Mai győzelmével szinte biztosan két legyet ütött egy csapással Marcel Hirscher. Az osztrák alpesi sí ifjú ikonja egyfelől bebiztosította elsőségét az Óriás-műlesikló Világkupában, másrészt átvette a vezetést összetettben. Avatatlan szemeknek talán nem mond sokat a 25 pontnyi előny, a sportághoz egy kicsit is értő nézők viszont pontosan tudják: annak az esélye, hogy Beat Feuz innen fordítani tud műlesiklásban nagyjából azzal egyenértékű, mintha Bode Miller sikerrel abszolválna egy háromfutamos szlalomot. Az osztrák eufória teljes volt, hiszen a dobogó mindhárom fokára hazai versenyző állhatott fel: a győzelemtől minimális különbséggel eleső Hannes Reichelt és a szemtelenül fiatal Marcel Mathis személyében. Az alpesi síelés újabb nagyformátumú alakjától kellett búcsút vennünk: Didier Cuche hagyományos sífelszerelésben síelte le élete utolsó pályáját. Köszönünk mindent, Didier, sok sikert az életben!

Ötödik alkalommal adott otthont óriás-műlesiklásnak a jövő évi világbajnokság rendezője, Schladming. Az első két verseny (1978 és 1981) a legendás Ingemar Stenmark sikerét hozta, 1985-ban a svájci Thomas Burgler, legutóbb pedig az osztrák Rudolf Nierlich győzött – ráadásul teljes osztrák dobogóval. A Világkupa-döntő rajtlistái közül a main szerepelt a legtöbb név, még úgy is, hogy ilyen-olyan okból kifolyólag többen visszaléptek a versenytől. Ivica Kostelić kapcsán tudni lehetett, hogy mindent a szlalomra tesz fel, az összetett dobogó sem motiválja jobban, mint a címvédés a technikai számban. A horváton kívül az eredetileg a listán szereplő Adrien Théaux mondta le a részvételt.

A hőmérséklet ma is jócskán meghaladta a fagypontot, hivatalos értékek szerint plusz 6 Celsius-fok volt a Planaion, de a képekből ítélve túllépte még a tízet is délutánra feltétlenül. Az osztrák szervezők, pályamunkások igyekezete nem volt hiábavaló, síelésre abszolút alkalmas pályát biztosítottak rendelkezésre, reális versenyt lehetett rajta rendezni.

Az első ránézésre is porhányós, néhol kásás hóban kiváltságolt helyzetben volt az a síző, aki elsőként, még szűz pályán csúszhatott. Hannes Reichelt (1.) meggyőző idővel állt élre, már le sem taszították onnan, mégis kérdésként felmerült, mibe fog fájni letörésnél elkövetett durva túlfordulása. Válasz: idei első győzelmébe. Már Fritz Dopfer (4.) is alig maradt el tőle negyed másodperccel, azzal együtt is, hogy a meredek elején rendesen belefékezett. Alexis Pinturault (3.) első szektor után még 2 tizeddel vezetett, aztán rossz íveket választott, végén négy századdal azért megelőzte Dopfert. Marcel Hirscher (2.) óvatos, megfontolt felső rész után fél másodperces hátrányt gyűjtött össze, ami a meredeken sikerült megfeleznie, két századdal beugrott a francia elé. Philipp Schörghofer (8.) nem igazán érzett rá a puha hó sajátságaira, hátránya már a másfél szekundumot közelítette. Ted Ligety (29.) Vonn-i magasságokban síelt: két szektor után 43 századdal verte az osztrákot, a meredekhez érve azonban megdobta egy bucka, keresztbefordította léceit, s csak rövid hegymászás után ért célba. Massimiliano Blardone (5.) biztatóan kezdett, 2-3 tized környékén mozgott elmaradása, a meredeken azonban szokásával szakítva betlizett, másodpercen kívül rekedt. Aksel Lund Svindål (7.) széles íveket használt, a pálya alján ő is rengeteget kapott.

