Andreas Kofler adatlapja.doc          Innsbruck HS130 adatbank .xls

Az előzetesen megjósolt, azaz telt ház (20.500 néző, ami új nézőcsúcs is egyben!) előtt rendezték a turné harmadik szakaszversenyét, ahol annyian voltak, hogy szinte egy gombostűt sem lehetett volna leejteni! A versenyt illetően a tét nem volt kicsi, ezt a túlnyomórészt osztrák szurkolók is tudták, hiszen három versenyzőjük is eséllyel vághatott neki az újabb versenynek, ami a dobogós helyezéseket illette. Természetesen a legfőbb esélyes Gregor Schlierenzauer volt, akinek amellett, hogy 22 pontos előnnyel várhatta a hazai sáncon rendezett versenyt még minden esélye meg volt a kb. 820 ezer euró értékű főnyereményre is, melyet Sven Hannawald Grand Slamének 10. évfordulója alkalmából dobtak föl a szervezők, hogy ezzel is emeljék a 60. Négysánc turné rangját!

A Négysánc harmadik összecsapása ideális körülmények közt indult el, bár a szél időnként éreztette az ugrókkal ne számítsanak könnyű versenyre, ami a végén sajnos be is igazolódott! A zsűri a 10-es beülőből rajtoltatta a mezőnyt, bár a későbbiek folyamán a 9-esbe is lekerült a palló. Az első páros enyhe szembeszélben ugorhatott, ami megadta a verseny alaphangulatát. Janda ugyan 2,5 méterrel ugrott kevesebbet (125,5 m) orosz ellenfelénél, Kornilovnál, mégis továbbjutott egyenes ágon, mindezt magasabb stíluspontjainak és kevesebb kompenzációs pontlevonásának köszönhette. Kornilov ettől függetlenül csak az első kör végén mehetett biztosra, hogy ő az egyik szerencsés vesztes, így ő is tovább lépett. A következő párosítás tagjai, a német Hocke és a japán Watase szintén örülhettek a továbbjutásnak, meglepetésre utóbbi repült messzebbre (124 m), s a magasabb pontokat is ő kapta, így elsőként mehetett tovább a párharcból. Az 5. párosítás tűnt addig a legizgalmasabbnak, hiszen az eddig szenzációsan szereplő Ito és a Négysáncon eddig haloványabban teljesítő Freitag „csapott” össze egymással. Mindketten hatalmasat ugrottak, kihasználták az akkorra megélénkülő szembeszél előnyét, míg a japán már a 130-as határt súrolta (129,5 m), addig a németek legújabb kedvence csak egy méterrel ugrott kevesebbet, így mindketten a finálé biztos résztvevői lehettek, közülük Ito egyenes ágon, aki átvette a vezetést az addig élen álló cseh Hlavától. Tízen jöttek le addig, mindannyian a K-pont fölött fogtak talajt, ezután viszont, mintegy varázsütésre óriásit fordult az időjárás, megélénkült a hátszél, mely után a teljesítmények méterekben is megmutatkoztak. Az ezután sorra kerülő 6 páros közül mindössze ketten tudták éppen hogy megugrani a K-pontot, az egyik Koivuranta volt (123 m), aki az eddig jól teljesítő Sklettet ejtette ki, a másik pedig Damjan (122,5 m), aki viszont Maturánál bizonyult jobbnak.

Ellenfele, Neumayer sem járt rosszabbul, ő 132 m-ig repült, mellyel elsőként jutott tovább, de az orosz is továbbment lucky looserként, hiszen ugyan sokat vontak le tőle (-10,0 pont), de a hatalmas ugrásnak köszönhetően még így is magas távolsági pontokat kapott, így a verseny legnagyobb ugrásával újból pontszerző lehetett. A zsűri egyből lejjebb vitte a beülőt (a 9-esbe) és ezután ismét gyatra ugrások követték egymást. A Hautamäki-Morgenstern párosnál ismét felerősödött a hátszél, ami miatt az osztrák srác csak 120,5 m-ig tudott repülni, bár tovább lépett, de nagy hátrányba került az éllovasokkal szemben. Mikorra Koudelka került sorra a szél ismét neki kedvezett, 123,5 m-ével Lukas Müllert ejtette ki és holtversenyben csapattársával, Hlavával a 8. helyen fordulhatott a következő körre. Ezután Bardal is bejelentkezett a győzelemre esélyesek közé, 128 m-es ugrásával nem volt nehéz dolga az eddig haloványan szereplő honfitársát, Evensent kiejtenie.

