Az idei prekvalisok adatlapjai:      Kamil Stoch.doc

            Thomas Morgenstern.doc   Simon Ammann.doc  Adam Malysz.doc

                 Andreas Kofler.doc    Severin Freund.doc   Tom Hilde.doc

          Matti Hautamäki.doc   Martin Koch.doc    Gregor Schlierenzauer.doc

Hát ez a nap is eljött, újabb Vk szezont tudhatunk magunk mögött, mely bővelkedett izgalmakban, érdekességekben egyaránt. Az összetett Világkupa győztese már jó néhány hete ismertté vált, hiszen az osztrák Thomas Morgenstern behozhatatlan előnyre tett szert, így a szezonzáró versenyen már csak a gondtalan, tét nélküli sírepülést élvezhette.

Vasárnap – azon kívül, hogy mégiscsak egy Vk versenyt rendeztek – már csak a sírepülő Világkupa várt gazdára, melyet a Vk szezonon belül megrendezendő összes sírepülő versenyen szerezhető pontok összesége alapján itélnek oda az arra érdemesnek. Osztrák dominancia született itt is. A 7 repülő verseny kezdeti etapjánál Martin Koch tűnt a legesélyesebbnek, hogy ezt a díjat megnyerje, aztán a vikersundi hétvégére feltámadt poraiból a sírepülő fenomén Schlierenzauer, aki idei szezonbeli győzelmeit mind a mamutsáncok valamelyikén szerezte, így a szezonzáró versenyen Koch győzelme esetén egy 7. hellyel is sikerrel zárta volna ezt a külön versenyt. Nos, Koch nem nyert (csak 10. lett), míg csapattársa az 5. helyen ért célba, így 2009 után második alkalommal hódította el a serleget (2010-ben ezüstérmes volt). Kochnak be kellett érnie a második hellyel, míg bronzérmes az a Morgenstern lett, aki egyéni legjobbjával (melyet a szombati csapatversenyen javított meg 232 m.-rel) igazi sírepülővé avanzsált.

A Világkupa 1979-es bevezetése óta 32. szezonját élte meg idén, 758 egyéni Vk versenyen vagyunk túl 56 csapatverseny mellett. A szezonban a legtöbb győzelmet a Vk győztes Morgenstern gyűjtötte be, 7-szer bizonyult a legjobbnak a 15 megszerzett érméből. Újonc győztesekből sem volt hiány idén, összesen öten örülhettek első aranyuknak. Először a fiatal finn Larinto okozott meglepetést magabiztos szezon eleji teljesítményével, melynek meg is lett a gyümölcse, első Vk győzelme, melyet ráadásul hazai pályán (Kuopio) ünnepelhetett. Győzelmei számát sajnos nem szaporíthatta tovább, mivel a Négysáncverseny egyik állomásán, Garmisch-P.-ben 140,5 m-es landolása után keresztszalag szakadást szenvedett, így az újabb győzelem helyett már csak tv-n keresztül kisérhette figyelemmel a további Vk versenyeket. A következő újonc győztes Koch volt, aki szezonról szezonra egyre jobban teljesített, a dobogós helyezések is sorra jöttek, számszerint 14 alkalommal, csak az a fránya győzelem nem akart összejönni. Mivel az egyik legjobb sírepülőként ismerhettük meg az elmúlt években és érmei nagy részét is repülősáncokon gyűjtötte be, így valószínűsíthető volt, hogy a rossz széria az 5 mamutsánc valamelyikén fog majd egyszer megszakadni. Ez idén Harrachovban meg is történt, melyet Oberstdorfban sikerült megismételnie.

Sapporóban robbant be a legjobbak közé a németek legnagyobb reménysége, Freund, aki győzelmével négy éves német nyeretlenségi sorozatot szakított meg. Hogy ez nem a véletlen műve volt, azt többször is bizonyította, öt alkalommal végzett a dobogón, Willingenben pedig duplázni tudott úgy, hogy utoljára 8 évvel ezelőtt sikerült csak hazai versenyzőnek nyernie Hannawaldnak köszönhetően. A tavaly nyári Grand Prix és Kontinentális Kupa legnagyobb csillaga az a Stoch volt, aki a sorozatok alatt összesen 10 győzelmet aratott (3-at a GP-n, 7-et a COC-ban), majd egy gyenge Vk kezdés után épp otthon, Zakopanéban jutott föl a csúcsra a hazai szurkolók legnagyobb örömére. Ezt a teljesítményét még további két győzelemmel tudta überelni, így Malysz (mint utólag kiderült) utolsó Vk szezonjában épp a legjobbkor robbant be a lengyel síugrósport zenitjébe, így a hazaiak kedvencük „elvesztése” után legnagyobb reménységüket látják most benne. Végül, de nem utolsó sorban Evensen is révbe ért. Ő is Kochhoz hasonlóan saját szakterületén, a sírepülésben tudott maradandót alkotni, aki hazai sáncon, az új Vikersundbakkenen (mely pár hónapja a világ legnagyobb sánca lett) szerzett szenzációs győzelmet, ráadásul azt megelőző nap új sánc- és világrekorddal (246,5 m) tette felejthetetlenné a sáncavatást. Rég nem nyert ennyi síugró újoncként egy adott szezonban, utoljára 15 éve (1995/96-ban) fordult elő, akkor 7-en (Laitinen, Savolainen, Malysz, Peterka, Saito, Soininen és Harada) örülhettek életük első győzelmének.

