Hosszúra nyúlt utolsó rúgkapálásai végén búcsút intettünk a melegnek, ezzel együtt előkerültek a szekrények legmélyebb zugából a vastag kabátok. Hivatalosan ugyan elválaszt még egy hónap a téltől, a Nemzetközi Sí Szövetség világkupa-sorozata már két héttel ezelőtt kezdetét veszi a söldeni Rettenbach- gleccseren. Mai beharangozónkban a hölgyek kapnak helyet, szó lesz így többek között az időközben feleséggé avanzsált Maria (-Höfl) Riesch és a háromszoros összetett-győztes Lindsey Vonn párviadaláról, és igen, bulvártöltelékként barátságuk alakulásáról is; arról, miért is tartjuk a felkészülés során ügyesen rejtőzködő Tina Mazét esélyesnek a nevető harmadik szerep betöltésére; beszélni fogunk a svájci válogatottat érő sérüléshullámról és széthúzásokról, illetve a németeket érintő központosításról, melynek célja nem titkoltan az elsőszámú női alpesi sí nemzet címének besöprése.
A Síparadicsom Blog szerkesztősége a megújulás jegyében vágott neki a harmadik szezonnak, miközben régi értékeit sem szeretné veszni hagyni. Egy árnyalatnyival szubjektívebb, a látottakat kevésbé reprodukáló posztok sorjáznak majd az egyes versenyekről, másrészt hétköznaponként háttértémákkal, érdekességekkel is kívánunk foglalkozni, reményeink szerint sok olvasónk örömére. A február eleji junior-világbajnokságról terveink szerint naponta érkeznek majd összefoglalók (összetennénk két kezünket, ha stream-t is találnánk hozzá), továbbá - ha minden igaz - helyszíni beszámolók is érkeznek majd az innsbrucki Ifjúsági Téli Olimpia eseményeiről. Egész télen foglalkozunk a magyar válogatott szereplésével, reményeink szerint hosszú idő után Világkupa-pontszerzésnek is örülhetünk majd.
Ami az alpesi sít illeti, marad a jól megszokott 2+ 1-es felállás, síugrásban továbbra is bízvást számíthatunk zbigniew szakértelmére, míg a csúszókorong (leánykori nevén: curling) nagy világversenyeiről eztán is GeoCucc tudósít majd bennünket. Sajnálattal közöljük, hogy két idehaza nagy népszerűségnek örvendő téli sportnak, a sífutásnak és a biatlonnak jelenleg nincs gazdája, de rajta vagyunk az ügyön! A mellékelt címre várunk minden jelentkezőt, ha akár állandó szerzőként szeretne csatlakozni hozzánk, akár csak egy-egy vendégposzt erejéig. Előbbi téli sportok mellett a szabadstílusú síelés, a hódeszka és a technikai számok (szánkó, bob, szkeleton) megszállottjait is várjuk.
........................................................................................................................
Minden olimpiádban akad egyetlen olyan szezon, melynek során nem rendeznek felnőtt világversenyt. Vannak, akik a hőn áhított aranyérem híján akaratlanul is ellazsálják a felkészülést, a hölgyek esetében többek ekkora időzítik a gyermekáldást. Mások klasszisa épp így hosszútávon világlik ki igazán, amikor nem kell februárra időzíteni a csúcsformát, az örülhet igazán szezon végén, aki az idény teljes hosszában képes magas szinten teljesíteni. Nem kevesebb, mint 21 helyszínen esnek egymásnak a hölgyek. A tét a négy szakági kisebb trófea mellett a nagy kristálygömb elhódítása!
