Elsőként Anette Norberg és Bingyu Wang csapatainak összecsapása következett, melynek tétje egyenesen a döntőbe jutás volt. A mérkőzés feléig fej-fej melletti csata zajlott, egyikük sem tudott pontokban ellépni, majd a második félidőre fordulva előbb a kínaiak, majd a svédek kerültek lépéselőnybe egy-egy ügyes rablás okán. Utóbbiak ügyesen taktikázva meg is őrizték vezetésüket, s az utolsó endben befejezőként a szükséges egy pontot megírva ki is váltották a jegyüket a döntőre, míg a kínaiak még mindig újra próbálkozhattak, s az elődöntőben a dán-kanadai párharc győztesét várták.

 

A házigazdák és az új kvartettel érkező észak-amerikaiak küzdelme szintén az utolsó milliméterekig kiélezetten alakult. Mindkét fél viszonylag sokat hibázott, ezért sok volt a két ponttal megnyert endek száma. A tizedikben Amber Hollandnak a házból kiszorított helyzetből kellett legalább egy pontot szereznie az életben maradásért, ráadásul ütő dobásának sikere csak egy bírói mérésen dőlhetett el. A távolságmérő eszköz végül Kanadának ítélte az nyerő pontot, így kerülhetett sor az extra endre. A befejezés a dánokat illette, így az ő céljuk az állás egyszerűsítése volt, ám ellenfelüknek sikerült elfoglalnia és ideálisan bevédenie a házat. Lene Nielsennek egy hihetetlenül precíz dobást kellett volna bepréselnie a házba, ami végül túl rövidnek bizonyult, így 10:7-es győzelmüknek köszönhetően Hollandék vehettek részt az elődöntőben. A Kína-Kanada párharcot a tévéből sajnos nem követhettük, de az eredménytábla arról tanúskodik, a mérkőzést végig a kezükben tartották a juharlevelesek, akik az első félidőben két lopással biztosították be lélegzetvételnyi előnyüket, amit aztán végig tartani tudtak.

 

A curling hagyományos lebonyolítási szisztémájába bele nem illő, de a NOB által erőltetett bronzmérkőzés következett, ahol a Kanada által búcsúztatott két csapat, Wangék és Nielsenék csaphattak össze a legkevésbé csillogó éremért. A nemrég bevezetett bronzmérkőzés végkimenetelétől függően kétféle szájíz maradhat utólag a nézőben. Amennyiben az elődöntőből kieső (hagyományos előírások alapján automatikusan bronzérmes) együttes kerekedik felül, az csak megerősít mindenkit abban, hogy valóban ők érdemlik meg jobban a dobogós helyet. Azonban, ha a másik csapat nyer, hirtelen kételyeink támadhatnak a rendszer helyénvalóságát illetően. Valójában persze ezen a szinten már bármelyik csapat felül tud kerekedni a másikon, s az egyes meccseken sokkal inkább a pillanatnyi forma dönt, mintsem a játékosok egymáshoz igen közel álló képességei. Így persze minél többször játszanak egymás ellen, annál inkább növekedhet bennünk a bizonytalanság a valós erősorrenddel kapcsolatban. Ezúttal az első forgatókönyv valósult meg, Kína a harmadik ember néhány hátborzongató hibája ellenére is behúzta a győzelmet a szintén nem tökéletesen játszó Lene Nielsen csapata ellen, így a dánok érem nélkül maradtak a hazai közönség legnagyobb bánatára.

 

 

 

Rengeteg érzelemdús játékot láthattunk eddig is, az egész bajnokság csúcspontjához azonban még csak ekkor érkeztünk, amikor tehát Svédország Kanadával találkozott a döntőben. Az mérkőzés a finálékban szokásos tapogatózó, defenzív játékkal kezdődött. Az első endet Anette Norberg akaratán kívül is megnyerte, amikor utolsó ütőköve nem pattant ki a házból a 0:0-hoz, és a kalapács megtartásához. Később egy lopás által megduplázták előnyüket, de a negyedik endben a svéd skip két hibája miatt a kanadaiak 3 pontot is írva vették át a vezetést. A következőben Norbergnek nehéz helyzetből sikerült egy pontot mentenie, így a lehető legszorosabban, 3:3-as döntetlennel álltak a szünetben.

 

A második félidőben elkezdődött a stratégiai harc, a számolgatás, mindkét csapat igyekezett a legjobb helyzetbe hozni magát az utolsó endre, lehetőleg kalapáccsal a „kézben”. Végig 1-1 pontokat írtak, de az irányító szerepet a kanadaiak vették át, melyet az ellenfélnél Östlund és Norberg szokásosnál gyakoribb pontatlanságai is segítettek. A tizedik, döntő fordulóra 5:5-ös állással érkeztek, a befejezés joga Amber Hollandékat illette. Az extra endnek is beillő befejezésben Anette Norbergnek szüksége volt mindarra a tapasztalatra, amit három évtizedes pályafutása során magába szívott, hiszen kalapács nélkül kellett a lehető legnehezebb helyzetbe hozniuk ellenfelüket. A mérkőzés döntő kövét a kanadai skip tarthatta a kezében, a házban azonban csupa svéd kő volt, a középre való bejutásra pedig csak egy nagyon szűk átjárót engedtek a guardok. Holland túl széles kövét félútig nem söpörhették társai, mert különben elakadt volna még a ház előtt, az akadályon túljutva pedig már hiába súrolták a jeget, a kő sebessége nem volt elég ahhoz, hogy a ház legjobb helyére csússzon. Az utolsó centiméterek döntöttek tehát a cím sorsáról, ami így a harmadik világelsőségét szerző Anette Norberg, és fiatal pártfogoltjai, Cecilia Östlund, Sara Carlsson és Liselotta Lennartson zsebébe hullott. Kanadának be kellett érnie a második hellyel, de azt hiszem, Amber Holland csapata mégis elégedetten gondolhat majd vissza első világbajnokságára, ahol a csoportküzdelmeken még nehézkesen túljutva, a lehető legrögösebb úton verekedték fel magukat a döntőig.

 

 

Svédország pedig történelmet írt azzal, hogy jelenleg az Európa-, a világ- és az olimpiai bajnoki címet is ők birtokolják a női mezőnyben, igaz, ezeket mind más-más személyek gyűjtötték be, kivéve persze Norberget; a curlingsport egyik legsikeresebb játékosának jelenleg a vb-cím mellett az ötkarikás elsőségért járó arany is ott lóg a nyakában.

 

Ez volt tehát a hölgyek bajnoksága, azonban nekünk nem kell sokáig nélkülöznünk a sportot, hiszen péntektől a férfiak is összegyűlnek, hogy eldöntsék, ki lesz idén a világ legjobbja.