Az északi összetett legjobbjai a második egyéni versenyen mérték ma össze tudásukat. Bemutatkozott a VB-n a legendás Holmenkollen, hisz a nagysáncon zajlott a síugrórész, melyet a hazaiak nagy örömére Klemetsen nyert meg Lamy előtt. A franciák sztárja nem engedte ki kezéből a győzelmet, magabiztos sífutással behúzta élete első VB-győzelmét. A dobogó másik két fokáért az utolsó métereken nagy harcot vívott Rydzek és Frenzel, végül a fiatalabbik német örülhetett. Klemetsen a 4. helyen csorgott célba, Gottwald pocsék ugrással tette tönkre élete utolsó egyéni VB-versenyét, a többi osztrák sem remekelt.

Az észt Kail Piho kezdte meg az ugrások sorát a Holmenkollenen (42.), igencsak rossz látási viszonyok között. Az edzéseken még ott bohóckodó James Lambertet a zsűri szerencsére kizárta, így Eddie a Sas méltó utódja másodjára már nem vethetett rossz fényt a sportágra nevetséges teljesítményével.

A 2-es rajtszámmal induló orosz Nijaz Nabejevé volt az első említésre méltó ugrás, igaz, 116,5 méteres ugrásától az élmezőnynek aligha kellett tartania (25., +1:51). Így is jó ideig az élen maradt az orosz, a 9-essel ugró szlovén Marjan Jelenko viszont hiába ugrott "csak" 113,5 m-t, így is hatalmas előnnyel az élre állhatott. A fiatal szlovén kifoghatott egy hirtelen széllökést, amiből viszont a kompenzációnak köszönhetően úgy tűnt, kifejezetten jól jött ki - ám mintegy 10 perc múlva szerelgették egy kicsit a szélmérőt, majd előbb 20 ponttal alacsonyabb értéket hoztak a szlovén neve mellé, majd még 5 pontot levonva már Nabejev mögé szorult (29., +1:55). Úgy tűnik, 2011 nem a technika éve a sí-VB-ken...

20-assal ugrott az észt Kaarel Nurmsalu, aki a normálsáncos versenyt az ugrás után feladta, kisebb sérülés miatt mostanáig pihent. Sikerült regenerálódnia: 127,5 méterrel nagy előnnyel az élre állt (4., +0:19). A nagy nevek közül elsőként az amerikai Bill Demong érkezett, 117,5 méterével elégedettnek tűnt (20., +1:35). Honfitársa, Johnny Spillane 110,5 méterével reménytelen helyzetbe hozta magát (36., +2:18), a szlovén Gasper Berlot viszont hajszállal Demong elé került (20., +1:35). 28-assal ugrott a finn legenda, Hannu Manninen, ám csodát tenni ezúttal sem tudott (116m, 30., +2:00).

34-essel a cseh Tomáš Slávik 120,5 méterig jutott, ezzel Nurmsalu mögé érkezett (11., +1:01). A francia Maxime Laheurte következett, jót ugrott, ám 122 méterével ő aligha lehetett elégedett (9., +0:56). A cseh Miroslav Dvořák 118,5 méterén a kompenzáció sokat rontott (22., +1:42), az amerikai Todd Lodwick viszont a levonások ellenére is tökéletesen elégedett lehetett 123 méterével (12., +1:12). 42-essel jött az osztrák ugróspecialista, Wilhelm Denifl, a várakozásoknak megfelelően át is vette a vezetést 131 méterrel (3., +0:14). François Braud sem tudta az élre hozni a franciákat (126m, 7., +0:44), a finn Janne Ryynänen pedig magához képest kifejezetten gyengén ugrott (121m, 14., +1:19).

Håvard Klemetsen érkezett elsőként a hazaiak közül, 133,5 méterig repült, át is vette a vezetést, sőt, nyerte is az ugrórészt (1.). Sebastien Lacroix következett, ő is a kissé betliző franciák sorát gyarapította (122,5m, 13., +1:14). Az olasz Lukas Runggaldier számára a 121,5 méteres ugrás egész jónak tűnt (16., +1:24), csakúgy, mint a japán Vatabe Akito 199 métere (15., +1:24). Magnus Moan ugrása után is örülhettek a norvégok, tőle a 123,5 méter várakozás feletti - a pontszámok viszont meglepően alacsonyak voltak (17., +1:26). Jan Schmid a csapatversenyben a norvégek gyenge pontja volt, most 121 méterével Moannal holtversenyben állt (17., +1:26).

