Adam Malysz adatlapja.doc

A sziléziai Beszkidek legnagyobb síközpontja, Wisla lakói a mai napig büszkék arra (amellett, hogy náluk ered a Visztula), hogy itt született és itt él a wislai sas, a repülő bajusz és a lengyel Batman becenevekkel titulált síugró fenomén, Adam Malysz. Őt nem csak a lengyelek imádják, a világon (többek között nálunk, Magyarországon is) sokan rajonganak érte. Kíváló eredményei ellenére sem voltak sztárallűrjei, szívesen állították a fiatalok elé példaképül. Népszerűsége hazájában vetekedik a legnagyobb hírességekkel, ha szimplán csak a téli sport gyűjtőfogalmát említjük nincs olyan lengyel sportoló, aki hasonló sikereket ért volna el és ilyen hatalmas rajongótáborral rendelkezne, mint ő. Az egyik legszebben ugró sportolók közé tartozott, aki repülés közben remekül tartotta a sítalpakat a levegőben, nem dőlt előre annyira, mint a többiek, ezért nagyon szép testtartása volt, amit a bírók külön értékeltek nála. A Telemarkot sosem alibizte, kivéve, ha extra nagyot ugrott!

A lengyelek klasszisa 1994-ben mutatkozott be a lengyel válogatottban és közel két évtizeden át volt részese a különböző versenyeknek. Sikerei mellett olyan sportágban ért el hatalmas győzelmeket, amely rengeteg bátorságot, kitartást és aszkéta-életmódot követel meg a képviselőitől. Kiváló versenyzők egész sora „dőlt ki” néhány év után, nem bírták elviselni a rájuk nehezedő nyomást. Ő azonban egyike volt azon síugróknak (mint pl. Ahonen), aki két évtizedes pályafutása során egy-egy gyengébbre sikeredett szezon után is meg-meg tudott újulni, ilyesmire csak a legnagyobbak képesek! Síugró karrierje során szinte mindent megnyert, amit csak lehetett, csak az olimpiai arany nem jött össze neki. Malysz számtalan nemzetközi sikere mellett hazájában is maradandót alkotott. Adam első bajnoki címét 17 évesen (1994) szerezte, s utána még 38 alkalommal hódította el hazája „kristálygömbjét” (ebből télen 21-szer, nyáron pedig 18-szor). Egyedülálló teljesítményt hajtott végre ezzel, hiszen a világon egyetlen nemzetből sem büszkélkedhet senki ennyi bajnoki címmel! Csak jelzésértékű, hogy a lengyel nemzeti örökranglistán őt Piotr Fijas követi 13 egyéni aranyéremmel, a 3. pedig Stanislaw Marusarz 12 elsőséggel. Hazai dicsőséglistáját még 8 felnőtt csapat bajnoki cím és 7 junior arany (3 egyéniben, 4 csapatban) egészíti ki. Lengyelországban 4-szer választották meg az év sportolójának (2001, ’02, ’03, ’07). Kíváló sport eredményeiért magas állami kitüntetéseket is kapott. 2002-ben megkapta az ún. Lengyel Újjászületés-rendjének tiszti keresztjét, majd 2007-ben parancsnoki- illetve 2010-ben parancsnoki csillagkeresztjét is. Pályafutása során 27 sáncon döntött meg vagy állított be rekordot, ebből a mai napig 9 sáncon is ő a csúcstartó (ebből 6 hivatalos rekord). Lásd. malysz adatlapja.doc

2007 ápr. 1-jén nyitotta meg galériáját szülővárosában, Wislában, mely magában foglalja a pályafutása során szerzett összes jelentős érmét, trófeáit, síugró öltözeteit és egyéb felszereléseit, s nem különben a Világkupa elsőségeiért járó kristálygömböket is. Olyan népszerűségnek örvend, hogy egész alakos szobrot is csináltak róla fából (valamint fehér csokiból), mely a múzeumban található. A 2,5 méter magas és mintegy 180 kilós „szobor” síléccel és kristálygömbbel a kezében ábrázolja őt. Lehet, hogy ezt valaki túlzásnak tartja, de az átutazónak újra csak az jut az eszébe, hogy a lengyelek nagyon odafigyelnek saját értékeikre. A galéria egyben ajándékboltként is funkcionál, ahol Malysszal kapcsolatos ajándéktárgyakat (T-shirt, bögre, sapka, képeslap, autogrammal ellátott képek) is lehet kapni. Lásd itt: http://www.malysz.org/ 

