Köszöntünk a Síparadicsomban!
Lemaradtál a hétvégi versenyekről, vagy újra szeretnéd olvasni a történéseket? Érdekelnek a háttérinformációk, többet szeretnél tudni a téli sportok történetéről?
Alpesi és északi sí, biatlon és curling, minden mennyiségben!
Óhaj, sóhaj, kérdés, panasz:
siparadicsomblog@gmail.com
staropramen:
Jakov Fakról sok mindent el lehet mondani de azt ,hogy szlovák lenne azt nem.
1987. augusztus 1én... (2018.02.10. 19:35)Kiknek érhet egy lövés olimpiai aranyat?
Elkezdődött vasárnap az új idény a legészakibb Világkupa helyszínen, a finnországi Kuusamóban, ahol az osztrák csapat dominanciája érvényesült továbbra is, ott folytatták, ahol az előző szezonban abbahagyták, mind csapat, mind egyéni szinten a Vk mezőny fölé nőttek! Ráadásul a dobogóra is csak ők kerültek, melynek legmagasabb fokára a tavalyi győztes, Andreas Kofler állhatott föl!
Mint minden évben most is csapatversennyel kezdődött az új Vk szezon, melyre hagyományszerűen itt, Kuusamóban került sor. Az időjárás azonban nem fogadta kegyeibe sem a versenyzőket, sem a nézőket, hiszen csak a hivatalos tréning tudott a Vk naptárban előírtak szerint lezajlani, minden ezt követő program borult, az erős szél változtatásra kényszerítette a zsűrit. A pénteki kvalifikációt, valamint a szombati csapatversenyt is elhalasztották, mivel az irreális időjárási körülmények nem tették lehetővé azok lebonyolítását, így a zsűri úgy határozott – melyre az elmúlt pár évben nem volt példa -, hogy a vasárnapi egyéni verseny előtt rendezzék meg a csapatversenyt (melyet egy körössé rövidítettek), valamint a selejtezőt is.
Papírformaszerűen alakult a szezonnyitó csapatverseny Kuusamóban, az osztrákokat továbbra sem lehet legyőzni, hatalmas fölénnyel, több mint 100 pontos fórral nyerték a csapatviadalt. Az Andreas Kofler, Wolfgang Loitzl, Thomas Morgenstern és Gregor Schlierenzauer összetételű négyes kétséget sem hagyott afelől, hogy ki a legjobb aznap, még ha az első sorozatban 8 pontos hátrányt is szedtek össze a szlovénekkel szemben. Tavaly mind az 5 Vk csapatversenyt megnyerték, nem beszélve az oslói világbajnoki csapataranyakról, a Team Tour sikeréről, valamint az idei GP csapatversenyekről, sorozatban ez volt a 10. osztrák csapatsiker, ilyen szériát nem tudott még eddig egyetlen nemzet sem felmutatni! Thomas Morgenstern abszolút rekorder a megnyert válogatott versenyeket illetően, ezzel az újabb sikerrel 14. győzelmét ünnepelhette, de Schlierenzauer (12), Kofler (12) és Loitzl (10) is kétszámjegyű győzelemnél tart már és ha így folytatják a szezon folyamán ezek a számok még tovább nőhetnek!
Az ezüst- és bronzérmes helyen meglepetésre nem olyan csapatok végeztek, akik a legnagyobb eséllyel pályáztak volna rá. A dobogó második fokára a japánok értek föl, akiknél meglepő módon nem a veteránkorú Noriaki Kasai kezdett, hanem a feltörekvő ifjú reménységek közül a nyári GP-n már bizonyított Junshiro Kobayashi, aki a csapat egyik motorja volt Daiki Ito mellett. A csapat átlag életkora így 22,5 fél év lett, Kasaiék 90-es évekbeli sikere óta nem szerepelt ilyen fiatal japán csapat így együtt, mely ráadásul közel 10 éve, 2002 jan. 27.-e óta nem ért el ilyen sikert sem a Vk-ban (akkor a Kasai-Miyahira-Funaki-Yamada négyes szerepelt ilyen jól). Miután Tochimoto gyatra ugrása (97 m – amiről nem feltétlenül csak ő tehetett) után a japán csapat igen nagy hátrányba került az élmezőnnyel szemben (csak ötödikek voltak a második sorozat után) legjobbjuk, Ito húzta ki őket a csávából olyannyira, hogy egy 141,5 m.-es ugrással a német és szlovén csapatot megelőzve lettek fennállásuk óta hatodszor ezüstérmesek (4 győzelem és 7 bronz érem mellett)!
