A csapatversenynek több évtizedes hagyománya van az északi síelésben, legyen szó síugrásról, sífutásról, vagy épp biatlonról. Az FIS döntéshozói fejében az ezredforduló táján fogalmazódott meg a gondolat, hogy az alapkoncepciót átültessék az alpesi síelésbe is. 2004 márciusában az Európa Kupa Sierra Nevadai állomásán tartották az első tesztversenyt, akkor még négy-négy futamot rendeztek Szuper-G-ben és óriás-műlesiklásban.

 

Nem telt el egy év, s a 2005-ös bormiói világbajnokságon már élesben is debütált ez a kurta-furcsa versenyszám. A metódus szerint négy-négy futamot rendeztek Szuper-G-ben és szlalomban, kettőt a fiúk, kettőt a lányok teljesítettek, a végén az a csapat nyert, amelyik a legkevesebb helyezési pontot gyűjti be. Nagy meglepetésre ezek a németek voltak (Martina és Andreas Ertl, Hilde Gerg, Florian Eckert, Felix Neureuther és Monika Bergmann), megelőzve a nagy favorit osztrákokat és a franciákat.

 

A Világkupán 2006-ban mutatkozott be a csapatverseny, az Åre-i szezonfinálén már nem borult a papírforma, Ausztria győzött az USA és Svédország előtt. Innentől kezdve rendre ezzel a hangulatos erőpróbával zárják a szezont az alpesi síelők. 2007-ben ismét az osztrákok, 2009-ben az olaszok, tavaly pedig bombameglepetést okozva a csehek vitték el a pálmát. (2008-ban a zord időjárás miatt nem rendeztek csapatversenyt.)

 

A világbajnoki címvédő Ausztria, ám furcsa módon még a 2007-es Åre-i viadalról származik sikerük, két éve a viharos szél miatt szintén törölték ezt a számot. Az akkori csapatból Renate Götschl és Fritz Strobl visszavonult, Mario Matt Garmischban tartózkodik ugyan, de a szlalomra tartogatja erejét, Raich, Kirchgasser és Schild viszont most is rendelkezésre állt. (2007-ben a svédek és a svájciak fértek még fel a dobogóra.)

 

A tavalyi évtől változtattak a szabályokon, mondjuk ki, új versenyszámot hoztak létre. A Nemzetek Kupájának legjobb 16 csapata parallel óriás-műlesiklásban méri össze tudását, egyenes kieséses rendszerben. Körönként négy futamon bizonyíthat nemenkénti feles leosztásban. Amelyik csapat három párban győzedelmeskedik, az továbblép; döntetlen, azaz 2:2 esetén az dönt, melyik csapat nevéhez fűződik a legjobb szintidő (férfi+ női együtt). A már említett, cseh győzelemmel végződő szezonzárót is már e rendszer szerint bonyolították le.

 

Ha a versenyszám komolyságát, megbecsültségét tekintve esetleg még hezitálnánk, gyorsan fussuk át a mai 11 csapat névsorát. Igen, csak tizenegyen neveztek, emiatt a legjobb öt válogatott automatikusan a negyeddöntőbe nyert besorolást, a maradék hat pedig három párban viaskodott ugyanezért.

 

A házigazda németek például gyakorlatilag ifi kerettel vágtak neki a mai napnak, egyedül a 2005-ös csapatvilágbajnok Neureuther, valamint az idén berobbant Fritz Dopfer képviselte az idősebb korosztályt, noha Lena Dürr fiatal kora ellenére már megcsillogtatta párszor tudását. Svájc sem vette komolyan ezt a versenyszámot, kimondott óriás-műlesiklóból csak kettőt neveztek, Suternek így sem kellett rajthoz állnia. A szlovák, a cseh és a horvát keret ezen a szinten nagyon gyengének minősült. A névsort olvasva a címvédő osztrákok mellett az óriás-műlesiklókkal teli olasz és francia csapat tűnt a legacélosabbnak, de az amerikai és a svéd hatost sem lehetett lebecsülni, világbajnokkal és olimpiai bajnokkal a sorukban.

