Nos, talán túlzás nélkül állítható a Négysáncverseny a legnagyobb ranggal bíró versenysorozattá nőtte ki magát az elmúlt évtizedek során! Mikor 1952 dec. 14.-én a két alapító, a német Franz Rappenglück és az osztrák Emmerich Pepeunig további hat kollégájával aláírta a Négysánc alapító okiratát az akkori Partenkirchenben senki sem gondolta volna, hogy ötletük ilyen nagy népszerűséget hoz majd a sportágnak, mely ma már az egyik leghíresebb sportesemény lett a világon!
Az alapítás utáni években megnőtt a turné jelentősége és a síugrónaptár legfontosabb részévé vált! A mezőny erősödött, a nézők és a média érdeklődése pedig folyamatosan nőtt. A televíziós adások jelentős mértékben hozzájárultak a Négysánc gyors népszerűségéhez, hisz 1956-ig csak a bajor rádió tudósított a versenyekről, majd a közvetítési jogot átadta az ARD német közszolgálati televíziós csatornának, mely pár éven át csak az újévi ugrást közvetítette. 1960-tól viszont már az összes versenyt sugározza a televízió, jelenleg pedig 25 csatorna adja a Négysánc versenyeit. A csaknem 6 évtizede tartó versenysorozat az idők során dacolt mindenféle politikai és időjárási viszontagságokkal, s rengeteg fejlődésen ment keresztül, hiszen ma már az ugrók fa helyett műanyagléccel ugranak, gyapjú sapka helyett reklámozott fejvédő sisakot használnak, a trapéznadrágot a síugróöltöny váltotta föl, fejszámolás helyett az eredményeket a számítógép értékeli, s a zászló helyett elektronikus szélmérő jelzi a nagyobb légmozgást. A 90-es évektől változott az ugrás stílusa is (a korábbi parallelt a forradalmi V-stílus váltotta föl), valamint 40 év múltán, egészen pontosan az 1996/97-es szezontól már a verseny szabálya is megváltozott, mely ún. K.O.-rendszerben selejtezi ki a gyengébben teljesítőket a párbajok során (de erről részletesebben alább olvashattok majd).
Nincs olyan síugrófan és versenyző, aki ne várná nagy lelkesedéssel és reményittasan ezt az egy héten át tartó „őrületet”. Hogy a németeknél mennyire nagy kultusz övezi a turnét azt alighanem bizonyítja az a tény is, hogy két egykori Négysánc győztes ugrójuk, Jens Weißflog és Sven Hannawald sikerei óta „telt ház” előtt rendezik a versenyeket. Annyira közkedveltté tették ezt a sportot hazájukban, hogy ilyenkor szinte egy gombostűt sem lehet leejteni annyian kiváncsiak ezekre a különleges atmoszférájú versenyekre. Ők ketten sokat tettek azért, hogy ez az érdeklődés ne lanyhuljon egy percet sem, hiszen anno pályafutásuk csúcsán általuk vált igazán népszerűvé ez a sportág.
Jens Weißflog nem kevesebb, mint négy alkalommal hódította el a serleget, 12 éven tartotta a legtöbb Négysánc győzelem rekordját, míg Ahonen meg nem döntötte ezt 2008-ban. Weißflog ettől függetlenül még további három rekordot is magáénak vallhat, hiszen negyedik győzelmét közel 32 évesen szerezte, nála idősebben senki sem nyert Négysáncot! A következő rekordok, ami még az ő nevéhez fűződnek az a szakaszversenyeken szerzett győzelmek, valamint érmek száma. A legtöbb szakaszgyőzelmet (10) ő szerezte (Björn Wirkolával egyetemben) a turné állomásain, míg a legtöbbször állhatott föl a dobogóra is, összesen 29-szer (Ahonennel „társbérletben”). Ő volt az egyetlen német ugró, akinek eredményességét sem a rendszerváltás (’90-ben), sem a síugrótechnika változása nem tudta megállítani, könnyen tudott a párhuzamos parallelről a V-stílusra átállni, nem okozott neki gondot mind a kettővel sikereket elérni. Első két győzelmét még a régivel, a másik kettőt pedig már a Boklöv-féle stílussal érte el. Az is érdekes, hogy Weißflog 2. és 3. győzelme között hat, míg 3. és 4. sikere között további öt év telt el, ami kivételes képességeit és kitartását igazolja a Négysánc turnékat illetően. Weißflog mind a keletnémet, mind az egyesített német színekben maradandót tudott alkotni azzal, hogy egyaránt dicsőséget szerzett éppen „aktuális” hazájának!
