HTML

Síparadicsom

Köszöntünk a Síparadicsomban! Lemaradtál a hétvégi versenyekről, vagy újra szeretnéd olvasni a történéseket? Érdekelnek a háttérinformációk, többet szeretnél tudni a téli sportok történetéről? Alpesi és északi sí, biatlon és curling, minden mennyiségben! Óhaj, sóhaj, kérdés, panasz: siparadicsomblog@gmail.com

Facebook

A ti véleményeitek

Síugrás: Minden, amit a Négysáncversenyről tudni érdemes!

2010.12.26. 19:33 :: zbigniew

 

Megint eltelt egy év, jövő héten kezdetét veszi az újabb, immáron 59. „fírsáncturné”, mely a síugróknál a szilveszter körüli néhány nap – talán nem túlzás - az egész idény legfontosabb szakasza, szokás szerint dec. 29-én, Oberstdorfban indul útjára! Ennek a német-osztrák rendezésű tornának igen nagy hagyománya van, közel 60 éve létezik és alighanem a legnagyobb ranggal bír a sportágon belül!
Rendszerint eme patinás versenysorozat helyszíneit látogatják legtöbben a sportág szerelmesei (no meg a lengyel Zakopane ékszerdobozát, a Wielka Krokiew-et, az oslói Holmenkollenről és a planicai Letalnicáról már nem is beszélve), igazi nemzetiségi kavalkád gyűlik itt össze minden évben, hogy a különleges hangulatban zajló versenyeken kedvenceiknek szurkolhassanak! Míg egyéb versenyeken átlagosan 60-70 ugró is rajthoz áll a selejtezőkön, addig a Négysánc presztizsét is jelzi, hogy ezeken a helyszíneken nem ritka a 80-90 fős rajtlétszám sem, a legtöbb nemzet is itt képviselteti magát az egész szezon alatt! Az idei Négysáncverseny talán legnagyobb hiányzója és egyben vesztese is az az osztrák Schlierenzauer, aki a sikertelen lillehammeri versenyek után vonult félre, hogy a seefeldi sáncon gyűjtsön erőt és önbizalmat a közelgő Négysánc küzdelmeire! Sajnos az egyik ugrás alkalmával olyan sérülést szerzett a korábban már műtött térdére, hogy orvosai mindenképp kényszerpihenőt javasoltak neki! Egy sérülés sohasem jön jókor egy sportoló életében, de ez most különösen rosszkor jött, hiszen az osztrákok klasszisát idei gyengébb eredményei ellenére is az egyik legnagyobb esélyesként tartották számon!

Ha bár a német helyszíneken biztosan nem vesz részt, de a szerdai sajtótájékoztatón elmondta, egyelőre nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a jan. 3-án Innsbruckban sorra kerülő versenyen már lécet húz. Pointner így Schlieri pótlására kénytelen volt a B csapatból előhúzni azt a Thurnbichlert (az idősebbik Stefanról van szó!), aki a törökországi Erzurumban aratott kettős sikert a Kontinentális Kupában! Schlierenzaueren kívül az összes nagy név ott lesz a nyitányon, mindenki tiszta lappal indul (igaz, ez csak a négy versenyre értendő) és ha az időjárás kegyes lesz hozzájuk igen kiélezett küzdelemre van kilátás! A Négysáncverseny a maga nemében különleges versenysorozat, természetesen ennek megfelelően különleges szabály is dukál hozzá! Itt fontos, hogy a sportoló a négy verseny alatt nyolc kiegyensúlyozottan jó ugrást tudjon bemutatni, ez ugyanis a siker képlete! De úgy is fogalmazhatnánk, hogy az idegek harcát az nyeri, aki kevesebbet ront! Hogy mennyire fontos a koncentrálóképesség, arról jó néhány olyan ugró tudna mesélni, akik akár csak egy rosszul kivitelezett ugrással „szálltak el” a végső sikert illetően! Természetesen fontos tényező az időjárás, ugyanis a sportág sajátossága, hogy az atléták gyakran vannak kitéve a változó széljárásnak, ezért nem ritka, hogy a favorit elesik a biztosnak hitt győzelemtől, míg meglepetésszerűen egy outsider áll fel a dobogóra! A nyáron véglegesített szélkompenzációs szabály segítségül jöhet ennek elkerülésére, de azt is látnunk kell, hogy alkalmazása sokszor ront az ugrások élvezeti értékén, hiszen olykor előfordul hogy nem mindig az vezet, aki messze a legnagyobb ugrást produkálta! Ilyenkor akár 5-10 méteres differenciák is lehetnek, ez pedig nem csak az ugrókat téveszti meg, hanem a nézőket is, akik sokszor érzik joggal becsapottnak magukat!