Magánéletét tekintve csendes, hétköznapi életet él családjával Wislában. Feleségével, Izabellával (szül. 1978) 1997 jún. 16-án kötött házasságot a wislai Szent Péter és Pál evangélikus templomban (Adam lutheránus, míg Izabella katolikus vallású), aki akkor már több hónapos terhes volt. Lányuk, Karolina még az év októberében meg is született. Szülei Jan Malysz (mozdonyvezető) és Ewa Szturc 1974-ben házasodtak össze, rá egy évre született nővére, Iwona. Nagybátyja, Jan Szturc, egykori síugró, aki miután befejezte karrierjét és a helyi klub, a KS Wisla edzője lett, ismertette meg a síugrás alapjaival. Lényegébe véve az ő és édesapja unszolására lett síugró. Tanulmányait 1992-ben végezte el a wislai Glebcach Általános iskolában, majd 3 évvel később az Ustron nevű szakiskolában tanulta ki a bádogos, tetőfedő szakmát. 2010-ben tette le az érettségit. Kiválóan beszél németül. Példaképe Jens Weißflog. Malyszomania néven rajongói oldala is működik. Népszerűségét reklámokban és paródiákban is kihasználták. Szabadidejében szeret játszani a számítógépen, valamint rejtvényt fejteni, puzzle-t kirakni feleségével együtt. Szeret filmeket nézni (főként vígjátékokat) és könyvet olvasni (sci-fi a fő témaköre). Kedvenc zenei műfaja a disco. Két fő hobbija van, egyik a foci (ha a síugrás nem ejti ennyire rabul valószínűleg futballistaként ért volna el sikereket), a másik pedig az autók (imád vezetni). Első gépkocsija egy 126-os Polski Fiat volt, ma már egy Jeep Grand Cherockee-val jár. Kedvenc ételei a sült kacsa, leves galuskával, vanília fagyi, itala pedig (mi más lenne…) a Red Bull. Szerencseszáma a hetes, mottója az életben pedig: „Légy jó és tisztességes”.

A lengyel Fakt c. bulvármagazin szerint Adam úgy határozott nemrég, hogy a közeljövőben sem fog elszakadni az adrenalinnal telített sportoktól, az autóversenyzés fogja ezentúl betölteni a síugrás abbahagyása után keletkezett űrt. Hannawald és Ahonen is hasonló sportban kamatoztatta ebbéli képességeit, előbbi a német túrakocsi bajnokságban, a DTM-ben versenyez 2005 óta, utóbbi pedig a Dragsterben, a gyorsulási autóversenyzésben éli ki a száguldás iránti szenvedélyét, immár 8 éve. Malysz már ebben az esztendőben részt fog venni több-kevesebb versenyen Európában és Afrikában, júniusban a Drezda-Wroclaw, míg januárban a híres Dakar-ralin fog indulni (az argentín rajt és a perui célállomás között mintegy 9000 km-t fog levezetni) és fő célja, hogy célba érjen a ralin. Malyszt mostanság gyakran hasonlítják a francia Luc Alphand síelőhöz, aki pályafutása befejezése után, 2006-ban megnyerte a Dakar-ralit. Adam nagy álma válhat így valóra, hiszen a síugrás mellett mindig is az autók jelentették számára a másik nagy „kielégülést” a száguldást illetően. Mindenesetre az első lépés megtörtént, hiszen egy szerződést már alá is írt az őt támogató Lotto céggel, így ezentúl az RMF CarolineTeam tagjaként egy Porsche Cayenne típusú sportkocsival fog a T2 osztályban versenyezni.

Az aktív versenyzéstől való visszavonulása sokakban megdöbbenést és szomorúságot keltett, ugyanakkor benne volt a pakliban, hogy a közel 20 éven át tartó versenyzés előbb-utóbb erre a lépésre kényszeríti. Titkon minden Malysz-rajongó bízott abban, hogy a következő olimpiáig (2014, Szocsi) kitart még a lendülete, s egy újabb lehetőséget ad magának, hogy a még hiányzó hőn áhított aranyat begyűjtse, viszont (állítása szerint) már igen elfáradt, nem okozott neki olyan örömet a Vk szezonra való felkészülés, mint annak előtte. Utolsó Vk szezonjában szeretett volna úgy elbúcsúzni szurkolóitól, mint hajdanán egykori nagy példaképe, Jens Weißflog, ez minden bizonnyal sikerült is neki! A visszavonulásának bejelentéséről szóló cikket itt találjátok, melyet janisch (síugró fórum topiktárs) remekbeszabott fordításának köszönhetünk: Malysz búcsú nyilatkozata.doc