A 3. helyen pedig meglepetésre az orosz csapat végzett, mely már a GP alkalmával is megcsillantott valamit valós tudásából, akkori bronzérmüket egy kiváló sportemberrel, Pavel Karelinnel érték el, most pedig nélküle is sikeresek voltak, s volt mindez köszönhető elsősorban Denis Kornilovnak, aki a nap legnagyobb ugrását (143 m) bemutatva igazi vezéregyéniség volt. Nem lehet szó nélkül elmenni Dmitri Vassiliev remek teljesítménye mellett sem, hiszen kezdi visszanyerni korábbi pazar formáját, 133,5 m-ével jelentősen hozzátett a számukra komoly értéket képviselő csapatsikerhez! Az oroszok harmadik alkalommal végeztek érmes helyen, utoljára két éve Planicán a Vassiliev, Kornilov, Rosliakov, Karelin összetételű négyes ért el szintén bronzérmet, viszont eddigi legnagyobb bravúrjuk is a 2008/09-es szezonhoz köthető, oberstdorfi ezüstérmüket szintén ők szerezték!
A legnagyobb ciki továbbra is a finn csapat teljesítménye, hiszen hazai sáncon égtek nagyot, akik – ha a zsűri kétkörös versenyt rendezett volna – nem jutottak volna be a következő körbe, csak 9.-ek lettek! Rosszul alakult a verseny számukra, hiszen először Janne Happonen, majd Anssi Koivuranta betlizett óriásit, mindketten 100 m alatt teljesítettek, így hamar búcsút inthettek egy jó eredménynek! A csapatukból továbbra is Matti Hautamaeki tűnt a legmegbízhatóbb pontnak, de 121,5 m-es ugrása már semmin sem tudott változtatni. A norvégok sem remekeltek, mélyen tudásuk alatt szerepeltek, akik mindössze egy helyezéssel (8.) voltak csak jobbak a finneknél. A Hilde-Evensen-Bardal-Velta összetételű csapat nem talált ellenszert a közel 2 m/s-os szembeszél leküzdésére, míg más nemzetek ebből előnyt kovácsoltak, addig ők hamar földet értek, nem feltétlenül a szeles időnek köszönhették kínos leszereplésüket.
A német csapatból meglepetésre a tavalyi (Severin Freund) és az idei (Richard Freitag) felfedezett sem tudta teljesítményével előrébb tolni csapatát, egy korábbi rutinos versenyző, Maximilian Mechler tűnt ki 132 m-es ugrásával, aki a legjobb volt közülük. A csehek csak 6. helyen végeztek, pedig ennél azért többre lettek volna képesek, hiszen Roman Koudelka bombaformában versenyzett (142 m), míg az egykori összetett Vk- és Négysánc győztes Jakub Janda is kitett magáért (138,5 m), pechjére landolás után kicsúszott a sí a lába alól, így elesett, amiért jelentősen lepontozták. Bár Lukas Hlava sem ugrott rosszat (123,5 m), viszont Jan Matura betlije (99,5 m) megpecsételte sorsukat! A lengyelek Adam Malysz kiválásával jelentősen meggyengültek, Kamil Stoch 128 m-es ugrása mellett eltörpült a többieké, akik mind K-pont alatt landoltak, végül csak a 7. helyre tudtak befutni. A szlovének legjobbja pedig az a Robert Kranjec volt, akinek 136,5 m-e az első sorozatban rögtön az élre segítette őket, reményteljes szereplés előtt álltak, de csapattársai (Sinkovec, Prevc, Damjan) gyengébb napot fogtak ki, így még a dobogóról is le kellett mondaniuk, csak az 5. helyen végeztek! Ha ez a csapatverseny egyéni viadal lett volna, akkor Kranjec nyerte volna a versenyt Kornilov és Morgenstern előtt. Több év kihagyás után kellemes színfoltként volt jelen a versenyen az észt csapat, akik Jaan Juris és Jens Salumae kiválásával ismét tudott 4 főt (Sammelselg, Nomme, Pärn, Nurmsalu) hadra fogni kapitányuk, Tambet Pikkor irányítása alatt.