Az eddigi Vk szezonok alatt (a mostani újonc győztesekkel együtt) 129-en nyertek legalább egy versenyt és 227-en legalább egy érmet. Az idei szezon „öregje” Noriaki Kasai volt a maga 39 évével (honfitársa, a még mindig aktív Okabe tavaly ősszel töltötte be a 40-et, de a szezonra nem nevezték), sikerült egy új rekordot fölállítania, hiszen a legtöbb Vk rajton (396) és legtöbb Vk szezonban (20) szerepelt hosszú pályafutása alatt, aki – állítása szerint – még nagyon sokáig szeretne versenyezni! Az osztrák csapat is rekordokat döntött a szezonban, hiszen egyedülálló módon csak nekik sikerült egy szezon alatti összes csapatversenyt megnyerniük, számszerint ötöt, ráadásul még a világbajnoki aranyakat is besöpörték mindkét sáncon. Egyénileg is taroltak, hiszen a csapat tagjai közül négyen is nyertek (összesen 15 győzelmet arattak), valamint az összes kupát, amit meglehetett szerezni a szezonban azt mind megnyerték! Morgenstern gyűjtötte be az összetett Vk-t, Négysáncversenyt, VB címet normál sáncon, Schlierenzauer vitte haza a VB nagysánc aranyát, most pedig a sírepülő Vk-t, a csapatuk pedig a VB címek mellett a Team Tourt és a Nemzetek Kupáját is. Full siker minden szinten! Schlierenzauer új nemzeti rekordot is fölállított 243,5 m-el, valamint 35 Vk verseny győzelmével az örökranglistán feljött a 4. helyre, ahol már csak Nykänen, Malysz és Ahonen áll előtte.

VK egyéni verseny győztesek örökranglistája .doc

Az idei szezon alatt-végén jelentették be legtöbben visszavonulási szándékukat, legalábbis az elmúlt évekhez képest! Ráadásul még a holt szezon is tartogathat ilyen kellemetlen híreket. Talán ennyi neves, igazi klasszis ugró sem hagyta abba pályafutását, mint most.

Nem láthatjuk többé versenyezni (legfeljebb a youtube-on) Harri Ollit, Andreas Küttelt, Michael Uhrmannt, Adam Malyszt, Janne Ahonent és Primoz Peterkát sem, mindannyian hatalmas űrt hagynak maguk után, kétség kívül szegényebb lesz a síugrósport nélkülük.  Közülük Ahonen 2008 után immár másodjára hagyja abba, feltehetően most már végleg! Malysz búcsúversenye nem is sikerülhetett volna rosszabbul, bár a hőn áhított 40. Vk győzelem nem jött össze, mégis kellemes szájízzel vonulhatott vissza a versenyzéstől. Utolsó versenyén szerzett dobogós helyezésével (3.) sikerült nagy riválisát, Koflert maga mögé utasítania összetettben, bronzérmes lett és ezzel nagy álma vált valóra, a csúcson sikerült abbahagynia érmekben, sikerekben gazdag pályafutását! Utolsó ugrása 216 méter volt, ez is szép emlék marad majd számára, miképpen az is, hogy a búcsúfellépésén úgy sikerült dobogós helyezést elérnie, hogy csapattársa is ott állhatott mellette az eredményhirdetésnél. Stoch és Malysz egy azon versenyen eddig csak Gp-n örülhetett éremnek (tavaly Wislában és Liberecben), Vk versenyen ez még sohasem sikerült. Ennek köszönhetően csapatukkal legjobb eredményüket érték el a Nemzetek Kupájában, a finisben beelőzték a németeket és első ízben lettek bronzérmesek! Ennél szebben búcsúzni nem is lehetett volna, talán gyógyír lehet ez Malysz személyi trénerének, az elmúlt héten szívrohamot kapott Hannu Lepistoe felépülésében is!