Markus Sandell (12.) lécei mögött valósággal fröcsögött a porhó, ha valaki, ő aztán végképp nem szokott ilyen körülményekhez. Davide Simoncelli (6.) egy-két mélyre kerülésen kívül tiszta pályát síelt, dobogóban gondolkodhatott. Kjetil Jansrud (16.) eleve nem túl biztató részidők után komoly késésbe került a meredeken, az olimpiai ezüstérmes ma sem tudott kiemelkedőt nyújtani egykori kedvenc számában. Cyprien Richard (13.) a felső szakaszt nagyon megnyomta, majd katapultként lőtte ki magát a külső ívre, az ezt követő súlyos hibák megbosszulták magukat. Benjamin Raich (9.) eszményi kapuvételekkel, ám meglehetősen lassan tudta le a pályát. Carlo Janka (26.) már a három és felet ostromolta, önmaga paródiájává kezdett válni az olimpiai bajnok. Thomas Fanara (10.) a nehezét viszonylag tűrhetően megoldotta, a meredek végén egy csúnya lesodródással elrontott mindent. Didier Défago (16.) egyszer keresztbefordult léceivel, egyébként hozta idei megbízható formáját, Romed Baumann (21.) kapcsán erről nem lehet beszélni, letörésnél volt a mélypont. André Myhrer (24.) ma gyengébbik arcát mutatta, Steve Missilier (14.) menete kapcsán a tisztes a megfelelő jelző.

Marcel Mathis (11.) is a letörésnél vesztette el a fonalat, ehhez képest egészen jó idővel ért célba. Jean-Baptiste Grange (19.) a két és feles hátrányt lőtte be magának, Giovanni Borsotti (15.) valósággal leiskolázta jóval tapasztaltabb honfitársát, Manfred Mölggöt (23.), Matts Olsson (20.) is kiszorult a képletes pontszerzők közül, Truls Ove Karlsen (16.) pedig csatlakozott Défagóhoz és Jansrudhoz, holtversenyből velük várta a folytatást. Didier Cuche (27.) utolsó, még viszonylag éles futamán tisztességesen letudta, majd a célban bemutatta szokásos lécfeldobását. Kis hibája, buksija bánta. Komolyra kellett gyorsan fordítani a szót, mivel Beat Feuz (25.) volt a soron. 3,29-es hátránya irtózatosan soknak tűnt, ám a pontszerzéstől ekkor kevesebb, mint 1 másodperc választotta el csupán, ami extrasízéssel akár még meg is volt fordítható. Théaux híján Christof Innerhofer (22.) következett, kerek három másodperccel tudta le a délelőttöt. Utolsóként a junior-világbajnok norvég, Henrik Kristoffersen (28.). A második szektorig bírta lendülete, majdnem hóra ült, újra kellett lendületet vennie, így csak Ligety-t bírta megelőzni.

Míg délelőtt a francia edző igyekezett minél „hókímélőbb” nyomvonalat összeállítani, délután – legalább 15 fokban – az olasz szakemberre várt ugyanez a feladat. Ütős kis lejtő várja majd a világbajnoki mezőnyt jövőre, ezt még a mai egyszerű tűzés alapján is ki lehet jelenteni.

A délutáni program Didier Cuche búcsúztatásával kezdődött. A svájci kiválóság hagyományos, fából készült telemark léccel, múlt századelői autentikus öltözékben tudta le élete utolsó futamát. A mintegy négy és fél perces csúszás alatt egyebek mellett kezet fogott Günter Hujara versenyigazgatóval, akivel megannyi éles vitájuk volt az utóbbi években. A célban persze nem maradhatott el védjegyévé vált lécpörgetése, amit aztán több versenyző igyekezett kipróbálni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. De szavak helyett beszéljen a videó!

