Minden egyes szezon végén előfordul, hogy vannak olyan sportolók, akik visszavonulnak az aktív versenyzéstől, mert éppen már nem éreznek elég motivációt arra, hogy olyan szinten űzzék ezt a sportot, ahogy azt hajdanán tették, amikor még „könnyedén” jöttek az eredmények, a sikerek. Idén a korábbiakhoz képest is sok ugrónak lett elege a repülésből, a Vk szezonok történetében talán még sohasem fejezte be annyi korábban nagy sikereket is elért síugró, mint a szezon végén!

                Primoz Peterka.doc       Harri Olli.doc      Michael Uhrmann.doc

            Andreas Kuettel.doc         Adam Malysz.doc        Janne Ahonen.doc

Vannak köztük olyanok, akik egy igen tartalmas, érmekben gazdag, hosszú pályafutást tudhatnak maguk mögött és olyan is, akinek visszavonulási híre a meglepetés erejével hatott. Mindenesetre – bár hiányuk pótolhatatlan űrt fog hagyni maguk után – klasszisokból, hatalmas tehetségekből továbbra sem lesz hiány, mind az elmúlt téli szezonban, mind a nyári Grand Prix-n megbizonyosodhattunk erről!

Aztán itt van pl. Michael Uhrmann, aki talán az egyik „legtragikusabb” hőse a síugrásnak. 2006-ban a pragelatói normálsáncon mindössze fél pont hiányzott az olimpiai éremhez, 2007-ben a sapporói olimpián a normálsánc verseny előtti tréningen szenvedett térdsérülést, így az olimpia befejeződött számára mielőtt az elkezdődött volna. Az idei oslói VB nagysánc csapatversenyén harmatgyenge (110 m) ugrásának köszönhetően csak tizedekkel szorultak le a szlovének mögött a dobogóról az egykörössé vált versenyen és Klingethalban sem volt szerencséje, egy bődületes ugrással (146,5 m. – ami egyben sáncrekord is lett) nagy fölénnyel vezetett még az első körben, érett a 3. Vk győzelme, aztán a fináléban mindent elrontott (115 m), s csak a 13. lett… Mindenesetre hosszú éveken, évtizeden keresztül oszlopos tagja volt a német válogatottnak, ahonnan egyszerűen kihagyhatatlan volt. Csapatát egyszer-egyszer olimpiai és világbajnoki aranyhoz is segítette, ennél nagyobb sikerekre azonban már nem futotta erejéből. Az oslói VB-től bronzéremmel (normálsáncon csapatban) búcsúzó ugró nem marad feladat nélkül a jövőben sem, máris kapott ajánlatot a DSV-től (Német Sí Szövetség), edzői karrierjét a C-csapatnál kezdheti el Bernhard Metzler vezetőedző segédeként!

A svájciak is szegényebbek lettek egy neves ugróval. Andreas Küttel mindig is kellemesen más volt, mint a többi síugró, kissé bohókás, felettébb mosolygós természetével kitűnt a többi ugró közül. Bár nyomasztó lehetett, sosem tudott kibújni csapattársa, Ammann árnyékából, mindig is a második számú ugró maradt. A svájci csapatban hiába volt atombiztos helye „Simi”-vel, sosem tudtak nagy sikereket elérni, hiszen olyan kvalitású ugrók, mint ők a mai napig nem sikerült a helvéteknek „kitermelniük”, így Küttel hiányával tovább romlott amúgy sem rózsás helyzetük. Bár Küttel a 2005/06-os szezonban élte fénykorát (több Vk győzelem jutalma egy összetettbeli bronz lett a végén), mégis a libereci VB-n szerzett meglepetés aranya utáni formahanyatlása odáig vezetett, hogy az elmúlt szezonban még pontszerző helyen sem tudott végezni a Vk-ban, így más utat nem talált, mint hogy végleg abbahagyja. Döntésében szerepet játszott az a tény is, hogy felesége, a lengyel származású Dorota orvosi állást kapott külföldön, így a családdal Dániába költöztek, ahol ő testnevelő tanárként dolgozik tovább.