És most kicsit a szabályokról! Bár akik évek óta figyelemmel kisérik ezeket a különleges atmoszférájú versenyeket, azoknak nem lesz újdonság a lebonyolítási rendszer, inkább az újonc érdeklődők „hegyezzék” most szemüket! :)

A kvalifikáció során továbbjutott legjobb 50 ugró 25 párt alkot. Az ugrókat a kvalifikációban elért eredményük alapján párokba sorolják (1.-50., 2.-49. … stb. 24.-27., 25.-26.). Elsőként a 25.-26., míg utolsónak az 1.-50. páros ugrik. A párok tagjai közül a 25 jobbik jut tovább, kikhez társul az 5 legjobb ugrást elérő vesztes is, az ún. lucky looserek! Pontazonosság esetén a kisebb rajtszámú versenyző jut tovább! A második, döntő kör már hagyományos módon zajlik! A verseny sajátossága, hogy akár egy viszonylag gyengébb ugrással is tovább lehet jutni, ugyanakkor ennél jóval nagyobbbal is ki lehet esni, ez nagyban függ az ellenfél produktumától! A prekvalis ugrók megtehetik, hogy kihagyják a kvalifikációt, ilyenkor előfordulhat, hogy az első kör legvégén induló 1.-50. páros nem egy gyengébb és egy jobb ugró párharcát rejti, hanem két jó formában lévő versenyzőét! Ebben az esetben nagy valószínűséggel mindkét versenyző tovább lép a második körbe, az egyik egyenes ágon a párharcot megnyerve, a másik lucky looserként! A Négysáncverseny győzelmet a négy versenyen elért pontszámok összege határozza meg!

A Négysáncverseny legnagyobb esélyeseiről már előző cikkemben írtam (lásd: http://siparadicsom.blog.hu/2010/12/21/kofler_nyerte_a_flugos_futamot), most egy táblázat és egy halom számadat segítségével megismerhetjük az idei „fírsánc” favoritjait:       Négysáncverseny favoritjai.xls

Esély latolgatások után íme egy csokorra való statisztikai adat:

Négysáncverseny szakasz- és összetett győztesek.xls

Négysáncverseny rekordok.doc

Négysáncverseny összetett érmesek.doc

Négysáncverseny szakasz érmesek.doc

Négysáncverseny összetett éremtáblázat - nemzet szerint.doc

Ismerjük meg most a Négysáncverseny bő félévszázados történetét!

A II. Világháború utáni első években a Nemzetközi Síszövetség (FIS) még nem engedélyezte a német síugróknak, hogy nemzetközi versenyeken vegyenek részt, így alternatív megoldásokon gondolkoztak. Partenkirchenben a tradicionális újévi síugró viadalon is csak németek indulhattak 1946-48 között. Aztán amint a Német Síszövetség (DSV) újra felvételt nyert a FIS-be,1949 jan. 1-jén újra nemzetközi mezőny részvételével rendezték meg a versenyt. Végül hosszas egyeztetés után1952-ben Innsbruckban írták alá a Német-Osztrák ugrótorna alapító okiratát!

 

Eredetileg 3 versenyből állt a sorozat, a partenkircheni újévi verseny mellett két osztrák helyszínen, Innsbruckban és Bischofshofenben indultak a turné résztvevői, de a németek panaszkodtak az osztrák túlsúly miatt, így került a német-osztrák határon fekvő Oberstdorf a programba 4. sáncként! A szervezők dolgát nehezítette, hogy ekkor még vízumkötelezettség állt fönn a két ország között és persze még hóágyúk sem voltak, így a hóról is nehezebb volt gondoskodni, az eredményeket is csak 1962 óta regisztrálják számítógépekkel!
Az első Négysáncverseny lett az utolsó, melyet nem két évben rendeztek, mert csak 1953 jan. 1-jén kezdődött el! Garmisch-Partenkirchenben már 1921-től megrendezték az újévi ugrást, így ez lett a nyitóverseny, melyen 6 nemzet ugrói képviseltették magukat, közülük a legjobb német és osztrák ugrók mellett még, 4 svéd, 3-3 norvég és svájci, valamint 5 ugró vett részt az akkori Jugoszláviából. A versenyen 20 ezer néző előtt egy oslói fodrász, Asgeir Dölplads győzött 78,5 és 81 méteres ugrásokkal az osztrák Sepp „Bubi” Bradl előtt! Viszont az összetettet Bradl, mint a turné legkiegyensúlyozottabb versenyzője nyerte, vagyis ő vonult be a sporttörténelembe a turné legelső győzteseként!
A következő szezontól kezdve azonban nem itt, hanem Oberstdorfban kezdődött a torna és így kialakult az azóta is állandó menetrend! Az első évtizedekben kisebb változások azért akadtak, így 3-szor (1956, ’61, ’62) is Innsbruckban volt a 2. állomás (még az óévben), egyszer (1971/72) helyet cserélt Oberstdorffal. Volt olyan próbálkozás, hogy az NDK-t is bevonják a sorozatba, azonban ezt kétszeri nekifutásra is az idő illetve a külföldi résztvevők vonakodása akasztotta meg, a keletnémet felvezetés ugyanis karácsonykor lett volna!

