A mától vasárnapig tartó junior sífutó világbajnokság főpróbájaként is értelmezhető volt a múlt hétvégén rendezett Világkupa- forduló az észtországi Otepääben. A kicsivel több, mint 2000 fős városka (valójában az őt körülvevő több kisebb település lélekszámát is hozzá szokás számolni) elsősorban téli sportjáról nevezetes, a turisták a sífutás és a síugrás mellett jégkorcsolyapályákon is mozoghatnak a téli hónapokban. Otepää városának emellett akad még két említésre méltó vonzata. Az egyik történelmi- vexillológiai érdekesség, a helyi templomban szentelték fel 1884 nyarán a ma is használatos kék- fekete-fehér sávos észt zászlót, a „sinimustvalgét”. A másik nevezetesség az ún. Tartu Maraton, az általában 50-60 km-es táv rendszeresen érinti Otepäät is. Hosszú idő óta itt tölti mindennapjait az észtek nemzeti hőse, a kétszeres olimpiai bajnok, komplett világbajnoki éremkollekcióval büszkélkedő egykori sífutó, Kristina Šmigun-Vähi.

 

Eme rövidke bevezető után csapjunk gyorsan a lovak közé, nézzük, mi is történt a sípályákon. Szombaton egyéni indításos futamokat rendeztek a hölgyeknek a 10, a férfiaknak 15 km-en. Ennek a műfajnak is megvannak a maga szépségei: nincs helye taktikázásnak, elsősorban az idővel harcolnak (az edzők persze szorgosan üvöltik közben a rivális szektoridőit), a Live Timingról le sem veheti szemét az egyszeri szurkoló. Tévén keresztül talán nem a legizgalmasabb, de ez maradjon az én véleményem.

 

A tavalyi évhez hasonlóan ez alkalommal is mindenki napjaink talán két leguniverzálisabb sífutónőjének, vagyis Justyna Kowałczyk és Marit Bjørgen párviadalát várta. Igazuk is lett, az összetettet toronymagasan vezető, a 2010-ben győzedelmeskedő lengyel, valamint – most már csak – hosszabb távokon idén veretlen norvég ezúttal is külön klasszist képviselt.

Az első időmérési pontnál, 1,1 km-nél tizedre azonos időt mentek, majd a táv negyedénél a lengyel állt jobban szűk három másodperccel. Az ötödik kilométerhez közeledve Bjørgen robbantott, addigra már mintegy 10 másodpercet javított helyzetén: átvette a vezetést, majd előnyét a célig fokozatos hizlalta, előbb 13, majd 20, a célban pedig 32 másodpercre.

 

A dobogó harmadik fokáért is ketten harcoltak. A Tour de Ski utolsó két szakaszán remeklő Therese Johaug zárt bronzérmesként, miután a táv második felében fordítani tudott az addigra elfáradó Aino- Kaisa Saarinennel szemben. Végig 8-10 másodpercen belül „követték” a lengyelt, de érdemben egy pillanatig nem konkuráltak vele. Az ötödik helyen egy másik norvég, Vibeke Skøfterud végzett, már bőven percen túli hátránnyal, mindössze két századdal megelőzve az utolsó km-eken megtáltosodó orosz Csekalevát.

 

 

 

Azt észt szurkolók nagyszerű hangulatot teremtettek már a kevésbé érdekelt női szám idején is (egyetlen indulójuk, Laura Rohtla a 38. helyen zárt, hat hellyel megelőzve az erdélyi György Mónikát), el lehet képzelni, micsoda frenetikus miliőt varázsoltak a férfiak 15 km-s futama során. Nem véletlen, hiszen még mindig a mezőnyben foglalt helyet a szám 2002-es és 2006-os észt olimpiai bajnoka, a 40 esztendős Andrus Veerpalu, aki remek szerepléssel hálálta meg a buzdítást.

