A hölgyek után a férfiaknál is amerikai sikerrel rajtolt a 2011-2012-es idény, ám Vonn tegnapi bravúros sikere után ma nem volt miért felkapni fejünket. Ted Ligety újfent bizonyította, óriás-műlesikló tudása mennyire kiemelkedik a mezőnyből, hiába sorjáznak a hibák, dinamikában magasan veri a többieket. Az ifjú trónkövetelő azért már ott kopog az ajtónál, Alexis Pinturault kétszeres junior-világbajnokként és összetett EK- győztesként idén már a világ legjobbjai között kíván az élre törni, szűk három tized választotta el karrierje első VK- futamgyőzelmétől. A dobogó harmadik fokára ma is egy osztrák versenyző, Philipp Schörghofer állhatott fel, míg szenzációs délutáni futamával Ivica Kostelić is bizonyította, mire képes papíron leggyengébb számában. Folytatás következik két hét múlva a lappföldi Leviben.

Kora délelőtt enyhe szellő kíséretében napos időben, épp ezért jócskán fagypont alatti hőmérséklet mellett rendezték a szezon első férfi alpesi síversenyét. Francia edző fantáziavilágát tükrözte az első pálya, a ritmusos, nem különösebben nehéz nyomvonal szinte csábította még több, s több kockázatra a résztvevőket, tökéletes futamot így még megközelítőleg sem láttunk.

Carlo Janka (2.) aránylag szép íveken szelte át a pályát, bevállalt egészséges rizikót is, a tempóval akadtak problémái. Lemaradása ezzel együtt is mindössze 18 század volt a délelőtti nyertes Ted Ligety-hez (1.) képest, az amerikai jól láthatóan egészen különb dinamikával tudta le a pályát, a második letörésnél azonban nagyot rontott. Aksel Lund Svindål (6.) látványos késésben volt szinte végig, a tempó viszont vitte előre, 67 százados elmaradással még jogosan bizakodhatott. Philip Schörghofer (3.) ott folytatta, ahol előző idény végén abbahagyta, a második szektorban még egyetlen századdal vezetett is, alig 2 tizedes hátrányból várhatta a kecsegtető folytatást. Thomas Fanara (9.) rendre túlvállalta magát, csúnya túlcsúszások jellemezték menetét, csak másodpercen túli hátránnyal ért célba. Kjetil Jansrud (8.) homlokára is a letörésnél kerültek fel a ráncok, sítudását bizonyítva gyorsan összeszedte magát, nem kellett így már délelőtt lemondania a dobogóról. Cyprian Richard (7.) szemre is hasonlatos meneten volt túl, amit a számok is megerősítettek, két századdal került a norvég elé.

Egy kör után is világossá vált, hogy egyedül Schörghofer válthatja valóra a hazai szurkolók vérmes reményeit. Marcel Hirscher (12.) a felső részen követett el súlyos hibát, olyan szűk íven próbált bevenni egy kaput, hogy csak durva fékezéssel tudott egyáltalán a pályán maradni. Romed Baumann (5.) bőven lőtávolon belül maradt fél másodperc körüli lemaradásával, szép stílusáról újfent meggyőződhettünk. Hannes Reichelt (25.) jobb volt gyorsan elfeledni, örülhetett, hogy egyáltalán továbbjuthatott. De Tessieres (15.) végső soron hozta a tőle elvárható középszerű futamot, míg a visszatérő Benjamin Raich-nál (19.) azért érezni lehetett a hosszú kihagyást. Didier Cuche (11.) nem tudta megismételni tavalyi söldeni formáját, távolkerült a címvédéstől. Max Blardone (22.) lejtmenete a jelek szerint idén sem állítható meg, mint ahogy Ivica Kostelić (18.) – délelőtti – óriás-műlesiklásán sem érződött az év eleji fogadkozásban beígért formajavulás. Az olaszok közül Davide Simoncelli (10.) várhatta a legkecsegtetőbb helyzetből a folytatást, külön öröm, hogy művészien szép stílusához ezúttal biztató részidők társultak. Marc Berthod (13.) sem lehetett túl elégedetlen, habár volt egy markáns hibája, amivel másodpercen belül különbséget játszott el, bravúros mentése után örülhet megszerzett pozíciójának.

