Véget ért az alpesi sí idénye, méghozzá történelmi horvát sikerrel: Ivica Kostelić először szállította haza Zágrábba a férfiak összetett kristálygömbjét. Húga, Janica a női mezőnyben már jó pár évvel ezelőtt megszerezte ezt az elismerést Horvátországnak - most végre a báty is célba ért. Nézzük, ki is Ivica Kostelić, de előtte még tekintsük át, kik is alkotják a szakági dobogót!

Carlo Janka (3.) az összetett címvédőjeként idén épphogy felfért a dobogóra. Nem volt jó idénye a svájcinak, kemény időszakon van túl, ám legalább a befejezés biztatóra sikeredett. A még mindig csak 24 éves obersaxeni síző Lake Louise-ban szuper-G-ben begyűjtött ugyan egy második helyet az idény elején, ám borzasztóan ingadozó teljesítméye mellett ritkán láttuk viszont dobogón. Kostelić brutális januárja alaposan el is vette a sízők kedvét a versengéstől, tulajdonképp mindenki feladta a szélmalomharcot a horvát ellen már január folyamán... Jó pár versenyt ki is hagyott, rejtélyes szívproblémával küszködött, aminek az idényzárás előtt szívműtét lett a vége. Az orvosok reményei szerint ezzel a probléma meg is szűnt Janka csak a versenyzésre kell, hogy koncentráljon a jövőben. Márpedig ha csak arra koncentrál, akkor még jó pár éven át számolni kell vele - hát még ha szlalomban is felnőne a feladathoz! A többi számban idén is ott volt az élmezőnyben, még ha a szakági dobogókra ezúttal nem is sikerült felférnie. Összetettben kis (vagy inkább nagy?) szerencsével, négy ponttal utasította maga mögé azt a norvég Aksel Lund Svindalt, aki a záróversenyen szlalomban egyetlen futamnyira volt az összetett dobogójától - ám második futamát elrontva kiszorult a pontszerző zónából.

Didier Cuche (2.), az örök második kicsit talán meglepő módon összetettben most először zárt másodikként - az előző években a dobogó legalsó fokára volt bebetonozva. Furcsa helyzet, hisz szerzett ő már ennél jóval több pontot egy idényben, ám most 956 egység is elég volt az ezüsthöz - mint már említettem, Kostelić januárja után nem nagyon küzdött senki az összetettért, tartalékoltak reálisabb célkitűzésekre... A 36. életévét taposó svájci veterán lesiklásban és szuper-G-ben is elnyerte a szakági kristálygömböt, így egyértelműen kijelenthetjük: élete legjobb idényén van túl. Szurkolói nagy örömére úgy tűnik, hogy folytatás is lesz, a visszavonulását fontolgató Cuche az idény végén már inkább hajlott a folytatás felé...

Ivica Kostelić kilépett húga árnyékából

Született: 1979. november 23., Zágráb
Magasság/súly: 182cm/94kg
Sí: Fischer
Személyi szponzor: Raiffeisen
Versenyszámai: szlalom, kombináció, szuper-G, óriás-műlesiklás
Olimpia: ezüstérem (kombináció - 2006. Sestriere; szlalom - 2010. Whistler Creekside; szuper-kombináció - 2010. Whistler Creekside); hatodik (szlalom - 2006. Sestriere); hetedik (óriás-műlesiklás - 2010. Whistler Creekside); kilencedik (óriás-műlesiklás - 2002. Park City).
Világbajnokság: világbajnok (szlalom - 2003. St. Moritz); bronzérmes (szuper-G - 2011. Garmisch-Partenkirchen); nyolcadik (szlalom - 2011. Garmisch-Partenkirchen).
Junior-világbajnokság: tizedik (szlalom - 1997. Schladming)
Világkupa-debütálás: 1998. Soelden
Világkupa-rajt: 242
VK-futamgyőzelem: 18 (10 szlalom, 5 (szuper-)kombináció, 2 KO-szlalom, 1 szuper-G)
VK-dobogó: 43 (29 szlalom, 9 (szuper-)kombináció, 2 szuper-G, 2 KO-szlalom, 1 óriás-műlesiklás)
VK-összetett: győztes (2010/11), negyedik (2008/09), ötödik (2009/10), hatodik (2007/08), hetedik (2001/02, 2002/03)
VK-szakági: háromszoros győztes (szlalom 2001/02 és 2010/11; kombináció 2010/11), ezüstérmes (szlalom 2008/09 és 2002/03; kombináció 2007/08), bronzérmes (kombináció 2009/10 és szuper-G 2010/11), negyedik helyezett (szlalom 2009/10; kombináció 2008/09), ötödik (szlalom 2007/08), hetedik (szlalom 2004/05) és nyolcadik (óriás-műlesiklás 2008/09)
Európa Kupa: legjobb hely: 4. (2009. Reiteralm)
További eredmények: 13 győzelem FIS versenyeken.