 

Egészen a táv utolsó harmadáig a norvég Martin Johnsrud Sundby uralta a versenyt, az időmérő pontok zöménél az ő neve állt a lista élén, de előnye 10 másodpercnél soha nem nőtt nagyobbra. 10 km után nem sokkal aztán át kellett adnia a vezetést honfitársának, Eldar Rønningnek, aki az utolsó két és fél kilométeren valósággal állva hagyta az addig – képletesen szólva – az árnyékában haladó Makszim Vilegzsanint, s végül 15 másodperces fórral nyerte meg a versenyt. A csapatban kétszeres világbajnok sportolónak ez a hatodik egyéni Vk- sikere.

 

Az oroszt végül a svéd Daniel Rickardsson is megelőzte, a dobogó nagy küzdelemben legalább összejött, ennyivel ért ugyanis jobb idővel célba, mint Markus Hellner. Az észtek sem panaszkodhattak, miután Veerpalu alig 25 másodperces lemaradással, erejét nagyszerűen beosztva az ötödik helyig kapaszkodott fel. Csak a cseh Martin Jakš mögött ért célba Johnsrud Sundby, az összetett második helyét elfoglaló Petter Northugnak pedig csak a nyolcadik hely jutott.

 

Vasárnap már kora reggel rajthoz kellett állni a világ legjobb sprintereinek, a szoros FIS- program szerint még délelőtt eredményt kellett hirdetniük mindkét nemnél. Akárcsak előző nap, innen is hiányzott a teljes olasz csapat, a hölgyeknél Kalla, a férfiaknál Hellner, Cologna, Bauer és Legkov sem utazott el Észtországba.

 

Ötvenkét hölgy közel a svéd Hanna Falk érte el a selejtező legjobb időeredményét (3:08,62). Roppant szoros volt már reggel is a küzdelem, Bjørgen és a két szlovén (Višnar és Majdič) is egy másodpercen belül teljesítette a távot. A kiesők közt talán egyedül Julia Ivanova (36.) neve tűnik ki, a nemrég véget ért Touron volt néhány kiemelkedő eredménye. György Mónika az 51. időt futotta.

 

 

A középdöntők első felvonásában Hanna Falk igazolta, nem véletlenül került hátára az 1-es rajtszám, magabiztosan hozta a futamgyőzelmet, mögötte a kanadai Gajazova lehajrázta az osztrák Smutnát. A második csoportban csak az volt a kérdés, ki tudja lekövetni Majdič nagyszerű tempóját. Pirjo Muranen ezt megoldotta, így tovább is jutott, a többiek nem rúgtak labdába, ami azért is meglepő, mivel köztük volt a 2007-es sprintvilágbajnok Astrid Jacobsen is. Három svéd, egy norvég és egy finn alkotta a negyedik futam rajtlistáját, így nem ért senkit sem váratlanul, hogy végül ez a futam volt a leggyorsabb mindközül. Pontosabban az ezt követő csapatból Bjørgen két századdal gyorsabb volt, de ott rajta kívül csak Kowałczyk léphetett tovább. Visszatérve: mindhárom svéd elődöntősnek mondhatta magát, Saarinen társaságában. Szegény észt Piret Pormeister erejét meghaladta ez a mezőny. Az utolsó futam Falla és Višnar tükörsima továbbjutását hozta.

 

Az első elődöntőben újra Petra Majdič diktálta az iramot, rajt-célgyőzelmét senki nem veszélyeztette, némi meglepetésre Lina Andersson hajrázott mögött a legjobban, így kiütötte a döntőből a címvédő Hanna Falkot és a 2001-es világbajnok Muranent. A másik hatosban is egy szlovén, Katja Višnar vezette a mezőnyt, a lemaradó Saarinen kivételével mindenki egyenlő esélyekkel érkezett a célegyenesbe. A két nagyágyú csúnyán bealudt, addig vártak a robbantással, míg kis híján pórul nem jártak. Megint Bjørgen húzta a rövidebbet, így Liberec után ismét kiesett már az előfutamokban.

