HTML

Síparadicsom

Köszöntünk a Síparadicsomban! Lemaradtál a hétvégi versenyekről, vagy újra szeretnéd olvasni a történéseket? Érdekelnek a háttérinformációk, többet szeretnél tudni a téli sportok történetéről? Alpesi és északi sí, biatlon és curling, minden mennyiségben! Óhaj, sóhaj, kérdés, panasz: siparadicsomblog@gmail.com

Facebook

A ti véleményeitek

Síugrás: Zakopane örömmámorban, nyert Malysz!

2011.01.22. 23:53 :: zbigniew

 

A Távol-Kelet után újból európai helyszín, Zakopane következett, ahol a lengyel síugró arénában a hazaiak kedvence, Adam Malysz győzött, mellyel közel 4 éves nyeretlenségi sorozatot szakított meg 39. győzelmét és egyben 90. Vk érmét megszerezve!

Adam Malysz adatlapja.doc

Zakopane egyike a legnagyobb síugró szurkolótáborral rendelkező helyszíneknek, versenyeire olykor 40-50 ezer lelkes hazai és a környező országokból érkező szurkolók hada kiváncsi. Egyfajta népünnepélynek is felfogható, ami itt zajlik! A tömegnek köszönhetően a verseny kezdése előtt már két órával annyian vannak a sánc környékén, hogy egy gombostűt sem lehet leejteni, szinte vörösben izzik a hó a görögtüzek és a rengeteg lengyel zászló miatt! A jó hangulat garantált, melyet a sokszor kemény mínuszokban eltöltött órák alatt a lengyelek nemzeti itala, a Zubrówka is biztosít. :)

A 90-es évek vége óta az ugrások frenetikus lengyel közönség előtt zajlanak, köszönhető ez a hazai síugrás legnagyobb alakjának, Adam Malysznak, akit szinte már igazi „személyi kultusz” övez, pár év alatt vált nemzeti hőssé, hiszen kivételesen nagy dicsőséget szerzett hazájának 4 összetett Vk elsőségével és számos egyéb sikerével! Tegnapi hősünk, a „wislai sas” esélyeshez méltóan söpörte be pályafutása 39. Vk győzelmét, mely egyben 90. Vk érme is, keveseknek adatik meg ilyen érmekben gazdag pályafutás, alighanem ez csak a legnagyobbak privilégiuma. Vk versenyen ez a 4. győzelme Zakopanéban, összeségében pedig a 10., melyek között Gp és FIS Race versenyek is színesítik győzelmei számát. Az utóbbi 5 évben nem volt szerencséje Malysznak, hiszen rendre elkerülte őt a siker a hazai szurkolók előtt, utoljára 2005-ben nyert itt, ráadásul másodmagával (Ljökelsöy révén) tizedre azonos pontszámmal, mely igen ritka a síugrás világában. Adam utoljára 4 évvel ezelőtt tudott nyerni Vk versenyen, méghozzá Planicán (akkor zsinórban 3-szor is). Azóta 92 verseny telt el úgy, hogy mindössze 15-ször tudott csak a dobogóra kerülni, ráadásul ebből egy sem volt a legmagasabb foka (8 ezüst, 7 bronz)! Most megtört a jég, 33 évesen (+ 1 hónaposan) nyert, a legidősebb Vk verseny győztesek rangsorában pedig feljött a 11.-ről az előkelő 2. helyre, csak az örökifjú Okabe előzi meg, ő két éve nyert 38 évesen! Pályafutása során ez a 9. Vk szezon, melyben győzni tudott és 15 év telt azóta, hogy első győzelmét megszerezte Oslóban! Érdekesség, hogy a verseny legfiatalabb versenyzője, Muranka csupán egy éves volt mikor első győzelmét aratta Malysz!

 