A 2010/2011-es szezonban beteljesült a horvát álom: miután Janica Kostelić az évezred első éveiben agyonverte a női alpesi sí mezőnyt, most bátyja, Ivica tette ugyanezt a férfiakkal. Horvátország, amely kis túlzással semmilyen múlttal nem rendelkezett alpesi síben Kostelićék előtt (a legjobb jugó sízők szlovének voltak), immár a nőknél és a férfiaknál is összetett Világkupa-győztessel bír.

Pedig talán már Horvátországban sem bízott benne mindenki, hogy Ivicának is összejöhet. Az 1979. novemberében született Ivica szlalomspecialistaként kezdte, összetett győzelemre már csak ezért sem lehetett esélye kezdetben. Később pedig egyre többször hátráltatták sérülések...

A nagy karrier 1992-ben kezdődött, amikor egy szlovák versenyen óriásban bizonyult a legjobbnak. Két évvel később ugyanott győzött, de emelett megnyerte a legfontosabb gyerekszériákat, közte a Trofea Topolinót is. 1997-ben Schladmingban a junior-VB-n bronzéremig jutott kombinációban. És ekkor jött az első törés... Szó szerint. A következő három év a sérülésekről szólt, kórházról kórházra járt. 1998-ban Cortinán az ínszalagját intézte el, ami épp elég volt ahhoz, hogy lemaradjon a téli olimpiáról. 1999-ben Beaver Creekben a kerítésnek repült, újból a szalag bánta. Két operáció és hosszú felépülés után 2000 májusában tért vissza, és Janicával közösen elkezdte a felkészülést a következő szezonra. Először Sestriere-ben sikerült második futamba kerülnie, egy esti szlalomon, majd rendszeres pontszerzővé vált, Schladmingban 23. helyen zárt. Ám egy héttel később, Innerkremsben jött az újabb sérülés, amely bonyolult térdműtéthez vezetett.

A 2001/2002-es szezonban végre eljött Ivica ideje. Sérüléséből felépülve óriásban egy 28. hellyel nyitotta az új idényt, majd Aspenben 64-es rajtszámmal indulva megnyerte a szezon első szlalomversenyét (máig világrekord!). Másnap szerzett egy 5. helyet, majd Adelbodenben egy másodikat - és máris övé volt a szakági éllovasnak járó piros trikó, amit már nem is hagyott lehúzni magáról. A 2002-es olimpia Salt Lake City-ben nem sikerült tökéletesen: ismét térdével küszködött, ennek ellenére óriásban bravúros 9. helyet ért el - szlalomban viszont kiesett.

A megszerzett kristálygömböt nem tudta megvédeni, lassacskán kicsit talán el is tűnt húga árnyékában. Pocsék tengerentúli szezonkezdet után 2002/2003-ban Európába visszatérve még magára talált, jó pár Vk-győzelem mellett a St. Moritzban szerzett VB-cím is elégedetté tehette. A Vk-döntőn azonban nem tudta megelőzni a finn Kalle Palandert, így a kis kristálygömbről le kellett mondania.

És jött az újabb sérülés... 2004. január 27-én Schladmingban esett hatalmasat, Baselban megoperálták, majd következett az újabb hosszú rehabilitáció. Visszatérése után fő célja az olimpiai érem volt, erre 2006-ban Torinóban nyílt volna lehetősége. Kombinációban sikerült is neki: ezüstéremmel távozhatott Olaszországból. Négy évvel később, Vancouverben kombináció mellett szlalomban is összejött neki egy-egy újabb ezüst, ám az arany még hiányzik a kollekcióból. Ivica nem is titkolja: ez pályafutása következő nagy célja!

