Kis színes előzetesünkben már hosszasan méltattuk a 81 éves múltra visszatekintő, a versenynaptár messze leghosszabbjának számító wengeni lesikló pályát, írtunk, videókkal illusztráltuk nehézségeit, így most ettől a résztől eltekintünk. A mai 55 fős mezőnyben három korábbi győztes foglalt helyet. Bode Miller két alkalommal volt legyőzhetetlen, a tavalyi versenyen Carlo Janka diadalmaskodott. A lesikló világkupát vezető Michael Walchhofer 2005-ben győzött az ősi alpesi rivális szentélyében, azóta osztrák nem tudott nyerni Wengenben. Egészen ez idáig…

 

Akárcsak Mariborban, a Jungfrau hegytől nem messze fekvő Wengenbe is megérkezett a január közepi felmelegedés, a főn szél is besegített, így a hőmérséklet nem csökkent fagypont alá. Miközben a kilátogató mintegy 30-35 ezer szurkoló felhúzott pulóverben figyelte az eseményeket, a pálya szerencsére nem sínylette meg a hétágra sütő nap miatt még fokozottabb olvadást.

 

A versenyt az a Christof Innerhofer (7.) nyitotta, aki a tegnapi szuper-kombináció (csonkított) lesikló futamán a leggyorsabbnak bizonyult. A dél-tiroli fiatalember ma valamivel visszafogottabban teljesített, különösen a pálya felső szakaszán, az „alpesi utat” megelőző szakaszon volt sebezhető, a célegyenest megelőző sikánban, a korábbiakhoz képest valamivel szellősebbre tűzött kapuknál viszont remekül boldogult. Őt Ivica Kostelić (12.) követte, a horvát klasszis ennek megfelelően az elején fél másodperces előnyt szerzett, amit aztán a végéig ugyanekkora hátrányba forgatott át.

 

Az optimális időeredmény eléréséhez a pálya három kritikus szakaszán kellett hibátlanul síelni. Elsőként a „Hundschopf” nevű szűk ugratót azonnal követő jobbos fordítón, a Minsch-kantén kellett tartani az ideális nyomvonalat, szintén nagyon lényeges volt a Kernen-sikán be-és kimenete, az ott elvesztett sebességet ugyanis a következő hosszú szakaszon nem lehet visszahozni, borítékolható az akár egy-másfél másodperces elmaradás. A harmadik pedig a Ziel-S, a kapuk hiába voltak a szokottnál szélesebbre tűzve, az izomláz tüneteivel zsibbadó lábakkal így is pokolian nehéz volt normálisan bevenni őket.

 

A szlovén Andrej Jerman (4.) idei első kiváló menetét csodálhattuk meg, amivel majdnem egy egész másodperces előnnyel át is vette a vezetést az olasztól. Túlzás lenne azt állítani, hogy a szlovén tökéletes meneten lett volna túl, ő elsősorban a pálya utolsó harmadánál volt elemében. A verseny első bukását a veterán svéd, Patrik Järbin mutatta be. A hírhedt Minsch-kante előtt került hátra súlypontja, így az egyik bucka úgy megdobta, hogy már nem tudott korrigálni, csúnyán belevágódott a védőhálóba. A pályamunkások sziszifuszi munkával kihámozták onnan Järbint, aki szerencsére integetve, saját lábán hagyta el a helyszínt. Közepesen súlyos agyrázkódással a mai éjszakát az interlakeni kórházban tölti, de őt ismerve egy hét múlva viszontlátjuk Kitzbühelben.

 

Adrien Theaux (13.) is egyike volt azoknak, akik remekeltek tegnap. Ezúttal ő sem találta az íveket, a „Silberhornsprung” nevű ugratónál például érintőre vette a kapukat, végül Kostelić mögött zárt. A honfitárs, spanyol származású Guillermo Fayed (20.) esetében a tempóval akadtak komoly problémák, ehhez képest elégedett lehetett helyezésével. Két rutinosabb síelő következett, erősen közepes teljesítménnyel: Hans Grugger (17.) és Peter Fill (19.) is a bővebb középmezőnyben foglaltak helyet.

 

Először Romed Baumann (6.) meneténél kellett igazán izgulnia a szlovén szurkolóknak, az osztrák ugyanis kegyetlen tempót diktált, s egészen az utolsó kanyarkombinációig nagyjából tiszta nyomvonalon haladt. A végén aztán rengeteget vesztett, így annak is örülhetett, hogy Innerhofer elé be tudott kerülni. A korábbi kétszeres győztes Bode Miller (8.) is hozta utánozhatatlan stílusát, a szuper-g-re emlékeztető szakaszon, az ún. „Hanneggschusson” viszont ő is másodpercen kívülre került, amin már a végén sem tudott javítani.

 

Tizenkettessel Klaus Kröll került sorra. Lehengerlően kezdett, a Kernent talán senki nem síelte meg nála jobban, tetemes előnnyel ért a pálya legkegyetlenebb, utolsó szakaszához. A közel másodperces előnyből végül csak 44 század maradt, miután a célegyenes előtti sikánban teret vesztett, teljesen eltévedt az ideális ívről. Közepes alsó résszel végképp nem lett volna apelláta, végül ezzel a komoly hibával együtt is meg tudta nyerni a versenyt.