Ezt követően az osztrák publikum hatalmas hangorkánja közepette ugorhatott Schlierenzauer, akinél minden feltétel adott volt, hogy egy nagy ugrást hajtson végre, ami sikerült is neki, hiszen 130,5 m-en fogott talajt, mellyel a hosszú ideig vezető Takeuchit is megtudta előzni. Szerencséje volt, mert ezután ismét rosszabbra fordult az idő, melynek Freund (118,5 m) és Mechler (119 m) itta meg a levét, bár mindketten megnyerték párharcukat, a végelszámolásnál nagy hátrányba kerültek a jobbakkal (szerencsésebbekkel) szemben. Már csak Kofler és Stoch maradt fönn, közülük az osztrák indult elsőként és 127,5 m-es ugrása nem tűnt rossznak elsőre, de amikor Stoch került sorra és a 132,5 m-es vonalon ért földet az osztrákok arcára fagyott a mosoly, hiszen a lengyel ugró nem csak hogy megnyerte a párbajt, de komolynak tűnő 6 pontos előnnyel vette át a vezetést Schlierenzauertől, így ha számára a Négysánc nem is, de a Grand Slam igen csak veszélyben forgott! Kofler lucky looserként szintén tovább ment, de csak a 4. helyről indulhatott a fináléban holtversenyben Bardallal.

A fináléban az első három ugrást osztrákok (sorrendben Koch, Hayböck, Loitzl) végezhették el, akiknek mind sikerült valamelyest javítaniuk előző ugrásukhoz képest, közülük is a legfiatalabb, ún. szabadkártyás (a hazai rendezés miatt bónusz kvótát kapó) Hayböck tudott jelentősen javítani pozícióján, aki csupán 121,5 m-es ugrással is tíz helyett tudott előrébb lépni, mellyel a 19. helyen végzett. Ezután Freund ugrott és alul múlta teljesítményével (116,5 m) első körös gyenge produktumát is, csak azért sikerült a végén pár helyet javítania, mert voltak nála nagyobb rontások is a versenyen. Majd jött a norvég Velta, aki a nap legnagyobb helyezés javítását érte el! Ő maga sem gondolta volna talán, hogy egy mindössze 123,5 m-es ugrásból ennyi mindent ki lehet hozni, de végül is ez történt és nem kevesebb, mint 13 helyet javított! Sokat sejtet az a tény az időjárási körülményeket illetően, hogy az erre kapott pontszám a második kör 3. legnagyobb pontértéke volt!

 Az élen álló osztrák versenyzőt Koudelka előzte meg egy 122,5 m-es ugrással és nagy szerencséje volt, mert ezután jött a rossz idő, Walter Hofer „vókitóki”-jára érkezett információ alapján 10 percen belül erős havazásra lehetett számítani, ami igen csak neccessé tette volna a verseny zavartalan lebonyolítását. A havazást kísérő szél azonban hamarabb jött a kelleténél és a következő ugrót, történetesen Freitagot már kissé komolyabb hátszél nyomta le a 114 m-es jelnél, mellyel dobogós esélye elszállt és csak a 12. lett. Ezután jött – mint kiderült – a verseny legnagyobb vesztese, Daiki Ito, akit a zsűri egy közel 2 m/s-os erős hátszélre engedett rá! A zsűri látván azt, hogy lassan fejük fölé ér a hófelhő próbálták megnyomni a versenyt mielőtt az idő még rosszabbra fordul, csak hát ennek első vezéráldozata éppen az az Ito volt, aki nem csak a versenyen, hanem Négysánc összetettben is nagy esélyes volt épp azzal a Morgensternnel szemben, aki a versenyt megelőzően mindössze csak egy tized pont választott el a bronzérmet jelentő dobogótól. A zsűri döntése érthetetlen volt és sokan összeesküvés elméletet gyanítottak a tett mögött, hiszen érdekes módon, amikor Kofler került sorra már nem kapkodtak ennyire és kivárták a számukra épp ideális, s mint kiderült a legoptimálisabb szelet!

