Kezdettől fogva a wengeni „Lauberhornrennen” részét képezi a lesiklás és a szlalom mellett a kettő ötvözete, vagyis a kombináció. Egészen az elmúlt évtized durván feléig még az ún. klasszikus kombináció elveinek megfelelően zajlott a verseny, magyarán a Világkupa normál lesikló és műlesikló futamainak eredményeit összeadták, majd győztest hirdettek. Ma már kizárólag Kitzbühelben maradt meg ez a szokás. 2005-ben megjelent ugyanis az ún. szuper-kombináció, ami külön szakágként robbant be a köztudatba. Fontosabb különbségek: egy versenynapon tartják, egy megkurtított lesikló és egy darab szlalom futamból tevődik össze.

 

Mivel itt az alpesi sí két legtávolabbi szakágában kell magas szinten teljesíteni, szinte magától értetődik, hogy a 30’-as, 40’-es évek mára ködfátyolba bújó dicső korszakát nem számítva nem sikerült senkinek sem kettőnél többször nyerni ebben a műfajban. (Két svájci, Heinz von Allmen és a már emlegetett Karl Molitor tartja a csúcsot három győzelmével.) Másrészt alpesi összetettben a sportág legjobbjai azért rendszeres megcsillogtatták klasszisukat. A teljesség igénye nélkül kétszer nyert Wengenben Josef Rieder (50’-es évek), Guy Périllat, Karl Schranz (60’-as évek), Pirmin Zurbriggen (80’-as évek), Marc Girardelli (90’-es évek), valamint Kjetil André Aamodt (2000-es évek). A szuper-kombináció korszakának legeredményesebbje, a szakág Világkupa-címvédője, vagyis Benjamin Raich, de nyert itt már hatalmas meglepetésre két szlalomos is, Mario Matt és Jean-Baptiste Grange is. Az utóbbi két évben Carlo Janka és Bode Miller vitte el a pálmát Wengenben.

 

A délelőtti lesikló futamot szép napsütéses időben, valamivel fagypont feletti hőmérséklet mellett rendezték meg. Mintegy fél perccel rövidítették meg a normál lesikló pályát, az indulópontot jó kétszáz méterrel a „Hundschopf”- ugrató előtt állították fel. Gyorsan lebonyolították a futamot, a 60 főt számláló mezőny kb. másfél óra alatt le is tudta a távot. Sajnos ez nem tett jót a tv-közvetítésnek, egyes versenyzők meneteiből általában csak az utolsó 20-30 másodpercet láthattuk. Nálam még a stream is akadozott, így nagyrészt most vaktában elemzem a történéseket…

 

Elsőként a német Stephan Keppler (7.) próbálta ki éles versenyben a pályát, s ismét igazolta, jó formában várja a hamarosan kezdődő hazai rendezésű világbajnokságot, a pozíciójával feltétlenül elégedett lehetett. A hazaiak legnagyobb örömére azonnal letaszította őt a trónról Beat Feuz (3.), az alpesi összetett specialistájának számító svájci szektorról szektorra növelte előnyét, remekül tette be léceit a kanyarokba, jól mentek az ugratók. Vérmes reményei persze ezzel együtt sem lehettek.

Az inkább óriás-műlesiklásban jeleskedő, ennek megfelelően halovány időt produkáló Philip Schörghofer (36.) után egymást érték a gyorsasági síelők. A szlovén Andrej Sporn (14.) néhány megingástól eltekintve szépen síelt, a francia Johan Clarey (8.) mostani teljesítménye holnapra nézve ígéretes. Hans Olsson (27.) viszont még a lesikláshoz képest híg mezőnyben is képtelen volt kikecmeregni a szakadékból. Werner Heel (13.) menetében az idei évhez viszonyítva már láttunk biztató jeleket, de az igazi mégis az lett volna, amit Christof Innerhofer (1.) bemutatott. Kiváló nyomvonalon haladt, őrületes tempóban, ami a „Hanneggschuss” végére elérte a 148 km/h órát. A délelőtti első helyet a Kernen- sikánban alapozta meg, senki nem tudott ott olyan erővel átmenni, mint ő.