Az egyéni versenyre sem kellett sokáig várni a versenyzőknek, szurkolóknak, hiszen ahogy befejeződött a csapatverseny rögtön a selejtezővel folytatták az aznapi feszített programot. A selejtező 57 fő részvételével kezdődött, melyen meggyőző fölénnyel a németek új üdvöskéje, Richard Freitag diadalmaskodott a cseh Roman Koudelka és a honfitárs Maximilian Mechler előtt, utóbbi az egész versenynap legnagyobb ugrását (144,5 m) elérve! Legnagyobb meglepetésre nem jutott tovább a selejtezőkörből az a Daiki Ito, aki egy órával korábban 141,5 m-es ugrásának köszönhetően ezüstéremhez segítette csapatát a szezonnyitó csapatversenyen!
Nos, az egyéni verseny végeredménye valójában nem hozott meglepetést, az osztrákok ott folytatták kíváló szereplésüket, ahol azt pár órával korábban abbahagyták. Már a csapatversenyen is kiderült nagyon összeszokott társaságról van szó, míg Schlierenzauer és Morgenstern saját körének legjobbja volt, addig Loitzl és Kofler a második legjobb eredményt érte el, aminek nem lehetett más a vége, mint egy fölényes győzelem! Egyéniben szintén ez történt, bár ebből most kilógott kissé Loitzl, aki csak a középmezőnyben (18.) végzett, viszont Kofler, Morgenstern és Schlierenzauer kirobbanó formában versenyzett tovább olyannyira, hogy ők hárman közel 20 pontot vertek a mezőnyre, legalábbis annak első felére. Bár az első kör végén még Schlierenzauer tűnt befutónak, hiszen az egyéni verseny legnagyobb ugrásával (141,5 m) már akkor behozhatatlannak tűnő eredményt ért el, ugyanis riválisai, Kofler és Morgenstern előtt 10-15 pontos előnnyel fordult a második körre, viszont a fináléban már nem produkált olyan meggyőző teljesítményt, mint előtte, közel tíz méterrel ugrott kisebbet (130,5 m), mellyel kétesélyessé tette a verseny kimenetelét.
Kofler bámulatos hajrát vágott le a végén, 138 méterére magasabb pontszámot kapott a bíróktól, mint Schlierenzauer az első körben elért 140 m fölötti ugrására, így jóformán a stíluspontok döntöttek és ha hajszállal is (mindössze 7 tized ponttal), de Andreas Kofler nyerte az idei szezon első versenyét! Kofi, a tavalyi szezonhoz hasonlóan tehát remekül kezdte a Világkupa idényt, legutóbb is ő nyert itt, mint ahogy két évvel ezelőtt is, igaz, akkor a COC (Kontinentális Kupa) keretén belül. Úgy látszik ez a sánc nagyon bejön neki az időjárási viszontagságok ellenére is. Mindenesetre elmondhatja magáról, hogy rendőr még nem repült akkorát (sem a rendőrtiszti főiskoláról…), mint ő manapság a sáncokról… :)
Andreas Kofler a verseny után: „Nagyon elégedett vagyok az eredménnyel, nem vártam ilyen sikert ma. Ahhoz, hogy egy ilyen jó ugrást végre tudjon hajtani az ember, ahhoz fejben nagyon ott kell lennie, s a magabiztosság sem hátrány. Már a csapatversenyen is jól ugrottam, nem számítottam ilyen jó eredményre annak fényében, hogy két hónapig hátfájdalmakkal küszködtem, messze nem voltam 100%-os állapotban. A körülmények nagyon nehezek voltak itt Kuusamóban, sajnos nem sikerült annyit ugranunk a verseny előtt, amennyit szerettünk volna. Ez egy tökéletes nap volt számomra és az egész csapatnak is. A sikerem értékét növeli, hogy kollégámat, Gregort sikerült legyőznöm mindössze hét tizednyi fórral. Már nagyon várom a következő versenyt. Most megyünk egy helyi étterembe és megünnepeljük a sikert!”
