Kamil Stoch adatlapja.doc

Drámaian végződött a verseny, legalábbis a németek számára. Míg Kamil Stoch volt a nap hőse, addig Michael Uhrmann egy újabb hazai sikertől fosztotta meg önmagát, s na persze a németeket, akik Freund két győzelme után egyre inkább ki vannak éhezve az újabb és újabb sikerekre. Uhrmann eddig két Vk győzelmet mondhat magáénak, az elsőt még 2004 jan.-jában Zakopanéban szerezte (melyet volt szerencsém élőben is látni), a másodikat pedig 3 évvel később, 2007 jan.-jában Oberstdorfban. A szerdai verseny első körében minden hazai és egyéb náció legnagyobb ámulatára szenzációsat ugrott, 146,5 m.-ével új sáncrekordot elérve vette át a vezető pozíciót és azt már ki sem engedte a kezéből a második sorozat legvégéig. Már minden hazai szurkoló elkönyvelte az újabb német győzelmet (bevallom jómagam is) mikor már csak ő volt hátra, s legrosszabb esetben is elég lett volna egy „lájtos” 127 m, de ő még ezt is jócskán alulmúlta, 30 (!) méterrel ugrott kisebbet és mindössze 115 m-en landolt!

Mondhatnánk akár laikusan is, ennél könnyebben versenyt nyerni már nem lehet, de Uhrmann a nemrég visszavonult Olli „magasságába” süllyedt, sikerült még a finn fenegyereket is überelnie ezzel a teljesítménnyel. Meglepő volt ez a nagy ugrás tőle, még annak fényében is, hogy az előző versenyen még pontszerző sem volt. Eddig két sáncon tartott rekordot, az egyiket Johanngeorgenstadt K75-ösén (86 m), a másikat még a 2006-os pragelatói olimpia normálsáncán (104,5 m) szerezte, ez pedig az újabb „skalp”, mely az eddigieknél is értékesebb, hiszen a két távolságrekorder, Schlierenzauer és Ammann rekordjait döntötte meg, akik épp az azt megelőző napon (!) értek el. Ami azt illeti Uhrmann – bár érdemeit nem csökkenti - a legjobb pillanatban kapott egy ideális légáramlatot, mely nélkül ez a hatalmas távolság kivitelezhetetlen lett volna. A zsűri – mint ilyenkor szinte mindig – elkapkodott döntést hozott azzal, hogy 2 beülővel lentebbről rajtoltatta az őt követőket, mellyel alaposan belenyúlt a verseny végkimenetébe. Őt követően Koudelka még jól járt (137 m), de az ezután jött hátszél és az alacsony beülő választás rányomta bélyegét a versenyzők további hangulatára. Persze a német közönség bánta legkevésbé a történtek alakulását, aztán a fináléban történt Uhrmann betli ráfagyasztotta mosolyukat az arcukra, talán a sors igazságot is szolgáltatott ezzel a malőrrel. A német ugró miután lecsatolta leceit és kivonult a kifutóról látszott, hogy rettentően kínosan érzi magát a történtek miatt nagy csalódást okozva ezzel szurkolóinak. Egyébként az első helyről való legnagyobb rontást a mai napig nem ő, hanem az osztrák Schwarzenberger követte el, aki az 1999/00-es szezonban Iron Mountain sáncán 133 m-es ugrására egy laza 60-ast produkált, mellyel az első helyről a 24.-re csúszott vissza (a mai napig egyetlen olyan teljesítmény a Vk-ban, ahol egy ugró az I.kör legnagyobb és a finálé legkisebb ugrását hozta össze)!