Manfred Mölgg (23.) felejtős menete után két francia következett, elsőként Missillier (16.) sorolt a középmezőnybe, majd Alexis Pinturault (4.) bizonyította újfent már most meglévő klasszisát. A regnáló junior-világbajnok bámulatos dinamikával tudta le a pályát, s 31 százados lemaradással karnyújtásnyira került a dobogótól, hogy mást ne mondjunk… Bode Miller (16.) rá jellemző agilitással vette az akadályokat, s ha megnézzük, kiket előzött meg, különösebben nem is lehet ledorongolni. Kimondottan biztatóan ment a finnek feltörekvő klasszisa, Marcus Sandell (14.), a harmincas rajtszám alatt indulók hátralévő része már nem tudta megváltani a világot, Viletta (27.), Dopfer (21.) és Ploner (20.) is a középmezőnyt gazdagította, rőtszakállú Haugen, Neureuther és Dani Albrecht pocsék futammal fejezte be napi szereplését, míg Karlsen a kaputévesztők listájára iratkozott fel. Kellemes meglepetésre az effektíve gyorssíző Didier Défago (29.) beverekedte magát a második futamba egy teljes évnyi kihagyás után. Kalle Palander (28.) már negyvenhez közelítő rajtszámmal tette meg ugyanezt, Borsotti (24.) is erőn felül teljesített, de az igazi bravúr André Myhrer (26.) és Jean-Philippe Roy (30.) nevéhez köthető, mindketten 50-en túli rajtszámmal kerültek a pontszerzés előszobájába.

A norvég tréner alaposan kitett magáért, az előzőnél nagyságrendekkel pergősebb, buktatókkal teli pályát állított össze. Az Eurosportra mindez nem mondható el, a francia anyacég érthetetlen módon egy szezonvégi levezetésnek szánt tenisztornát, valamint egy amerikai focimeccs ismétlését tűzte műsorára, mintsem tájékoztasson a tél nyitóversenyéről. Rossz érzések kavarognak bennem a jövőre nézve is…

Két biztonsági futammal vette kezdetét a délutáni program, Jean-Philippe Roy (22.) és Défago (28.) is megelégedett a hirtelen jött pontszerzéssel, utóbbinak két évet kellett rá várni. Kalle Palander többre vágyott, vesztére, a pálya kulcsfontosságú középső részén menthetetlenül elhagyta a nyomvonalat. Viletta (25.) gyengécske menete után André Myhrer (15.) ismételt, nagyszerű dinamikával begyűjtötte negyedik pontszerző helyét óriás-műlesiklásban, rögtön egy második legjobb eredménnyel. Alsó szakaszával egy jó darabig nem is tudtak mit kezdeni a többiek. Reichelt (20.) indiszponált napot fogott ki, hívei csak ebben reménykedhetnek, Borsotti (27.) csúnya túlfordulásokkal teli menete végén alaposan hátraesett, Mölgg (17.) már sokkal jobb pályát ment, más kérdés, hogy előnyéből hét tizedet leadott az utolsó métereken. Blardone (18.) ugyanezt az utat járta be, gyakori nyomvonaltévesztései miatt bukott rengeteget, egy századdal honfitársa is beelőzte.