 

Isten látja lelkem, nem volt szokásom eddig túlzottan kritizálni a nemzetközi sportcsatorna magyar riportereit, még a hölgyet sem pellengéreztem ki, holott már a Világkupákon is jó néhány blődséget összehordott, elfogult közvetítéseiről ne is beszéljünk. Elképesztő felkészületlenségről tett ma tanúbizonyságot, így most nekünk kell több ponton tiszta vizet öntetünk a pohárba. 2:2-es állásnál, vagyis amennyiben mindkét csapat nyert két-két párharcot, nem csak a legjobb férfi eredmény dönt („mert ők gyorsabbak”), hanem összeadják a legjobb férfi és a legjobb női szintidőt, s így derül ki, melyikük nyeri azt a párharcot.

 

A kiemelés és a három selejtező (hivatalosan nyolcaddöntő) kicsit valóban felkavarta a megszokott rendszert, mégsem volt annyira követhetetlen, hogy a tévénézőket teljes képzavarba taszítsa a riporternő. Közvetítésről nagyon nem is beszélhettünk, mivel az FIS- honlap nehézkes bogarászása közben már le is ment egy-egy futam, megdöbbenve tapasztalta a riporter, milyen gyorsan túlléptünk rajta.

 

Lépjünk túl ezen, foglalkozzunk magával a versennyel!

 

 

A mai viadal valóban elsősorban a párharcokról szólt, a pálya önmagában nem nyújtott kihívást a versenyzőknek, 24 kapun keresztül tili-toliztak. Mivel villámszámról beszélünk, a szokottnál jóval nagyobb jelentőseggel bír a rajt, azonnal el kell kapni a pálya ritmusát, máskülönben reménytelen helyzetbe kerülnek. A müncheni rendezvénnyel ellentétben itt még letöréssel sem kellett megküzdeniük, tényleg az volt a kérdés, ki rizikózik nagyobb tempóval, s ki törekszik higgadtabb sízésre.

 

Az első párban a tartalékos horvátok csaptak össze a gyors sízőkből és szlalomosokból összeverbuvált kanadaiakkal. Tea Palić és Britt Janyk kezdésként megmutatták, milyen az, amikor századra azonos idővel ér célba két síelő. Britt testvére, Michael Janyk a papírformát igazolva, bár csak nagy nehezen, de megverte Tin Širokit. Gagnon is jobban kezdett Novoselić ellen, a kisebb horvát lány azonban több lendülettel érkezett az utolsó kapukhoz, aminek köszönhetően 5 századdal megverte a magasabban jegyzett kanadait. Győzelme nemcsak azért volt lényeges, mert így életben tartotta csapata továbbjutási reményeit, hanem azért is, mert Zrnčić-Dim volt az utolsó pár nagy esélyese. Egy hektikus futamon ezt sikerült is realizálnia: Paul Stutz már a rajtgépnél bukott, Natko ezen annyira meglepődött, hogy fél távnál kis híján ő is elvérzett, végül menteni tudott. (3:2)

 

A második selejtezőben német-szlovák összecsapás következett, a hazaiak sima 4:0-val hozták a kötelezőt. Lena Dürr kisebb bizonytalansága ellenére kicsivel Gantnerová előtt érte el a célvonalat, Dopfernek nem okozott gondot az indiszponált Babušiak legyőzése, Hronek rajt-célgyőzelemmel lépett túl Saalovan, a téti nélküli negyedik párban Neureuther is bizakodásra okot adó menettel oktatta Adam Žampát.

 

A svéd-cseh mérkőzésből akár rangadó is kerekedhetett volna, ha a szlávok legjobbjaikkal álltak volna fel. A tavalyi Vk- finálén győztes csapatból azonban csak Krištof Krýzl maradt hírmondónak. A kombinációban egykor junior-vb bronzérmet szerző cseh kihozta magából a maximumot, megverte a szabadstílusú síelésből érkező Matts Olssont, a többi párban viszont teljesen esélytelenek voltak honfitársai. Anja Pärson félgőzzel is simán verte Paulathovát, Pietilä-Holmner és Zemanova sem volt egy súlycsoportban, Hans Olsson ugyanakkor igencsak megszenvedett a háromszoros Universiade-érmes Adam Zikával. A sorrend igazából mindegy volt, hiszen idővel így is, úgy is továbbléptek volna. (3:1)