Német földön a Négysánc sikerek másik nagy kulcsfigurája vitathatalanul az a Sven Hannawald, aki épp a Négysáncverseny 50. évfordulóján hajtott végre páratlan bravúrt azzal, hogy úgy nyerte az összetettet, hogy mind a négy állomáson nyerni tudott, erre azóta sem volt képes senki (ehhez a bravúrhoz legközelebb Ahonen állt még 2005-ben, aki utolsó versenyén „csak” 2. lett)! A Grand Slamnak (azaz mind a 4 szakaszverseny győztesének) különleges jelentősége van idén, hiszen tíz év telt el Hannawald csúcsteljesítménye óta, a turné szervezői pedig az évfordulón a sportág történetében egyedülálló módon egy igazi jackpottal jutalmazza azt az ugrót, aki megismétli Hanni káprázatos teljesítményét, azaz mind a négy helyszínen győztesen hagyja el a sáncot! „Azt szeretnénk, hogy a Négysáncverseny 60. évfordulójának különleges vonzereje legyen, ezért dobtuk föl ezt a nem mindennapi különdíjat!” – mondta a turné elnöke, az innsbrucki illetőségű Alfons Schranz. Ez az összeg pedig nem kevesebb, mint 1 millió svájci frank (kb. 821 ezer euró), melyet nem hogy a síugrásban, de más téli sportágban sem fizettek ki még ennyit egy (ebben az esetben négy) győzelemért! Természetesen ha lesz újabb Grand Slam a túra végén, ha nem a győztes mindenképp egy 30 ezer CHF (svájci frank) értékű terepjáróval és egy 20 ezer CHF-es (kb. 16.400 euró) csekkkel lesz gazdagabb, ez mindenképp jár a legjobbnak!
Hannawald mindig nagyon várja a versenyeket, nem sokára a Sky Sports csatornán a Négysáncverseny szakértője lesz és elismeri, hogy fél attól, hogy valaki megdönti a rekordját. „Szeretném megtartani, amíg csak lehetséges. Remélem még további 50 évig a birtokomban lehet ez a rekord! – mondja Sven. A két fiatal német csillagról, Freundról és Freitagról a következőket mondta: „Mindketten esélyesek, hogy a dobogón végezzenek. Nem ért váratlanul a jó szereplésük, ez Werner Schuster hosszú távú munkájának az eredménye, formájuk fokozatosan javult. A német rajongók vágynak az új csillagokra, mindketten képesek arra, hogy olyan hősök legyenek, mint én. Az igazi favoritok most az osztrákok, Schlierenzauer, Kofler és Morgenstern, de sokan vannak, akik megnyerhetik a turnét. Richardot és Severint is közéjük sorolom. Ők rendkívül készségesek és ha kell hajlandóak kockázatot is vállalni. A legfontosabb, hogy stabil teljesítményt nyújtsanak, csinálják a dolgukat, a többi pedig majd jön magától. Freitag jó formában van, de nem szeretném, ha nyomás nehezedne rá az elvárásokat illetően. Nem akarok célozgatni, de én, Weißflog és Richard is Erlabrunnban születtünk, talán ez jelenthet valamit… :) Nagyon örülök, hogy végre van két jelölt a Négysáncon, akik korábbi szerepünket (enyémet és Martinét) betölthetik. Remélem, hogy a versenyt a hazámból nyeri majd valaki!” Végül nem rejtette véka alá a véleményét az extra különdíjjal kapcsolatban sem: „Jó lenne, ha vissza lehetne forgatni az időt, de nem panaszkodom! Akkoriban összeversenyeztem mintegy 50.000 eurót. Dieter Thoma, aki ’89-ben turné győztes volt csak egy ajándékkosarat kapott…, ez volt azokban az időkben! A milliós összeg nagyon csábító, nyolc kifogástalan ugrással gondtalanná válhat a jövőd. Az extra nyeremény emelheti a turné színvonalát, ugyanakkor a győztes, ha megnyeri a milliót minden idős turné győztesnek adhatna belőle!”
