Köszöntünk a Síparadicsomban!
Lemaradtál a hétvégi versenyekről, vagy újra szeretnéd olvasni a történéseket? Érdekelnek a háttérinformációk, többet szeretnél tudni a téli sportok történetéről?
Alpesi és északi sí, biatlon és curling, minden mennyiségben!
Óhaj, sóhaj, kérdés, panasz:
siparadicsomblog@gmail.com
staropramen:
Jakov Fakról sok mindent el lehet mondani de azt ,hogy szlovák lenne azt nem.
1987. augusztus 1én... (2018.02.10. 19:35)Kiknek érhet egy lövés olimpiai aranyat?
Svájci győzelemmel folytatódott a zakopanei hétvége, ahol Simon Ammann 19. győzelmét szerezve összetettben újból feljött a 2. helyre maga mögé utasítva Koflert. Malysz most nem okozott extázist szurkolóinak, második körös gyengébb ugrásával csak a 6. helyen végzett!
A pénteki verseny után, mely minden lengyel és Malysz sikeréért szorító egyéb náció legnagyobb megelégedésére szolgált természetesen mi más lehetett az elvárás a szombati versennyel kapcsolatosan, mint egy újabb, számszerint a jubileumi 40. Vk siker besöprése Wisla leghíresebb szülötte által. Bár az időjárás nem feltétlenül fogadta kegyeibe a síugrókat nem lehetett panasz a hangulatra továbbra sem. A lengyelek legnagyobb bánatára az újabb győzelem ugyan elmaradt, de egy előkelő 6. helyezés azért összejött. Alighanem Ammann volt szombaton a legboldogabb ember Zakopanéban. A svájci klasszis nagyon dicsérte a kiváló lengyel közönséget és a Wielka Krokiew hangulatát. „6.30-kor ébredtem szombat reggel és rettenetesen fáradtnak éreztem magam. Úgy érzem még nem sikerült teljesen átállni Japánból való visszatérésem óta. Szerencsére azért sikerült felébrednem.” – mondta mosolyogva Ammann. „Csodálatos érzés itt ugrani. Már egy évtizede vártam arra, hogy nyerni tudjak itt, ugyanis még sohasem sikerült. A zakopanei győzelem egy kielégítetlen álmom volt.” – mondta a 4-szeres olimpiai bajnok Ammann. Az elmúlt szezont szinte végig nyerő svájci nyári felkészülése gerincproblémái miatt csak később kezdődhetett el, talán ezzel is lehetett magyarázni haloványabb Gp szereplését. Az idei téli Vk szezon rajtja bár nem sikerült rosszul, mégis mindenki többet várt tőle, hiszen saját magának állította föl a lécet korábbi sikereivel. A fergetegesen rajtoló Morgenstern-Kofler duó mögött csak asszisztálni tudott, ahogy haladtunk előre az időben úgy lendült bele és ugyan a dédelgetett álma, a még hiányzó Négysánc arany begyűjtése meghiúsult, azért egy szerencsés győzelem összejött a tornán. Bár Morgenstern mögött jelenleg 2. az összetettben, azt már ő is tudja ez a kupa elúszott, de mostani sikere (ami teljesen megérdemelt) megerősítheti abban a hitben, hogy egy újabb egyéni arannyal vigasztalódjon a hamarosan kezdődő oslói világbajnokságon.
A szombati verseny előtt rendezett selejtezőn Björn Einar Romören diadalmaskodott, aki 137,5 m-es ugrásával a legnagyobb távolságot érte el az „előversenyen”.