 

 

A negyeddöntők sorát egy előre lefutottnak ígérkező találkozó nyitotta. A címvédő és odahaza toronymagas esélyesnek kikiáltott osztrákok ráhozták a szívrohamot szurkolóikra. Marlies Schild túl lazán, túl nyugodtan síelt, csak néhány kapuval a vége előtt eszmélt, késő volt, Sofija Novoselić szájából már nem tudta kiénekelni a sajtot. Férje, Benjamin Raich még rosszabbul járt, hátrakerült a súlypontja már a pálya elején, rontása után nem is folytatta, Zrnčić-Dimnek csak be kellett kocsikáznia a célba, ezúttal hibátlanul megoldotta ezt a nem túl komplikált feladatot. Mondani se kell, hatalmas teher nehezedett Michaela Kirchgasser vállára, a tét a jelek szerint mégis inkább Tea Palićot nyomta, a tipikus óriás-műlesikló hibát követte el, túldöntötte lécét, a Milka-lány szépített, ráadásul bő három tizeddel jobb időt ment az előző horvát lánynál. Romed Baumann sem hibázott, Tin Širokit magabiztosan utasította maga mögé, a legjobb idővel biztosította Ausztria helyét a legjobb 4 között. (2:2; + 0,31)

 

Az Egyesült Államok és Olaszország összecsapása kínálta az első igazi csemegét a sportrajongóknak. Első párban egy szlalomos és egy lesikló vívott meg egymással: Schleper kezdett jobban, ám a végére Merighettinek maradt több lendületből. Bode Miller gyorsan egalizálta az állást, magabiztosan verte a műlesikló Deville-t. Az egykori olimpiai bajnok Mancuso rossz rajtot követően sem találta igazán a ritmust, simán kikapott Johanna Schnarftól. Negyedik párban a szakág koronázott specialistája, Blardone nézett farkasszemet a szakági tabellát vezető Ted Ligety-vel. Utóbbi nagy vehemenciával vágott neki a pályának, ám hamar rámászott az egyik kapura, az ott vesztett sebesség döntőnek bizonyult. (3:1)

 

A házigazda németek a harmadik negyeddöntőben kaptak szerepet, ám ezúttal keményfába vágták fejszéjüket a franciákkal. Pedig minden remekül indult, Lena Dürr előnyre tett szert, miután a kissé dekoncentráltnak tűnő Taina Barioz-t két századdal maga mögé utasította az utolsó métereken. Fritz Dopfernek alapjáraton sem volt esélye Fanarával szemben, hát még úgy, hogy az egyik kapun megbillenve a pálya felénél ki is esett. A szakági éllovas Tessa Worley-nek nem okozott gondot az EK-összetett jelenlegi második helyezettjének, Veronique Hroneknek a legyőzése. 2:1-es francia vezetésnél Neureuther kezében volt a németek sorsa, ő a maga részéről mindent meg is tett, a pálya második felére jóval nagyobb sebességgel ért, tekintélyes három tizedes előnnyel verte Richard-t. Elsősorban Worley remek időeredményének köszönhetően a franciák léphettek tovább. (2:2; + 0,18)

 

A svéd-svájci párharc nagyon egyoldalúra sikeredett. Az egykori kétszeres világbajnok Anja Pärsonnal nem tudott versenyre kelni a friss junior-vb bronzérmes Wendy Holdener, a svéd klasszis rajtnál szerzett előnyét magabiztosan váltotta győzelemre. A selejtezőben betliző Matts Olsson is összeszedte magát, egészen jó szintidővel megduplázta a svéd előnyt, Berthod roppant ritmustalanul síelt. Pietilä- Holmner döntötte el a továbbjutás kérdését, a szlalomos Feierabend kaputévesztése után neki sem volt nehéz dolga. A kegyelemdöfést a másik Olsson, Hans vitte be, még azt is megengedhette magának Feuz-zel párban, hogy menetiránnyal szemben, háttal haladjon át a célvonalon. (4:0)

 

Az elődöntő előtt két helyen is cseréltek az osztrákok, talán előzetes terveknek megfelelően, talán a kényszerhelyzet szülte. Benjamin Raich elsőre ártalmatlannak tűnő helyzetben ugyanis súlyosan megsérült, elszakadt a bal lábában a keresztszalag, részlegesen a meniszkusz, zúzódott a porszövet a térdízületében. Azonnal műtétre van szükség, talán már úton is van az innsbrucki kórházba, számára tehát nemcsak a világbajnokság, hanem a teljes idény is véget ért. Majd később dönt a stáb, kit indítanak Raich helyén óriás-műlesiklásban és szlalomban.