A németek közül elsőként Johannes Rydzek érkezett - jó germán szokás szerint most is kiváló ugrással (127m, 5., +0:36). Björn Kircheisen követte, ő viszont alaposan kilógott az élmezőnyből (115m, 24., +1:49). David Kreinertől is hiába vártak sokat az osztrákok, 117 méteres ugrás után nem reménykedhetett sok mindenben (27., +1:53). Újabb német folytatta a sort, Tino Edelmannt kissé talán megzavarta a szokás szerint pályán kívül is küzdő osztrákok menetrendszerű óvásmizériája (belekötöttek Edelmann kötésébe), 125 méterével nem volt teljesen elégedett (8., +0:55). A negyedik német, Eric Frenzel 126,5 méterig jutott - négyből hárman versenyben maradtak a győzelemért (6., +0:40).

Két osztrák folytatta a sort, elsőként Mario Stecher - közepes ugrással, 123 méterrel (10., +0:59). Felix Gottwald borzalmasan elugrotta magát, 109,5 méter - elszállt az utolsó esély arra, hogy a veterán osztrák legenda egyéni világbajnok legyen (39., +2:30). Mikko Kokslien utolsó norvégként szintén elég nagy hátrányt gyűjtött be, 118 méterével igencsak lecsökkentek esélyei (23., +1:48). Utolsóként Jason Lamy-Chappuis érkezett, nagy esély állt előtte, hisz nagy vetélytársai nem ugrottak igazán nagyot. Élt is vele: 133,5 méter, pont mint Klemetsen, csak pontszámmal került a norvég mögé (2., +0:06).

-------------------

A sífutásnak tehát Klemetsen vágott neki az élről, ám Lamyval szembeni 6 másodperces előnye nem sok jót ígért a norvég számára. Denifl és Nurmsalu a futórészben inkább a visszaesés minimalizálására törekedhetett, ahogy a másik két franciától, Braud-tól és Lahuerte-tól sem kellett tartania az élmezőnynek. Ott sorakozott viszont bőven lőtávolon belül a három német, de Stecher vagy Lodwick is bizakodhatott. Magnus Moan azonban nem volt ott a rajtnál, betegsége miatt jónak nevezhető pozíciója ellenére fel kellett adnia a mai versenyt. A nagyobb nevek közül az ugrását elrontó Björn Kircheisen is hiányzott a rajtlistáról.

Klemetsent Lamy 800 méter alatt beérte, sőt, némi meglepetésre Denifl is felért rájuk - lassan kezdett az élmezőny. Az első kör végén együtt haladt a top-3, de tempójukat jól jelzi, hogy a németek (Rydzek és Frenzel) fél perc körüli hátrányban érkeztek mögöttük. Nurmsalu a várakozásoknak megfelelően folyamatosan esett vissza, a táv negyedénél már csak a 9 helyen állt, az Edelmann-Braud-Stecher trió már elment mellette, de Slávik sem sokat késlekedett ezzel.

A második körben a Denifl-csoda már a kör elején végetért, megbosszulta magát az erős kezdés, 800 méter alatt messze leszakadt az élenálló párostól. Lamy és Klemetsen kicsit bele is húztak, legfeljebb egy-két másodpercet hoztak rajtuk az üldözők. A kör felére Deniflt már Frenzelék is beérték, a következő üldözőboly Edelmann és Stecher vezetésével viszont nem tudott közeledni az előtte állókhoz. A kör végén aztán Klemetsen ereje is elfogyott, Lamy folyamatosan szakadt el tőle - magányosan kellett megpróbálnia őriznie előnyét. A francia alaposan meghúzta a kör végét, az üldözők nem tudtak közeledni hozzá - Deniflt viszont a kör vége már az Edelmann-féle bolyban találta.

