Thomas Morgenstern adatlapja.doc

Az osztrák síugrók az idei északi sí-VB-n könnyen megdönthetnek egy kivételes rekordot, miszerint a begyűjthető összes világbajnoki aranyat megszerezhetik mind egyéniben, mind csapatban! Abszolút favoritjai az összes síugró számnak, ezt a nőknél Daniela Iraschko bizonyította is, megadta az alap hangulatot számukra, most pedig Thomas Morgenstern élete első egyéni világbajnoki címét szerezte, mellyel egy újabb hiányzó arany lett kipipálva éremkollekciójából, így már csak egyetlen egy fontos érem, az egyéni sírepülő VB arany vár begyűjtésre!

Az osztrákok (esthajnal)csillaga idén pazar teljesítményt nyújtott! Először is a Négysáncversenyen szakított egy negatív hagyománnyal, utoljára ugyanis a 2005/06-os szezonban fordult elő, hogy az addig Vk-t vezető versenyző nyerje a Négysáncot is, akkor az emlékezetes véghajrát produkáló cseh Janda és minden idők Négysánc királya, Ahonen nyert holtversenyben! Morgenstern akkor négy Vk győzelemmel hangolt a legnagyobb érdeklődésre számot tartott Four Hill versenyeire és magabiztos teljesítménnyel nyerte élete első Négysánc aranyát! Aztán a Team Tour címvédése után 10 Vk győzelmet bezsebelve lett az összetett Vk cím boldog tulajdonosa, 2008 után immár második alkalommal! Mivel az egyik fix Északi turné állomás, Oslo lett az idei VB helyszíne, így az most rendhagyó módon 1997 óta első ízben maradt el! A 2000/01-es Vk szezonban fordult elő még, hogy az északi sí-VB szintén egy É.T. állomásra essen, akkor Lahti adott otthont a VB-nek, viszont akkor úgy oldották meg a Négysáncverseny „kistestvérének” is nevezett turné lebonyolítását, hogy csak 3 helyszínen rendezték a versenyeket és azok alapján hirdettek végső győztest (akkor Malysz mindhárom versenyt nyerte is, s lett első ízben Északi turné győztes). Morgenstern nyert már Északi turnét 2006-ban, így valószínűleg nem bánta, hogy helyette most első egyéni VB aranyát szerezhette meg, teljessé téve idei szezonját, hiszen minden fontos címet megnyert télen, amit csak lehetett! Morgenstern győzelmével egy igen előkelő társaságba is belépett negyedikként, ugyanis Bredesen, Nykänen és Weißflog tudott csak rajta kívül még egyaránt összetett Vk címet, Négysánc aranyat, egyéni olimpiai- és világbajnoki aranyat szerezni! Csapattársa, Wolfgang Loitzl rekordját nem csak beállíthatja, hanem jelentősen túl is szárnyalhatja ezen a világbajnokságon, hiszen a vasárnap normálsáncon megrendezett csapatverseny legnagyobb esélyesei is ők, s ha még ide vesszük azt a tényt, hogy a Holmenkollenen egyéniben és csapatban is ott lehet a dobogó legmagasabb fokán, akkor kivételes és páratlan bravúrt hajthat végre az idei világbajnokságon! És ne feledjük, még mindig csak 24 éves!

A kvalifikáción 54-en vettek részt 20 nemzetből, közülük csak 6-an tudták a 100 m.-es határt megugrani illetve azt túllépni. Nagy különbségek nem születtek az élbolyban, a versenyt a japán Daiki Ito nyerte meg 102 m-es távolsággal, a legnagyobb távolság csak fél méterrel volt nagyobb ennél, melyet Uhrmann ért el. A nagyobb nevek közül csak a szlovén Damjan nem tudta kvalifikálni magát a másnapi versenyre.

Fél órával a verseny megkezdése előtt a próbaugrások alkalmával új sáncrekord is született a Midtstubakkenen, melyet ki más, mint az egyik legnagyobb esélyes Gregor Schlierenzauer szerzett 110 m-es ugrásával, korábban a lengyel Rafal Slíz és a német Felix Schoft ért el 108,5 m-es távolságot a tavaly őszi Kontinentális Kupa versenyen.