A szlovének az elmúlt években finoman szólva sem hagytak mély nyomot szereplésükkel szurkolóik körében, utoljára 13 évvel ezelőtt arattak nagy sikert! Akkor egy 18 éves moravcei srác nyűgözte le a világot elképesztő tehetségével, lazaságával, ő volt Primoz Peterka. Már pályafutása második Vk szezonjában a csúcsra ért, megnyerte a Négysáncversenyt, majd az összetettet is, rá egy évre pedig duplázott, megvédte Világkupa címét, ami ilyen fiatalon nem sok kollégájának sikerült még! Primoz minden idők legeredményesebb szlovén síugrója lett, aki egyben a sportág egyik fenegyereke címét is kiérdemelte! 1998-as Vk címvédése után mélypontra süllyedt, nehezen dolgozta föl a hirtelen jött sikert, emiatt ki kellett hagynia 3 évet alkohol és kábítószer problémái miatt (néhány versenyen szerepelt csak), ez idő alatt folyamatos gondjai voltak edzőjével és más hivatalos személyekkel is! Ekkor ismerkedett meg a ’96-os „Szlovénia szépével”, akit feleségül vett, s akitől fia is született. Ez fordulópont volt életében, 2001-ben visszatért a síugró elitbe, időnként régi önmagát idézve később 2 Vk versenyt is nyert. A 2002-es olimpián bronzérmet szerzett csapatban, mely máig az egyetlen szlovén érem az olimpiákon. 15 Vk győzelme és olimpiai bronza mellett 2005-ben még egy VB bronz is becsúszott csapatban, mely az utolsó komoly sikerélménye volt. Az ezt követő években már csak saját kedvére ugrott, idén nyáron pedig visszavonult és a továbbiakban edzői teendőket fog ellátni, Goran Janus helyét veszi át a szlovén B-csapatnál. 

A végén, s nem utolsósorban két olyan extraklasszis is hátat fordított a repülésnek, mint a finn Janne Ahonen és a lengyel Adam Malysz, akik az elmúlt 15 év alatt igazi ikonjai lettek a sportágnak, leginkább az ő hiányuk lesz majd fájó a síugrófanok körében. Tekintélyes eredmény lajstrom fémjelzi nevüket, hiszen összesen 35 Vk szezonban szerepeltek, 720 Vk versenyen rajtoltak, 75 Vk versenyt nyertek, 200 Vk érmet szereztek, 28.609 Vk pontot gyűjtöttek össze, 17 sáncon tartanak ma is rekordot, továbbá 6 összetett Vk cím, 6 Négysáncverseny és 6 egyéni világbajnoki cím büszke birtokosai ! A sors különös fintora, hogy egyszerre hagyták abba rendkívül sikeres pályafutásukat, bár Ahonen 2008-ban már egyszer visszavonult (nem hagyta nyugodni az egyetlen még hiányzó fontos érem, az olimpiai arany megszerzése), de az elmúlt szezon sikertelenségei ráébresztették arra itt az ideje végleg elköszönni szeretett szurkolóitól. Annyi mindenképp közös még bennük, hogy mindketten bronzéremmel tudtak búcsúzni az aktív versenyzéstől, az már más kérdés, hogy Ahonen másodszori búcsúja nem úgy sikerült, ami méltó lett volna hozzá! Közös pont továbbá az is, hogy adrenalinnal telített sportágat választottak maguknak a síugrás (mellett és) után, hiszen az autóversenyzés mindkettejük nagy álma volt. Míg Ahonen már bizonyított (finn és skandináv bajnok lett a Dragster gyorsulási futamokban), addig Malyszon van most a sor, hogy a januári Dakar-ralin érjen el hasonló sikereket! Ismerve Adam képességeit, hozzáállását e sporthoz nem fog csalódást okozni nekünk! Ahonen időközben megalapította saját verseny csapatát Racing Team Sports Oy néven, melynek tagjai saját személye mellett testvére, a szintén síugró Pasi és meglepetésre fia, Mico is. A síugrástól sem fog teljesen elszakadni a jövőben, a finn csapat síugró felszereléseit fogja majd ellenőrizni!

Cikkek a visszavonulásukról: 

http://siparadicsom.blog.hu/2011/03/26/siugras_vegleg_elbucsuzott_a_finn_siugro_legenda_janne_ahonen

http://siparadicsom.blog.hu/2011/04/20/siugras_a_wislai_sas_meltokeppen_bucsuzott_szurkoloitol

http://siparadicsom.blog.hu/2011/04/26/siugras_adam_malysz_a_xxi_szazad_legeredmenyesebb_versenyzoje