Az FIS versenynaptárában a megszokott évenkénti, vagy váltótárssal rendelkező helyszínek mellett találunk egynéhány újonnan jelentkező rendezőt. A szezon első három hétvégéje a technikai számok specialistáiról fog szólni, Sölden után két hétre a fagyos Lappföldre látogat a karaván, majd az észak-amerikai túra első állomásának otthont adó Aspenben viaskodnak majd farkasordító hidegben. A Lajos-tó partján már a két gyors számban is megkezdődnek a küzdelmek, Val d’Isère-ben pedig a méltán népszerű kombinációban hirdetnek győztest. Courchevel és a minden páros évben esedékes Lienz fogja közre a karácsonyi ünnepeket, a szlalom és az óriás-műlesiklás legjobbjai nézhetnek egymással farkasszemet. Az újév megint csak Münchenben veszi kezdetét, az olimpiai centrum mellett felállított mesterséges sáncon kerül sor a szezon első, de idén már nem utolsó parallel szlalomjára. Zágráb- Sljeme után újra kettéválik a két nem VK- sorozata, a hölgyek Bad Kleinkirchheimba, amit Cortina, Maribor és Sankt Moritz fog követni a január folyamán. Az előző világbajnokságnak otthont adó Garmisch után egzotikus lejtőkön siklanak a lányok: Andorra után Szocsiba (EK után VK- futamot is rendezhet tehát a 2014-es olimpiai házigazdája), Moszkvába (szintén parallel szlalom), végül Banszkóba teszik át székhelyüket az év legrövidebb hónapjában. Arber-Zwiesel helyét végérvényesen Ofterschwang örökli meg a naptárban, itt nyitják a lányok a véghajrát, amit egy skandináv (Åre) kitekintés után Schladmingban zárják, ahol amolyan vb-főpróbát tartanak március közepén.
Kilenc lesiklás, hét Szuper-G, kilenc óriás-műlesiklás, 10 szlalom, három kombináció, valamint két parallel- és egy csapatverseny szerepel tehát a palettán, utóbbit természetesen nem számolják bele az összetett pontversenybe.
.........................................................................................................................
Minden idők legkiélezettebb végjátékát hozta a mögöttünk hagyott idény, az előző három szezonban egyeduralkodó Lindsey Vonn-nak fejet kellett hajtania Maria Riesch előtt, a végelszámoláskor mindössze 3 pont különbséggel kapott ki a némettől. A pattanásig feszült versenyhelyzet kikezdte kettejük régmúltra visszatekintő barátságát is, a pszichológiai hadviselésben eljutottak a finom személyeskedésig is. A viszály csak tovább fokozódott, miután a lenzerheidei szezonzárón két számot is töröltek a megeredő eső, illetve felerősödő szél miatt. Az amerikaiak az alpesi országok vezette szövetséget ostorozták, környezete nem bizonyult jó tanácsadónak, Lindsey nyilvánosan csak hetekkel később ismerte el Maria győzelmének jogosságát. Problémáikat a nyárvégi Új-Zélandon tartott edzőtáborban rendezték, kettejük közt ismét béke honol, habár elmondásuk szerint innentől egy riválisnak tekintik a másik a sok közül. A garmischi sportoló fejét időközben bekötötték, menedzserével, Marcus Höfl-lel április elején keltek egybe a tiroli Goingban, a kétszeres olimpiai bajnok nevet is váltott, így a továbbiakban Maria Höfl- Riesch néven szerepel az eredménylistákon. Ha már menyegző, meg névváltás, hadd gratuláljunk a lesiklás egykori junior-világbajnokának is, Marianne Kaufmann- Abderhalden blogján már a gyermekvállalást is kilátásba helyezte.
A szakági pontversenyek már hamarább eldőltek, a két gyors számban még töretlen maradt Vonn uralma, habár lesiklásban hatszor is megverték, erre azért nem volt példa a korábbi években, kiegyensúlyozottságával (egy kivétellel mindig dobogón állt) kompenzálta ellenfelei alkalmankénti fellángolását. Az óriás-műlesiklás német-francia párharcot hozott, Rebensburg és Worley is három-három sikernek örülhetett, itt is a stabilitás döntött a szám olimpiai bajnokának javára. A civilben katona Worley-t egyébként sem ostorozta a balszerencse, két sikerét is egy-egy századdal tudta csupán kivívni. Szlalomban nem volt apelláta Marlies Schild részéről, a szezonzáróig hű maradt önmagához, követhetetlen tempójával vagy simán nyerte a versenyeket, vagy kiesett menet közben. Valós ellenpólus tavaly nem alakult ki.
