Gyászol Oroszország! Sokkoló hír látott napvilágot ma reggel, elsőszámú síugrójuk, Pavel Karelin október 9-én a hajnali órákban egy halálos kimenetelű közlekedési baleset áldozata lett Moszkvától 570 km-re keletre, szülővárosa, Nyizsnyij Novgorod közelében az autópályán, amikor Mercedesével nagy sebességgel egy közúti ellenőrzés miatt veszteglő teherautóba rohant. A gépkocsi légzsákjai nem működtek, Karelint a helyszínre kiérkező mentősök már nem tudták megmenteni!
Alekszandr Svyatov, az orosz csapattól nemrég elköszönt edző, aki Karelin személyi trénereként dolgozott tovább alig talált szavakat a hír hallatán. „Pavel nagyon becsületes, tisztességes ember volt és őszinte. Amikor valami tisztességtelen dolgot tapasztalt nem tudott hallgatni. Ellensége nem volt. Nem akarom elhinni, hogy egy ilyen embernek, mint ő tragikusan ért véget az élete. Tegnap este még beszéltem vele telefonon, megbeszéltük, hogy hétfőn találkozunk. Jó hangulatban volt. Reggel aztán hívott a nagymamája és azt mondta Pasa (így becézték őt) már nincs velünk többé, nem tudtam elhinni. Ez egy szörnyű tragédia! Edzők és sportolók telefonáltak nekem Ausztriából, Németországból…, senki sem tudja elhinni, ami történt!”
Dmitri Vassiliev, aki az orosz csapat legjobb sportolója volt a vancouveri olimpia előtti sérüléséig, alig talált szavakat a hír hallatán. „Pavel nagyon közel állt hozzám. Amikor a csapathoz került tinédzserként egy szobában éltünk együtt, olyan volt ő, mintha az öcsém lett volna. Vele könnyű volt a kommunikáció, ő jó fiú. Nem tudom rávenni magam, hogy múlt időben beszéljek róla. Számomra ez egy nagy személyes veszteség. Mi nem csak beszéltünk egymással, hanem barátok is voltunk. Sokszor látogatott meg ahol élek, Ufában. Nem tudom elhinni, hogy már nincs velünk!”
Pavel Karelin 1990 ápr. 27.-én született Nyizsnyij Novgorodban, aki 9 évesen kezdte tanulni a síugrást. 12 évesen országos versenyekre járt változó sikerekkel. Egy év múlva már szerződtetett síugró volt egy orosz csapatnál, mellyel időnként külföldre is járt, ahol nyári edzőtáborban vett részt. Nemzetközi versenyen 2003 dec. 13.-án debütált, melyet a Kontinentális Kupában (COC) kezdett a lillehammeri Lysgaardbakken nagysáncán, melyhez nem fűzte kellemes emlék, hiszen első versenyén rögtön fennakadt a verseny utáni technikai szűrésen, diszkvalifikálták, majd másnap a 63 versenyzőből csupán kettőt tudott megelőzni, így pontok nélkül távozott. Ez azonban nem szegte kedvét, egy bő év múlva a Távol-Keletről, a sapporói COC hétvége mindhárom versenyéről már pontszerzőként (30., 23., 22.) térhetett haza. Ezután részt vett a 2005-ös finn junior VB-n, melyet Rovaniemiben rendeztek, ahol nem sikerült kiugró eredményt elérnie, a csapattal pl. úgy végzett a 13. helyen, hogy csak hárman tudtak nevezni a csapatversenyre (Fatchullin, Vostretsov és Pavel), de még így is jobb teljesítményt nyújtottak, mint a svéd illetve észt négyes, egyéniben csak a 46. lett. Egy évvel később a kranji ifi VB-n már pontszerző lett (29.). A sikertelen Kontinentális Kupabeli versenyzések után edzője az alacsonyabb rangú FIS Kupában versenyeztette tovább, hogy ott egy kis önbizalmat és sikereket szerezve majd visszatérhessen.