A Világkupában fokozatosan "átképezte magát" univerzális sízővé, valamennyi szakágban elkezdett versenyezni. Kezdetben ez nem tűnt kifizetődő lépésnek, győznie csak elvétve sikerült. 2007/2008-ban például egyszer sem, ám a dobogó jó pár alkalommal összejött neki, és összetettben is a 6. helyen zárt. 2008/2009-ben Alta Badián tudott csak győzni, emellett begyűjtött viszont öt további dobogót, és a VB előtt az összetettre is komoly eséllyel pályázhatott. Val d’Isère mégsem róla szólt, egy hátfájás miatt kéthetes kényszerszünetet kellett tartania, visszatérése után pedig már nem volt az igazi az idény végén - negyedik helyen zárta a Vk-t. 2009/2010-ben legendás helyszíneken, Wengenben és Kitzbühelben villantott, begyűjtötte élete első dobogóját szuper-G-ben is, vancouveri remeklését pedig már fentebb részleteztük. Ötödik helyen zárt a Vk-ban.

A 2010/2011-es szezon kezdete ellentmondásos képet mutatott. Világrekordról kezdtek suttogni Ivicával kapcsolatban, hisz minden versenyen, legyen szó bármilyen szakágról, Ivica ott sorakozott a top-30-ban az idény elején. Nyolc versenyen át tartott ez az elképesztő sorozat, ám a szezonnyitó levi-i harmadik helytől eltekintve nem fért be a top-10-be. Márpedig a Vk-pontrendszer a kiugró eredményeket sokkal jobban díjazza, mint a stabil, ám dobogók nélküli pontszerzést... Val Gardenán lesiklásban kiszorult a top-30-ból, Alta Badián óriásban egy gyengécske 20. hellyel kellett megelégednie, és ekkor úgy döntött, kihagyja a bormiói versenyt, rápihen a folytatásra. Rosszul zárult tehát a 2010-es éve, és kevesen hitték volna, hogy tényleg világrekordot hoz a folytatás...

2011 januárjának brutálisan sűrű programja Münchenben paralell-versennyel kezdődött, ami rögtön Ivica-győzelemmel végződött. A győzelem pedig szárnyakat adott a horvátnak, és olyan sorozatba kezdett, amit vélhetően még nagyon sokáig felülmúlhatatlan rekordnak tekinthetünk. Az egyedüli kis "szégyenfolt" januári teljesítményén a következő, zágrábi szlalomverseny volt, ahol a fanatikus hazai közönsége előtt századokkal alulmaradt, és "csak" második helyet szerzett. Adelbodenben lesiklásban 5. hellyel nyitott, szlalomban győzött, Wengenben lesikló 12. helyét egy szuper-kombinációs és egy szlalomgyőzelem közé ékelte, Kitzbühelben hatalmas meglepetésre megszerezte élete első szuper-G győzelmét, lesiklásban 11. helyen zárt, így szlalomban egy 2. hely is elég volt, hogy megnyerje a hagyományos kitzi kombinációt, a Hahnenkammrennent. Nagyjából itt és ekkor el is dőlt az összetett Világkupa sorsa, de a januárnak még mindig nem volt vége! Schladmingban szlalomban 5., Chamonix-ban lesiklásban 28. helyen zárt, majd slusszpoénként megnyerte a francia lejtőn a szuper-kombinációt. Egy hónap alatt hét Vk-versenyt nyert meg, és 999 pontot gyűjtött be - az összehasonlítás kedvéért: csak ezzel a januári pontmennyiséggel is megnyerte volna az összetettet! A hónap zárása pedig valóban álomszerűen sikeredett neki: a chamonix-i kombinációban nemcsak a szakági kristálygömböt nyerte meg, de ráadásképp honfitársa, Natko Zrnčić-Dim zárt mögötte a második helyen - Kostelićék újabb nagy álma teljesült a kettős sikerrel.