2010-11-es VK szezon érmesei.doc

Két lengyel ugró Vk versenyen utoljára a legelső szezonban (1979/80) állhatott egymás mellett a dobogón. Zakopanéban és a francia St. Nizierben Piotr Fijas és a tavaly ősszel elhunyt Stanislaw Bobak szerzett érmeket, előbbi két győzelmet, utóbbi egy-egy ezüstöt és bronzot. A szlovén drukkerek is szép búcsút kaphattak csapatuktól, hiszen az oslói VB bronz és planicai Vk bronz után kedvencük, Robert Kranjec nyakába is érmet akaszthattak (ezüst). Első alkalommal fordult elő a Világkupa szezonok történetében, hogy a dobogó mindhárom fokára kelet-európai versenyző állhatott föl (Stoch, Kranjec, Malysz), igaz ehhez egy rendkívül szeles időjárás is hozzájárult, hogy ez a végeredmény születhessen. Stoch 3. Vk verseny győzelme talán már nem is meglepetés, viszont, hogy azt sírepülő versenyen érje el az már annál inkább. Ugyanis nem tartozik a legjobb sírepülők közé, idei szereplése is hagyott kivánni valót maga után. Malysz utolsó ugrása után rögtön interjúra fogták, majd az eredményhirdetésnél csapattársával együtt gorál népviseletben vehették át díjaikat. Minden idők legjobb lengyel síugrójának búcsúztatását szombaton rendezik majd több neves külföldi és hazai síugró jelenlétében, egy különleges verseny keretén belül. Rekordszámú, mintegy 80 ezer szurkolót várnak a rendezvényre, melyet rendhagyó módon nem a legnagyobb távolságok (vagy kompenzációs pontok) fognak eldönteni, hanem sorsolás útján kerülnek kiválasztásra a megugrani kívánt távolságok. Az fog nyerni, aki a számára kisorsolt távolságot (120 és 134 méter között) a lehető legjobban megközelíti! A karneváli hangulat alighanem garantált lesz, a verseny végén egy Malysz számára írt dallal búcsúznak el szeretett kedvencüktől!

A FIS szabályzata szerint a szezonzáró versenyen az összetettben legjobb 30 ugró állhat rajthoz, így elsőként a hazaiaktól Damjan rajtolhatott el a 14-es beülőből. Az időjárás sajnos nem fogadta kegyeibe az ugrókat, erősen fújt a szél minden irányból, így egy kissé megcsúszva kezdődött el a verseny. A hátszél nem csitult akkor sem mikor Damjant engedte útjára trénere, melynek meg is lett az „eredménye”, 150,5 m-ig szállt. Az őt követő Koivuranta még ezt a távolságot is alulmúlta, ő mindössze 141 m-t hozott össze. Ezt követően Hula és Kornilov is pórul járt, mindketten 134 m-en landoltak. A szezon utolsó versenye igen csak kezdett élvezhetetlenné válni, a zsűri nem módosított a beülőn, így lutri volt kit éppen milyen erősségű szél talál meg illetve nyom le, Tepes is csak 159,5 m-re volt képes, de legalább a vezetést átvehette honfitársától. A cseh Matura szerencséjére éppen az ő ugrásánál fordult meg a szél, ennek köszönhetően neki sikerült elsőként a K-pontot túlugrania (190 m), természetesen így már ő vezetett több mint 30 ponttal. Chedal is kifogott egy jó termiket, 194,5 m-ig sikerült „elvitorláznia” rajta, mellyel a vezetést is átvette. A szlovénekre rájárt a rúd, mire Prevc következett már megint fordult a szél egyet, 181,5 m-ével csak Matura mögé tudott bejönni.

A hazaiak végre örülhettek mikor a csütörtöki kvaligyőztes, Kranjec „lovagolt” meg egy szembeszelet, ennek eredményeképp meg sem állt a zsűritávolságon túl 224,5 m-ig, 30 pontos fórral került az élre, mellyel ilyen körülmények között akár versenyt is lehet nyerni. Ebben bíztak a szlovén drukkerek is. Ezután jött Neumayer, aki jóformán szélcsendben ugorhatott, mégis gyenge produktummal sokkolta trénerét, mindössze a 147 m-es jelnél ért földet. Jacobsen még ennél is gyengébb ugrást mutatott be, igaz neki a hátszél kavart be (-1,15 m/s), csak 128 m-nél fogott talajt. Az ex világcsúcstartó Romören már jobban járt, mire ő került sorra addigra a szél újból lecsendesedett és 192 m-es ugrásával Chedal mögé ért be. Az elmúlt versenyeken egyre jobb teljesítményt produkáló norvég Bardal következett, aki abszolút szélcsendben ugorhatott, így kompenzációra természetesen nem volt szükség, 204,5 m-es távolságával 16 pontra közelítette meg a vezető Kranjecet. Loitzl is sikeresen teljesítette a 200 m-es határt, egy méterrel fölötte ért földet, mellyel a 3. helyre jött be, ideiglenesen. A jelenlegi világcsúcstartó, Evensen következett, aki 195,5 m-es ugrásával csupán egy tizednyi ponthátránnyal maradt el Loitzltól.