2005 őszére 12,1 millió eurós beruházásból készült el az építészetileg egyedülálló sánclétesítmény, mely 30 ezer néző befogadására alkalmas. Legjellegzetesebb építménye a 35 m magasan fekvő futurisztikusan kinéző kapszula, mely a versenyek alatt melegedőhelyiségként funkcionál az atléták számára, valamint egészéves kilátópont is a vendégek előtt. Éjszaka közben fénylik, mely olyan, mint egy léghajó a Vogtland körül. A főoszlopot térbeli rácsszerkezetként képezték ki, mely a kapszulát támasztja alá és egy kiugróhíddal a lesíklópályát. A főoszlopon felvonó közlekedik a kapszuláig, mely kinézetre olyan, mint egy alumínium „szendvics”, ami hasonlít egy repülőgépkabin szerkezetéhez. A homlokzat be van üvegezve, onnan nagyszerű kilátás nyílik a Vogtlandra. A lépcső és a kapszula egy statikus egyensúlyt alkot, így ezzel csökkent az anyagköltség is. A pontozótorony a sánc mellett található, mely fix távolságra van a síugrók repülési ívéhez, ezzel a versenybírák rálátása azonos az értékeléseket illetően. Egy olyan alátámasztva emelt épület, mely látszólag a hegyoldalon lebeg, ezzel a síugrók könnyedségét és dinamikáját jelképezi. A sánc a műanyag borításának köszönhetően egész évben használható. 2006-ban újból a Vk színpadára lépett Klingenthal, nyaranta pedig Gp versenyeknek is helyszínt biztosít. 2009-től a Team Tour egyik fix állomása lett.

http://www.fis-ski.com/pdf/2011/JP/3055/2011JP3055RLQ.pdf

A zsűri a 15-ös beülőből indíttatta a versenyt, mely szokás szerint gyengébb ugrásokkal kezdődött, majd – mint Willingenben – Happonen tudott elsőként bőven K-pont fölé (130,5 m) repülni, mellyel átvette a vezetést.

Majd jó pár verseny kihagyása után a bolgárok új csillaga, Vladimir Zografski következett, aki újdonsült junior világbajnokként érkezett a Vogtland Arénába. A mindössze 17 éves ifjú hatalmas tettet hajtott végre ezzel a szenzációs sikerrel, ugyanis Bulgária első nemzetközi aranyérmét szállította, hiszen ez még egyetlen honfitársának sem sikerült, de még az éremszerzés sem! Az apja (Emil, aki szintén síugró volt) által szponzorált fiú 2009-ben szerezte első érmét (ezüst) egy Szczyrkben rendezett junior versenyen, majd rá egy évre két újabb ezüsttel hívta fel magára a figyelmet a nyári Kontinentális Kupában (Almaty normál- és nagysáncán), az idei Vk szezonban pedig megszerezte első pontjait is (oberstdorfi Négysánc nyitányon egy 16. hely a legjobbja)! Ha fejlődése töretlen marad tartósan Vk pontszerzővé válhat, ami nagy dolog annak fényében, hogy az elmúlt 20 évben ez egyetlen bolgár síugrónak sem sikerült! Ami a versenyt illeti, sajnos most nem sikerült bizonyítania, 124,5 m-es ugrása kevés volt a második körhöz. Damjan követte őt és 133 m-es ugrásával az addig vezető Happonent tolta le az élről. A hazaiak legnagyobb örömére egy újabb friss junior világbajnok következett Freitag személyében, aki az észt Otepää-ban megrendezett Vb-n csapatban szerzett aranyérmet. Edzője, Schuster újból - a szezonban már sokadjára - szavazott bizalmat a fiatal tehetségnek, melyet nem bánt meg, hiszen 129,5 m-ével a pillanatnyi 3. helyre jött be. A németek sorra láthatták kedvenceiket, míg Bodmer 131 m-ével előkelő helyen tudott végezni, addig Schmitt nagy csalódást okozott a klingenthali közönségnek, 115,5 m-ével az első komolyabb név esett ki a versenyből. Jött Kasai és sikerült 130 m fölé ugrania, mellyel át is vette a vezetést, de nem sokáig örülhetett, mert röviddel ezután szabálytalan léchasználat (túl hosszú volt a súlyához képest) miatt kizárták a további versenyzésből. Jacobsen jó pár versenyt hagyott ki az elmúlt időszakban, ennek nem volt más az oka, mint hogy friss apuka lett, Kojonkoski „szabadságoltatta” ennek örömére, a visszatérés viszont átlagosra sikeredett, 127,5 m-ig repült, mellyel csak Bodmer mögé tudott bejönni. A német közönség morajlása hazai ugró indulását sejtette, Neumayer volt az, aki 134,5 m-es ugrása egészen az első helyig repítette. Őt csapattársa, Uhrmann követte, aki szenzációs ugrást hajtott végre, egy jó szembeszelet kifogva komoly méterekkel repülte túl a zsűritávolságot, meg sem állt 146,5 m-ig, mely egyúttal új sáncrekord is lett!