Az idény vége kicsit keserűbbnek tűnik, persze leginkább azért, mert a januárral teljesíthetetlenül magasra került a mérce. Előjött makacs hátsérülése, térdízületei is fájtak, ezért a VB-t egy szuper-G-s bronz után otthagyta, feladta a biztosnak tűnő kombinációs aranyat. A végére visszatért Garmisch-Partenkirchenbe, ám sem óriásban, sem szlalomban nem tudta januári arcát mutatni. Sőt, a Vk-idény zárása sem igazán jött össze neki: az utolsó kombinációs versenyen hatalmas meglepetésre csak 5. helyen zárt, szlalomban az addig hibátlannak hitt Ivica egymás után kétszer kiesett, szuper-G-ben egy kvitfjelli 8. hely alaposan lecsökkentette esélyét a szakági kristálygömbre. Utóbbit végül el is vesztette ezzel, hisz Lenzerheidében már nem volt mód a Vk-döntő megtartására ebben a szakágban. Szlalomban viszont még reménykedhetett, hisz nemcsak ő hibázott, de az idény végére brutális formát mutató Jean-Baptiste Grange is, így ő érkezett éllovasként az utolsó versenyre. Finoman szólva nem ment jól a Vk-döntőn, pontot se szerzett, ám Grange megtette neki azt a szívességet, hogy elizgulta a versenyt, és újra kiesett - Ivica tehát az összetett és a szuper-kombináció mellé a szlalom kristálygömbjét is begyűjtötte. Az egyetlen fájó tüske szurkolói számára az lehet, hogy a VB-n nem tette oda magát - utólag láthatjuk, a VB után a Vk-ban már egyetlen pontot se kellett volna szereznie a címhalmozáshoz, így nem lett volna vesztenivalója. Persze, ezt akkor még nem tudhatta, és talán a 2007/2008-as idényre emlékezve semmit nem mert kockáztatni.

Jövőre minden egyes szakágban szeretne dobogón állni - merész cél, ám egyáltalán nem tűnik teljesíthetetlennek a januári Ivica számára. Kérdés, képes lesz-e még egyszer olyan formába lendülni. A nagy álom pedig továbbra is az olimpiai arany, ami már csak azért is megnyugtató, mert így 2014-ig nem kell Ivica visszavonulásától tartanunk!

A sikerek alapja: Ante Kostelić

Akiről gyakran elfeledkezünk, pedig aki nélkül talán még ma sem létezne világszintű alpesi sí Horvátországban: Ante Kostelić. Nem mindennapi egyéniség az 1938-ban született Kostelić-apuka! Egykoron remek kézilabdázó volt, és a Gipsz becenévre hallgató játékos egyszer csapata, a Cannes 24 góljából 24-et szerezve szinte egyedül nyerte meg a meccset a franciáknak. A kézilabdázás mellett belekóstolt sok minden másba is: úszás, síelés, sőt, autóverseny. A hiperaktív srác gyakran összetörte magát, innen kapta becenevét is. Elkötelezett horvátként (később fasizmussal is megvádolták, pedig csak amatőr történészként elemezte pl. a Waffen SS tevékenységét...) nem volt túl népszerű a szerbek által uralt kézilabdaéletben, ezzel magyarázható, hogy hiába volt kora kiemelkedő kézilabdázója, soha nem szerepelhetett hivatalos meccsen a jugoszláv válogatottban.

Visszavonulása után, 1975-től 1990-ig kézilabda-edzőként dolgozott. Túl hosszú ideig sehol nem tudott megragadni, pedig elért szép sikereket. Kőkemény edzései, egyéni stílusa és hozzáállása számos barátot, ám ugyanakkor számos ellenséget is hozott neki. Kiábrándulva a játékosok meg nem értéséből, és a klubtulajdonosokkal folyó küzdelemből eldöntötte, hogy síedzővé válik. Utólag is köszönet mindazoknak, akik gáncsoskodásaikkal rávették erre...