Búcsúversenyét (hivatalos nevén: Adam’s Bull’s Eye) a helyszínen közel 80 ezer néző, a tévé képernyője előtt pedig nem kevesebb, mint 6,6 millió néző kisérte figyelemmel, a TVP1 csatorna abban az időben 52,4%-os nézettségi indexe azt jelentette, hogy a lengyel tévénézők több mint a fele döntött úgy, hogy ezt a jeles eseményt választja szombati délutáni programként. Az elmúlt 15 évben Lengyelországban nem volt olyan filmsorozat, mely több nézőt tudott volna a tv elé vonzani, mint az ő Vk szereplései. Már az aznap reggeli „kávét vagy teát?” c. műsor is csak Adammal foglalkozott, felesége és lánya előtt olyan hírességek tették tiszteletét nála, mint a Lengyel Síszövetség elnöke, Apolloniusz Tajner, egykori csapattársa és edzője, Lukasz Kruczek, az egykori síugró klasszis és Vk verseny győztes, Piotr Fijas, egykori edzője (aki felfedezte őt), Jan Szturc, de nem hiányozhattak egykori csapattársai, Mateja és Stoch, valamint nemzetközi ellenfelei, Ammann, Schlierenzauer, Morgenstern, Schmitt és Goldberger sem, akik mind kaphatóak voltak egy kis mókára, bajuszban mondtak pár szép szót nemes ellenfelükről közös versenyzéseiket felidézve. Egy különleges ajándékot is kapott a szövetségtől, egyfajta hivatásos sport emlékművet, sportpályafutásának legszebb pillanataiból kapott egy televíziós dokumentációt. A Benefis rendezvényen jelen volt a lengyel köztársasági elnök, Bronislaw Komorowski is (feleségével, Anne Komorowskával együtt), aki személyesen gratulált Malysznak pályafutása során elért számos sikeréhez, mellyel Lengyelország hírnevét öregbítette szerte a világon.

                    Malysz búcsúversenye 1.doc      Malysz búcsúversenye 2.doc

Adam Malysz búcsúversenyét sajnos nem fogadta kegyeibe az időjárás, ugyanis az erős havazás miatt csak több órás csúszással tudták elkezdeni, s azt sem úgy, ahogy azt előzetesen eltervezték. Az ún. célbaugró verseny lényege az lett volna, hogy a szerencsekerékkel kisorsolt megugrani kívánt távolságokat (120 és 134 m között) az ugrók a lehető legjobban megközelítsék, esetleg pontosan megugorják. Nos, az egészből jóformán nem lett semmi. A meghívott ugrók közül sokan nem vállalták az ugrást ilyen körülmények között, a lengyel ugrók és legfőképp az ünnepelt, Adam Malysz viszont igen, aki pontosan 19.12-kor végezte el utolsó ugrását lelkes rajongói előtt. A személyében egy olyan sportoló hagyta abba végleg a versenyzést, aki számos sikerével, fair play versenyzéssel és végtelenül szimpatikus szerénységével nagy űrt fog maga után hagyni a síugrás világában. Alább Malysz utolsó ugrását láthatjátok:

Egykori versenyzőtársai így nyilatkoztak róla:

Ezen a jeles napon nagy megtiszteltetés érte Adamot, hiszen Zakopane város díszpolgárává is avatták. 1901 óta mindössze 26 személyt találtak erre a nemes címre méltónak, Malysz a 27.! Ezzel a címmel olyan illusztris társaságba került Malysz, mint Dr. Tytus Chalubinski (Zakopane felfedezője), Wladyslaw Zamoyski gróf (Zakopane birtokosa, aki uradalmát az itt lakókra hagyta) és többek között Stanislaw Witkiewicz (a híres zakopanei építészeti stílus megálmodója). A zakopanei várostanács a Hotel Mercure-ban tartott ünnepélyes ülésén határozott úgy, hogy olyan sokat tett ő városukért, hogy méltónak találták a díszpolgári rangra. Az ülésen több mint 300 meghívott vendég vett részt, minden felszólaló elsősorban köszönetet mondott az elmúlt 15 év legjobb lengyel sportolójának mindazokért a pillanatokért, amikor büszkék lehettek arra Malysznak köszönhetően, hogy lengyelek. Köszönetet mondtak neki azért is, hogy a nehezebb éveket is könnyebb volt elviselni, amikor Malysz világszerte győzelmeket aratott. A tátrai járás elöljárója, a híres gorál mesemondó, Sabala stílusában egy mondatba foglalta, hogy Adam Malysz a lengyel sas fia, s igaz, hogy a Beszkidekben jött világra, de legmagasabban a Tátra felett röpködött (forrás: zakopaneinfo.hu).

Adam Malyszról szóló beszámolóm második részét jövőhéten olvashatjátok, melyben  hihetetlenül gazdag és tartalmas pályafutása kerül górcső alá kronológiai sorrendben, képekkel, videóanyagokkal illusztrálva. :)