Az 5, illetve 10 km-es egyéni versenyek selejtezőjével már tegnap kezdetét vette a 48. Északi Sí Világbajnokság. Az oslói világversenyen először csak ma osztottak érmeket, mégpedig az egyéni sprintversenyek keretében.

 

Egészen röviden térjünk vissza a tegnap történtekre, miután mindkét futamban négy magyarnak is szoríthattunk. Az első tíz hely valamelyikével lehetett csak kvalifikálni a 28-i, március 1-jei döntőbe. A hölgyeknél nyílott erre nagyobb esély, mivel csak 16 főt számlált a mezőny, a legjobb magyarnak mindössze három más nemzetbelinél kellett volna jobb időt elérnie. Simon Ágnes (11.) állt ehhez a legközelebb, az első néhány időmérési pontnál még TOP-10-ben találtuk nevét, a táv második felén aztán kirgiz ellenfele 12 másodpercet rávert, így ő is lemaradt a fináléról. A többieknek – a papírformának megfelelően – nem volt esélye ugyanerre: Papp Ildikó a 12., Viczián Vera a 13., Marosffy Orsolya pedig a 15. helyen fejezte be szereplését.

 

A férfiak 10 km-es klasszikus stílusú számában eleve nem lehettek a tisztes helytállásnál vérmesebb reményeink. Negyvenhét indulóból Kónya Ádám (20.) szerepelt a legjobban, kicsivel több mint két perccel maradt el a győztes új-zélandi Benjamin Kroonstól. Cseke Csaba a 33., a biatlon versenyekről is ismeretes Gombos Károly a 37., Pálfy Máté a 39. helyet foglalta el a végelszámolásnál.

 

Bőséges, s ami még fontosabb, minőségi mezőny gyűlt össze kevéssel dél után a Holmenkollenen. Nyolcvanhat nő vágott neki az 1300 méteres, több nagyobb emelkedővel megbolondított pályánnak, köztük négy magyar. A mieink természetesen itt sem harcolhattak a továbbjutást jelentő első harminc helyért, ahogy mondani szokás, pillanatnyi legjobbjukért csatoltak sílécet. A vancouveri olimpikon Viczián Vera (75.) nyerte ezt a házi versenyt, mintegy 50 másodperccel kapott ki a győztes norvég csillagtól. Simon Ágnes – Vicziántól kb. 10 szekundummal elmaradva – a 78., Papp Ildikó a 80., Zámbó Viktória pedig a 81. helyen fejezte be ezt a versenyszámot. Ne feledjük György Mónikát sem, a román színekben versenyző gyergyószentmiklósi sportoló a 61. helyen zárt.

 

Már a selejtező folyamán nagyon éles verseny alakult ki a legnagyobbak közt. A legjobb időt a hazaiak bálványa, Marit Bjørgen (3:03,89) pontosan másfél másodperccel utasította maga mögé a svéd Charlotte Kallát. Bizakodhattak a helyszínre kilátogatók, ugyanis a legjobb négy közé két másik norvég, a drammeni sprintben második Falla és a 2007-es világbajnok Jacobsen is befért. Maximális létszámmal folytathatta még a küzdelmet a svéd és a szlovén csapat, kitettek magukért a kanadaiak (három ember) is, külön ki kell emelni a két svájci lány továbbjutását is. A pozitív meglepetések persze magukkal vonzzák a csalódásokat is. A legkínosabb mindközül a 2001-es világbajnok, két évvel ezelőtt bronzérmes Pirjo Muranen (38.) korai búcsúja, mint ahogy a szabad stílusban kifejezetten jó eredményekkel rendelkező Natalia Koroszteleva (32.), az osztrák Katerina Smutna (36.) és a japán Madoka Macui (37.) kiesésére sem lehetett számítani.

 

 

A Világkupából már megszokott szabályok szerint folytatódott tovább a küzdelem, vagyis a harmincas főtáblán helyet foglaló versenyzőket hat ötös csoportba sorolták selejtezős eredményeik alapján, ahonnan az első kettő automatikusan az elődöntőben érezhette magát, a maradék két helyet pedig az ún. „szerencsés vesztesek” foglalták el.

 

Az első futamban rögtön illusztris nevek csaptak össze egymással. Marit Bjørgen igazolta remek formáját, tulajdonképpen rajt-célgyőzelemmel, toronymagasan legjobb középdöntős idővel üzent riválisainak. Többek közt a címvédő Arianna Follisnak is, aki ugyanebben a hatosban kapott helyet, végig megbújva a mezőnyben, csak a célegyenesben haladt el a végül idővel szintén továbblépő Hanna Brodin valamint honfitársa, Magda Genuin mellett. A német Herrmann és a finn Sarasoja jócskán leszakadva ért csak célba.