Nem teszek eget rengető felfedezést azzal, hogy ezen a télen is említett két lány, pardon asszony között fog eldőlni az összetett elsőség kérdése. Univerzalitásuk kimagasló az egész mezőnyből, ők képesek egyedüliként egy teljes idényen keresztül csúcsforma közeli szinten teljesíteni. Az egyik oldalon összeomlott egy áttörhetetlennek tűnő gát, az örök másodiknak elkönyvelt Riesch végre felért a csúcsra, rendeződött családi élete, ez így együtt könnyen ellenállhatatlanná teheti idénre. A tendencia világos: a német lett évről évre jobb, miközben Vonn dominanciája lassan, de biztosan alábbhagyni látszik. Másik oldalról fűtheti Lindsey-t a revánsvágy, hiába emelte ki több nyilatkozatában, hogy elsődlegesen a három szakági trófea megvédésére fókuszál, maximalizmusát és hiúságát ismerve szemernyi kétségünk se legyenek valós céljaiban. Bár Annemarie Moser-Pröll 70’-es években bemutatott zsinórban öt lesikló elsőségének a megismétlése kétségkívül kecsegtető célkitűzés. Szó se róla, a szezont élete első óriás-műlesikló diadalával nyitotta, miközben Riesch betlizett, nem akarunk semmit sem elkiabálni, de azért kezdésként ez felért egy kiadós hidegzuhany keltette kijózanodással…
Sokan meg vannak győződve afelől, hogy Tina Maze beérhet nevető harmadikként. Nos, én nem tartozom közéjük. Február és március hónap vitán felül a szlovénról, meggyőzőbb volt korunk két gigászánál is, de ez nem tudja felejteni jóval haloványabb szezonkezdetét. Tina felkészüléséről keveset lehetett olvasni, a nagy nemzetektől elszigetelve edzett Dél-Amerikában, majd az Alpokban, így megközelítőleg sem lehet belőni, milyen formában érkezhet Söldenbe az óriás-műlesiklás világbajnoka. Az osztrák női szakág vezetője ellenben megszólalt, nem hitegette a közvéleményt, már előre lemondott az összetettről, ami nem meglepő, miután – esetleg Elisabeth Görgl-n kívül – nincs olyan sízőjük, aki valamennyi számban értékmérőnek számít. A svájciaknál Lara Gut még mindig csak a jövő ígérete. Talán a sportszerváltás hozhat valamit a konyhára, Lara és az Atomic útjai 7 év után váltak szét, az egy sor neves technikai specialistát ellátó Rossignol lécein folytatja tovább a még mindig csak húszesztendős svájci csillag, aki továbbra sem hajlandó a nemzeti csapat kötelékében készülni, s amolyan családi vállalkozásban képzeli el jövőjét.
Sógoréknál a részsikerekre helyezik a hangsúlyt. Marlies Schilden kívül korszakos zsenit nem találni az osztrák keretben, de az ő vadászterülete sem igen terjed túl a műlesikláson. A „szlalomkirálynőt” Leviben csodálhatják meg először a sportág szerelmesei, 2008-as söldeni esése kis híján pályafutásába került, érthető volt ódzkodása a Rettenbach- gleccsertől. Kathrin Zettel a két technikai számban alkothat maradandót, feltéve, ha ráncba szedte nyáron idegeit, s utolérte magát fizikailag. (Társaihoz képest lemaradásban kezdte felkészülését.) Kétszeres világbajnokként Elisabeth Görgl-t sem szabad kifelejteni, noha ő is inkább a formaidőzítés embere, Nicole Hosp tavalyi teljesítménye nem idézte hajdani önmagát, bárminemű ugrásszerű javulás meglepetés erejével hatna. Kezeljük kitüntetett figyelemmel Anna Fenningert, tavaly már megpendítette univerzalitását, mint kombinációban szerzett vb-címe jelezte, talán idén kiemelt szakágakat is feljegyezhetünk nála. A gyors számokban a fiatal reménységekben bíznak Ausztriában, no, egyelőre nem Nicole Schmidhoferben, a juniorként két vb-címet is jegyző lány Zermatton vágta taccsra combhajlítóját, szerencsés esetben az új naptári évben visszatérhet. A feltörekvők közül Jessica Depaulit kell feltétlenül kiemelnünk. A jövő nagy ígérete, gyakorlatilag nem látszik gyenge pontja, szlalomban junior-vb-t, lesiklásban osztrák bajnokságot nyert – többek közt Görgl előtt.
