiszen nem volt nagy az előnye, így a győzelemhez legalább egy hasonló ugrásra lett volna szüksége. Ez ránézésre nem volt meg, hiszen „csak” 134 méterig repült, azonban mint végül kiderült a magasabb stíluspontjainak, és a szél miatti kevesebb levonásnak köszönhetően végül a létező legkisebb különbséggel, egy tized ponttal szorult az osztrák mögé. Ennek ellenére semmiképpen sem lehet csalódott (persze tudjuk, a győzelem kapujában a 2. helyezés mindig egy kis keserűséggel jár) a fiatal norvég versenyző, hiszen életében először állhatott fel a dobogóra világkupa versenyen.
Fannemel egyébként három évvel ezelőtt ezen a sáncon indulhatott élete első VK versenyén, és annak ellenére, hogy a csapatba egy sérülés révén került csak be, mindjárt egy 10. hellyel hívta fel magára a figyelmet. Igaz ezután a folytatás elmaradt, és egészen az elmúlt szezon második feléig nemigen hallhattunk róla. Azóta viszont remekül teljesített és a szezon végén stabilan a pontszerzők között szerepelt (bár a legemlékezetesebb versenye a sírepülő vb volt, ahol a vikersundi sáncon 244,5 méterig repült), akárcsak idén nyáron. Nem a semmiből jött tehát ez a siker, így ha tartani tudja a jó formáját, akkor az első győzelem sem várathat sokáig magára.
(forrás: fis-ski.com)
Schlierenzauer mai, pályafutása 41. győzelmével ismét egyel közelebb került ahhoz a bizonyos Nykänen féle 46 vk győzelmet jelentő rekordhoz, és ha már a számoknál tartunk ez volt Alexander Pointner 100. osztrák szövetségi kapitányként elért győzelme. Thomas Morgenstern az újabb dobogós helyezésének köszönhetően átvette az összetettben a vezetést a ma halovány Freundtól, mögé Schlierenzauer jött fel a 2. helyre, és még Fannemel is Freund elé tudott kerülni, aki így visszacsúszott a 4. pozícióba. Persze ez akár már a jövő héten Kuusamoban is változhat, hiszen kicsik a különbségek. Ott egyébként minden bizonnyal belekóstolhat a mezőny az igazi télbe, hiszen az időjárás előrejelzések szerint Finnország e részén masszívan -10 fok körüli hőmérséklet várható. A tervek szerint a program csütörtök este kezdődik a selejtezővel, majd pénteken csapatversenyt, szombaton pedig egy egyéni fordulót rendeznek.
A felhasznált képek forrása: fisskijumping.com, skispringen.com, kleinezeitung.at
A ti véleményeitek