 

A fináléban sem lehetett megállítani Petra Majdičot, a rajttól kezdve az élen állt, a célegyenes előtti emelkedőn végképp otthagyta követőit, s hiába kezdett szenzációs hajrába, Hanna Brodin már nem is tudta utolérni. A norvég Maiken Caspersen Falla állt még fel a dobogóra, Kowałczyknak a negyedik hely jutott, összetettben azonban így is csaknem 500 pontos előnnyel vezet. Majdič sikerével átvette az első helyet a sprinterek közt az észtországi hétvégét kihagyó amerikai Kikkan Randalltól.

 

 

 

A férfiak kicsivel hosszabb távon mérték össze erejüket, 78-an harcoltak a továbbjutást jelentő első harminc helyért. A kvalifikáció legjobb időeredményét a legutóbb Liberecben is győzedelmeskedő Ola Vigen Hattestad (3:19,25) érte el, másodikként az olimpiai bajnok Nyikita Krjukov, harmadikként honfitársa, Eirik Brandsdal végzett. A sprint- Vk éllovasa, Emil Jönsson a 6-os rajtszámmal folytathatta. Örülhettek az észtek, hat versenyzőjük is befért a továbbjutók közé.

 

 

Rögtön az első középfutamban rajthoz állt három, joggal lehetett bízni abban, hogy legalább egyikőjük révbe ér. Így is történt, Kein Einaste konkrétan meg is nyerte néhány centivel a futamot Hattestad előtt, a norvégnak komoly gondjai támadtak, nehezen talált bele a nyomba, de félelmetes hajrájával azért maga mögött tudta tartani a másik hazai reménységet, Peeter Kummelt. Rønning és Saarepuu viszont elvérzett. Súlyos másodpercekkel vert mindegyik másik futamot a második, elsősorban a három svédnek köszönhetően, rajtuk kívül még az orosz Novicsikin lépett tovább, a két észt versenyzőnek nem volt esélye. Hatalmas küzdelem zajlott a harmadik hatosban is, igaz, lényegesen kisebb tempó mellett. Nem sokon múlt, hogy Emil Jönsson már a verseny ezen szakaszában búcsúzzon, egy jó arasznyival maradt csak el tőle a finn Strandvall. Végül duplán örülhettek a svédek. A negyedik futamban a svájci Eigenmann öngyilkos tempóval kezdett, taktikája a véghajrához érve visszaütött, a japán Onda és Krjukov is elment mellette. Hiába indult három orosz is az utolsó hatosban, az a futam a két norvég magabiztos fölényéről szólt, Panzsinszkij talán megizzaszthatta volna őket, de már a futam elején összeakadt egyik honfitársával, az ott összeszedett hátrányt már nem lehetett visszahozni.

 

Nem volt irigylésre méltó helyzetben az egy szem állva maradt észt versenyző, négy svéddel és Hattestaddal kellett volna megküzdenie a döntős helyért. Pechére a rajt után nem sokkal eltört a botja, s mire újat szerzett magának, ledolgozhatatlan hátrányba került a többiekkel szemben. Az első elődöntő nagy iramát érthető módon a svédek kezdeményezték, nem is jártak rosszul, hiszen hárman is döntőzhettek. De csak Hattestad mögött, a norvég még azt is megengedhette magának, hogy a célegyenesben visszavegyen kicsit a tempóból. A második csoportban inkább a taktika dominált, ez pedig Krjukovnak kedvezett, az utolsó métereken került Brandsdal elé. Northug túlkésőn nyitotta félelmetes hajráját, így Bjørgenhez hasonlóan ő is idő előtt búcsúzott.

 

A finálé elején Hattestad és Modin vezette a mezőnyt, de a célegyenesre már az addig ügyesen megbújt Emil Jönsson fordult elsőként. A piros trikós svéd azonban már nem bírta az utolsó métereket, két oldalról a norvég és Nyikita Krjukov is elment mellette. A végén kettős norvég győzelem született, miután a célfotó alapján Eirik Brandsdal néhány centiméterrel Ola Vigen Hattestad előtt érte el a vonalat. A 24 éves sportolónak ez volt pályafutása első Világkupán aratott győzelme.