A német publikum hatalmas hangorkánban tört ki, alig akartak hinni a szemüknek, hiszen két napon belül harmadszorra lett átírva Schlierenzauer 2007-es 142,5 m-es rekordja, ráadásul egyik kedvencük által. A zsűri nem volt tétlen most sem, rögtön lejjebb vitte a beülőt a 13-asba, elvágva esélyét annak, hogy újabb rekordok születhessenek, pedig még hátra volt az egykori sáncrekorder, Schlierenzauer is. Koudelka az alacsonyabb beülőből nyilván már nem ugorhatott akkorát, mint Uhrmann, de így is 137 m jött össze neki, mellyel a német versenyző mögé ért be. És milyen a sors! Alig, hogy hatalmas ugrások követték egymást rögtön megfordult a szél és sorra potyogtak ki ezután az ugrók a versenyből. Először Ito (117 m) járt szerencsétlenül, majd a kvaligyőztes és egyik legnagyobb esélyesként számon tartott Schlierenzauer, aki bár megúszta a kiesést, de 122,5 m-ével elveszítette győzelmi esélyeit, közel 35 pontos hátrányba került Uhrmannnal szemben. A norvég csapat sem járt jobban, sőt! Sorrendben Bardal (118 m), Romören (110,5 m) és Evensen (118,5 m) is kiesett. Loitzl volt a következő „áldozat”, 117,5 m-e neki is kevés volt a továbbjutáshoz. A megfordult széljárás miatt rendkívül alacsony ugrások születtek, szomorú, de a zsűrinek egyáltalán nem villant be, hogy feljebb kéne vinni a beülőt, teljesen élvezhetetlenné vált így a verseny, nagyon úgy tűnt, hogy mindenképp a hazaiaknak akarnak kedveskedni egy újabb győzelemmel.

Stoch következett ezután és ilyen viszonyok között is sikerült (zakopanei versenyéhez hasonlóan) jól teljesítenie, nem zavarta meg az irreális körülmény és 132 m-ével Koudelka mögé ért be a 3. helyre. További esélyesek jártak pórul, többek között a verseny előtti próbakör egyik legjobbja, Koch (125,5 m), a willingeni győztes, Freund (127,5 m), valamint a finnek egyik vezéregyénisége, Hautamäki (126,5 m) is. Hilde próbálta a norvég csapat becsületét megmenteni, 129 m-es ugrásával hellyel-közzel sikerült is, bár dobogós helyezésben ő sem reménykedhetett. Újabb lengyel, ezúttal Malysz következett, aki 130,5 m-rel csapattársa, Stoch mögé érkezett. Az elmúlt két versenyen szerényebb eredményeket felmutató Kofler most 129 m-ével az élmezőnyhöz tartozhatott. A sort Ammann (130,5 m) és Morgenstern (134 m) zárta, akik ugrásaikkal reményt szereztek egy dobogós helyezés megszerzésére. Csak érdekességképp megemlítendő, hogy az első körben sokan végeztek azonos pontszámmal, a 10. és 17. helyen hármas, míg a 20. és 28. helyen kettes holtverseny alakult ki.