Sandro Viletta (20.) már inkább saját biztonságát helyezte előtérbe, majd Peter Fill (10.) hozta magát egészen ígéretes helyzetbe. A gyorsaságiak közül ő az egyik, aki még egészen magas szinten képes szlalomozni. Ondřej Bank (12.) önmagához képest kiválóan vette az első akadályt, alig csúszott ki a másfél másodperces határról, márpedig ezt kiváló szlalommal könnyedén visszahozhatta. Ha a „Hundschopf”-nál valamivel biztosabban fog talajt, még ennél is jobb helyzetből várhatta volna a folytatást. Remekül szerepelnek idén a francia férfiak a gyors számokban, erre az újabb ékes példát Adrien Theaux (4.) szolgáltatta. Az óriás-műlesiklás három kiválósága egymás után csúszott le a „Lauberhornon”. Kjetil Jansrud (22.) és Ted Ligety (23.) kéz a kézben zártak két másodpercen kívül, a világbajnoki címvédő Aksel Lund Svindål (9.) már valamivel elégedettebb lehetett, bár a Kernenben ő is rengeteg időt vesztett nemcsak Innerhoferrel, hanem közvetlen riválisaival szemben is.

 

A verseny legnagyobb favoritjának a legtöbben Silvan Zurbriggent (15.) tartották, olimpiai bronzérmesként az ő vállait nyomta először a teher. Az olasz pályák (Grödenben elsőként, Bormióban másodikként zárt) után Wengen már kicsit megfeküdte a gyomrát, nem igazán találta az íveket, az 1,85-ös hátrány alapjában is soknak tűnt, de azért meg kellett várni, mire lesznek képesek a többiek. Elsőként Benjamin Raich (17.), a szakági kristálygömb címvédője. Végig Zurbriggen részidőit ostromolta, a célban egy tizeddel elmaradt ugyan tőle, de nem látszott arcán az elkeseredettség jele.

 

Arra gyaníthatóan egyikük sem gondolt volna, hogy a vancouveri ezüstérmes, az újévben bombaformába lendült Ivica Kostelić (5.) lesiklásban is odapirít vetélytársainak. Remekelt a horvát, s bár a pálya végére kicsit elfogyott belőle a szufla, a célegyenest megelőző sikánban lesodródott az ideális ívről, egy másodpercen belüli hátránya így is magáért beszélt. Innen az olasz foghatónak tűnt, riválisai jó része pedig még a szlalom előtt tisztes távolból figyelhette őt. Egyedül Carlo Janka (2.) került eléje, a wengeni lesiklás tavalyi győztese, Innerhofer idejétől is csupán egy tizeddel maradt el, a horvátot 86 századdal verte, ami mindent egybevéve határesetnek volt mondható.

 

A másik horvát csúnyán leszerepelt, Natko Zrnčić-Dim (35.) kiszorult a harmincból. 21-es rajtszámmal az olimpiai bajnok érkezett, Bode Miller (6.) is kezd összeállni a vb-re, ragyogóan síelt ma is, leszámítva a Kernen-S-t, ahol nagyot kellett fékeznie, miután túl nagy sebességgel vágódott a szűk járatba. Ő megúszta, akárcsak Romed Baumann (30.), aki a Minsch-kantében került mélyre, de szerencséjére ő is elkerülte a bukást. Az olasz Stefan Thanei (28.) sebességrekorderként ma sem vallott szegényt, csak azok a fránya kanyarok ne lettek volna… Didier Cuche energikus sízéssel köszöntötte az egybegyűlteket, be is állt a sor negyedik helyére. Nem sokkal később azonban rossz rajt miatt kizárták, így a burleszkfilmbe illő (túlzok) műlesiklását ezúttal nem csodálhattuk meg. Ugyanezért diszkvalifikálták az 50-en túl induló Grünenfeldert és Poissont.

 

Cuche után elérkeztünk a verseny első bukásához, az olasz Dominik Paris is hasonló vehemenciával bújt a Kernenbe, nem volt ideje korrigálni, flippergolyószerűen a „gumifalról” visszapattanva a védőháló találta magát. Kicsivel később honfitársa ismételt, Andy Plank nemes egyszerűséggel felkenődött a pályát szegélyező védelmi alkalmatosságokon. Szerencsére egyiküknek sem lett komoly baja. Szintén kiesett Daniel Albrecht, a szám 2007-es világbajnoka, korábbi junior-világbajnoka, aki két évvel ezelőtti horrorisztikus bukása után először állt rajthoz lesiklásban. Egyszerű túlsodródás és kaputévesztés okozta vesztét.