 

A második csoportból az elejétől kezdve kimagaslott Astrid Jacobsen, a norvég a végére elfáradt, hatalmas véghajrában Hanna Falk és Petra Majdič is lehagyta, a kanadai Gaiazovát azonban maga mögött tudta tartani, de mivel az előző futamban harmadik Brodin is jobbat futott nála néhány századdal, komolyan izgulnia kellett.

 

Kiélezett versengés alakult ki a harmadik futamban is. A szlovák Procházková diktálta sokáig a tempót, a szlovén Vesna Fabjan a célegyenesre fordulva vette át a vezetést, könnyed sízéssel nyerte a futamot. A szlovák utolsó erőtartalékaival a második helyet ugyanakkor megőrizte, ami Nicole Fessel és Krista Lahteenmaki kiesését jelentette.

 

A középdöntők legnagyobb meglepetése a negyedik hatosban valósult meg. A drammeni sprintgyőzelemmel a mai verseny egyik nagy favoritjának tartott amerikai Kikkan Randall ugyanis a stadionrészre fordulva nagyot bukott, hatalmas hátrányát innen már lehetetlenség volt visszahozni. A kettős svéd (Kalla, Ingermarsdotter) győzelemhez asszisztált a váltóban 2008-ban junior vb-t nyert Celine Brun-Lie is.

 

A norvégok kedélyállapotának az utolsó középdöntős futam még inkább betett. A selejtezőben remek formát mutató Maiken Caspersen Falla sem folytathatta. Még úgy is csak nagy versenyben szorult le az első két helyről, hogy az egyik emelkedőre felmenet összeért léce a kanadai Crawforddal. Egyébiránt Crawford sem járt jobban, nem sokkal később ugyanígy járt Kowałczykkal. A meglehetősen visszafogott lengyelt megelőzve a francia Laure Barthelemy jutott még az elődöntőbe.

 

Az első futam ismét Bjørgen magabiztos versenyzéséről szólt, a célegyenesben jócskán kiengedve simán hozta az első helyet. A táv kétharmadáig még a kettős norvég győzelem körvonalazódott, Jacobsen azonban ismét elfáradt a végére, így Majdič és Follis mellett még Procházková is elment mellette, vagyis a 2007-es világbajnok elvesztette minden esélyét a döntőhöz. Follis egyébként ismét nagyon mélyről tápászkodott fel, az egyik emelkedőn kis híján összeesett a nagy tumultusban.

 

A második futam már egy kicsivel lassabb volt, onnan csak helyezéssel lehetett fináléba kerülni. Kevesen hitték volna, hogy a fél távig még domináló svédek közül egyik sem teljesíti ezt a célt. Ingemarsdotter a célegyenesre fordulva bukott – akárcsak az előző futamban Hanna Falk, Brodin nem volt elég erős, Kalla pedig túl korán nyitotta meg a hajrát. A francia lány sem járt szerencsével, Barthelemy rajtbéli elhasalását nyögte a futam végéig. Fabjan mögött Kowałczyk elsősorban ennek köszönhette döntőjét.

 

A finálé messzemenőkig igazolta a papírformát. Noha Fabjan rajtolt a legjobban, az első emelkedőnél még Kowałczyk is veszélyeztette első helyét, Marit Bjørgen-en ezen a napon sem lehetett kifogni. Hiába Arianna Follis lenyűgöző hajrája, a norvég olimpiai bajnok szájából nem lehetett kiénekelni a sajtot, a nap legjobb idejével simán hozta a kötelezőt. Az olasz mögött a két szlovén versengett a bronzéremért, a célfotó tanúsága szerint – Vancouver után újra – Petra Majdič nyakába akaszthatták a bronzérmet. Kowałczyk ma nem volt kellően versenyképes, Procházková pedig ezzel a hatodik hellyel is bőven erőn felül teljesített.

 

 

A 31 esztendő Marit Bjørgen 2003 után nyert újra sprintben világbajnoki címet, ez az ötödik aranyérme a szám olimpiai bajnokának. Idei elképesztő hegemóniáját elnézve szinte kizárt, hogy ne tudná gyarapítani éremkollekcióját a következő bő egy hét során. Az esélyeket figyelembe véve abszolút elégedett lehet címvédőként elért ezüstérmével Arianna Follis. A rutinos olasz csapatsprintben még feltétlenül esélyesnek számít valamilyen színű éremre. Petra Majdič elsősorban a klasszikus stílus mestere, ebben a műfajban nyert már világbajnoki ezüst- és olimpiai bronzérmet, így a mostani medália feltétlenül megelégedéssel töltheti el. Nagy kérdés vele kapcsolatban, vajon bevállalja-e a két év múlva esedékes vb-t, amikor is újra klasszikus sprintben bizonyíthatnak a lányok.