A 9-es beülőből indult a verseny csupán két pont nélküli hazai ugróval, hiszen a többiek mind „elvéreztek” a selejtezőn. Byrt 116 m, míg Muranka 102 m-e azt jelentette, hogy tovább fogyatkozott a kvóta szerinti 12 fős lengyel létszám a döntő körre. Ezután két olyan ugró következett, akik nevük alapján igen, viszont pillanatnyi formájuk alapján egyáltalán nem volt meglepetés a kiesésük. Míg Vassiliev 114,5 m-t, addig Küttel ennél is alább teljesített, 107,5 m.-e kevés volt az üdvösséghez. A svájci ráadásul tovább folytatta mélyrepülését, hiszen utoljára tavaly márciusban volt pontszerző Lahtiban (30. hely!). Úgy nézett ki 10 ugró lejövetele után, hogy K-pont körüli ugrással már tovább lehet lépni a következő körbe, de néhány esetben a kompenzáció közbe szólt, hiába ugrott Zyla (121 m) efölé, utóbb kiderült kevés volt a továbbjutáshoz. Ezután Colloredo és Sedlak ugrott nem csak egyforma távolságot (122,5 m), hanem azonos pontszámmal egy darabig együtt vezették a versenyt. Ahonennek – mint pénteken – most sem volt szerencséje, 116,5 m.-rel búcsúzott a további küzdelmektől, továbbra sem megy neki, pedig az idei szezonban a Négysáncverseny megnyerése mellett VB győzelemről álmodott, ettől most igen messze áll! Nagyon gyenge ugrások születtek, pedig már közel húszan lejöttek. A norvég Ingvaldsen volt az elsőként, aki 127,5 m-ével komolyabb előnyre tudott szert tenni, közel 10 ponttal lépett meg. Chedal még ennél is nagyobbat ugrott (129 m), mégis a kompenzációnak köszönhetően több levonást kapott, így csak a norvég ugró mögé ért be. A zsűri újból jelét adta annak, hogy a beülőt nem következetesen és ésszerűen mozgatja. Kasai ugrott Chedal után, aki 126,5 m-en landolt, ekkor Hoferék gondoltak egyet (hogy mi alapján nem tudni…) és lejjebb hozták a pallót eggyel, immár a 8-asból ugrottak tovább! A 129 m-es távolság igen messze van nem csak az aktuális sáncrekordtól (140,5 m), de még a zsűritávolságtól is (134 m), így nem igazán volt logika a ténykedésükben! A nekifutó hossz csökkentése ellenére is Prevc 129 m-t produkált, viszont ő már jobban jött ki a matematikából, több mint 10 pontos előnnyel vette át a vezetést. Uhrmann hiába a legjobbak egyike a selejtezőkön, tréningeken valahogy továbbra sem tud bizonyítani versenyen, pedig az alapján az élmezőnyben lenne a helye. Most csak egy 124,5 m-es ugrással vétette magát észre, mellyel a szlovén mögé jött be jelentős hátránnyal. Kranjec volt az újabb nagy név a kiesők közül, 121 m.-e kevés volt a fináléhoz. Schlierenzauer következett, aki ugyan 129 m-ig szállt, de mind stílus-, mind kompenzációs pontokkal alulmaradt Prevccel szemben, így csak 2. lett.
Majd jött Romören, aki a selejtező megnyerése után újfent igazolta kezd formába lendülni, elsőként közelítette meg a hill size-t, így 133,5 m-ével, valamint minimális pontlevonással került az élre szintén 10 pontot verve a mezőnyre. Érdekes, de a zsűri most nem hagyatkozott a logikára, azaz nagyobb ugrásnál „piszkálni” kell a beülőt, meglepetésre hagyta a 8-asban. A hazaiak egyik kedvence, Stoch indult neki, viszont hiába ugrott hajszálra ugyannyit (133,5 m), mint Romören mégis 9 pontos különbség volt köztük. Ezt köszönhette a viszonylag erősebb szembeszél miatti komolyabb pontlevonásnak, valamint alacsonyabb stíluspontjainak is, hiszen landoláskor nem sokon múlt, hogy bal síléce kifusson alóla. Bardal, majd Evensen is 131,5 m-en fogott talajt, de csak Stoch mögé értek be egy-egy tizednyi pontokkal elmaradva, igen szorossá vált így a Top10 „alsóháza”. Koch-ot lebbentette meg a kiesés szele, mikor 118,5 m-ével egyedüliként jutott a döntőbe K-pont alatti ugrással. A kirobbanó formában versenyző Freund következett, aki 128 m-ével csak Prevc mögé tudott bejönni. Hilde 131 m-e a körülményekhez képest elég jó ugrásnak tűnt, Romörentől csak 6 ponttal volt elmaradva, így számára a finálé reményt adott egy jó szereplés elérésére. Hautamäki 126 m-ével már nem lehetett ilyen derülátó, a középmezőnyben végzett. Jött az első nap győztese, Malysz, aki ugyanannyit ugrott, mint Romören (133,5 m), de Stochhoz hasonlóan ő sem tudta megelőzni a norvég ugrót, közel 5 pontos hátrányt szedett össze vele szemben. Ammannnak viszont sikerült, ami nekik nem. Igaz, ehhez az kellett, hogy nagyobbat ugorjon náluk, a nap legnagyobb ugrásával (135,5 m) meg is valósította ezt 3 ponttal megelőzve az addig vezető Romörent. Végül Kofler (132 m) és Morgenstern (131,5 m) zárta a sort az első körben, akik még a győzelemre eséllyel pályázhattak. A sorrend végül Ammann, Romören és Morgenstern volt az első kör végén.