2007/08-ban a torna történetében először lett Háromsáncverseny (a helyszíneket illetően), ugyanis az innsbrucki futamot a szél miatt teljesen törölni kellett, a pótlásra pedig Bischofshofenben kerítettek sort! Törlés történt már 1956-ban is, akkor azonban egy negyedik helyszínen, Halleinben pótolták a bischofshofeni ugrást! A Négysáncverseny hamarosan népszerű lett a nézők és a versenyzők között is, 1956-ban az újévi versenyről a német közszolgálati televízió, az ARD is közvetített! Az első évtizedben még nem volt egyértelmű egyik ország dominanciája sem, az NDK-s Helmut Recknagelnek azonban sikerült a duplázás! 1958-ban és egy évvel később is nyert, a sorozatban 3. győzelem pedig egy politikai huzavona miatt nem jöhetett össze! 1959/60-ban nem engedélyezték, hogy felhúzzák az NDK zászlóját (mivel az országot Németország és Ausztria sem ismerte el), így a keletnémetek hazamentek! A problémát egy évvel később úgy oldották meg, hogy nem az országok, hanem a versenyzőket indító klubok zászlóit vonták fel, Recknagel pedig újra győzött!

A 60-as években a skandinávok taroltak, 1962-től 8 éven keresztül vagy finn, vagy norvég volt a végső győztes! A norvég Björn Wirkola egymásután 3-szor tudott győzni 1967 és ’69 között! A 70-es években az NDK-s ugrók uralták a mezőnyt, 5-ször adták a keletnémetek a győztest! 1979-ig, az összetett Vk bevezetéséig önálló versenysorozatként működött a Négysáncverseny FIS Race néven! A 80-as évek egyik nagy sztárja is NDK-s, a 3-szoros olimpiai bajnok Jens Weißflog volt, mellette kitűnt a mezőnyből Matti Nykänen is! A 4-szeres olimpiai bajnok finn és Weißflog 2-2-szer nyerte meg a versenyt. Míg Nykänent az alkohol vitte le a sísáncokról, addig utóbbi később egyesített németként is villogott, ’91-ben és ’96-ban is a legjobb volt! Weißflog 4. Négysánc aranyát a mai napig legidősebb síugróként, közel 32 évesen szerezte!

1971/72-ben Yukio Kasaya az első 3 versenyt zsinórban megnyerte, toronymagas esélyesként viszont a 4. versenyen nem vett részt, mivel a Japán Síszövetség az összes japán ugrót hazarendelte (!), hogy az olimpiai kvalifikáción részt vehessenek! Mint utóbb kiderült nem járt rosszul Yukio, hiszen az 1972-es sapporói Téli Olimpián normálsáncon olimpiai bajnok lett! Kasaya mellett még Toni Innauer az, aki 3 győzelme ellenére sem állhatott föl összetettben a dobogóra (4. lett)! Ez azért fordulhatott elő, mert a Négysáncverseny végső pontszámításánál nem a Vk pontokat veszik figyelembe, hanem az ugrásokért kapott pontokat összesítik!

 

 

1996/97-ben vezették be a kieséses selejtezőket, az ún. K.O.-rendszert, melynek lényege, hogy az első napi selejtezők után 50 versenyző folytathatja! Őket 25 párba rendezik (az 1. az 50.-kel, a 2. a 49.-kel stb.) és így egymással küzdenek meg a döntőért. A 25 győztesen kívül az 5 legjobb kieső (lucky looser – szerencsés vesztes) is továbbjut, így alakul ki a 30-as finálé! A Négysáncverseny egyik nagy sporttörténeti momentumára a sorozat 50. évfordulóján került sor 2001/02-ben! Ekkor fordult ugyanis először elő, hogy egy versenyző úgy nyerje meg az összetettet, hogy mind a 4 sáncon az első helyen végez (ezt hívják Grand Slam-nek). A nehézség ebben az, hogy nyolc napon keresztül kell folyamatosan jobb teljesítményt nyújtania, akkor az utolsó sáncon már olyan pszichikai nyomás nehezedik rá, amit „túlélni” is nehéz! Sven Hannawaldnak ez sikerült, bár a verseny után azt nyilatkozta, hogy majdnem „belehalt”, olyan ideges volt, a Sport Bild német sportmagazinnak pedig: „Az biztos, hogy Grand Slamre a következő 50 évben nem lesz képes senki!”! Hogy mennyire nehéz a Grand Slam végrehajtása az rá 3 évre ismét bizonyításra került, amikor is a szezont domináló Janne Ahonen megnyerte az első 3 versenyt, végül a 4.-et nem bírta és „csak” második lett Martin Höllwarth mögött, így továbbra is Hanni az egyetlen „Grállovag”!

