1993 óta hagyomány, hogy az Alpesi Sí Világkupa utolsó fordulójában amolyan mini-világbajnokságot rendez a nemzetközi szövetség, melynek keretében a kombináció kivételével valamennyi szakágban sor kerül az utolsó megmérettetésre, négy napon belül mindkét nem számára. 2006 óta csapatverseny zárja az évet. A szabályok némileg egyediek. Csak az aktuális szakági tabella legjobb 25 helyezettje indulhat, kiegészülve az uralkodó junior-világbajnokkal, valamint – ha élnek vele – az összetettben 500 pont fölé jutó versenyzőkkel. (2008-ig 400 pont volt a határ.) Nagyon fontos, hogy a létszámot nem töltik fel, magyarán, ha valamelyik TOP-25-ös formahanyatlás, sérülés, betegség, stb., miatt nem tud elindulni, fogyatkozik a mezőny. A „mezei” VK- versenyekkel ellentétben itt nem a legjobb harminc, hanem csak a TOP-15 kap pontot a megszokott leosztásban.

 

Legtöbbször, szám szerint négy alkalommal a svédországi Åre adott otthont a nagy népszerűségnek örvendő záró felvonásnak, háromszor rendezett már Bormio és a mostani házigazda Lenzerheide is.

 

 

 

Zürichtől mintegy 90 kilométerre, a Heldsee (tó) partján, durván 1450-1600 méteres magasságban találunk két közepesen méretes üdülőfalut: Lenzerheidét és Valbellát. Graubünden kanton az osztrák határ mellett fekszik, a rétoromán nyelv egyik dialektusát itt állami szinten is használják.

 

A síelés több mint 100 éves múltra tekint vissza, az ország első hivatalos lesikló pályáját épp itt alapították még 1903-ban. A két világháború között épültek a ma is turisták ezreit fogadó hotelek és egyéb kiszolgáló létesítmények, a rusztikus miliő és a családias hangulat az 1960-as években meginduló robbanásszerű rohamot követően sem veszett ki. Nyaranta a mezei futókat, golfosokat és hegyi kerékpárosokat várnak sok szeretettel.

 

Svájci bajnokságoknak rendszeresen otthont adott Lenzerheide, a Világkupában viszont meglehetősen későn, csak 1995-ben mutatkozott be, Picabo Street lesiklásban, a svéd Pernilla Wiberg szlalomban is kombinációban győzött. 2000 és 2002 között három egymásra következő évben még ellátogatott a női mezőny a svájci síterepre, azóta csak a 2005-ös és a 2007-es szezonfinálé révén utaztak ide a világ legjobbjai.

 

Valbella szülöttjéről, a háromszoros junior vb-érmes, a gyors számokban két VK- dobogót is jegyző Silvano Beltrametti-ról elnevezett pályát 2005-ben avatták fel. Hossza meghaladja a három km-t, a lesiklás rajthelye durván 2500 méterrel van a tengerszint felett, a cél 1530 m-en található. Az egyik ugratónál eléri a pálya meredeksége a 66%-ot, átlagban 31%-os a lejtés.

 

 

- a világ legmeredekebb női lesikló pályájáról beszélünk

- kb. 4 km-es vezetéket fektettek le a szervezők, hogy ha szükséges, műhóval javítsanak a pálya állagán

- 65 különböző ponton szereltek fel hóágyúkat

- 40 ezer m³ vizet és 173 kWh áramot használnak fel a hóágyúk működtetéséhez

- 190 ezer km rézdróttal oldják meg a pálya bekábelezését

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ténylegesen múlt szombaton, gyakorlatilag már januárban aratott hét győzelmével eldőlt, hogy Ivica Kostelić első horvát férfiként elhódítja az idei Összetett Világkupát. A szuper-kombináció kicsi kristálygömbjének tulajdonosa nem kevesebb, mint 450 ponttal vezeti a tabellát. Az is egyértelmű, hogy pontszámban nem érheti be a „Herminator” 2001-ben felállított elképesztő, 2000 pontos rekordját.