 

A folytatásban több lesikló kihasználta a lehetőséget, s a csütörtök elmaradt tréninget bepótolta, sejthető volt, hogy nagyobb részük nem szándékozik elindulni a délutáni szlalomon. Közülük a 35-össel induló Georg Streitberger (11.) ment messze a legjobban, Andrej Jerman (26.) a középmezőny végén zárt, Klaus Kröll (37.) és Patrik Järbin (38.) pedig tényleg bemelegítésnek szánta a mai futamot. Mindannyian befejezték mai szereplésüket. Mario Scheiber ugyan célba ért, de az utolsó kanyarkombinációban kaput tévesztett, így persze őt is kizárták. Feltétlenül ki kell emelni Andreas Romart, aki 41-essel a 16. legjobb idővel zárt, jó esély kínálkozott tehát arra, hogy végre Palanderen kívül is szerezzen férfi síző pontokat Finnországnak.

 

Két újoncot is avattunk a mai nap. Az egyikük egészen díszes eredménylistával büszkélkedhet, többek közt ő nyert tavaly EK- t szuper-kombinációban. Paolo Pangrazzi délelőtt is remekelt, két másodpercen belüli hátránnyal a 18. helyről várta a folytatást. A kanadai Kelby Halbert (46.) viszont csak két embert tudott megelőzni, egy junior-vb bronzérmestől ennél azért többet várnánk.

 

 

 

 

Ahogy az szuper-kombinációban megszokott, a délutáni szlalomban mindenki elindulhat, aki akar. Előbb a legjobb 30 próbálkozhat pozíciójuknak megfelelő csökkendő sorrendben, majd a 30-on túliak mehetnek a pontokért helyezés szerint. A pályát az apa, Ante Kostelić tűzte, s bizony nem volt tekintettel a szlalomban kevésbé harcedzett sízőkre.

 

Szerencsés volt Romed Baumann (12.), hogy elsőként síelhetett a „Männlichen”-en. Komolyabb hibát nem vétett, viszont különösen a felső szakaszon igencsak visszafogottan teljesített. Ez már az őt követő síelése közben megmutatkozott, a szintén osztrák Björn Sieber (15.) csak alig maradt el nevesebb társától. A vorarlbergi fiatalember Vk- szinten egyébiránt most indult először szuper-kombinációban, ehhez képest pályafutása legjobb eredményének tapsolhatott.

 

Stefan Thanei (21.) igazi lesiklóként oldotta meg a feladatot, kövérkés íveken, mérsékelt tempóban, de azért elbandukolt a célig. Két kiesés következett, Hans Olsson nyerő helyzetben rontott a második letörésnél, majd a svájci bajnokságon harmadik helyen zárt Marc Gisin (az ismert női síző tesója) fentebb tévesztett kaput. Jerman nem állt rajthoz, így egy újabb olasz következett, Matteo Marsaglia (19.) három év elteltével szerzett ismét pontot a szakágban. Ezért nem is mert különösebben kockáztatni, nem úgy Ted Ligety (9.), a torinói olimpiai bajnok egészen Kostelićig a legjobb szlalomos részidőt jegyezte, mégsem tudott egyetlen igazán magasan jegyzett kombinációs sízőt sem megelőzni. Kezdésként rögtön Kjetil Jansrud (8.) megelőzte, az első letörést sokkal biztosabban síelte meg, mint az amerikai.

 

A következő négy versenyzőtől nem volt félnivalójuk. A dél-tiroli Siegmar Klotz (18.) pályafutása messze legjobb Vk- eredményével zárt, majd hárommal utána Paolo Pangrazzi (22.) csak arra ügyelt, hogy pontokra váltsa remek délelőtti szereplését. Kettejük közt egy svájci és egy osztrák síelt, közepesen. Sandro Viletta (16.) hektikus menet végén önmagát is meglepve célba ért, Joachim Puchnernél (20.) a tempóval voltak problémák.

