Múlt kedden rendezték a stájerországi Schladmingban a méltán népszerű, több évtizedes múltra visszatekintő éjszakai szlalomot. Stábunk is képviseltette magát e jeles eseményen, hamarosan olvashatjátok is Zsuzsi visszatekintését, ám még előtte egyik olvasónk is megosztaná veletek élményeit néhány bekezdés erejéig. A következőkben gabesz19 veszi át a szót!

Idei síelésünk pont a kitzbüheli hétvége utáni hétre esett, ami azt jelenti, hogy néhány nap múlva került sor az éjszakai szlalomra a schladmingi Planaion. Egyik hatalmas vágyam teljesült azzal, hogy ezt a versenyt élőben láthattam.

Pontosan nem tudtuk, hogyan zajlik egy ilyen verseny és azt sem, hogy miképp lehet bejutni, így hát lesz, ami lesz alapon indultunk neki a kb. másfélórás útnak. Reméltük, hogy odaérünk a verseny elejére, de ez sajnos nem sikerült. A verseny legelejét az osztrák országos rádión hallgattuk a dugóban állva. Az autóknak Reiteralmban kellett parkolniuk és onnan buszok vitték az embereket Schladmingba. A busz tele volt horvát szurkolókkal, így nagyon örültem, hogy nem én leszek az egyedüli Ivica-drukker a pálya széli tömegben. A buszozás után egy tízperces séta várt ránk. Maga a város egy szép alpesi kisváros tele szórakozóhelyekkel. Minden kocsma tömve volt és az emberek a hatalmas plazmatévékre tapadtak. Már a pályán kívül is hatalmas őrjöngő tömeg álldogált és nézte az óriási kivetítőket. Végül sikerült jegyet is vennünk a piros szektorba a pálya mellett. Innen egy versenyzőnek szinte az egész futamát végig tudtuk nézni az első 15-20 másodpercet kivéve. Ezt a kimaradó rövid időt egy kivetítőn tudtuk követni, ahol a verseny TV-s közvetítését mutatták.

Mire felértünk, addigra az igazán jók már rég lejöttek, de még így is láttuk a 20-as rajtszámon túli versenyzőket. A tömeg ekkor már szállingózott lefelé a pálya széléről (főleg azok, akiknek már Hirscher első futamos teljesítménye is okot adott az ivászatra, ünneplésre). A pályán még így is ott maradt a nézők nagy része megnézni a 30-on túli versenyzőket. Még itt is minden hazai versenyző hatalmas ovációt kapott, különösen Rainer Schönfeldert hihetetlen ujjongás és taps fogadta. A vége felé már egyre jobban vártuk Farkas Norbert érkezését, de sajnos kiesett még mielőtt a mi látókörünkbe ért volna. Ezután egy kb. 1.5 órás várakozóidő következett a második futam rajtjáig, de ez a -4 °C-os hidegben jóval hosszabbnak tűnt. Az emberek egy jó része ezt az időt arra használta ki, hogy a Gössert szinte "vénásan" adagolja magának.

A szünetben a pályamunkások sürgését lehetett nézni. Hihetetlen sok munkát kell elvégezniük nagyon rövid idő alatt, ami szerintem nagyon nehéz munka és sajnos erről csak kevésszer esik szó. Azt hiszem, hatalmas dicséret illeti őket. Láthattuk a pályatűzés precíz folyamatát is. Ez úgy történt, hogy a francia edző sílécen csúszkált lefelé mögötte 20 pályamunkással, akik mérőszalaggal mérve tűzték a kapukat a megadott helyekre. Ezután jött a következő brigád, ami a kapuk külső felét tűzte bele a hóba. Ezután egy csapat slaggal töltötte vissza a havat az előző futam miatt kialakult kádakba. Majd a versenyzők jöhettek pályabejárásra. Érdekes volt látni, hogy ki milyen tempóban járja végig a pályát. Ivicának például nagyon rövid idő kellett ahhoz, hogy memorizálja a pályát. Szerencsére pont előttünk állt meg egy hosszabb memorizálásra, így csinálhattunk egy-két fényképet róla telefonnal. Már ekkor érezhető volt, hogy nagyon hangosan nem szabad kimutatni, hogy neki szurkolok, ugyanis többen kifütyülték a horvátot. A sort az osztrák csapat zárta Marcel Hirscherrel az élen. Hatalmas tapsot kapott és mindenki a pályán az ő nevét ordibálta. Szegény Neureuther is még végigcsúszhatott a pályán, de mikor leért akkor közölték vele, hogy diszkvalifikálták.