Ted Ligety (25.) a délután legjobb idejével állt élre, nagy hátránya miatt a kiesőkön kívül egyebet nem tudott megelőzni. A múlt és a jelen után a potenciális jövő következett. Henrik Kristoffersen (24.) másodjára már jóval biztatóbban síelt, negyedik legjobb délutáni futamával annyira elégedett volt, hogy síléces „Moonwalk”-kal szórakoztatta a nézőket. Carlo Janka (19.) kínszenvedése véget ért, átvette ugyan a vezetést jó négy másodperccel, de roppant gyengécske menettel zárta a szezont. Beat Feuz (21.) az első szektorban még növelte is valamicskét előnyét, aztán jött egy durva lesodródás, így még betliző honfitársát sem tudta megelőzni. Gyakorlatilag lemondhatott az életben maradást jelentő pontszerzésről, végül 7 tizeddel maradt el a 15. helytől, vélhetően hiba nélkül is elérhetetlen célnak bizonyult volna. Feuz alighanem már tegnap este beletörődött sorsába, amit jól jelzi, hogy a célban is inkább Cuche pompás karrierje előtt adózott.

Egy jó darabig csak a célban bemutatott lécpörgetés, dobálás, rugdalózás volt szórakoztató, a síelések kritikán aluliak voltak. Előbb Myhrer (17.), majd Mölgg (15.) vette át a vezetést, Innerhofer (22.) és Baumann (23.) menete után még talán felcsillant némi remény a svájciak részéről, a sógorok mondjuk aligha dicsérték meg utóbbit.

Matts Olsson (8.), majd Jean-Baptiste Grange (6.) fölényesen felülmúlták az előzőeket, ha a svéd nem ront egy nagyot a lehető legrosszabb helyen, még előkelőbb helyen is végezhetett volna. Jansrud (13.), Défago (12.) és Karlsen (14.) menetéről nem volt nagyon mit feljegyezni, gyöngén teljesítettek. Lécpörgetésben Karlsen vitte a prímet, de a stíluspontokat lehúzta, hogy nagy igyekezetében ülepére huppant. Borsotti volt a délután első kiesője, a letörésnél szitált be lába. Steve Missilier (9.) is egészen a meredek részig jól tartotta magát, növelte is előnyét, ott keresztbeálltak lécei, így csak a pillanatnyi harmadik helyre volt jó. Richard (11.) az utolsó kapuknál vesztette el a fonalat, Sandell (18.) már valahol a rajt előtt.

Marcel Mathis (3.) egészen parádés menetet fogott ki, a sokkal ramatyabb pályán is mindössze 9 századdal ment gyengébbet Ligety-nél, az 1,30-as előnye dobogó várományossá léptette elő. Thomas Fanara (5.) idei legjobb eredményével zárta az évet. Benjamin Raich (10.) se sokáig konkurált honfitársával, a végén besokallt, így a franciáktól is elmaradt. Philipp Schörghofer (20.) kockázatot vállalt, egy kiadós satufékezés után már csak az volt kérdés, meddig esik vissza. Sokáig. Aksel Lund Svindål (16.) nagyon harmatos sízéssel rukkolt elő, megadta a lehetőséget Kostelićnek az összetett harmadik helyének visszaszerzésére.

Davide Simoncelli (7.) az első, gyorsabb szakaszig még tartotta a lépést, a világ egyik legjobb meredeksízője pont felségterületén kapott be majd’ egy másodpercet, lemondhatott a dobogóról. Az olaszok Max Blardone után sem örülhettek, eleve nagy volt elmaradása, ráadásul három akadállyal a vége előtt kaput is tévesztett, kizárták. Fritz Dopfer két tized előnynél esett ki a letörésnél. Alexis Pinturault (4.) veszélyeztette először igazán Mathist, a végén kapott fél másodperc döntött az osztrák javára. Marcel Hirscher (1.) semmit nem fogott vissza bátorságából, ő bizony támadott. Bejött neki, a hatodik legjobb idővel 55 századdal vette át a vezetést. Hannes Reichelt (2.) két szektoron át őrizte minimális előnyét, a végén elkövetett apró bizonytalanság döntött, újabb második hely lett a vége.