Svájc női válogatottja alapos átalakuláson esett át a szünetben, különösen, ami a műlesikló csapatot illeti. A visszavonulók között találjuk Rabea Grandot, hazája egykori legjobb szakági specialistáját, csapatban vb-bronzérmes klasszist; Sandra Ginit, aki 11 éves kerettagság után akasztotta szögre sífelszerelését; a kétszeres svájci bajnok, kudarcdömpingbe beleroskadó Aline Bonjourt; Jessica Püncherát és Aïta Camastralt. Utóbbi három egyöntetűen a szövetség megrendült bizalmáról harsogott, s való igaz, a Vk- csapat összetétele sem az állandóságot tükrözi. Wendy Holdener korosztályából kimagaslott, első igazi berobbanását időzítené mostanra. Gyors számokban adott egy markáns mag fiatal-középkorú sízőkből (Gut- Gisin- Kamer- Suter- Abderhalden), őket egészíti ki Aufdenblatten és Martina Schild, a harmadik veterán, Nadia Styger viszont sokadik súlyos sérülése után a visszavonulás mellett döntött.
A harmadik németajkú sínemzetnél sincs fenékig a tejfel. A vancouveri olimpia után hallatszódtak hurráoptimista és realista szólamok is, de gyaníthatóan még a legnegatívabb germán sem számolt mindössze két bronzéremmel a hazai rendezésű világbajnokságon. Márpedig a betegségből lábadozó Riesch két kielégítő gyorsasági sízésén kívül sok öröm nem jutott a németeknek. Rebensburg szakági, s Riesch összetett VK- győzelme a „pórnép” elhalkítására talán elég volt, a szövetség azonban észlelte a mélyben megbúvó problémákat. Kiemeltek hát egy nyolcfős csoportot az A- válogatott keretéből, kiket külön edzésprogram szerint, kitűntetett figyelemmel kezelnek. A technikai sízőkből álló alakulatnak egy neves hiányzója biztosan lesz: Susanne Riesch a chilei edzőtáborban ütötte be olyan csúnyán bal lábát, hogy elkerülhetetlen volt a műtét, a teljes szezont ki kényszerül hagyni. Egy héttel később Gina Stechert szakította el ugyanott térdszalagjait, a gyorssíző szemei előtt a rehabilitáció után ugyancsak a 2013-as vb lebeghet. (Az egyszeres VK- futamgyőztes bajor lány a garmischi vb-t sem úszta meg csúnya esés nélkül, akkor fejét vágta be, azóta nem is indult tétversenyen.) Rebensburg és Hölzl – feltéve, ha túllendült betegségén, Söldenben még nem indult – kulcsfigurának tűnnek, előbbi a gyorsabb számokban, utóbbi szlalomban is szeretne előrelépni. A Dürr- lányok és Christina Geiger formájából eleddig hiányzott a következetesség, mellettük még a tavalyi EK- szezonban remeklő Hronek alkothat meglepetést.
Megérte annyi pénzt beleölni az utánpótlás-nevelésbe frankföldön, bőséges és minőségi kínálat áll rendelkezésre. Különösen technikai szakágakban dörzsölhetik tenyerüket a francia hívek. Ha végre összekapja magát, Sandrine Aubert a legjobbak közt is komoly tényező lesz, Worley nagyszerű évet zárt tavasszal, mint ahogy Barioz, Barthet és Marmottan is kapható egy-egy acélos futamra. Gyors számokban erőteljes a visszaesés: Marchand- Arvier 2009 óta keresi önmagát (szurkolójaként a „kicsúszott” jelzőt mellőzném), Rolland és Revillet eséseikkel vétetik észre magukat, az újdonság erejével tavaly Bailet került a köztudatba. Élete legjobb idényével búcsúzott el szurkolóitól Ingrid Jacquemod.
Nem sok babér termett az olasz hölgyeknek a gyorsabb számokban, bár akadt néhány említésre méltó futamuk, sem Daniela Merighetti, sem Elena Fanchini nem tudta megváltani tavaly a világot, a visszatérő Nadia Fanchini mellett érdemes lesz fokozottan vizslatnunk Elena Curtonit, a legújabb Milka-lány két Top-10-es VK- eredménnyel és junior-vb-n szerzett aranyéremmel hívta fel magára előző idény végén a figyelmet. Nem ő lenne az első tehetséges olasz lány, aki a nagy felhajtásban padlót fogna, mi mégis bizakodva várjuk szereplését, csakúgy, mint két világbajnoki ezüstérmes óriás-műlesiklójukét. ’Fede’ Brignone a felnőttek, Lisa Agerer a juniorok között került váratlanul a dobogóra. A rutinosabb különítmény (Karbon, Gianesini, Manuela Mölgg, Alfieri, Costazza stb.) fogadkozásai szépen csengenek ugyan, valóságalapjuk erősen véleményes.