Kofler a 4. helyről indult és meg sem állt 132,5 m-ig, mellyel természetesen átvette a vezetést a cseh fiútól. Az osztrák közönség természetesen tombolt, Kofler is ujjongott az örömtől, hogy ebből a helyzetből így tudott kijönni. A verseny innentől kezdve igen szaggatottan ment, a zsűri sem merte az újabb japán ugrót, Takeuchit egy erős hátszélre ráengedni, így mint valami bűntudattól vezérelve kivárták számára a legkedvezőbb feltételeket. Bár ő nem ugrott akkorát, mint az osztrák, de 124 m-e nem tűnt ebben a helyzetben rossz eredménynek, sőt, Kofler mögé sikerült bejönnie, már ekkor biztos volt, hogy rosszabb eredményt nem fog elérni, mint újév napján! Már csak két ugró volt hátra és biztos volt, hogy a zsűri nem fogja egy rosszabbra fordult idő esetén sem törölni a második kört, hiszen akkor már egy osztrák vezette a versenyt! Schlierenzauernél nagy volt a tét, nem volt mindegy milyen körülmények közt engedik le, hiszen nem csak a Grand Slam, hanem a Négysánc összetett is veszélyben volt már ekkor! Aztán leengedték és 123 m-es ugrása után biztos volt, hogy nem veszi át a vezetést honfitársától, de végül a második helyre sikerült beérnie, mellyel ugyan a Grand Slam elszállt (ekkor Hanni sóhaja alighanem bejárta az egész tiroli hegyvilágot), de összetettben nem veszített sokat Koflerrel szemben!

Már csak Stoch volt hátra és vele sem bánt kegyesen a zsűri, őt is, mint Itót egy igen komoly hátszélben hagyták leengedni, mellyel nem csak hogy nem nyert, de még a dobogóra sem ért föl, csak a 9. helyen végzett! A zsűri kedvezve a hazai rendezőknek és szurkolóknak inkorrekt módon viselkedtek, hiszen saját érdekeiket tolták előtérbe, azaz hogy mindenképp hazai versenyző nyerjen és a Négysánc dobogó se legyen veszélyeztetve mindhárom esélyesük által! Valahogy talán az sem véletlen, hogy az elmúlt négy évben csak hazaiak nyertek itt, ettől függetlenül Kofler megérdemelten szerezte meg élete 10. Vk győzelmét, még ha ilyen körülmények közt sikerült is nyernie! A verseny egyik nagy vesztese Stoch volt, hiszen egy biztos győzelmet vettek ki a „zsebéből”! Mivel mind a selejtezőn, mind a verseny első körében messze ő volt a legjobb, normális feltételek mellett nehezen lehetett volna őt legyőzni aznap! A másik vesztes Ito volt, aki így nem csak a mezőny alján (27. lett) végzett, hanem addigi Négysánc dobogós álma is szerte foszlott! Egy vigasztalhatta csak a japánokat, hogy Garmisch után újabb bronzot sikerült elcsípniük most éppen Takeuchi révén, akinek ez volt pályafutásának első komolyabb sikere, ugyanis első Vk érmét szerezte ezen a napon!

http://www.fis-ski.com/pdf/2012/JP/3069/2012JP30694H.pdf

Alább a dobogósok:  Schlierenzauer (2.), Kofler (1.) és Takeuchi (3.)

Teljes végeredmény: http://www.fis-ski.com/pdf/2012/JP/3069/2012JP3069RL.pdf