https://www.youtube.com/watch?v=f9LXXnO5l8A

A verseny a 7-es beülőből kezdődött és az első értékelhető és egyben K-pont fölötti ugrást az olasz Colloredo mutatta be 96 m-ével, aztán Muotka hiába ugrott ennél is messzebbre (97,5 m) csak mögötte végzett mindössze fél ponttal lemaradva. Ahonen ugrott ezután, akinek ez volt a 9. VB-je, sajnos ugrott távolsága is hűen tükrözte egész éves teljesítményét, 96 m-ével csapattársa mögé tudott csak bejönni. Újabb finn következett, az egykori északi összetettes Koivuranta, aki mindössze csak a szezon eleje óta váltott szimplán csak síugrásra. 98,5 m-es ugrása elsőre nem tűnt túl kiemelkedőnek, bár a vezetést ugyan átvette, mégis sokáig örülhetett az élen. Kasai 93,5 m-e nem volt kiemelkedő a versenyen, viszont egy kivételes rekord áll a neve mögött, hiszen a versenyen való részvételével már a jubiláns 10. világbajnokságán vehetett részt, egyúttal a 27. versenyén szerepelhetett. Kasai bár lassan már a 39. életévét tapossa, de még mindig nem gondolkodik a visszavonulásán. Állítása szerint Szocsiig semmiképp sem akarja abbahagyni, még mindig rendkívül élvezi az ugrásokat, ha rajta múlna örökké csak ugrana! :)  Őt Kranjec követte a sorban és 90,5 m-e kevés volt a továbbjutáshoz, mely csak a selejtezőn elért eredménye alapján volt csak meglepetés. A norvégok első ugrójuknak szoríthattak Bardal révén, aki az addig leugrottakhoz képest nem teljesített rosszul, 97 m-ével Koivuranta mögé ért be csupán 2,5 pontos hátránnyal. Innentől kezdve egymást múlták alul a jobb képességű ugrók. Uhrmann csak 93,5 m-ig szállt, Jacobsen még ennél is kisebbet produkált (92,5 m), majd Koudelka 89,5 m-e már kiesést eredményezett számára. Ito, a kvaligyőztes szintén csak 92,5 m-ig repült, majd jött egy igazi blamázs.

Mint ahogy a nőknél (Lindsey Van), úgy a férfiaknál is kiesett a címvédő! Loitzl 86 m-es távolsága azt is jelenthette számára, hogy könnyen elvághatta most magát trénere, Pointner előtt, hiszen nagy valószínűséggel így a másnapi csapatversenyen már nem szaporíthatja tovább Vb aranyainak számát, mellyel a VB kezdetéig a legtöbbel rendelkezett, ötöt szerzett az aktuális társaival a legfényesebben csillogó medálból. Nem járt jobban a világcsúcstartó hazai kedvenc sem, Evensen, aki  90 m-es földet érésénél még a talajjal is szorosabb ismeretséget kötött, ugyanis bukott, így ő is idő előtt távozott a versenyből. A negatív szériát Stoch szakította félbe, akinek 94 m-e is elég volt, hogy a 3. helyre feljöjjön. Stoch amúgy sem először bizonyította, hogy neki irreális körülmények között is jól megy, élete első Vk versenyét is így nyerte Zakopanéban! Schlierenzauer következett, aki kb. egy órával korábban sáncrekordot jelentő távolságig (110 m) is repült, most messze nem jött össze neki annyi, 93,5 m-ével viszont Stoch elé jött be. Freund 95,5 m-rel már az osztrákot is beelőzte, aztán megint jött egy betli. Hautamäki nem tudott megbírkózni az elemekkel, 84,5 m-es ugrása számára is a korai búcsút jelentette. Koch sem úszta meg, bár 90 m-es ugrása épp hogy elég volt a bentmaradáshoz. Hilde, aki az utóbbi időben rendszerint a tréning és próba ugrásait szúrja el, a versenyre meg varázsütésszerűen összekapja magát most 94 m-ével a 4. helyre tudta magát felhozni.

Az őt követő Schlierenzauer viszont másodjára sem volt képes 100 m. fölötti ugrást végrehajtania (98 m), úgy látszik a próbaugrás alkalmával ellőtte összes puskaporát a sáncrekorddal, így csak Stoch mögött végzett. Hilde viszont 101,5 m-es ugrásával az élre tört, melyet hangos üdvrivalgással fejezett ki a lelkes hazai közönség. Freund kerek 100 m-e kevés volt még ahhoz is, hogy Stochot kielőzze, így maradt a 3. helyen. Bardal 98,5 m-es ugrása sem volt annyira rossz, bár ő még Freundot sem tudta befogni, így csak annak örülhetett, hogy a legjobb nem prekvalis teljesítményt ő nyújtotta a mezőnyből, bár ezért nem járt jutalom. Ammann 101,5 m-rel viszont már sikeres helycserét hajtott végre a vezető Hildével szemben. Az első kör kellemes meglepetése, Koivuranta következett, aki nem tudta megismételni korábbi remek ugrását, csak 94 m-en landolt, mellyel a végén a legjobb tízbe épp befért, első VB-jén így is szép eredményt tudhat ezzel maga mögött.

Verseny statisztika - Oslo HS106 egyéni.xls