Fritz Dopfer (13.) sem vehette fel a lépést a svéddel az alsó részen, a meredek szakaszon viszont remekelt, így két tizedet meg tudott tartani előnyéből. Ploner (23.) fogalmatlan menetét Benjamin Raich (19.) követte, az osztrákok egykori olimpiai bajnoka a cc. 60%-os meredekségű részen botlott egy hatalmasat, kár, mert egy önbizalmát növelő TOP-10-re jó esélyei kínálkoztak. Ivica Kostelić (5.) kellően felspannolta magát délutánra. Joggal örömködött a család, három századdal még Dopfernél is jobbnak bizonyult, ennek megfelelően nagy fölénnyel átvette a vezetést. Tény, a századok a mai nap nem ellene játszottak, Missillier (8.) és Miller (9.) is az utolsó métereken került kevéske hátrányba. Az amerikai fenegyerek ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, hiába az elképesztő kanyarvételek és látványos „rontások” sora, két szektor után még kis híján vezetett is. Múlt szezon végével együttvéve kijelenthető, óriásban egyre jobban kell számolni Bode-val.

De Tessieres (14.) és Sandell (16.) egészen más stílusban tudta le a pályát, előbbi tiszta nyomvonalakon haladt, utóbbi sokat reszkírozott, a különbség mégis csupán három század volt kettejük között. Berthod (24.) minden létező helyen bakizott, Marcel Hirscher (6.) viszont összekapta magát, a középső meredek részen ugyan tarthatatlan volt a horvát, a célban mindössze 7 század maradt kettejük között. Cuche beleadott apait-anyait, a letörésnél azonban túl mélyre került, nem bírt már korrigálni. Simoncelli (21.) ugyanott bemutatott egy „keresztlécet”, menteni tudott, de nagyon visszaesett. Thomas Fanara (6.) középen még növelte is előnyét, a végére aztán elfogyott, Hirscherrel azonos idővel ő is besorolt a horvát mögé.

Rettentően szoros volt a küzdelem, példának okáért Kjetil Jansrud (10.) csupán két tizeddel maradt el alapvetően korrekt menete végén Ivicától, mégis alig fért be a legjobb tíz közé. Richard (26.) elejétől folyamatos késésben volt, a letörésnél szépen oldalára esett, nagyot mentett ugyan, de a jó eredmény ígérete ott tovaszállt. Svindål (12.) és Baumann (11.) egyetlen századnyi különbséggel ért célba, a kellő dinamika hiányzott sízésükből. Nem úgy Alexis Pinturault-nál (2.). Egy laza 4 tizedet azért ő is összeszedett, de makulátlan sítechnikával mintegy 9 tizedet így is megőrzött előnyéből, az összetett címvédője elismerően csettintett az ifjú gall produkciójára. Philipp Schörghofer (3.) és Carlo Janka (4.) különösebben nem veszélyeztette Alexis elsőségét, a 20 esztendős francia első Vk- győzelme mégis váratott magára. Ted Ligety (1.) ugyanis ma sem tűrt ellentmondást, mert rontogatott ugyan szépen, dinamikában egyszerűen nincs párja jelenleg.

Vitán felül álló kijelentés, hogy Ted Ligety napjaink elsőszámú óriás-műlesiklója. Az elmúlt négy szezonból háromszor is övé lett a szakági kristálygömb, tetejében ő a szám világbajnoka. Állt már háromszor is dobogón Söldenben, de kevéssel rendre lemaradt az elsőségről.

Két junior-világbajnoki és egy francia bajnoki (szlalomban) címmel a háta mögött a felnőttek között is beírta névjegyét Alexis Pinturault. Legutóbb Kranjszka Gorán végzett második helyen, még harmincon túli rajtszámmal, s ha ilyen ütemben fejlődik, rövid úton beszerezheti a hőn áhított Vk- győzelmet is.

Hosszú vegetálás után 2011 hozta meg az igazi áttörést Philipp Schörghofer számára. Vk- siker Hinterstoderen, világbajnoki bronzérem, majd osztrák bajnoki cím. Az óriás-műlesikló specialista salzburgi síző pályafutása harmadik Világkupa-dobogójának örülhetett hazai közönség előtt.

Két hét múlva a lappföldi Levire teszi át székhelyét az alpesi síelők többsége, ahol mindkét nem részére műlesiklást rendeznek.

Első futam

Második futam