A 9 FIS Cup (FC) versenyén nem csak mindegyiken biztos pontszerző lett, hanem 2006 nyarán Bischofshofenben első érmét (3.) is átvehette, melyet még további öt követett. A 2007-es év is jól indult számára, hiszen Zakopanéban (FC) megszerezte élete első és egyben utolsó győzelmét is, majd nyáron bemutatkozott a Grand Prix-n, ahol Klingenthalban ezüstérmet szerzett Schlierenzauer mögött nem csak a nap, hanem élete legnagyobb ugrásával is (140,5 m., persze a sírepülést leszámítva). Ezután tagja lett az orosz Vk keretnek, 2007 dec. 1.-én pedig debütált a Világkupában (Kuusamo) is, ahol egyből stabil pontszerző lett (15.). A Vk szezon folyamán több versenyen is megérte a második kört, a legjobb helyezése ekkor még egy 9. volt a Négysáncverseny egyik állomásán, Bischofshofenben. Az idény során a sírepülést is kipróbálta és neki köszönhetően végzett az orosz csapat az előkelő 5. helyen az oberstdorfi VB-n, hiszen míg társai (Vassiliev, Kornilov, Rosliakov) rendre 180 m. alatt teljesítettek, addig ő közel 200 m.-ig repült. Egyéniben a 4 ugrás összesítése alapján csak a 22. lett.
A 2008-as zakopanei junior VB-n teljesítménye felfelé ívelt, a 7. helyen végzett, majd 2009 feb.-jában a legnagyobb siker részese lehetett az orosz csapattal, hiszen Vassiliev, Kornilov és Rosliakov oldalán ezüstérmet szerzett az oberstdorfi Vk csapatversenyen a finnek mögött, addig se szovjet, se orosz csapat nem végzett még dobogós helyen. A szezonzáró planicai versenyen még egy bronzot is begyűjtött csapatával. A 2010-es hinterzarteni junior VB-n a 9. helyen zárt, majd egy hónappal később tagja lett a vancouveri olimpiára utazó orosz keretnek, ahol sajnálatos módon nem csak ő, hanem az egész orosz csapat leszerepelt, egyéniben nem jutott a második körbe egyik sáncon sem. Utolsó szezonjában stabil Vk résztvevővé és pontszerzővé nőtte ki magát, a Négysáncverseny garmisch-partenkircheni állomásán pedig legjobb Vk eredményét érte el, a rossz időjárási körülmények miatt egykörössé vált versenyen ezüstérmet szerzett Ammann mögött. Karelin volt a második orosz síugró, aki a szovjet éra után dobogóra tudott állni a Négysáncversenyen, de egyben a Világkupában is. Pontosan 10 évvel korábban csapattársa, Dmitri Vassiliev is hasonló sikert ért el ugyanitt, ő is a dobogó második fokára állhatott föl anno. Az oslói világbajnokságon egyéniben a 17. és 23. helyen végzett, a csapattal pedig egyaránt a 9. helyet szerezte meg. Karelin a planicai csapatversenyen pályafutása során elért legnagyobb ugrásával búcsúzott a szezontól, 208,5 m.-re javította egyéni rekordját, összetettben pedig a 23. helyen zárta élete utolsó Vk szezonját! A nyári versenysorozatot, a Grand Prix-t remek formában kezdte, Wislában mindenkit meglepve a 2. helyen végzett, csak a kirobbanó formában versenyző, legutóbb összetett Vk-t nyerő Thomas Morgenstern tudott jobb lenni nála, aki a Gp-t meg is nyerte. Pár nappal később Zakopanéban villogott, csapatával első Gp érmüket szerezték, a nap messze a legnagyobb ugrásával (138,5 m.) a 3. helyre vezette csapattársait (Kornilov, Ipatov és Rosliakov). 2011 aug. 30.-án láthattuk őt utoljára versenyezni, a Gp történetében első ízben bemutatkozó kazah településen, Almatyban, ahol egy 6., összetettben pedig egy 8. helyezéssel búcsúzott - sajnos immár örökre – a versenyzéstől!
Pavel Karelin egy rendkívül szimpatikus, a síugrótársai körében is nagy tiszteletnek örvendő, nagyon jó képességekkel megáldott sportoló volt, aki még csak a pályafutása legelején járt. A sportágat manapság egyre jobban uraló osztrákok mellett mintegy lélegzetnyi friss levegőt jelentett olyan tehetséges fiatal síugrók kivételes teljesítménye, mint pl. az övé. Az oroszok Dmitri Vassiliev után (aki egy térdsérülésnek köszönhette sportkarrieri hanyatlását) Pavelben látták a legfényesebb jövőt, az orosz síugrósport súlyos mélypontról való felemelkedését. Az oroszok utoljára 1968-ban, a grenoblei téli olimpián kóstolhatták meg a siker ízét, akkor ugyan szovjet színekben, de Vladimir Belousov szerzett olimpiai aranyat a kelet-európai nagyhatalomnak, azóta nem sikerült nagy diadalt elérniük. A 2014-es Szocsiban megrendezendő téli olimpia legnagyobb orosz csillaga lehetett volna Karelin, ha a sors nem bánik el vele íly kegyetlenül, mindössze csak 21 éves volt…
A ti véleményeitek