 

 

Az olaszok elleni elődöntőben a hinterstoderi óriás-műlesikláson élete első VK- győzelmét ünneplő Philipp Schörghofer helyettesítette Raichot, Schild helyett pedig Fenninger kapott lehetőséget. Mindketten meghálálták a bizalmat, nagy versenyben, az utolsó métereken fordítva megverték Merighettit, ill. Blardonét. Miután az olaszok ellőtték puskaporukat, a további két párban nem is fordult a kocka. Schnarf esélytelen volt Kirchgasserrel szemben, rengeteget fékezett, többször teret vesztett, zárásként Baumann sem rontott, sokkal szűkebb íveken teljesítette a pályát, mint Deville. (4:0)

 

A franciák és a svédek összecsapása előzetesen is sokkal nagyobb izgalmakat tartogatott, szerencsére nem cáfoltak rá a fiúk-lányok. Anja Pärson ismét domborított, jóval ritmusosabb, lendületesebb sízéssel gond nélkül megverte Barioz-t. Thomas Fanara is hozta a papírformát, bár csak hajszállal, az utolsó métereken bújt be Matts Olsson elé. A következő párban a svédeket segítették a századok, hárommal nyert Pietilä-Holmner, még ha a kistermetű Worley látványosan gyorsabb is volt a végén. Cyprien Richard és Hans Olsson kettőse is kiélezett küzdelmet hozott, fél léchosszal nyert a francia. Újra az időeredmények döntöttek. A lányoknál Pietilä-Holmner volt a gyorsabb a már említett három századdal, a fiúknál Richard héttel, magyarán mindössze négy századon múlt a döntő és a biztos érem. A franciák csaphattak össze az osztrákokkal.

 

 

A bronzcsatára változtattak az olaszok. Elsőre furcsának tűnt, miért jegeli az olasz edző Brignonét és Borsottit, két szakági specialistát, az idő végül igazolta döntésének helyességét. Anja Pärsonnal „Fede” sem bírt konkurálni, komoly késésben, bizonytalanul teljesítette a pályát. Borsotti is egészen más dinamikával síelt, mint Matts Olsson, így a svédek hamar 2:0-s előnyre tettek szert. Pietilä-Holmnernek ismét csak annyi feladata volt, hogy rezignált nyugodtsággal célba érjen, miután Schnarfnak meggyűlt a baja a rajtgéppel, konkrétan átesett rajta. A tét nélküli utolsó párt is a svédek hozták, Hans Olsson simán verte a végére teljesen kiengedő Blardonét. Svédország bronzéremmel gazdagodott. (4:0)

 

 

Az aranyéremről döntő finálé előtt egyetlen cserét jegyezhettünk fel, a franciák gyengélkedő húzóemberét, Barioz-t Marmottanra cserélte a kapitány. Igencsak kecsegtetően indult az osztrákok részéről a nagydöntő, Anna Fenninger sima egy tizedes előnnyel jobbnak bizonyult a favorit Worley-nél, a törpe francia lány egyedül a középső részen tartotta a lépést a szuper-kombináció világbajnokával. Cyprien Richard gyorsan kiegyenlítette az eredményt, nagyságrendekkel energikusabban síelt Schörghofernél, a nap legjobb idejével nagyon előnyös helyzetbe hozta a gallokat. (A második leggyorsabb szintén ő volt Millerrel holtversenyben.) Az osztrákok sorsát már Marmottan megpecsételte, amikor egyetlen századdal előbb haladt át a célvonalon Kirchgassernél, s miután a Fanarát legyőző Baumann igazán meg sem tudta közelíteni Richard etalonját, 2:2-vel, de sokkal jobb idővel Franciaország csapata nyerte a világbajnokság csapatversenyét.