A második futamot hatalmas várakozás előzte meg. A tömeg már a kamerás elősízőt is óriási üdvrivalgással fogadta, de az utána következő elősízőnél már eufórikus hangulat uralkodott el mindenkin. Marlies Schild indulhatott neki a pályának. A közönségen hallatszott, hogy egy nemzeti hősnek örülnek ennyire. Hihetetlen volt látni a dinamikus sízését, a kapuk szinte félreugrottak előle. Igaz a lassításból kiderült, hogy az egyik kapunak későn „jutott eszébe” elugrani Marlies elől, magyarán rálépett a kapura.

Majd végre elkezdődött a várva várt 2. futam! Sajnos a kivetítő sarkát nem láttam, így azt sem láttam, hogy az aktuális versenyző hányadik lett, csak egy távoli kivetítőről néztem azt, hogy a versenyző ideje a célban zöld vagy piros. A részidőket viszont végig láthattam a közelebbi kivetítőn. Dreiert hatalmas üdvrivalgás fogadta, aminek egy jó része a tőlem néhány méterre álló fanklubja hallatott. Az osztrák szurkolók öröme sokáig nem tartott, ugyanis Missilier még jobb időt jött. A mellettem álló francia szurkoló örült ennek a leghangosabban a pálya mellett. Kicsit később jött az osztrák Hörl-Herbst duó. A menetük alatt az egész nézőtér extázisba esett. Még Hörl kiesése sem tudta kizökkenteni a hazaiakat az örömükből, amit Herbst ideiglenes vezető helye jelentett. Ezután az a Naoki Yuasa jött le, aki megelőzte a hazai hős Reinfriedet, de egy is nagy tapsot kapott vezető helyéért, igaz nem ok nélkül, ugyanis látványos futamot produkált. A nagyszerű hangulat Raich futamára csak fokozódott és már egy-egy fáklya is előkerült. A nézőtér nagyszerű hangulatban várta az első futam legjobb nyolc helyezettjét. Gross futama közben még a kivetítőre se nagyon néztem rá, így is látni lehetett, hogy jó helyezést fog érni. Majd a helyi kommentátor bemondta Ivica Kostelić nevét. Az osztrák nézők egységes füttyszóval köszöntötték a világkupa éllovasát. Mikor egy pillanatra a közönség kitakarta őt, gyorsan hátrafordultam megnézni a részidőket. Amikor visszafordultam láttam, hogy a nézők hógolyókkal próbálják eltalálni a horvátot. Mikor Gross mögé ért be, a nézőtér gúnyosan megtapsolta őt. Erre válaszul hajolt meg Ivica a közönségnek (mondhatni megköszönte nekik, hogy nem tudták eltalálni hógolyóval). A két svéd menete után Mattot hatalmas ováció fogadta. Dopfer kiesése után pedig az eddigi üdvrivalgások hatványozódtak és már több fáklya égett a pálya szélén. Hirschert a nézőközönség nagyszerű hangulatban bíztatta és hihetetlen örömmel fogadták a győzelmét! Éneklő, ujjongó nézők közt mentünk vissza a buszokhoz.

A verseny nagyszerű volt és csak ajánlani tudom mindenkinek, aki teheti, látogasson ki egy világkupa versenyre, mert hatalmas élmény! Egyedül az osztrák nézők nem épp fair-play viselkedése a nagy ellenfél Ivicával szemben volt az egyedüli apróbb szépséghiba, de ettől eltekintve nagyon jó élményben volt részem Schladmingban.

gabesz19 
2012. I. 28.