Zakopanéban az első sáncot a Krokiew hegyen építették 1925-ben, melyen az első sáncrekord Stanislaw Gasienica-Sieczka nevéhez fűződik, aki 36 méteres ugrással avatta föl a sáncot. Négy évvel később a Tátrában északi sí-VB-t bonyolítottak le, melyen hármas norvég siker született. Sigmund Ruud 55 és 57 méteres ugrásaival diadalmaskodott, a dobogóra pedig honfitársai, Kristian Johanson és Hans Kleppen kerültek, utóbbi a nap legnagyobb ugrását (58 m) elérve. 10 évvel később, 1939-ben ismét VB-t rendeztek a K80-as Wielka Krokiewen, mintegy 30 ezer néző előtt, melyen az osztrák Sepp Bradl nyert Birger Ruud ellen és így világbajnok lett! A helyiek hősének, Stanislaw Marusarznak az 5. hellyel kellett beérnie. 1962-ben Zakopane 3. VB.-jén normálsáncon ugrottak, melyen a keletnémetek ugrója, Helmut Recknagel nyert új sáncrekorddal (103 m). 1980-ban először rendeztek Vk ugrásokat Zakopanéban, összesen eddig 29 alkalommal (vasárnapi lesz a 31.). 2004 óta műanyagborításon is rendeznek nyaranta Gp versenyeket Zakopanéban. Az aktuális sáncrekord Simon Ammann nevéhez fűződik, aki tavaly ért el 140,5 m-es távolságot, fél méterrel megdöntve Sven Hannawald 2003 óta tartó rekordját. További nagy esemény volt még a Wielka Krokiewen az 1997-es pápalátogatás (II. János Pál), a 2001-es téli Universiade, valamint a 2008-as junior VB, melyen Andreas Wank és a német csapat diadalmaskodott. Világkupa és Grand Prix versenyek mellett COC és FIS Race küzdelmeknek is helyszínéül szolgál. Tavaly ugyan kimaradt a Gp naptárból a kiszolgáló épületek felújítása miatt, viszont idén nyáron két versennyel (egyéni és csapat) örvendeztetik meg a szervezők a síugró fanokat, ugyanis az újonnan bevezetésre került lengyel turné (Wisla és Szczyrk után) utolsó állomásaként kerül majd a figyelem középpontjába.
A pénteki selejtezőt a sapporói első versenyhez hasonlóan Michael Uhrmann nyerte meg, aki 129 m-ével a legnagyobb ugrást produkálta a versenyen.

http://www.fis-ski.com/pdf/2011/JP/3100/2011JP3100RLQ.pdf

A verseny közel 50 ezres lelkes néző előtt kezdődött el, kik közül 20 ezren a stadionon kívül szurkoltak kedvenceiknek. A zsűri a 8-as beülőből indíttatta el a versenyt, melyet hazai ugrók kezdtek. A lengyelek egyik nagy tehetsége , Klemens Muranka (aki egyelőre még mindig csak ígéret) sikeresen kvalifikálta magát a versenyre, így első alkalommal rajtolhatott el a „nagyok” között. Ugrása (118,5 m) viszont nem volt elég ahhoz, hogy pontokat érő is legyen, így a második kört már nem érte meg. Miképpen a többi pont nélküli lengyel ugró sem, ugrásaik túl alacsonyak voltak.

A lengyelek közül Zyla volt az elsőként, aki 123 m-es ugrásával a vezetést is át tudta venni, majd tíz ugróval később Koivuranta tudott egy szép ugrást bemutatni, 126 m-e vezető pozíciót eredményezett neki. Honfitársa, az idei szezonban formáját kereső Ahonen csak 121 m-en tudott talajt fogni, meglepetésre ez kevés volt a továbbjutáshoz. Újabb 10 ugró jött le, de csak a 30-as rajtszámmal induló Schlierenzauer tudott veszélyes lenni az élen álló finnre olyannyira, hogy 131,5 m-ével közel 16 pontos előnyre tett szert vele szemben. Az osztrák klasszis már a selejtezőn is bizonyított, újból kezdi visszanyerni korábbi jó formáját, a közelgő VB előtt mindenképp az osztrák csapat (amúgy sem kicsi) esélyeit növelve. Őt Uhrmann követte, aki a selejtezőt is nyerte, viszont ugrása (120 m) nem sok esélyt hagyott egy jó folytatásra, épphogy befért a következő körbe. Kranjecnek már ennyi szerencséje sem volt, 110,5 m-e a 2. legkisebb ugrása volt a versenyen, így meglepetésre ő is kiesett. A selejtezőn jó teljesítményt nyújtó Stoch következett a hazaiak legnagyobb örömére, viszont ő is rontott, 121 m-ig repült, mellyel esélye egy jó eredmény elérésére a minimálisra csökkent. Ezután egyre inkább nagyobb ugrások követték egymást, azonban Evensen 130,5, valamint Loitzl 132,5 m-e is kevésnek bizonyult az élre kerüléshez. A tegnapi bronzérmes, Freund következett, aki hatalmasat ugrott, 137 m-ével közel 5 pontot vert az addig vezető Schlierenzauerre. A zsűri ezután bátortalan döntést hozott azzal, hogy csökkentett fél métert a nekifutó hosszán, így Koch (131 m) és Hilde (127,5 m) sem tudott veszéllyel lenni az ifjú németre, majd Hautamäki rontott egy nagyot, aki 121,5 m-rel csak jóval hátrébb végzett az első körben. A Wielka Krokiew hangorkánban tört ki mikor a hazaiak kedvence, Malysz ült ki a beülőre, akire jelentős doppingként hathatott a több tízezres nézőszám tombolása. Már a selejtezőn ugrott 139 m-e is jelezte kirobbanó formában van. A versenyen csak fél méterrel adta alább, de ezzel is 4 pontos előnnyel vette át a vezetést Freundtól.