Ante nem aprózta el a dolgot, úgy állt munkába az SK Zagrebnél, hogy nyitásként közölte: "Azért jöttem, hogy világbajnokot csináljak!" Megnövelte a tréningek számát, kivívva ezzel a szülők rosszallását Na, persze két ember esetén nem volt egy rossz szava sem a szülőnek: előbb Ivicát, majd rendkívül tehetségesnek bizonyuló lányát, Janicát is edzésbe állította.

A folytatás már sítörténelem. Apjukhoz hasonlóan Ivica és Janica is többször megismerkedhetett a gipsszel, ám ha nem hátráltatták őket sérülések, felköthették az alsóneműt az ellenfelek. Janica mindent megnyert, majd esélyt adva a mezőnynek fiatalon vissza is vonult. Ivica is nyert szakági Vk-t már pályafutása kezdetén, ám utána hosszú csönd következett - mostanáig. Eközben Ante papa személy szerint is nagy hírnévre tett szert a sípályákon is, brutális pályatűzéseivel sok síző rémálmává vált. Képes arra, amiről sok más edző hiába álmodik: saját versenyzői ízlésére tudja tűzni a pályákat. Ivica egy halk "Hvala"-t most is mondhatott apjának, amiért az utolsó előtti szlalomon a papa pályáján a nagy ellenfél Grange kiesett... Számtalan kitüntetést kapott már hazájában, maga a horvát kormány is díjazta. Felesége, Marika Kostelić "természetesen" egykori kézilabdázó. A Kostelić-család páratlan sikersztorijáról Horvátországban már könyv is született...

Kérdezz-felelek Ivicával (forrás: ivica.kostelic.hr)

Síklubod?
Ski Club Zagreb

Jelenlegi edződ?
Ante Kostelić

Kedvenc mozid?
Vad banda

Kedvenc színészed?
Marlon Brando

Hobbid?
Gitározás, zene, rajzolás, búvárkodás

Kedvenc sportok?
Minden, kivéve krikett és kosárlabda (azt hiszem, semmi értelmük)

Kedvenc ételed?
Csevap, friss sajt és sajtkrém, Pag-szigeti sajt, imotski-i sonka

Kire támaszkodsz?
Minden egyes horvátra!

Hogy érzed magad reggelente?
Jól.

Ha megváltoztathatnád a neved, mi lenne az?
Leon vagy Jura.

Milyen vagy, amikor mérges vagy?
Veszélyes.

Milyen színű az ágytakaród?
Az a hoteltől függ.

Gyűjtesz valamit?
Csak a győzelmeket.

Kedvenc gyümölcsöd?
Eper.

Mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?
Mindent és mindenkit, akit/amit kedvelek, és mindent, amire szükségem van.

- Vezetsz naplót?
- Mióta az eszemet tudom.

Kedvenc vicced?
"Szergej": Egy amerikai, egy német és egy orosz beszélgetnek arról, mi életük álma. Az amerikai Floridában szeretne élni egy csomó whisky-vel, úszással, Coca-Colával, marihuánával, és egy rakat gyerekkel. A német azt mondja, szeretne egy nyári lakot a Bodeni-tónál, aludni a matracán, jó sok kávét inni, kolbászt enni, és egy rakat szőkét maga körül. Az orosz így felel: Szibériában vagyok, -60°C, aludni megyek, az őrszoba -40°C. Betakarózom egy pokróccal, a tiszt belép és parancsol: "Szergej, őrszolgálat!", én pedig a másik oldalamra fordulhatok, mert a nevem nem Szergej!

Valami, amin soha nem változtatnál?
Név, vezetéknév, állampolgárság.

Kedvenc autód?
Renault Espace.

A legcsinosabb női síző?
Biztos van jó pár... :)

Csillagjegyed?
Nyilas.

Mobiltelefon?
Van.

SMS?
Hasznos.

Mit csinálsz minden verseny előtt?
Vizualizálom, rögzítem magamban.

Barátnőd?
Van.

Húgod?
A legjobb!

Beceneved?
Ivek, Ivo, Kosta, Johnny, Ivičko.

Kedvenc ajándékod?
Bármi, ha szívből adják.

Kedvenc városod?
Zágráb és Róma.

Ha nem lennél síelő, mi lennél?
Síelő.

Kedvenc rajtszámod?
64.