Mostanság két nemzet ég igazi Négysánc lázban, épp a két rendező, a németek és az osztrákok, hiszen összesen 5 ugrójuk is nagy eséllyel pályázik a végső sikerre! Az elmúlt évek során csak az osztrákoknak volt igazán okuk örömre, hiszen az elmúlt három Négysáncot ők nyerték és most is nagy esélyük van arra, hogy ez a káprázatos széria folytatódjon! Andreas Widhölzl sikere (1999/00) után közel tíz évet kellett várniuk arra, hogy ismét egy hazájuk fia hódítsa el a serleget. Ezt 2009-ben az a Wolfgang Loitzl érte el, aki akkor 222 Vk rajttal a háta mögött szerezte épp első, majd sokadik győzelmét a turné alatt.
A kvalifikáció során továbbjutott legjobb 50 ugró 25 párt alkot. Az ugrókat a kvalifikációban elért eredményük alapján párokba sorolják (1.-50., 2.-49. … stb. 24.-27., 25.-26.). Elsőként a 25.-26., míg utolsónak az 1.-50. páros ugrik. A párok tagjai közül a 25 jobbik jut tovább, kikhez társul az 5 legjobb ugrást elérő vesztes is, az ún. lucky looserek! Pontazonosság esetén a kisebb rajtszámú versenyző jut tovább! A második, döntő kör már hagyományos módon zajlik! A verseny sajátossága, hogy akár egy viszonylag gyengébb ugrással is tovább lehet jutni, ugyanakkor ennél jóval nagyobbbal is ki lehet esni, ez nagyban függ az ellenfél produktumától! A prekvalis ugrók megtehetik, hogy kihagyják a kvalifikációt, ilyenkor előfordulhat, hogy az első kör legvégén induló 1.-50. páros nem egy gyengébb és egy jobb ugró párharcát rejti, hanem két jó formában lévő versenyzőét! Ebben az esetben nagy valószínűséggel mindkét versenyző tovább lép a második körbe, az egyik egyenes ágon a párharcot megnyerve, a másik lucky looserként! A végső győzelmet a négy versenyen elért pontszámok összege határozza meg!
http://siparadicsom.blog.hu/2010/12/26/minden_amit_a_negysancversenyrol_tudni_erdemes
A Négysáncversennyel kapcsolatos statisztikai adatokat láthatjátok alább:
Negysancverseny osszetett eremtablazat 1_-es verzio .doc
Negysancverseny osszetett eremtablazat 2_-es verzio.doc
Negysancverseny osszetett ermesek - top18.doc Negysancverseny szakasz ermesek - top18.doc
Negysancverseny szakasz eremtablazat .doc
Negysancverseny rekordok.doc Pontszam ranglista.doc
És most lássuk a Négysánc esélyeseit:
Az osztrák trió közül egyértelműen Andreas Kofler a legnagyobb favorit. Előnye, hogy hihetetlenül stabil ugrásai vannak, képes két egyforma nagy ugrást végrehajtani, ezt számos versenyen bizonyította is, hiszen az eddigi 7 versenyéből négyet megnyert és magabiztosan vezeti az összetettet. Pedig elmondása szerint nem tudott úgy edzeni a nyáron, ahogy azt szerette volna, hátsérülés is hátráltatta, ettől függetlenül mégis nagyon erős! Előnyére válhat az is, hogy tudja hogyan kell nyerni turnét, valamint megfelelően tudja kezelni a nyomást. Nagyon magabiztosnak tűnik, aki képes tavalyelőtti diadalát is megismételni. Az idei megnyert versenyei közül volt olyan, ahol rajt-cél győzelmet szerzett, de olyan is, ahol közel 20 pontos hátrányban sem remegett meg a lába. Egy kis harrachovi hullámvölgy után magabiztosan nyerte a Négysánc előtti főpróbát Engelbergben, mellyel bebiztosította vezető pozícióját a Vk-ban, így mindenféle győzelmi kényszer nélkül várhatja az oberstdorfi nyitóversenyt.