Ezután jött az a Stoch, aki hosszú idő után a szombati csapatverseny előtti próbakör alkalmával (226 m) megmutatta oroszlánkörmeit, új egyéni rekordja azt sejtette kilábalt kezdeti hullámvölgyéből, melyet a repülősáncokra való átállás okozott neki. Jó pár versenyen bizonyította már, hogy nem esik kétségbe akkor sem, ha az elemekkel kell megküzdenie, most sem történt másképp. Enyhe hátszélben is fél méterrel túlszárnyalta a zsűritávolságot (215,5 m), mellyel meglepetésre két pontot vert a nála tíz méterrel nagyobb távolságot elérő Kranjecre. A planicai első nap győztese, Schlierenzauer következett eggyel lentebbről, a 13-as beülőből, aki csupán 205,5 m-re volt képes, így jelentős hátrányt szedett össze a vezető Stochhal szemben, bár nála 15 pont ledolgozása sem szokott nehézségekbe ütközni. Freund is hasonló távolságnál ért földet, 206 m-e a jobbak közé volt sorolandó, az 5. helyen ért célba. Hautamäki jött le ezután, aki egyike azon ugróknak, aki szeles időben a megszokottnál is gyengébb ugrásokra képes, ezt újfent bizonyította. A nap legkisebb ugrását elérve (119 m) az utolsó előtti helyen találta magát. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ő kapta meg a verseny legerősebb hátszelét (-1,36 m/s), melyet sem ő, sem az érte kapott pontok nem tudtak kellőképpen kompenzálni. Koch sem tudott veszéllyel lenni az első helyre, 193 m-es ugrásával 35 pontos hátrányban volt a még mindig vezető Stochhal szemben, érett a meglepetés! Hilde is kipergett az esélyesek közül, hiszen mindössze 172 m-e még ahhoz is kevés volt, hogy a top10-be verekedje magát. A verseny egyébként igen vontatottan haladt, két ugrás között olykor hosszú percek teltek el, nem kellett jóstehetségnek lennie ahhoz, hogy ha az idő továbbra is így marad a második kör törlésre kerül. Malysz utolsó versenyén indulhatott el a sáncról, aki a nap második legnagyobb ugrásával (216 m) csak Kranjec mögé jött be, mint utólag kiderült az előnyösebb feltételek miatt komoly pontlevonást (13,5) kapott.

Kofler következett ezután, akinek összetett bronzérme volt a tét. Méterben hoznia kellett azt a szintet, amit Malysz is, hiszen nem lehetett tudni a még hátralévő ugrók mit produkálnak és azzal hova kerülnek a helyezést illetően. Az osztrák ugró viszont nem élt a lehetőséggel, csupán 163,5 m-en landolt, mellyel sejthetően elvágta magát annak a lehetőségétől, hogy a tavalyi 4. helye után végre dobogóra állhasson összetettben is. Ammann ugrott ezután, aki szintén betlizett, bár nem akkorát, mint Kofler. Ő 183 m-re repült és a középmezőnyben végzett. Morgenstern volt már csak hátra, aki ugyan jobban teljesített a svájcinál, mégis 201 m-es ugrásával nem sok reményt fűzhetett ahhoz, hogy megszorongassa Stochot a következő körben, hiszen közel 30 pontos lemaradása volt már vele szemben. A 15 perces szünet után aztán megszületett az a döntés, amit talán már sokan sejthettek, a zsűri törölte a folytatást, így az első kör alapján hirdettek végeredményt. Ez azt jelentette, hogy Stoch szezonbeli 3. versenyét nyerte, sírepülésben pedig az elsőt. A hazaiak Kranjec jóvoltából szlovén éremnek is örülhettek, a 3. helyezett Malysz utolsó versenyén pedig nem is búcsúzhatott volna szebben, mint egy újabb éremmel, ami 92. volt már a sorban. 3. helye egyúttal azt is jelentette számára, hogy összetettben is felkapaszkodott a bronzérmet jelentő dobogó alsó fokára leszorítva onnan a szezont végig domináló Koflert.

Eredményhirdetés:

Verseny statisztika - Planica 3.xls

Sírepülő Vk végeredménye:  http://www.fis-ski.com/pdf/2011/JP/3125/2011JP3125STSF.pdf

Az összetett Vk részletesebb végeredménye:   VK szezon végeredménye.doc