A harmadik körben Lamy magányosan küzdött az órával - 800 méter után fél perces előnyt mutatott, ám már a németek előtt, hisz a kipukkadt Klemetsen visszaesett mögéjük. A következő, népes boly vezetését Lodwick vette át, némi meglepetésre Braud is ott szaporázta mögötte a lépést, Stecher és Edelmann megbújt ebben a mezőnyben. Nem tűnt valami jó taktikának, hisz hosszú ideje állandósult a különbség köztük és Frenzelék között. A kör végén Lamy kezdhetett megnyugodni: 25 másodpercre jött mögötte Rydzek, Frenzel, és a németek társaságában magához tért Klemetsen. Az üldözőboly már 54 másodperces hátrányban jött - Stecherék ezt bizony eltaktikázták.

Az utolsó kör elején Klemetsen végső tartalékai is elfogytak, leszakadt a két németről is. A hazai remények ezzel végképp füstbe szálltak, Kokslien valahol a középmezőnyben küszködött. A németek elindították a végső hajrát, 800 méter alatt 17 másodpercre küzdötték le a hátrányt - ez is tetemesnek tűnt. Az utolsó ellenőrző pontnál 15 másodperces Lamy-előnyt mutatott az óra, ezzel viszont már végképp el is dőlt az elsőség kérdése. Az egyetlen kérdés a befutónál így csak az lehetett: végül melyik német szerzi meg az ezüstérmet? A követőbolyból kicsit meglépett Lodwick, az 5. helynél többen azonban így sem reménykedhetett. Lamy tehát magányosan futott be a célba, és szerezte meg a VB-címet, mögötte végül Rydzeknek sikerült jobban a hajrá, Frenzelnek másodjára meg kellett elégednie a bronzzal. Klemetsen nagyon kikészült a végére, ám a norvégek biztatása közepette a 4. helyet így is behúzta a hatalmasat hajrázó Lodwick előtt. A mésik amerikai, Demong is megnyomta a végét, 6. hely lett a jutalma. A csehek nagy örömére Slávik megszerezte a 7. helyet, Runggaldier újra top-10-et szállított Olaszországnak (8.), és Braud is örülhet a 9. helynek. Az osztrákok viszont egyéniben fényévekre vannak a csapatversenyben nyújtott formájuktól, legjobbjuk a 10. helyen végző Stecher lett. Kokslien a 11. helyig tudta felküzdeni magát, mögötte Kreiner, Vatabe, Jan Schmid és a végét feladó Edelmann zárt. Gottwald a 18. helyen végzett, Manninen (16.), sőt Ryynänen mögött - csúfosan zárta élete utolsó egyéni VB-versenyét.

A 24 esztendős Jason Lamy-Chappuis az elmúlt másfél évben mindent megnyert ebben a sportágban. A Világkupában a tavalyi győzelem után idén is utcahosszal vezet, Vancouverben az olimpiai győzelem is összejött neki - most élete első VB-címét is megszerezte. Az első egyéni versenyen, sőt, a csapatversenyen is érthetetlenül szenvedett, most azonban bizonyította: továbbra is ő az, akit ebben a sportágban meg kell verni, ha valaki győzni akar. Liberecben két bronzérmet már begyűjtött, ezt a kollekciót sikerült egy arannyal bővíteni.

Johannes Rydzek ezüstérme jól jelzi a német újhullám hihetetlen erejét. Még 20 éves sincs az oberstdorfi síző, mégis dobogóra állhatott már a Világkupában (decemberben Ramsauban), többnyire ott van az élmezőny környékén. Itt, a VB-n is hajszállal maradt le kezdésként a dobogóról 4. helyével, csapatban viszont már ezüstérmet szerzett. Most megszerezte élete első egyéni VB-érmét is - nagy meglepetés lenne, ha ez lenne az utolsó.

Eric Frenzelről már írtunk, hisz a normálsáncos egyéni versenyt ő nyerte. Mindennél többet mondanak VB-teljesítményéről a számok: egyéni 1. hely, csapat 2. hely, egyéni 3. hely. A 22 éves érchegységi síző sztárrá érett Oslóban.