A svájci Beat Feuz nyerte a pénteki szuper-óriásműlesiklást Bode Miller és Kjetil Jansrud előtt. Val Gardena mindig is hírhedt volt arról, hogy a rajtszámnak itt szokottnál nagyobb a jelentősége. A pénteki szuper-óriásműlesikláson erre még rátett egy lapáttal a hét eleji friss hó, amit nem sikerült megfelelően elrendezni. Kádak keletkeztek bizonyos kapuknál, így a sebesség idővel jócskán visszaesett - legalábbis jó ideig ezt gondolhattuk, ugyanis az első 30 síelő után sorjáztak a meglepetések.

Silvan Zurbriggen személyében a tavalyi val gardenai lesiklás győztese kezdte a versenyt, aki viszont idén nem találja önmagát (47.). Az első értékelhető menetet így Patrick Küng futotta (17.), majd két osztrák jött: Joachim Puchner (8.) talán némi meglepetésre felülmúlta Mario Scheibert (9.). Sokáig előbbi volt a legjobb osztrák - uralomváltás közeleghet? Scheiber emlékezetes bukása után azért egész szépen tért vissza. A norvég Kjetil Jansrudra már gyors számokban is figyelni kell - remek sízéssel vette át a vezetést, és szerezte meg élete első szuper-G-s dobogóját (3.)

A német férfi gyorssízés mintha kezdeni felébredni Csipkerózsika-álmából, Stephan Keppler ezúttal is sokáig dobogó várományos volt, érülése sem akasztotta meg (6.). Didier Défago: még nyalogatja sebeit, mostani helyezése már biztató (12.). Bode Miller az első és az utolsó szektorban besokallt, később kiderült, ezen múlhatott a győzelme (2.). Idén szokatlanul egyben van az amerikai...

Svájci kínszenvedések jöttek: Sandro Viletta nagy reményekkel érkezve a top-20-ból is kiszorult (21.), a néhány perces kapuigazgatási szünet után induló Carlo Janka pedig továbbra is abszolút holtponton van (39. - Zurbriggent még így is megelőzte...).

Georg Streitberger zaklatott alsó szakaszával tovább súlyosbította fent elkövetett kisebb pontatlanságait (34.),  Erik Guay pedig már fent 3 tizedet szedett össze, folyamatos késések jellemezték sízését (33.). Romed Baumann magasról fordult, szemre szépen, épp csak a tempó nem volt elégséges (24.). Tobias Grünenfelder folytatta a svájci vesszőfutást: minimális előnnyel kezdett ugyan, de már a harmadik időmérő pontnál másodpercen kívül volt, 44. hely lett a vége.

Klaus Kröll révén végre biztató sízést láthattunk újra: 5 század előnyből 12 század hátrány lett a pálya alsó felére, de a végére elfogyott ő is (10.). Christof Innerhofer érdekes módon a második szektorban tartotta a lépést Millerrel - a többiben viszont nem (24.)... Feltűnő volt, hogy mindenki 4-5 km/h-val lassabb, mint Millerék, úgy tűnt, ezen a pályán már nem lehet jól menni. Ivica Kostelić bizonyította is a tézist, dehát a horvát idén a gyors számokban elfelejtett síelni (45.)... Az utána következő Adrien Théaux pedig pazarul ment, bátran tette léceit, alighanem a pálya nem engedett többet (15.). Didier Cuche is átkozhatta a körülményeket, kis síelési hibák is becsúsztak, de nem ezen múlt (19.).

Aksel Lund Svindal viszont megmutatta, mégis lehet itt jó síelni: 9 század előnyéből 16, majd 39 század hátrány lett, a végtempója viszont idézte a legjobbakét, időleges dobogón is állt (4.). Benni Raichnak nem ízlett a kevésbé technikás a pálya, egyébként sincs nagy formában (46.). Hannes Reichelt pazar kezdés, 13 század, sőt 23 század előny után nagyot rontott - ő csak magának köszönheti, hogy nem lett jobb a 28. helynél.

A kanadai Robbie Dixon pocsék menete (40.) után mintha valami fordult volna a pálya állapotában: Matteo Marsaglia nagy mentésekkel együtt is egészen korrekt helyezést ért el (23.), Jan Hudec pedig mentések híján még nála is jobb volt (10.). A svájciak pedig a végén nevethettek: Beat Feuz csak az elején volt kicsit bizonytalan, utána végig remekül síelve, a pálya aljára egészen magabiztosnak tűnő, 3 tizedes előnnyel vette át a vezetést, és nyerte meg a versenyt.

Peter Fill a legjobb olasz lett, de húszon kívül (22.) - aligha örültek a házigazdák, akik Werner Heel menetét látva leginkább a fejüket foghatták (40.). Yannick Bertrand biztató kezdés után nagyon visszaesett (43.), Patrik Järbyn pedig kissé öregurasra vette a tempót (51.).

30-on túl néhány egészen kiváló menetet is láthattunk, persze, csak a "menetrendszerű" pocsék futamok között. Talán a folyton változó körülmények, talán a vakszolás különbségei - talán egyszerűen az egyéni formák döntöttek. Az osztrák Max Franz tavaly még nem hagyott különösebb nyomot a Vk-ban, idén osztrák lesikló bajnoki címével robbant be, most 54-es rajtszámmal jött be az 5. helyre. A finn férfi sízés több évnyi szenvedés (sőt, pont nélküli Vk-idények!) után most nagyot ünnepelhetett: Andreas Romar 40-es rajtszámmal szerezte meg a 7. helyet.

A svéd Hans Olsson a lesiklóedzéseken brillírozott, tőle talán várható is volt a remeklés: 13. lett. Tobias Stechert 58-as rajtszámmal hozott a németeknek egy 14. helyet, Rok Perko pedig Szlovéniának szerzett egy 16. helyet. Az osztrák "sokadik vonal" tagjai közül Matthias Mayer is villantott: 18. helyet szerzett. Anrew Weibrecht 20., Gasper Markič 26. lett, a kombinációspecialista Natko Zrnčić-Dim pedig (legjobb horvátként...) a 26. helyre jött. Pontot szerzett még az amerikai Wiley Maple (61-essel 29.) és Ambrosi Hoffmann (55-össel 30.). Egészen elképesztő névsor sorjázott mögöttük a pontnélküliek között...

Beat Feuz 2011-ben tört be a Világkupa élmezőnyébe, a mostani idényt pedig minden várakozást felülmúlóan kezdte. 6 donogós helyéből 4-et az elmúlt egy hónapban szerzett, márciusi Kvitfjelli lesiklógyőzelme után most első alkalommal szuper-G-ben is győzedelmeskedni tudott. Lesiklás és szuper-G mellett óriásban is top-30-as, azaz csak a szlalom a lyukas száma - ha így folytatja, talán még az összetettben is elkezdhet egyszer gondolkodni. Jelenleg szakágiban és összetettben is csak Svindal előzi meg...

A verseny valamennyi statisztikája, a Vk-sorozat állásával itt letölthető!