A második körre maradt a 8-as beülő, ami utólag kiderült rossz döntésnek bizonyult a zsűri részéről, hiszen a felerősödött hátszél igen csak megnehezítette az ugrók dolgát. A K-pont elérése nagy kihívásnak bizonyult mindenki számára, 10 ugró lejövetele után kapott észbe a zsűri, hogy a verseny így totálisan élvezhetetlen, visszarakták oda, ahonnan kezdték, a 9-esbe. Közel a mezőny fele lejött, de elsőként Uhrmannnak sikerült a K-pont túlugrása. 125,5 m.-es ugrásával még javított is az első körös ugrásához képest, így 13,7 ponttal vette át a vezetést az addig élen álló Loitzltól. A hátszél továbbra sem csillapodott, sokan múlták alul magukat továbbra is, pedig egy beülő módosítás (felfelé) sokat javított volna az ugrások minőségén és a versenyzők, szurkolók hangulatán. Schlierenzauer is 125,5 m-en tette le léceit, s mivel amúgy is volt 5 pontos előnye Uhrmannnal szemben, így átvette tőle a vezetést. Freund (114,5 m), Prevc (117 m), majd Bardal (117 m) is rontott ezután, így ők kiszálltak a dobogóért vívott harcból. Ezután egymástól vették át a vezetést az ugrók, előbb Evensen (123,5 m), majd Stoch (127,5 m) került az élre. Hilde se hagyta sokáig ácsorogni a lengyelt a paravánnál, 130 m-es ugrása közel 10 pontos fórt eredményezett vele szemben. A verseny folyamán egyébként csak a fiatal norvég ugrónak sikerült mindkét körben a 130 m.-es határt elérnie vagy túlugrania.
Most már csak a dobogóra esélyesek követték egymást, Kofler 128 m-e viszont kevés volt a vezetéshez, Hilde mögé jött be. A dudaszó felerősödött, nyilvánvalóan a nagy kedvenc, Malysz következett, akinek komolynak tűnő 8 pontos hátrányt kellett volna ledolgoznia Ammannnal szemben. 125 m-es ugrása csalódást keltő volt, csak a pillanatnyi 3. helyre volt elég, pedig azon kevés ugrók egyike volt Malysz, aki még plusz pontokat is kapott az előnyösebbnek vélt szembeszélnek köszönhetően. Morgenstern is csak fél méterrel ugrott nagyobbat nála, mégis mindenkit meglepett mikor nem csak kedvencüket, hanem a távolságok tekintetében abszolút vezető Hildét is kielőzte, így az élre tudott kerülni. Ammann volt már csak hátra és 129 m-es ugrása bőven elég volt ahhoz, hogy visszavegye a vezetést, 7,4 pontos előnnyel nyerte a versenyt. Ammann 19. győzelmét aratta ezzel és visszaelőzte összetettben Koflert, igaz csak két ponttal.
A ti véleményeitek