 

Noha évek múltán legtöbbünk csak az összetett, ill. a szakági világkupák győzteseire emlékszik, mind sportértékben, mind anyagi megbecsültségben nagyon lényeges a dobogósok kiléte is. Sajnálatos balesete óta tudjuk, hogy az utóbbi hét szezonban kivétel nélkül dobogón zárt Benjamin Raich nem tudja folytatni nagyszerű sorozatát, nagy valószínűséggel a legjobb tíz közül is ki fog zuhanni szombatig. A második helyre Didier Cuche pályázik a legnagyobb eséllyel, egy híján 140 ponttal vezet az összetett tavalyi győztese, Carlo Janka előtt, s miután mindkettőjük előtt három-három szám áll, lesiklásban és Szuper-G-ben pedig egyértelműen esélyesebb az „öreg”, nehezen képzelhető el a fordulat.

 

A dobogó harmadik fokára reálisan nézve hatan érhetnek fel. Szívműtétje óta mindinkább régi önmagát kezdi idézni Carlo Janka, Kranjszka Gorán aratott némileg váratlan győzelme után egészen korrekt hétvégét zárt Kvitfjellben, ha nem betlizik nagyot, miközben riválisai remek hajrát fognak ki, elégnek tűnik ez a 40-60 pontos előny. A korábbi kétszeres összetett győztes Aksel Lund Svindål áll legközelebb a svájcihoz, ám ha visszatekintünk múlt hétvégi katasztrofális szereplésére, nehezen hihető, hogy megfoghatja. Silvan Zurbriggen még mindig novemberi-decemberi remekléséből él, az is nagy bravúr lenne tőle, ha valahogy maga mögött tartaná az ősi rivális képviselőit, így három svájci maradhatna a legjobb öt között. Az osztrák férfiak idén sem elégítették ki mindig maximalista szurkolóikat, s ez csak részben fogható az őket sújtó példátlan sérüléshullámra. Michael Walchhofer és Romed Baumann 703-703 ponttal holtversenyben foglalja el a tabella hetedik helyét, előbbi kettő, utóbbi három számban áll vélhetően rajthoz. Ha a körülmények kedvezően játszanak össze, esetleg másként is dönthetnek. A Kostelić, Cuche, Janka sorrendre a kezemet feltenném, ha őszinte akarok lenni. Összetett pontok alapján egyébként még Innerhofer, Ligety és Kröll is indulhatna minden számban.

 

 

 

A tét nem kevesebb, mint a negyedik szakági győzelem. A mezőny két veteránja, Michael Walchhofer és Didier Cuche egyformán három alkalommal hódította el a lesiklás kristálygömbjét, s – mint 2005 óta mindig – szinte biztosan kettejük közt dől el a negyedik sorsa. Az osztrákok 2003-as világbajnok élő legendája egész biztosan, az utóbbi négy szezonban három szakági elsőséget is besöprő Didier Cuche pedig nagy valószínűséggel befejezi a héten pályafutását.* Mint már utaltunk rá, a 70’-es évek zseniális gyorssízője, Franz Klammer tartja a rekordot a maga öt szakági győzelmével, mögéje érhet fel holnap valamelyikük.

 

* UDPATE! Facebook-ról idézek: Von Alain Cuche. Didier fahrt weiter.... Didier continue.... Youpie...

 

Mindössze 14 pont kettejük közt a különbség, magyarán Didier Cuche egy győzelemmel, vagy egy második hellyel – amennyiben nem a rivális nyer – már révbe érhet. Matematikailag még a wengeni futam győztese, Klaus Kröll is beérhet az első helyre, de a 79 pontos hátrányban, ugyanakkor remek formában lévő másik osztráknak ehhez előbbi kettő kiesésére is szüksége lenne. A szakági dobogó ugyanakkor szinte tuti, miután egyedül az a Silvan Zurbriggen rendelkezik matematikai eséllyel, aki Bormio óta gyengélkedik a gyors számokban.

 

 

 

* Miller és a két sérült osztrák nem indul, hasonlóan a Szuper-G-re készülő Kostelićhez.

 

 

 

Annak ellenére, hogy hat síző is nyerhet kristálygömböt elméletileg, szinte biztosan Didier Cuche viheti haza a trófeát. A 2009-es világbajnok, korábbi háromszoros szakági második svájcit 68 pont választja el Ivica Kostelićtől, vagyis egy könnyed hetedik hellyel egész biztosan nem marad üres kézzel. Érdekes módon jelen pillanatban csak a harmadik helyet foglalja el a horvát, hiszen a Chamonix-ban hatalmas bukott, azóta maródi Georg Streitberger még négy egységgel előtte áll. A szakági dobogós helyezések problematikáját nem bonyolítom túl, matematikailag tucatnyi síelő is esélyes rá. Kostelićtől három osztrák, Janka és a regnáló vb Innerhofer is negyven ponttal van csak elmaradva, vagyis a küzdelem még teljesen nyílt. Cuche, Walchhofer, Janka sorrendre tippelek.

                                                                                                                                                                   

 

 

 

 

Ted Ligety szakági címvédése puszta formaságnak ígérkezik, a világbajnok amerikai előnye 77 pontra rúg a második Aksel Lund Svindålhoz képest, az idén már három VK- n győztes Ligety-től egy dobogó is elegendő lenne a kristálygömb megvédéséhez. A negyedik helyezett, olimpiai ezüstérmes Kjetil Jansrudhoz már bő 60 ponttal marad el Svindåltól és a harmadik Cyprien Richard-tól, így alighanem a három dobogós kiléte is megállapítható. A norvég és a francia közt ugyanakkor mindösszesen 3 pontnyi a differencia, pillanatnyi forma dönthet kettejük közt – szerintem Richard javára.

 

 

 

 

A legrövidebb számmal zárul majd szombaton az idény érdemi része. (A csapatverseny azért más kategóriát képvisel, lássuk be.) A szakág két nagy alakja, Ivica Kostelić és a tőle 36 ponttal elmaradt világbajnok Jean-Baptiste Grange között dől el szinte biztosan az elsőség kérdése. Minekután arról a szakágról beszélünk, ahol aztán végképp minden megtörténhet, ráadásul ezt mindkét előbb említett specialista bemutatta két héttel korábban, ne feledjük azért André Myhrert sem, aki egy győzelemmel, de kizárólag csak azzal még szintén révbe érhet, már amennyiben mind a horvát, mind a francia kiesik, vagy nem szerez pontot. Amit szintén nem lehet teljesen kizárni, elnézve ezt a masszív mezőnyt. A svédnek azért kicsit visszafelé is kell tekintgetnie, ugyanis 55 pontos hátrányban követi őt az előző két műlesiklást nagy fölénnyel nyerő Mario Matt. Rengeteget betlizett, így a szakági címvédő Reinfried Herbst esetleg a szép búcsúban reménykedhet, egy napi győzelemmel vigasztalódhat.

 

 

 

 

 

 

 

 

Az egyszerűség kedvéért előbb tekintsük át a négy szakágat, s csak utána számolgassunk az összetett pontversenyben. Összetett helyezéssel elvileg tizenegyen is rajthoz állhatnának valamennyi számban, nagyrészük élni is fog vele, Schild és Poutiainen gyors számokban való indulása azonban nyugodtan kizárható.

 

 

Hiába verték meg idén négy alkalommal, mindig a dobogón zárt, így nagy fölénnyel nyerte zsinórban negyedik lesikló kristálygömbjét Lindsey Vonn, az örökranglistán már csak az ötszörös bajnok Renate Götschl és a hétszeres győztes Annemarie Mosel-Pröll előzi meg. A második hely is elkelt, Maria Riesch-től az extra-teljesítmény (három futamgyőzelem) is kevésnek bizonyult, harmadjára is csak a dobogó második foka jutott neki. A bronzérmes pozícióért viszont ádáz küzdelem várható teoretikusan kilenc, reálisan nézve öt kiválóság között. A világbajnok Elisabeth Görgl áll a legjobban, de elhanyagolhatóan csekély, mindössze hat pont válassza el Julia Mancuso-tól, 10 pedig Anja Pärsontól. A hatodik Anna Fenningertől nem várható el, hogy érdemben beleszólhat a kérdésbe, nem úgy Tina Maze, a szlovén Lenzerheidén is folytatta remeklését, miután mindkét tréninget a legjobb idővel zárt. Az ötven pontos lemaradás soknak tűnik, a körülményeknek itt azért nagyon össze kellene játszaniuk Maze mellett.

 

 

 

 

Szuper-G-ben még inkább kidomborodott Lindsey Vonn dominanciája, a hat versenyből négyet ő nyert, de Lara Gut altenmarkti és Maria Riesch tarvisiói győzelmekor sem adta alább a második helynél. A számtan még valamelyest felülírja a józan észt, vagyis elméletileg Maria Riesch „ezüstérme” sem teljesen biztos, kiélezettebb küzdelem azonban minden bizonnyal csak a dobogó legalsó fokáért lesz. Én a magam részéről erre sem vennék mérget, soknak tűnik Julia Mancuso közel 40 pontos előnye, elsősorban azért, mert Lara Gut az érem nélkül zárt világbajnokság óta borzasztóan indiszponált arcát mutatja futamról futamra.

 

 

 

 

Az egyetlen olyan szakág a nőknél, amiben még valamelyest nyílt a küzdelem a kristálygömbért. A Šmindleruv Mlýn-i verseny előtt még kiélezett párharc Viktoria Rebensburg oldalára kezd eldőlni. Az olimpiai bajnok kihozta a maximumot, mindkét futamot nyerve fölényesen hozta a 100 pontot, s miután Tessa Worley nullázott, a német olimpiai bajnoknak már a hetedik helyezés kristálygömböt ér. Meglehetősen híg a nők mezőnye, bőven teljesíthető feladatról beszélünk. A harmadik helyezésért négyen is jó esélyekkel szállhatnak harcba. A szezonvégi formából kiindulva Tina Mazére tippelnék, de a vb-ezüstérmes Federica Brignone is felkapaszkodhat egy esetleges dobogóval. Görgl, de különösen Poutiainen óriás-műlesikló formája finoman szólva is kétségbeejtő. A szakági címvédő, korábbi világbajnok Kathrin Hözl ugyebár nem áll rajthoz sérülése miatt.

 

 

 

Valahányszor célba ért, mindannyiszor verhetetlennek bizonyult Marlies Schild, Csehországban aratott idei hatodik (vb-vel együtt hetedik) győzelmével pályafutása során harmadik alkalommal hódította el a szakági kristálygömböt a „Szlalomkirálynő”. Amennyiben pénteken sem talált legyőzőre, beállíthatja saját 2006/2007-es szezonban felállított rekordját a hetedik győzelemmel.

 

Stabilitásának köszönhetően (az előző hétvégét leszámítva mindig a legjobb négy között végzett) szinte biztosra vehető Tanja Poutiainen második helyezése is, 69 ponttal vezet Maria Riesch előtt, ami még akkor is rengeteg, ha a német történetesen élete műlesikló formájában érkezne Lenzerheidére. Mint a táblázatból kivehető, Riesch szakági dobogóját sem fenyegeti jelentős veszély, nem mintha egy kicsit érdekelné ez most a német olimpiai bajnokot.

 

 

 

 

A világbajnokságot követő első, Åré-i versenyhétvége után, amikor közel 200 pontra rúgott Maria Riesch előnye, talán még a legvérmesebb rajongói sem gondolták volna, hogy Lindsey Vonn-nak lehet még bármi keresnivalója. A Garmisch után következő 10 versenyből nyolcszor a dobogón zárt az amerikai klasszis, négy alkalommal nem lehetett megverni. Ez a mutató önmagában nem is mondana sokat, elvégre pontosan ennyiszer csaptak össze a neki kedves gyors számokban, ill. kombinációban, ha a két technikai szakágban minden ment volna az elvártak, a megszokottak szerint, múlt hétvégén könnyedén visszaállhatott volna az eredeti különbség.

De nem így történt. Ez részben annak az irtózatos munkának köszönhető, amit Lindsey Vonn az utóbbi egy hónapban művelt óriás-műlesiklásban és különösen szlalomban. Utolsó erőtartalékait igénybe vette, hogy tökéletesítse utóbbi években megkopott technikáját, gyakran esésig gyakorolt, több apró, látványos sérülést (múlt héten egy monoklit) összeszedett közben. Az eredményét már Tarvisión megtapasztalhattuk, amikor is már-már vesztesnek hitt helyzetből megverte Riescht a kombinációs szlalomban, ami egyúttal szakági győzelmének megvédését is jelentette. A csehországi helyszínen is minden összejött Vonn-nak. Előbb két kiváló futammal pályafutása során elsőként dobogóra állhatott óriás-műlesiklásban, majd másnap úgy abszolválta a szlalomot, úgy hozta a fontos pontokat, hogy közben egy pillanatig sem került a kiesés szélére. Márpedig ez nála újabban nagyon nagy szó.