Eddig a Vk szezonok során csak a japánok és az osztrákok voltak arra képesek, hogy egyszerre uralják verseny után a dobogó mindhárom fokát. Az elmúlt 759 versenyen összesen 16 alkalommal végeztek top3-as helyen, a japánok mindössze 3-szor tudtak ilyet produkálni, anno még legnagyobb sikereik időszakában, a 90-es években.
A versenyen több sportoló is kellemes meglepetést okozott teljesítményével. Elsőként érdemes megemlíteni a csehek mindössze 22 éves versenyzőjét, Roman Koudelkát, aki már a GP-n is remekelt, kétszer is bronzérmet szerzett, most pedig már a csapatversenyen, kvalifikáción, valamint az egyéni versenyen is tündökölt, rögtön szezon kezdetén egy 5. helyezéssel hívta föl magára a figyelmet, mely kíváló ajánlólevél egy még sikeresebb folytatásra! Richard Freitag is ott folytatta, ahol nyáron abbahagyta, továbbra is jó formában van, megnyerte a selejtezőt, azon felül pedig legjobb Vk eredményét (2010 Oberstdorf – 13. hely) sikerült egy 9. helyezésre javítania. Denis Kornilov is parádésan mutatkozott be az új szezonban, hiszen kulcsfontosságú szerepet vállalt csapata sikerében, az egyéni versenyen pedig top10-es (7.) helyezéssel folytatta tovább remek szereplését. Robert Kranjec, aki a csapatverseny legjobb eredményét érte el (ha az egyéni lett volna nyertesen hagyja el a sáncot) az azt követő egyéni verseny már nem úgy alakult számára ahogy azt szerette volna. A verseny egyik legnagyobb rontását követte el, hiszen 122 m.-es ugrására kereken 20 m.-rel kisebbet repült a második körben, ahol 12. helyét „cserélte le” egy 28.-ra. Mindezt épp egy számára fontos, jubileumi versenyen tette, ugyanis 200. Vk rajtján szerepelt. A legnagyobb rontást mégsem ő, hanem az egész kuusamói hétvége legnagyobb ugrását (144,5 m. – kvali) produkáló Maximilian Mechler követte el, aki a 15. helyről zuhant vissza az utolsó helyre miután ő is 20 m.-rel ugrott kevesebbet a fináléban.
A japánok csiszolatlan gyémántja, Junshiro Kobayashi a nyár után immár a téli szezonban is bevetésre került, aki nem okozott csalódást edzőjének, hiszen első válogatottságán ezüstérmet szerzett, majd élete első Vk versenyén is elcsípett egy 24. helyezést, a japán csapat egyik oszlopos tagja lehet, ha ilyen töretlen marad fejlődése! Freitag mellett Nicolas Mayer volt az egyedüli pontszerző, aki javítani tudott egyéni legjobbján, a fiatal gall 3 évvel ezelőtt szerezte egyetlen pontját a Vk-ban, most jelentősen javított, 22. lett. Meglepő volt, hogy csapatából sem Chedal, sem Descombes-Sevoie nem tudott bejutni a selejtezőkörből a versenyre, így ő volt a legjobb francia versenyző. Az orosz Anton Kalinitschenko az igazi nagy visszatérője a Világkupa sorozatnak, hiszen ő már tíz évvel korábban is versenyzett, igaz, eddigi 14 Vk rajtján most tudott csak ismét pontszerző lenni, utoljára ugyanis 2001-ben szerepelt a Vk-ban, ahol Park Cityből hozott el 3 pontot (28. hely). Azóta COC és FIS Cup versenyeken szerepelt váltakozó sikerekkel. A vasárnap szerzett csapat Vk bronza eddigi legjobb eredménye. A verseny krónikájához tartozik még, hogy a bolgár Vladimir Zografskit kizárták az első kör végén a további versengésből, mivel szabálytalan volt a síléce, túl hosszú volt a testsúlyához képest. Meglepetés volt még Manuel Fettner, Andreas Wank, Taku Takeuchi (aki elesett landoláskor), Jurij Tepes, Jure Sinkovec és Dmitri Vassiliev kiesése is. Legközelebb Lillehammerben folytatják a síugrók a pontvadászatot!
.jpg)
.jpg)
A ti véleményeitek