Marcel Hirscher alig 23 évesen már a 12. Világkupa-győzelménél tart, ebből kilencet ebben az évben gyűjtött, nem kérdés tehát holnapi győzelmének jogossága. Hannes Reichelt a 19., Marcel Mathis pedig immáron a második dobogójánál tart.

A verseny részletes statisztikáját a linkre kattintva érhetitek el.

Az Óriás-műlesikló Világkupa-győztes portréja:

Marcel Hirscher

Született: 1989. március 2., Annaberg- Lungötz

Versenyszámai: , óriás-műlesiklás, szlalom, (Szuper-G, kombináció)

Olimpia: olimpiai negyedik (óriás-műlesiklás 2010 Vancouver) és ötödik helyezett (szlalom 2010 Vancouver)

Világbajnokság: világbajnoki negyedik helyezett (óriás-műlesiklás 2009 Val d’Isére)

Junior-világbajnokság: háromszoros junior-világbajnok (óriás-műlesiklás 2007 Flachau és 2008 Formigal; szlalom 2008 Formigal), kétszeres ezüstérmes (szlalom 2007 Flachau; Szuper-G 2009 Garmisch), bronzérmes (óriás-műlesiklás 2009 Garmisch)

Világkupa-debütálás: 2007, Lenzerheide

Világkupa-rajt: 85

Vk- futamgyőzelem: 12 (6 óriás-műlesiklás, 6 szlalom)

Vk- dobogó: 27 (13 szlalom, 11 óriás-műlesiklás, 2 kombináció, 1 Szuper-G)

Vk- összetett: az összetett hatodik helyezettje (2009/2010)

Vk- szakági: az óriás-műlesiklás győztese (2011/2012), a szlalom ötödik helyezettje (2010/2011), a kombináció 10. helyezettje (2008/2009)

Európa Kupa: az összetett EK győztese (2007/2008), valamint a szlalom EK győztese (2007/2008) és az óriás-műlesiklás hetedik helyezettje (2007/2008), 3 győzelem, 9 dobogó

Észak-Amerikai Kupa: szakági ötödik helyezés óriás-műlesiklásban (2009/2010), két győzelem, 8 dobogó

További eredményei: osztrák bajnok (óriás, 2010), osztrák bajnoki ezüstérmes (óriás 2007 és szlalom 2008), junior-osztrák ezüstérmes (kombináció 2006 és szlalom 2007), 3 győzelem különféle FIS- versenyekről

Marcel Hirscher 99%-os bizonyossággal holnap ilyenkor összetett VK- győztesnek mondhatja magát, róla külön cikkben foglalkozunk, így pályafutásáról legyen elég egyelőre a fenti összesítés.

Benjamin Raich 2006-os győzelme után végzett ismét osztrák az élen az Óriás-műlesikló Világkupában. Hirscher sikeréhez azért nagyban hozzájárult az utóbbi négy évadból hármat nyerő Ted Ligety többszöri kiesése, vagy azzal felérő hibája, alaptempóban azért még idén is az amerikai volt fölényben. Jövő évben döntő technikai változások következnek a szakágban, ami a léceket illeti, alapjában újraoszthatja a szerepeket, felboríthatja a szilárdnak hitt erőviszonyokat. Massimiliano Blardone egyike azon versenyzőknek, akik kizárólag óriás-műlesiklásban indulnak. A mezőny egyik meghatározó figurája 2007 óta nem szerepelt ilyen jól a Világkupában, két futamot is megnyert idén (Alta Badia és Crans-Montana), további két helyszínen még dobogóra állhatott. Harmadik helyezésére rászolgált már csak azért a visszatérésért is, amit a világranglista legjobb 15 sízőjéből kiszorulva produkált.