 

Mivel a legmagasabban jegyzett lesiklók egyike sem tudott hibátlan, tökéletes menetet produkálni, nem mintha ezen a pokoli pályán alapvető elvárás lenne ez feléjük. Hans Olsson (10.) a favoritok „botladozását” ragyogóan kihasználta, noha a Kernen-t követően ő is sokat vesztett, idén először így is bekerült a legjobb tíz közé lesiklásban. Az eddig jobbára betliző Werner Heel (5.) is összeszedte magát, s noha dobogóra egyáltalán nem volt esélye (a végül negyedik Jermantól is 8 tized választotta el!), a többiek hibájának köszönhetően ötödik helyen zárt. Épp ellentétes utat járt be ma Andrej Sporn (24.). Túlontúl bevállalós pályát futott a szlovén, már a Minsch-kanténál is besokallt, lecsúszott az ideális ívről, mint ahogy a Kernen- sikán kivezetésénél mért sebességben is közel 10 km/-h-val elmaradt az élen állóktól. A pontszerzés ezzel együtt is összejött, ám aligha volt elégedett.

 

 

A világranglista legjobbjai közül elsőként Carlo Jankát (2.) csodálhatta meg a nézőközönség. Érezhetően jót tett az összetett címvédőjének a tegnapi dobogós helyezés, magabiztosságtól duzzadva síelt. Kisebb-nagyobb hibák ezzel együtt is becsúsztak. A „Hundschopf”-nál túl mélyre került, a Kernen-ben sem választott jó ívet, majd a pálya végén is lesodródott az ideális nyomvonalról. Ezzel együtt is csak 39 századdal maradt el Krölltől, vagyis néhány századdal befért Jerman elé.

 

Aksel Lund Svindål (15.) idén nem igazán versenyképes az alpesi sí királykategóriájában, ma is roppant visszafogottan teljesített, menetéről az a tény mondja el a legtöbbet, hogy a szlalom egykori világbajnoka, Kostelić is felül tudta múlni. Manuel Osborne-Paradis (23.) az elejétől a végéig gyengélkedett, mondhatni csak hozta idén látott formáját. Mario Scheiberrel (9.) is a „Kernen” fogott ki, de nagyon, nem beszélve az őt követő Michael Walchhoferről. (11.) A szakági éllovas annyira katasztrofális íven támadta meg a sikánt, hogy kicsit még az azt szegélyező „gumifalat” is elkapta, pedig azt megelőzően még 4 tizedes előnyt mutatott az eredményjelző. A továbbiakban az ott vesztett tempóval sínylődött, másnak nem nagyon örülhetett, minthogy legalább megőrizte a „piros mellényt”. Didier Cuche (2.) már 5 tizedet is meghaladó előnnyel érkezett a „Kernen”-hez, de még azon is kifogástalan íven haladt keresztül. Majd a lehető legváratlanabb helyen, a viszonylag lankásabb rész kezdetén keresztbeálltak lécei. Hiába síelt remekül az utolsó részen, másfél tizeddel így is elmaradt Krölltől. Az esélyesek sorát Silvan Zurbriggen (13.) tompa menete zárta. Mind a szakágiban, mind összetettben növelte hátrányát. Erősen visszaesett az újévre.

 

Ambrosi Hoffmann (18.), a szuper-g 2006-os olimpiai bronzérmese következett, ő is a mind szorosabb középmezőnybe sorolt be, hasonlóan az osztrák Georg Streitbergerhez. (16.) Három roppant zaklatott menet borzolta eztán a kedélyeket. Tobias Grünenfelder az utolsó pontszerző helyek valamelyikére pályázhatott volna, ha nem téveszt kaput a célegyenesre fordulva, majd a francia David Poisson (41.) veszítette el minden tempóját a „Kernen”-ben. Stephan Kepplernek már nem volt ideje fékezni, 70 km/h feletti sebességgel belevágódott a „gumifalba”, majd onnan a pálya közepén kötött ki. Eszméleténél maradt, végig kommunikált a pályamunkásokkal. Mentőhelikopterrel szállították, az első diagnózis szerint: szalagszakadás a jobb térdében, sérülés a baloldali ugróizületben, fogkárosodás és nyílt seb az alsó ajkaknál. A kiváló formában síelő németnek ezzel odalett a hazai rendezésű vb-részvétel…

 

 

Hosszú szünet után Jan Hudec (21.) következett, óvatos menetével is ő lett a legjobb kanadai. A 30-assal induló francia Johan Clarey már a pálya elején kiesett. A magasabb rajtszámmal érkezők közül pontot szerzett az olasz Dominik Paris (25.), Siegmar Klotz (27.) és Hagen Patschneider (26.), az osztrák Joachim Puchner (22.), az amerikai Trevis Ganong (28.), a francia Yannick Bertrand (30.) és 52-essel Alexandre Bouillot (29.), a szakágban életében először.