 

 

 

Rendesen ellazsálta az első futamot Petter Northug, a norvégok ásza csak megszokott gyilkos hajrájával biztosította be továbbjutását, Jesper Modin mögött ért célba a második helyen. Hektikus futamról beszélünk, az utolsó 20-25 méterig még a kettős olasz siker sem volt teljesen kizárható, ehelyett kiesett mindkettő, Hofer nem bírta az utolsó métereket, Pasini pedig összecsuklott a célegyenes eleji mesterséges emelkedőről leérve. Kis híján a kanadai Len Valjas tett csodát: hasalással kezdte futamát, ehhez képest kis híján kiütötte Northugot.

 

A legkiegyenlítettebb, egyben leggyorsabb futam a második hatos nevéhez fűződik. A címvédő Hattestad magabiztosan, könnyedén hozta az első helyet, a mezőnyből a cél előtt nem sokkal kirobbanó Cologna vitte el a másodikat. Nem kis meglepetésre az észt Kummel futott be a harmadik, az amerikai Newell pedig a negyedik pozícióban, végül továbbjutást érő idővel.

 

A harmadik csoportban Markus Hellner és az olasz Federico Pellegrino dominált, jelentős előnyüket a célig már nem adták el, a csapatban tavaly olimpiai bronzérmet szerző Alekszej Petyukov – Brandsdal társaságában – búcsúzni kényszerült.

 

A negyedik futam is sima svéd győzelmet hozott, Emil Jönsson a végén még azt is megengedhette, hogy felengedje magára a mezőnyt. Némi meglepetésre a kanadai Alex Harvey lehajrázta a selejtezőben még remeklő Gløersent.

 

Kínkeservesen Nyikolaj Morilov mentette meg az oroszok becsületét, a záró felvonásban továbbjutott a meglepetésember svájci Jäger mögött, a svéd Teodor Peterson és honfitársa, Gyevjatyarov kiesett.

 

A mindig minden körülmények közt maximalista norvég közönségnek néhány nem várt keserű pirulát is be kellett szednie a nap során, az első elődöntőben még életben maradt két versenyzőjük aztán már alaposan kitett magáért. Petter Northug ezúttal nem könnyelműsködött, teli energiával, Hattestaddal váltott vezetéssel simán hozták az első két helyet. Modin remek hajrával bejött a harmadik, Kummel pedig szintén továbbjutást érő idővel a negyedik helyre. Az összetett éllovasa, Dario Cologna ugyanakkor nem bírta a tempót, már a célegyenes első részén elszállt.

 

A második elődöntőt abszolút Hellner és Jönsson kontrollálta, folyamatosan váltották a tempót, nem mentek teljes erővel, így hiába ért fel rájuk a végén Harvey, a kanadai már került a döntő hatos mezőnyébe. A másik három, köztük az eddig remeklő Jäger, nagyon korán beletörődtek helyzetükbe.

 

A fináléban tehát három svéd, két norvég, s nagy meglepetésre az észt Kummel verekedte be magát, az esélyek Hellner, Jönsson valamint a két norvég küzdelmét irányozták elő. Így is történt, a hatalmas tempót negyedszerre már nem bírta sem Modin, sem Kummel, a második emelkedőnél már lemaradtak az első négyesről. Marcus Hellnerről igazából mindenki más, a svéd extrateljesítménnyel 5 métert is meghaladó előnnyel fordult a célegyenesre, a világbajnoki címet már nem lehetett elvenni tőle. Petter Northug kiváló hajrával megakadályozta a skandináv rivális duplázását, ellentmondást nem tűrve átugrotta Emil Jönssont. A címvédő Ole Vigen Hattestad érem nélkül maradt.

 

Marcus Hellner mostani győzelme még drammeni negyedik helyezéséből kiindulva is bombameglepetés. A svéd elsősorban a hosszabb számok nagy mestere, a tavalyi olimpián a 30 km-es váltott stílusú tömegrajtoson valamint a 4x 10 km-es csapatversenyben nyert aranyérmet. Petter Northug a várakozásoknak megfelelően kiváló formában érkezett Oslóba, a négyszeres világbajnok, mindig csak 25 éves norvég gyakorlatilag minden egyéni- és csapatszámban esélyes a győzelemre. Emil Jönsson talán az egyetlen a mai nap érmesei közül, aki szomorkodhat. Kirobbanó formában versenyzett egész évben, három versenyt nyert szabadstílusban, vezeti a sprinterek szakági világkupáját, ő számított a vb első számú esélyesének.