 

Ezzel szemben Maria Rieschnél megszakadt valami a betegség miatt aranyérem nélkül zárt világbajnokság, végképp a már említett kombinációs szlalom után. (Azzal együtt is, hogy két nappal rá dobogóra tudott állni Szuper-G-ben.) Múlt hétvégén nem lehetett ráismerni. Feszülten érkezett Csehországba, ami meglátszott versenyzésén is. Az „óriás” első futamában rögtön kikapott Vonn-tól, mi több, délután hatalmasat rontott, majd kis gondolkodás után célba ért ugyan, de mindössze két pont lett a jutalma. Másnap végképp rá sem lehetett ismerni, botrányos első futama után csak a középmezőnybe, Vonn mögé sorolódott, majd a folytatásban már négy kapu után a pálya szélére került. Nagyon nagy kérdés, mennyire tudja összeszedni magát holnapra, mintha idegei felmondanák a szolgálatot a legkritikusabb pillanatokban.

 

Közben megindult újra a pszichológiai hadviselés. A német csapat élén Riesch-sel csalás után kiállt a Head sportszergyártó újonnan, más eljárással megmunkált sícipői miatt. Az FIS reguláinak nem mond ellent, viszont állítólag segíti a kanyarodást. A másik oldal a német idegi állapotára, vélt önbizalomhiányára tereli a szót, még ha továbbra sem hajlandók átvenni az esélyesség terhét.

 

Lényeg a lényeg, 23 pont a különbség kettejük között, vagyis az a bizonyos két egység és Vonn apró szerencsétlensége (néhány századdal jobb idővel jócskán több pontra tehetett volna szert szlalomban) miatt a kulcsfontosságú 20 pont fölött maradt Riesch előnye. Ez azért fontos, mert a német stáb legalább két második hellyel kalkulál, márpedig amennyiben Vonn hozza mindkét gyors számot, ígéretes pozícióba kerülhetne Riesch.

 

Vonn részéről alapelvárás a két győzelem, húsz pontot ebben a helyzetben nem szabad veszítenie, miután összeállt a tökéletes futam, reménykedhet, hogy Riesch rontogat, a többiek pedig besegítenek neki. Elsősorban Julia Mancuso, Anja Pärson, a mindkét edzésen győztes időt teljesítő Tina Maze, a világbajnok Elisabeth Görgl, esetleg valamelyik svájci kaparhatja ki neki a gesztenyét. Mint a fenti pontszámításból kiderül, Rieschtől minimum a dobogó létfeltétel. A magam részéről gyorsan hozzáteszem: Riesch és Vonn olyan szinten uralják a két gyors számot, hogy még rosszabb passzban, óvatosan síelve is minden további nélkül bekerülnek a legjobb hat közé, ha Pärsonék nem nyújtanak extrát, ők pedig nem hibáznak nagyobbat, az első két helyet nyugodtan kioszthatjuk kettejüknek. Annyira stabilak, hogy kaputévesztésre, bukásra gondolni sem tudok. Szintén kizártnak tartom, hogy említett öt síző mindkét versenynapon befurakodhatna kettejük közé, egy konkurens futamra azonban képesek lehetnek.

 

Megítélésem szerint amennyiben 50 pont fölé nő Lindsey Vonn előnye csütörtök estére, átbillen a mérleg nyelve, onnantól ő a favorit. Pénteken megfordul a program, a nőknél szlalomot rendeznek. Rieschnek fel kell kötni a gatyát, még egy dekoncentrált futamot egyszerűen nem engedhet meg magának, ugyanis a két topformás osztrák mellett, Pietilä-Holmner, Poutiainen, Maze, Zuzulová és a visszatérő (?) Noens is azonnal lecsaphat az esélyre. Márpedig egy hatodik-hetedik-nyolcadik hellyel már nem lenne nagyon kisegítve a német, ha a pontokat nézzük, még akkor sem, ha Vonn történetesen nullázna, aminek azért az elitmezőny miatt kiesés nélkül is megvan a veszélye. „Óriásban” abszolút ki-kimeccsre lehet számítani, aligha lehet elvárni bármelyiküktől újabb dobogós helyezést, de nem biztos, hogy szükségük lesz majd rá.

 

A távolban, 600 ponttal leszakadva az összetett harmadik helyéért külön verseny körvonalazódik három síző közt. Tina Maze, Elisabeth Görgl és Julia Mancuso közül a szlovén az egyedüli, aki mostani formájából kiindulva bármelyik számban esélyes pódiumra, s miután kisebb előnyt már eddig is kisajtolt magának, az ő történelmi sikerére lehetne a legnagyobb tétben fogadni.