Az osztrák és német esélyesek mellett nevető harmadikként norvég befutója is lehet a „fírsáncnak”, meglepetésre nem egy Jacobsen (aki az idei szezonban „parkolóállásba” tette magát), vagy egy Romören, de még egy Hilde sem száll olyan esélyekkel harcba a Négysánc győzelemért, mint az az Anders Bardal, aki Lillehammer óta szárnyal, utóbbi öt versenyén négyszer állt föl a dobogóra és ebből egyszer nyerni is tudott, az összetettben pedig feljött Kofler mögé a második helyre. 2007 óta nem volt olyan nagy esélye a norvégoknak összetettet és Négysáncot nyerni, mint most. Akkor Anders Jacobsen szinte a semmiből robbant be a köztudatba, első Vk szezonjában összetett Vk ezüstöt és ami ennél is fontosabb, Négysánc győzelmet aratott! Erre most Bardalnak szintúgy minden esélye meg van, kérdés tud-e majd élni a kínálkozó lehetőségekkel és továbbra is képes lesz-e stabil ugrásokat bemutatni, mint ahogy ezt tette az elmúlt versenyeken. Alexander Stöckl norvég szövetségi kapitány munkájának gyümölcse úgy látszik kezd beérni, pedig a szezon elején semmi nem utalt arra bármi keresnivalójuk lehet majd a turnén…
Alighanem aki pénzdíj nélkül is vágyik a Négysánc trónjára az a 4-szeres olimpiai bajnok Simon Ammann, akinek tavasszal még a visszavonulás gondolata is megfordult fejében! Hogy ez mégsem történt meg arra egyszerű a válasz: az egyedüliként még hiányzó cím nem hagyta nyugodni, így egy újabb szezont bevállalt érte. A nyári felkészülést egy verseny kivételével kihagyta, a Vk rajton sem szerepelt, hazai sáncon készült a Négysáncra. Eddigi Vk szereplése hagyott kívánnivalót maga után, bár hat versenyéből négyen is top10-ben végzett, legjobb helyezése is csak egy 9. volt, ami az elmúlt évek szereplését tekintve nagy csalódás! Kénytelen volt azzal a ténnyel szembesülni, hogy a jelenlegi mezőny igen erős, nem számolt azzal, hogy az osztrákok továbbra is bombaformában versenyeznek majd, valamint azzal sem, hogy feltámadnak poraikból a németek és a norvégok. Az elmúlt években 3-szor volt közel ahhoz, hogy turnét nyerjen, de az a kis plusz mindig hiányzott, hogy a legjobb legyen. Legutóbb ezüstöt szerzett a Négysáncon, csak a szenzációs formában versenyző Morgenstern volt jobb nála, egy szakaszgyőzelmet azért Garmischban bezsebelt, ami sovány vigasz lehetett számára. Bár Ammann nem tartozik most a legfőbb esélyesek közé, az esélytelenek nyugalmával meglepetést okozhat élete tán utolsó turnéján, eljött az ideje hát egy igazi „Harry Potter varázslatnak”!
Végezetül íme az idei Négysáncverseny részletes programja:
A ti véleményeitek