Ezután Hautamäki indult neki és sikerült alaposan elrontania ugrását, mindössze 114 m-en landolt és visszazuhant a mezőny végére. Fettner viszont javított, 133,5 m-rel Schlierenzauer mögé jött be. Az újabb „hármas fogat”, Damjan (131 m), Freund (131,5 m) és Happonen (131 m) következtek, akik az első körben holtversenyben végeztek. Mindhárman közel azonos távolságig repültek, közülük a finn ugró tudta pontszámban a legjobban megközelíteni az éllovas osztrák ugrót, 6 ponttal maradt el tőle. Előbb Hilde (130,5 m), majd Kofler is (133,5 m) javított, utóbbi olyannyira, hogy a vezetést is sikerült átvennie attól a Schlierenzauertől, aki 12 helyet lépett előre a második körben. Az első körben villogó Neumayer most csak egy 128,5 m-es ugrással örvendeztette meg szurkolóit, mellyel a középmezőnybe csúszott vissza. Malysz 130 m-e sem volt elég ahhoz, hogy Koflerre veszéllyel legyen, de még Schlierenzauert sem előzte meg. Ammann következett és 138,5 m-es ugrásával közel 15 pontos előnyre tett szert és vette át a vezetést. Őt követően az a Stoch indult neki, aki jóformán egyedüliként tudta az első körös hátszeles időszakot átvészelni és a lehető legjobban kijönni belőle. Tőle amúgy sem áll távol jó teljesítményt kihoznia magából irreális körülmények alatt, végül is Zakopanéban is így nyert versenyt. Most 136,5 m-es ugrásával, na és a kevesebb levont kompenzációs pontokkal tudta Ammannt kielőzni és került az élre. Morgenstern következett, aki méterre pontosan lekoppintotta első körben elért távolságát (134 m) és csak 6 tized pont választotta el attól, hogy átvegye a vezetést Stochtól. Koudelka előtt nyílt lehetőség, hogy harrachovi bronzérme után most ennél is fényesebb medált gyűjtsön be, erre meg volt minden esélye, viszont 125,5 m-e kevés volt ehhez, s így a dobogóról is lecsúszott. A német közönség nagyon várta már Uhrmann újabb ugrását és hogy ezt követően ismét hazai sikernek örülhessenek. Őszintén szólva egy K-pont fölötti ugrás is elég lett volna, hogy 4 év után megszerezze 3. Vk győzelmét. Már a sáncasztaltól való elugrás pillanatában látszott, hogy túl alacsony lesz a repülés íve, a K-ponttól messze elmaradva 115 m-en landolt, mellyel természetesen nem hogy érmes helyezés, de még a Top10-be sem tudott bekerülni, hatalmas csalódást okozott a német közönségnek. Betlijével így Stoch a 4. helyről 2. Vk sikerét könyvelhette el, Schlierenzauer pedig a „nap embere” lett.

„Nem vártam ilyen sikerre itt Klingenthalban” – mondta Stoch a verseny után. „Bár 1999-ben ezen a sáncon értem már el rekordot, tavaly okt.-ben pedig versenyt is nyertem a nyári Gp-n, ettől függetlenül nem hittem, hogy győzni tudok itt közel 20 pontos hátrányból. Be kell vallanom azonban, hogy titkon reméltem egy jó eredményt. Nem koncentráltam a riválisokra, lehetőség szerint próbáltam megelőzni Uhrmannt. Tudtam, hogy az első ugrásom nem sikerült rosszul, koncentráltam, hogy ezt újra elérjem. Nagyon boldog vagyok, hogy a nyári után téli versenyt is tudtam itt nyerni. Klingenthal számomra kedves helyszín lett. Szeretek sírepülni, bár a következő helyszín, Oberstdorf nem túlságosan jó ómen számomra, hiszen nem egyszer fordult elő, hogy nem sikerült a minősített Top50-be kerülnöm. Azonban remélem, hogy ezúttal megtöröm ezt a vesztes sorozatot és minden rendben lesz. Kizárólag a saját feladatomra fogok összpontosítani, megpróbálom megnyerni a versenyt minden áron!”

Verseny statisztika - Klingenthal.xls

Team Tour állása 3 verseny után:

http://www.fis-ski.com/pdf/2011/JP/3056/2011JP3056STTET.pdf