 

 

Természetesen a megszokott világbajnoki portré most elmarad, csak röviden tekintsük át az aranyérmes csapat tagjairól a tudnivalókat.

 

Anémone Marmottan az óriás-műlesiklás regnáló francia bajnoka. A 23 esztendős francia lánynak ez a harmadik Világkupa-idénye, a köztudatba idén robbant be igazán, két negyedik és egy kilencedik hellyel a holnapi verseny egyik titkos esélyeseként is számításba jöhet. A junior-világbajnokságokról egy 8. és egy 10. helyet, a tavalyi olimpiáról pedig egy egészen kiváló 11. helyezést tud felmutatni. Egy EK-dobogó és FIS- versenyes győzelem fűződik meg a nevéhez.

 

 

 

 

 

 

Taïna Barioz két évvel hosszabb VK- múltra tekint vissza, mint kortársa, már a hazai földön rendezett legutóbbi vb-n is rajthoz állt, s a 11. helyen zárt, a tavalyi olimpián a legjobb tíz között, a kilencedik helyen végzett. A 2006-os Québeci junior-vb-n két számban is nagyon közel állt a dobogóhoz, kombinációban a negyedik, kedvenc számában pedig az ötödik helyet szerezte meg. A Világkupában öt alkalommal zárt a legjobb 10 között, a 2009 decemberi lienzi viadalról származik pályafutása eddigi egyetlen dobogós helyezése. Hétszer győzött különböző FIS- versenyeken, két dobogót gyűjtött az EK-ban, egyet az Észak-Amerikai Kupában.

 

A lányok közül kétségkívül Tessa Worley számít a legnagyobb névnek. Szintén 23. életévét tapossa, ötszörös Világkupa- futamgyőztes, más dobogós helyezése érdekes módon nincs. 2008-ban – Fenninger és Rebensburg mögött – harmadik helyen végzett a junior-vb-n. Az ausztrál apától és francia anyától született alig másfél méteres lány egy világbajnoki hetedik és egy olimpiai 16. helyezést tud még felmutatni. 2008 francia bajnokának két dobogója van még EK-ból, egy-egy az amerikai kupákból, továbbá négyszer győzött különféle FIS- versenyeken. A holnapi óriás-műlesiklás egyik nagy favoritja.

 

 

 

A három cserfes kislányt kettő rutinos öreg róka egészítette ki a csapatverseny során. Thomas Fanara idén lesz 30 éves, 2005. januári debütálása óta inkább a középmezőnyben találtuk a nevét, idén azonban már két dobogós helyezést is fel bír mutatni, ráadásul a két legismertebb helyszínen, Alta Badián és Adelbodenben szerepelt bravúrosan. Kétszeres francia bajnok (2007, 2009), a szakág abszolút specialistáinak egyike, 13 TOP-10-es helyezés tulajdonosa. A 2007-es vb-n szerepelt utoljára, a 16. helyen zárt. További eredményei: szakági hetedik helyezés és két dobogó az EK-ban, egy győzelem az Észak-Amerikai Kupában, 10 győzelem FIS- versenyeken.

 

 

Cyprien Richard már 32 esztendős, ő is pályafutásának delelőjéhez érkezett, három dobogó után Adelbodenben – Svindållal holtversenyben – megszerezte élete első futamgyőzelmét a Világkupában. 2008 francia bajnoka emellett két győzelemmel (4 dobogóval) és egy szakági harmadik helyezéssel büszkélkedhet az EK-ban, egyszer győzött az Észak-Amerikai Kupában, tizenháromszor FIS- versenyeken. Egyetlen világbajnokságon és olimpián vett részt, mindkettőn helyezetlenül zárt. Mai sikere minden bizonnyal nagy lökést ad neki a pénteki folytatáshoz.

 

Gauthier de Tessières nem kapott szerepet.

 

 

 

Anna Fenninger, Marlies Schild, Michaela Kirchgasser, Benjamin Raich, Philipp Schörghofer, Romed Baumann.

Anja Pärson, Maria Pietilä-Holmner, Hans Olsson, Matts Olsson. (Axel Bäck és Sara Hector tartalék.)