 

Benjamin Raich (5.) előtt komoly feladat állt, jelentős hátrányt kellett ledolgoznia ahhoz, hogy reménykedhessen a dobogóban. Ehhez képest igencsak erőtlenül síelte meg a pálya felső szakaszát, nem mert igazán kockáztatni, a végére aztán összeszedte magát, így lényegében megőrizte lesiklásban szerzett előnyét Jansruddal szemben. „Benni” menetének erősségét majd csak Zurbriggen viszonylatában lehetett kiértékelni, de kettejük közt még Andreas Romar (17.) volt a soron. Az elsősorban a technikai számokban induló finn 2008-ban mutatkozott be a Világkupában, azóta vált első pontszerzésére. Túlzás lenne azt állítani, hogy ma nehéz dolga volt, a középmezőny így is szép szereplés részéről. Különösen úgy, hogy a pocsék szlalomot teljesítő Zurbriggen (14.) csak néhány hellyel múlta felül.

 

Elvileg még négy versenyző volt hátra a legjobb 10-esig, ám végül csak Ondřej Bank (10.) állt rajthoz közülük. (Sporn, Heel és Streitberger holnapra tartogatott.) A cseh férfi szekció zászlóvivője egészen az utolsó szektorig Raich előtt járt, ott azonban már nem tudta megismételni az osztrák részidejét, pedig látható hiba nem volt síelésében. A TOP-10-et Peter Fill (11.) nyitotta, lesiklóhoz mérten kiválóan vette az akadályokat, a maga közepesen erős tempójában hiba nélkül végigvitte a pályát.

 

Kereken fél másodpercre rúgott Aksel Lund Svindål (3.) előnye, a norvégot ismerve ebből még bármi kisülhetett. Az első két szektorban további 3 tizedet rátett, a célra kanyarodva azonban elkövetett egy kisebb hibát, de ezzel együtt is letaszította a trónról az osztrákot. Johan Clarey szintén a visszalépés mellett döntött, míg Keppler nem sokkal a rajt után rálépett az egyik kapura, így hamarjában Bode Millerre (6.) szegeződött az emberek tekintete. Tempósan, s ami fontosabb, stílusosan síelt az amerikai, egészen a második letörésig esélye volt a vezetés átvételére. Ott teljesen szétesett mozgása, mire megtalálta, azon vette észre magát, hogy hat századdal még Raich is megelőzte.

 

Öten voltak már csak fent – legalábbis az élharcosok közül, de egyedül Ivica Kostelić számított igazi műlesiklónak. A hazai pálya aztán meghozta a várt eredményt: Ivica valósággal szárnyalt! A pálya utolsó szakaszán verte meg irgalmatlanul a mezőnyt, Raichon és Ligety-n kívül mindenkinek csak ott közel egy másodpercet osztott ki. 1,34 század másodperccel állt az élre! Beat Feuz (12.) természetesen nem a horváttal volt elfoglalva, végül kicsúszott a legjobb 10 közül, beállította tavaly, épp Wengenben elért legjobb helyezését.

 

Carlo Janka (2.) egészen az utolsó méterekig izgalmassá tette a versenyt, előzőleg csak mintegy negyed-negyed másodperceket kapott a horváttól, de a végén neki sem volt kegyelem, jó 8 tizeddel ő is elmaradt. Christof Innerhofer (4.) ebben a játékban teljesen esélytelen volt, végül éppen leszorult a dobogóról.

 

A sajátos lebonyolítási forma miatt ezzel még nem ért véget a verseny, még jó páran várták sorukat. Mivel a gyorsasági számokban jeleskedők visszalépésével és néhány kieséssel (Schörghofer, Halbert) alaposan megfogyatkozott a mezőny, az a helyzet állt elő, hogy mindössze harmincan fejezték be a versenyt. Pontot szerzett a kanadai Ryan Semple (23.) és Dustin Cook (28. - először), a francia Mermillod Blondin (25.), az amerikai Tim Jitloff (24.). Három előzetesen nem várt kelet-közép-európai síző is a pontszerzők közt zárt. Tin Široki (26.) Horvátországnak, Martin Vráblik (29.) Csehországnak, Maciej Bydliński (27. - először) pedig Lengyelországnak gyűjtött értékes pontokat. Házi feladat: Szerzett-e egyáltalán valaha pontot lengyel (férfi) síző? A napi pechvogel a belga Frederik van Buynder (30.), aki hiába zárt papíron pontot érő helyen, ha időeredménye kevéssel 108%-on kívül rekedt…