Rövid hezitálás után a folytatás mellett döntött Anja Pärson. Elmondása szerint világmegváltó céljai már nincsenek, míg élvezi a versenyzést, nem int búcsút a síelésnek. Idén kizárólag a gyors számokban láthatjuk a svédek nagyasszonyát. (Ehhez képest elutazott Söldenbe, de minek…) Ott sürög már mögötte az utánpótlás, világbajnoki bronzérme és kiegyensúlyozott Vk- szereplése alapján Pietilä-Holmner lehet idén is húzóember. Technikai számokban Sara Hector (óriás-műlesiklás junior-világbajnoka), Swenn-Larsson (szlalom junior-vb-ezüst) és Wikström, különösen lesiklásban Kajsa Kling emelheti a skandináv síelés fényét. A finneknél továbbra is Tanja Poutiainen tartja életben az alpesi sít, ellenben norvég földön az ifjú Sejerstedben lehet minden bizodalom, a még mindig csak 20 esztendős junior-világbajnoknő már most tizenegyszeres nemzeti bajnok, s tavalyi idény végén lassanként a bő élmezőnyben is számításba kellett venni. A Løseth- testvérek legidősebbike, Lene a visszavonulás mellett döntött, a legnagyobb reménységnek tartott Mona jelenleg is a maródiak listáját bővíti.
A szlávokat női vonalon évek óta hárman képviselték az elitben, a szlovák Zuzulová tavalyi formájának átmentésében, a cseh Záhrobská hajdani legjobbjának felidézésében érdekelt. Ana Jelušić régóta húzódó asztmája miatt úgy döntött, hogy az elkövetkező telet regenerálódással és gyógyulással tölti, s ha az élsportban nem akadályozza betegsége, helyesebben az élsport többé nem kockázati tényezőként szerepel életében, a 2012/2013-as világbajnoki szezonban viszontláthatjuk.
Nagy érvágás az amúgy is egy helyben toporgó kanadai gyorssínek, hogy Emily Brydon után egy évvel egy másik világklasszisuk, Britt Janyk is a visszavonulás mellett döntött. Egyetlen Aspenben jegyzett lesikló Vk- győzelme még nem is emeli ki hűen nagyságát, világbajnoki negyedik és olimpiai hatodik helyezése, valamint 15 kanadai bajnoki címe viszont érzékelteti, pótolhatatlan veszteség érte a szakágat. Az ürességet két nagy visszatérő részben talán befedheti, Kelly VanderBeek és az ukrán származású Larisa Yurkiw is még 2009 decemberében szenvedett horrorfilmbe illő térdszalag-szakadást Val d’Isére-ben. Egyik sem számít erőnyerőnek szakágában, bár előbbinek volt egy remek periódusa 20-as éveinek elején, többek közt három század híján érmet akasztottak nyakába a torinói olimpián. Simmerling és McBroom a középszerűség megtestesítői. A juharlevelesek hívei a technikai számokban sem számolhatnak döbbenetes áttörésre, még ha pontszerzésre bármikor esélyes lehet a Gagnon- Préfontaine- Goodman- Mielzynski- Phelan- Terwiel összetételű, masszív hatos.
.jpg)
Az amerikai női válogatott körül minden természetszerűleg Lindsey Vonn körül forog, bár az előző idényekben többen bizonyították, van élet korunk elsőszámú sízőnőjén túl is. Julia Mancuso újabb érmekkel bővítette gyűjteményét Vancouverben és Garmischban, sőt, kilugrott a világverseny-specialistáknak fenntartott skatulyából, négy év után ismét versenyt nyert a Világkupában, az összetett pontversenyben pedig megszerezte az előkelő harmadik helyezést. Mindeközben Stacey Cook és Laurenne Ross is szállították a TOP-10-es helyezések a gyorsszámokban, Marshall, McJames és McKennis teszi teljessé az amerikai lesikló csapatot. Szlalomban az idősebbek (Schleper, Stiegler, Duke és Vonn) helyét talán már idén átveheti a szupertehetségként számon tartott Mikaela Shiffrin. 16 éves létére már junior-világbajnoki bronzérmesnek és amerikai bajnoknak vallhatja magát, így minden idők legfiatalabbjaként csatlakozhatott az amerikai VK- kerethez.
A ti véleményeitek