1999-ben kezdődött el Janne Ahonen évtizede! Első összetett győzelmét pl. úgy szerezte, hogy egy szakaszversenyt sem tudott megnyerni, de mivel egyenletes jó teljesítménnyel folyamatosan az élmezőnyben végzett, így az 5. és három 2. helyezése elégnek bizonyult a Négysáncverseny megnyeréséhez! Ezt persze még elősegítette Martin Schmitt formahanyatlása is, hiszen az első két versenyt ugyan megnyerte, de a másik kettőn már jóval hátrébb végzett, így még a dobogóról is lemaradt! Ahonenen kivűl eddig 7 sportolónak sikerült még ez a bravúr (lásd alább a táblázatban)! Ennek ellenpéldajaként viszont olyan is előfordult, hogy 3 sikerrel sem tudtak a legjobbak lenni! A 70-es években ez a kétes eredmény négy ugrónak is „sikerült” (Mork, Kasaya, Schnabl és Innauer)! Közülük a norvég Ingolf Mork az egyetlen, aki győzelmek nélkül tudott összetettet nyerni, ugyanakkor 3 győzelemmel sem sikerült a végső sikert kivívnia!

 

Ahonen pályafutása során 5-ször nyerte meg a tornát, utoljára 2008-ban, egykori példaképét, Jens Weißflogot taszítva le a trónról, így ezzel ő tartja a Négysánc győzelmek rekordját! Ahonent eddig összetettben senkinek sem sikerült túlszárnyalnia, azonban 9 futamgyőzelménél Wirkola és Weißflog (10-10) is többet szerzett! Ahonen nevéhez fűződik még egy kivételes eredmény is. 2005/06-ban tizedre megegyező pontszámot (1081,5) ért el a cseh Jakub Jandával, így először avattak két győztest a Négysáncversenyek történetében!

 

 

A 2008/09-es Négysáncverseny győztese az a Wolfgang Loitzl lett, aki 29 évesen ért fel a csúcsra úgy, hogy a 4 sáncon hármon győzni tudott és 1123,7 pontot szedett össze, még soha senki nem nyert ilyen magas pontszámmal, az eddigi rekordot a zseniális Ahonen tartotta 1085,8 ponttal! Ráadásul az utolsó versenyen a maximális öt 20-ast kapta a pontozóktól, melyre igen rég volt példa! Utoljára 12 éve (1997/98-as szezonban) Kazuyoshi Funaki érte el ezt a bravúrt, aki két egymást követő oberstdorfi sírepülő versenyen kapta a maximális 60-as stíluspontot! Loitzl 222 „sikertelen” Vk verseny után éppen a Négysáncversenyen tudott először győzni, melyen mindjárt háromszor is!

Az elmúlt szezonban is osztrák siker született, mégpedig Andreas Kofler révén, aki mindjárt az első, oberstdorfi versenyen komoly előnyre tett szert, 12 ponttal győzött Ahonen előtt. Bár az ezt követő 3 versenyen nem sikerült dobogóra kerülnie, mégis annak köszönhette sikerét, hogy riválisainál kevesebbet hibázott, folyamatosan jó pontszámokat vitt magával, olyan kiegyensúlyozott teljesítménnyel rukkolt elő, hogy ezt az előnyt végig megtartva hódította el meglepetésre (de nem érdemtelenül) a fődíjat! Minden elismerést megérdemel a Négysánc király is, hiszen egy év szünet után tért vissza a síugrás vérkeringésébe, ahol a kezdeti nehézségek után nem sokon múlt a 6. arany besöprése!

A Négysáncverseny részletes programja:

2 komment

Címkék: síugrás síugró világkupa négysáncverseny

A bejegyzés trackback címe:

https://siparadicsom.blog.hu/api/trackback/id/tr392540447

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

VASARELY 2010.12.27. 18:16:54

Klassz a cikk, gratula.
Egy pontosítás csak, tavaly az osztrákok is taroltak a Négysáncon, vagyis mind a négy állomást megnyerték, így ők érték el ötödikként ezt a bravúrt !

zbigniew 2010.12.29. 15:41:22

@VASARELY: Igazad van, sajnos ez a frissités kimaradt idén januárban, köszi!
süti beállítások módosítása