Ammann ezután csak 125,5 m-ig szállt, így ő közel 20 pontos hátrányával kiiktatta magát az esélyesek közül. Nem járt sokkal jobban az őt követő Kofler (127,5 m) és Morgenstern (126,5 m) sem, így Malysz kedvező helyzetből folytathatta a finálét.

A második kört hagyták a 7-es beülőben. Uhrmann volt az elsőként, aki 129,5 m-ével jelentősen tudott javítani a korábban elért 120 m.-éhez képest, egy jó darabig vezette is a versenyt. Stoch próbált volna az élre kerülni, melyre minden esélye meg is volt, de 128,5 m-es távolságát ellensúlyozta a kompenzáció által levont pontok, így csak két tizeddel szorult Uhrmann mögé. Nem sokkal ezután Romören ugrott egy hatalmasat, 133 m-e bőven elég volt a vezetéshez, pedig 13,1 pontot vontak le tőle az 1,5 m/s-os szembeszél miatt. Nem sokáig vezetett a repülőrekorder, hiszen Hautamäki is javított, méghozzá 14 méterrel múlta fölül első körös ugrását, 135,5 m-rel és közel 10 pontos fórral került az élre. Ezután Koivuranta ugrását a zsűri már csak a 6-os beülőből engedte, 125 m-rel nem is sikerült javítania korábbi pozícióján. Fettner viszont hiába hajtott végre egy viszonylagos nagy ugrást (133,5 m), a verseny legnagyobb értékű pontlevonásával sújtották (17,2 pont), így csak a finn mögé érhetett be. Míg Evensen a 130,5 m-ére 8 méterrel kisebbet produkált és így visszább esett, addig Ammann 10 m-rel nagyobbat (135,5 m), mellyel sikerült Hautamäki elé kerülnie, így már a svájci vezetett. Váltakoztak a szélviszonyok, hol erősebben, hol gyengébben fújt, így a következő „áldozat” Loitzl volt, aki 10 m-rel maradt alul korábbi ugrásához képest (122,5 m). Hilde már szerencsésebb volt, de 130 m-es ugrása csak a pillanatnyi 2. helyre volt elegendő. Kofler következett és 134,5 m-e, ha csak 7 tizeddel is, de élre segítette. Koch ezután 128,5 m.-ével csak az 5., míg Morgenstern 130,5 m-rel a 3. helyre jött be, s mivel még hátravoltak hárman a Vk éllovas esélyei csökkentek, hogy dobogós helyen végezhessen.

Schlierenzauer sem ugrott kiemelkedőt, 128 m-e azt jelentette számára (azon túl, hogy a nap embere titulust kiérdemelte), hogy még várnia kell az idei első érmére, csak egy tizeddel szorult Morgenstern mögé. Freund a korábbi 137 m-ére most csak egy 130-ast ugrott és hiába volt a távolságpontja jóval magasabb Koflerénál, a szélkompenzációs pontok (-14,5) viszont fél ponttal az osztrák mögé rangsorolták. A fiatal német üstökös tehát újabb érmével tovább folytatta Sapporo óta tartó remek sorozatát. Már csak a nagy kedvenc, Malysz volt hátra, akinek elég volt egy biztonsági ugrás is, hogy hosszú idő után ismét nyerhessen. Ha bár 10 méterrel ugrott kisebbet (128,5 m) az első körben elért hatalmas ugrásához képest mégis elég volt a verseny megnyeréséhez a hazai népes publikum legnagyobb örömére. Egyszerre tombolt közel 50 ezer néző, hatalmas népünnepély vehette így kezdetét a verseny után városszerte! Malysz 39. Vk győzelme hosszú sikertelenségnek vetett véget, mellyel tovább szűkítette Nykänennel szembeni hátrányát a legtöbb Vk győzelem (46) tekintetében!

A verseny után így nyilatkozott: "Szeretnék köszönetet mondani minden szurkolómnak! Nagyon örülök, hogy hosszú idő után ismét nyerni tudtam, ráadásul itt, Zakopanéban, ahol a pályafutásomat is kezdtem. Nincs arra szó, hogy mit érzek egy ilyen győzelem után. Ezt csak azok tudhatják, akik már nyertek itt. A külföldi ugrók mind azt mondják úgy érzik mintha otthon ugranának, a közönség szárnyakat ad mindannyiunknak. Szörnyen izgultam, hiszen a második ugrásom nem volt túl jó. Azt hittem nem lesz elég a győzelemhez, de mielőtt megláttam volna a kijelzőn a teljesítményem a közönség hangos morajlásából tudtam, hogy nyertem! Csodálatos dolog ilyen szurkolók előtt ugrani!"

Verseny statisztika - Zakopane 1.xls

 

Szólj hozzá!

Címkék: síugrás síugró világkupa

A bejegyzés trackback címe:

https://siparadicsom.blog.hu/api/trackback/id/tr712606073

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása