HTML

Síparadicsom

Köszöntünk a Síparadicsomban! Lemaradtál a hétvégi versenyekről, vagy újra szeretnéd olvasni a történéseket? Érdekelnek a háttérinformációk, többet szeretnél tudni a téli sportok történetéről? Alpesi és északi sí, biatlon és curling, minden mennyiségben! Óhaj, sóhaj, kérdés, panasz: siparadicsomblog@gmail.com

Facebook

A ti véleményeitek

Síugrás: A zsűri győzelmet ajándékozott Ammannak!

2011.01.02. 02:33 :: zbigniew

 

Elképesztő módon ért véget újév első napján a Négysánc turné soron következő versenye Garmisch-Partenkirchenben! Az előzetes számításokat keresztül húzta az időjárás és az a Simon Ammann nyert, aki így Morgenstern legfőbb riválisává, üldözőjévé lépett elő!

Simon Ammann adatlapja.doc

Az irreális körülmények olykor fellelhetőek voltak az elmúlt versenyen is, ennek látta kárát több ugró is, többek között Malysz, Kofler, Ammann, de legfőképp az a Larinto, aki kiesett nem csak a versenyből, de a turnén való jó szereplésének is búcsút inthetett! A tegnapi verseny amilyen ideálisan indult annyira vált rémálommá az ugrók számára! A Négysáncversenyek történetében nem sokszor fordult elő, hogy egy körössé kelljen röviditeni a versenyt az időjárási körülmények miatt. Eddig mindössze kétszer történt meg ez a közel 60 év alatt (1986/87 Bischofshofen és 2006/07 Garmisch-P.), most pedig újra. Morgenstern oberstdorfi győzelme után szinte minden eldőlni látszott, hiszen olyan tetemes előnyre tett szert riválisaival szemben, hogy ha nem ront túl nagyot (amilyen jó formában van szinte kizárt), illetve ha a kiszámíthatatlan időjárás nem kavar be akkor úgy érzem zsebében érezhette volna a fődíjat. Ami tegnap történt viszont az nem csak, hogy jó néhány ugró játékának, versengésének tett keresztbe, hanem a kilátogatott 22 ezer lelkes szurkoló (valamint a tv képernyője előtt több millió néző) szórakozását tette tönkre!

Itt már nem csak a lassan menetrend szerint érkező zord idő, hanem a mélyen tisztelt zsűri is alaposan belenyúlt a négysánc turné végkimenetelébe, ugyanis mikor már sokadik összetettre esélyes ugró pergett ki a versenyből (mindannyian önhibájukon kívül) Hoferéknak megkellett volna hozni a legésszerűbb döntést, törölni a versenyt és egy új időpontot hozni annak pótlására! Ezt nem tette meg, talán üzleti megfontolásból, vagy egyszerűen csak túl zsúfoltnak találták a hétfői innsbrucki és csütörtöki bischofshofeni versenyek közé beékelni ezt a futamot, nem tudni. Mindenesetre a tegnap pórult járt ugrók úgy érzem megérdemeltek volna egy újabb esélyt,  alighanem kellemes szájízzel hagyták volna el a stadiont. Sok variáció amúgy nem igazán lett volna a pótlásra, hiszen jövő pénteken már a csehországi Harrachovban folytatódik a Vk sorozat, mely szintén nem igérkezik problémamentes hétvégének, lévén hogy két hete épp ott kellett a zsűrinek törölnie a versenyeket! Egyébként soha nem fordult még elő olyan a Négysánc viadalok történetében, hogy mindössze 3 versenyen dőljön el a kupa sorsa, mindez most sem történt meg és szerintem ilyen nem is fog, hiszen árthatna a kupa presztizsének! Egy biztos, a tegnapi megnyert versenyével Ammann dédelgetett álma, miszerint megnyerje az érem kollekciójából még hiányzó kupát az most ismét elérhető közelségbe került Morgenstern betlijének és a zsűri nagyvonalúságának köszönhetően! Nyugodtan kijelenthető a sok „csillaghullás” után már csak a svájci ugró lehet veszéllyel az osztrák klasszisra. Alighanem a két hátralévő, már osztrák helyszíneken folytatódó versenyeken kiélezett küzdelmekre van kilátás!

 

A következő Négysánc állomásunk tehát Garmisch-Partenkirchen, ahol a házak homlokzatán található díszes festmények, a háttérben a Zugspitze hatalmas sziklafalai és a hamisíthatatlanul kék-fehér bajor égbolt fogadja az ide látogató vendégeket, sportbarátokat. A települést természetesen nem csak Németország legmagasabb hegye (Zugspitze, 2962 m.), hanem az olimpiai játékok, az alpesi sí Vk futamok és az újévi síugró versenyek is nemzetközileg ismert és kedvelt alpesi üdülőhellyé tették. Partenkirchenben az első síugrósánc már a XX. század elején létezett, 1921-ben az S.C. Partenkirchen (s azóta minden évben) tradicionális újévi ugrásokat rendez. Garmisch és Partenkirchen évszázadokon keresztül két külön település volt, mígnem 1935 jan. 1-jén – a nácik nyomására – egyesültek, hogy az 1936-os téli olimpiai játékokat együtt rendezhessék. Miután megkapták a németek a rendezési jogot, 1933 okt.-ében hozzáláttak egy megfelelő olimpiai sánc építéséhez a Gudibergen. 1934 feb. 5.-én az első próbaugráson Rolf Kaarby, norvég ugró érte el a legnagyobb távolságot 70 m-rel. Kereken 5000 néző volt tanúja ennek a „sánctűzkeresztségnek”. A nagy olimpia sánc az abszolút nézőrekordot az 1936-os olimpiai játékokon élte meg. 130 ezer néző kisérte figyelemmel ezt az egyszeri síugró eseményt, melyen a norvég Birger Ruud győzött 75 és 74,5 m-es távolságokkal. Ezután Garmisch-P. ráadásként még elnyerte az 1940-es téli játékokat is, majd egy még ma is műemlékvédelem alatt álló sístadiont építettek. A nagy olimpiasánc több ízben is megváltozott, alkalmazkodva a kor követelményeihez. 1950-ben jött létre egy acél lesíklótorony, akkoriban egyedülálló építési formában és szerkezetben. 1953 jan. 1-jén vette kezdetét az első német-osztrák síugró turné, a nyitóverseny épp itt zajlott, majd a következő szezonban Oberstdorfba vitték át, még az óévre.

1978-ban a sánc felújításon ment keresztül és a K-pontot 107 méterre hosszabbították. Az utolsó átépítés 1996-ban történt, a sáncprofilnál modern követelményeket alkalmaztak és K115-ösre nagyobbították. A már 50 év fölötti öreg sáncot aztán 2007 ápr. 14-én felrobbantották. No nem merénylet által semmisült meg, hanem a sánccertifikáció nem felelt meg többé a FIS-kritériumoknak. Ezután elkezdődött egy minden igényt kielégítő modern K125-ös sánc építése 14 millió eurós beruházásból. Az új Olimpia-sánc 50 méter magas ferde és futurisztikus lesíklótornyát átlátszó polikarbonát lemezekkel burkolták és így egy optikailag fényes hatást kapott. Garmisch-Partenkirchen új jelképe lett, mindenekelőtt a síugrók dinamikáját szimbolizálja a repülésnél, mely az esti ugrásoknál messziről fényes szobornak tűnik. Felfelé az ugrók egy újszerű ferde felvonóval érnek fel a toronyba, ahol egy melegedő helység, valamint egy média- és kilátó emelvény is található. Az új sánc első ugrását 2007 dec. 21-én végezték el egy COC verseny keretén belül, majd a 2008-as újévi ugrásnál Gregor Schlierenzauer az első rekordot is felállította 141 m-rel. 2008 jún.-ában fejeződött be a lesíklótorony burkolómunkája és a sánc műanyagborítása is. Azon ritka sáncok egyike ez, mely 3 éve a Ski-Line lesíklónyomrendszert használja, mellyel télen-nyáron egyaránt tud könnyedén kerámiáról jégnyomra átállni, megkönnyítve ezzel az ugrók nyári edzés lehetőségét téli körülmények közt is. Hihetetlenül sok, mintegy 2500 euróba kerül egy méternyi nyom, a németeknek úgy látszik semmi sem drága, ha versenyzőinek a legjobb feltételek biztosítása a cél. Az egy évvel ezelőtti sáncrekordot aztán Simon Ammann írta át, 143,5 m-es ugrásával jelenleg ő a hivatalos sáncrekorder.

A pénteki kvalin sem „úsztuk meg” kizárt ugró nélkül. A hazaiak versenyzője, Daniel Wenig hiányzott a másnapi versenyről, fő bűne a megengedettnél hosszabb síléc használata volt. A 65 fős mezőnyből kimagaslott Anders Jacobsen, aki a legnagyobb ugrást érte el, 137,5 m-rel nyerte a selejtezőt, viszont a prekvalis Hilde ugrott a legponterősebben, így ő kerülhetett volna elvileg össze a leggyengébb teljesítményt nyújtó ugróval. Kerülhetett volna (már mint a leggyengébbel), ha Morgenstern nem dönt úgy, hogy – egyedül a prekvalisok közül – kihagyja a selejtezőt. Mint utóbb kiderült Hilde pechjére, ugyanis elvileg a szlovén Pikl-lel került volna párba, aki ellen tovább is megy, ha Morgenstern bevállalja a selejtezőt. Igaz sok pontot nem nyert volna így sem a norvég…

http://www.fis-ski.com/pdf/2011/JP/3042/2011JP3042RLQ.pdf

A verseny gyönyörű, napsütéses időben kezdődött el, semmi jel nem mutatott arra, hogy idővel változni fog, vagy ha igen nem olyan mértékben, hogy egy teljes Négysánc sorozatot tönkre tegyen! 16-os beülőből indultak a versenyzők, első párosként a Prevc-Kornilov kettős, kik közül a szlovén ugró ment tovább 125,5 m-es ugrásával. A Tepes-Stoch páros követte őket és a lengyel ugró máris 130 m fölötti ugrással (131,5 m) adta meg (akkor még…) a verseny hangulatát, mellyel tovább is jutott. Az ezt követő párosok közül meglepő volt  az újdonsült Gp-bajnok, Ito Chedal elleni párharcának elvesztése, bár a japán ugró végül is lucky looserként tovább lépett. Evensen formahanyatlása az elmúlt pár versenyen igen szembetűnő volt, a cseh Koudelka eddigi teljesítménye alapján sem volt meglepetés, hogy újból kiesett. Majd jött egy pikáns párosítás, Janda-Zografski kettős személyében. A bolgár fiú folytatta remek szereplését, 4 m.-rel ugrott nagyobbat (130 m) az egykori Négysánc győztesnél, mellyel így újabb pontokat gyűjtött hazájának. Érdemes megemlíteni, hogy a még mindig csak 17 éves Zografski a garmischi helyszín legnagyobb ugrását érte el, ugyanis 141 m-ig repült a tréningen, ezzel pedig nem csak egyéni legjobbját produkálta (korábban 134 m volt, melyet a kazah Almaty-ban ért el a COC-ban még nyáron), de nemzeti szinten is megdöntötte a legnagyobb távolság rekordját! A Gp-ig  Petar Fartunov 123 métere volt a mérce, melyet jócskán felül is múlt! A Wank-Ahonen páros jött ezután, s előzetesen a kérdés az volt a finnnek ikonja kitudja-e javítani oberstdorfi betlijét. Ahonen közel tíz méterrel ugrott nagyobbat (134 m) német vetélytársánál, mellyel átvette a vezetést Stochtól. Ismét igazolta nem kell még őt leírni, bár a négysánc összetett már elúszott számára. A Schmitt-Kranjec párharc is érdekesnek igérkezett. Egyikük sincs kirobbanó formában, de most mindketten odatették magukat. Végül Schmitt nyerte kettejük versengését, közel 5 m-rel repült messzebbre (134,5 m) a szlovén ugrónál. Az elmúlt versenyen a finn Koivuranta megszerezte első Vk pontjait, így esélyesebbként várhatta Hulával szembeni „csatát”. Az egykori északi összetettes is 134 m-ig repült Ahonenhez hasonlóan, 16 m-rel volt jobb lengyel ellenfelénél és honfitársa mögé jött be csupán két tized ponttal elmaradva. A Velta-Larinto páros jött és mint utóbb kiderült fordulópont volt a verseny további kimenetelét illetően.

 

Ville Larinto, aki oberstdorfi versenyét egy erősebb hátszélnek köszönhetően bukta (képletesen), addig itt szó szerint meg is történt vele. Már a repülés ívén látható volt, hogy a 20 éves finn egyhamar nem akar földet érni, végül 140,5 m-nél landolt, majd közvetlen ezután el is esett. Bár saját lábán hagyta el a stadiont sajnos keresztszalag szakadást szenvedett, így számára befejeződött a szezon! A talajfogás pillanatában semmi nem indokolta esését. Úgy tűnt nem volt elegendő erő a lábában, ami a leérkezéskor nehezedő nyomást elnyelje. Larinto a bukás ellenére továbbment, de az alacsony stíluspontokat illetően lemondhatott egy jó eredmény eléréséről. A nem várt „közjáték” után a Bodmer-Hautamäki kettős következett volna, de az időjárás innentől kezdve főszerepet játszott, a zsűri pedig asszisztált hozzá. Ahogy a nap eltűnt a felhők takarásában a szél is felerősödött, így a zsűri félrevonult egy meetingre. Mivel majd’ fele mezőny hátra volt még, Hofer és csapata mindenképp arra törekedett, hogy sötétedésig lezavarja a versenyt, hiszen bár ultramodernné varázsolták pár éve a németek ezt a sáncot nem kevés összegből, úgy látszik világításra már nem futotta belőle. A zsűri ekkor már csak abban bízott, hogy legalább egy kört letudjon bonyolítani, ehhez már csak a szélnek kellett volna csillapodni. Mintegy 15 perc és többszöri próbálkozás után tudott csak lejönni Bodmer egy méterrel lejjebbről (a 14-es beülőből) és 125 m-re repült. Hautamäkinek elvileg ennek túlugrása nem okozhatott volna problémát, de az olykor felerősödő szél kibabrált vele, komoly kézmunkával tudott csak 122 m-en talajt fogni, mely kevés volt a továbbjutáshoz, meglepetésre kiesett. Addigra már öten voltak a szerencsés vesztesek közül, akik ennél jóval nagyobb pontszámmal rendelkeztek, így már ez a mentsvár is elúszott számára. Ezt követően csak egy páros tudott még biztonságosan lejönni, majd újból felerősödött a szél és a zsűri bő félórás szünetet rendelt el. Ezután Loitzl párharcát megnyerve (Hlava ellen) a Mechler-Fettner kettős következett, mely a jelenlegi formákat nézve osztrák továbbjutást igért, ami be is igazolódott. Viszont Fettner 113 m-es ugrása azt jelentette, hogy Hautamäki után újabb esélyes hullott ki az összetettet illetően. A Sedlak-Karelin párosig még a K-pont megugrása is komoly kihívást okozott az ugróknak. Hogy ilyen körülmények közt is lehet nagyot ugrani arra az orosz ugró volt a kirívó példa. Karelin 132,5 m-es távolsága nem csak továbbjutást eredményezett számára, hanem az első helyet is átvette a hosszú ideje vezető Ahonentől. Karelin emellett a nap embere címét is kiérdemelte és  – mint ahogy a verseny végén kiderült - egyéni legjobbjának is örülhetett! Ezután Malysz (132 m) és Ammann (131 m) is nyerte párharcát , közülük a svájci kisebb ugrással is át tudta venni a vezetést.

A szél kiszámíthatatlanul fújt továbbra is, bár Ammannék a lehető legjobban jöttek ki belőle, az őket követők már ezt nem mondhatták el magukról. Miután a Freund-Koch párharcból az osztrák került ki győztesen, jött a Trofimov-Kofler kettős, mely után általános közfelháborodást váltott ki a zsűri erőltetett döntése a folytatást illetően. Koflert az elrugaszkodás után nem sokkal úgy megdobta egy hevesebb áramlat, hogy minden rutinjára szüksége volt, hogy ne bukjon orra. Az osztrák ugró mindössze 100,5 m-en fogott talajt, mellyel tíz méterrel múlta alul Trofimov igen gyenge ugrását. Ez pedig azt jelentette, hogy az orosz ugró továbbjutott, emellett Kofler is lemondhatott az összetett dobogért vívott harcról. A zsűri – látván, hogy sorra hullanak ki önhibájukon kívül az összetettre még esélyes ugrók – ahelyett, hogy egyenlő esélyeket adva törölte volna a versenyt erőltetett módon hagyta a még sáncon maradt pár ugrót leengedni, nagy hiba volt! Bár Jacobsen viszonylag meglovagolt egy jó szelet, 127,5 m-es ugrásával igen előkelő helyen ért célba, kiejtve ezzel szlovén ellenfelét, Pikl-t. Már csak a Morgenstern-Hilde páros volt hátra és az osztrák klasszis egy esetleges nagy távolsággal végleg eldönthette volna a kupa sorsát, de nem így történt! Ami Oberstdorfban sikerült, az most itt neki sem. Az erősebb szél ellenére sem tudta a K-pontot túlugrani, csak 124 m.-en landolt és bár Hildét kiejtette ő maga csak a középmezőnyben végzett! Simon Ammann így megnyerte a versenyt és újból nyílttá tette a Négysáncverseny sorsát, közel a felét lefaragva riválisával szembeni hátrányából! „Nagyon boldog vagyok és elégedett a mai versennyel. Oberstdorf után is hittem abban, hogy képes vagyok megnyerni a Négysáncversenyt. Mindenki láthatta ma meg volt bennem a tűz, ami szükséges a győzelemhez. A sáncon igen nehéz körülmények voltak, de pontosan tudtam mennyi kockázatot vállalhatok. Az önbizalmam szerencsét hozott ma nekem. Örülök, hogy egy csomó pontot tudtam hozni összeségében, csak 15 ponttal vagyok lemaradva Thomas-tól. Már nagyon várom a versenyeket Ausztriában.” – mondta Ammann a győzelem után.

Thomas Morgenstern csalódottsága nem ült ki az arcára, így nyilatkozott a verseny után: „Nagyon nehéz volt ugrani ma, nagyon hosszú szünet volt, rengeteget vártunk fönt és ez nem tett jót senkinek. Fönt tartani a figyelmet, a koncentrációt ilyen hosszú időn keresztül nagyon nehéz volt. Ennél többet nem tudtam ugrani, mert ezt engedték a körülmények. Nem voltak egyforma feltételek mindenkinek. Nagyjából ugyanazt a döntést hoztam volna, amit a zsűri, de tiszteletben tartottam volna azt is, ha nem így döntenek. Annak örülök, hogy még az élen maradtam és még én vezetek a Négysáncversenyen, 14 pont az előnyöm két verseny után, első vagyok, ezért örülök és így megyek majd Innsbruckba, ahol a legjobb formámat próbálom majd nyújtani”.

Mindenesetre fellégezhet Sven Hannawald, az egyetlen Grand Slam-et elért síugró (mind a 4 helyszínen nyert 2001/02-ben), hiszen a garmischi verseny előtti nyilatkozatából kitűnt tart attól megdöntik közel tíz éven tartó, kivételes rekordját. Nos, egy teljes évig biztosan nem forog veszélyben ez a páratlan bravúr!

Párbajok végeredményei - Garmisch-Partenkirchen.xls

Verseny statisztika - Garmisch-Partenkirchen.xls

Négysánc állása: http://www.fis-ski.com/pdf/2011/JP/3043/2011JP30434H.pdf

 

Adam Malysz adatlapja.doc

6 komment

Címkék: síugrás síugró világkupa négysáncverseny

A bejegyzés trackback címe:

https://siparadicsom.blog.hu/api/trackback/id/tr192553449

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

FSchleck 2011.01.02. 23:34:21

Nem értek most egyet a cikkel és kicsit olyan érzésem van, hogy bedőltetek Knézy nem kicsit elfogult hypejának.
Az csak véletlen elírás lehet gondolom, hogy Larinto valszeg nem a nagyon erős hátszél miatt ugrott ekkorát.
De azzal, hogy törölni kellett volna a versenyt, nem értek egyet. Úgy gondolom, hogy le lehetett ugrani ilyen körülmények között is, amit bizonyít nem egy példa. Még a Bodmer féle fiatalok is ugrottak szépeket, csak annyi történt, hogy Kofler egyértelműen rontott, míg Morgi szerintem magához képest bátortalanul ugrott, de így is bőven belefér egy ilyen eredmény. A múltkori Malysz rontásnál nem emlékszem arra, hogy a közvetítésben felmerült volna az újraindítás gondolata...
Az tény, hogy nem voltak ideális körülmények, de ez nem teremsport, kérem szépen. :)

zbigniew 2011.01.03. 18:32:12

@FSchleck:
Knézy nem befolyásolt véleményem kialakitásában, most is tartom, hogy ezt a versenyt nem lett volna szabad hagyni lemenni azok után, hogy végig össze vissza fújt a szél. Ennek lényegében az összes esélyes kárát látta Ammannon kivül. Hogy épp Morgenstern is így járt talán nem véletlen, a szezon eleje óta kirobbanó formában van, az oberstdorfi versenyt is úgy nyerte, hogy komolyabb hátszele volt, a bátortalan ugrás igen távol áll tőle mostanság (ma sem véletlenül nyert). Kofler hogy rontott azt kiváltotta valami, nem volt véletlen ez a betli, ő sokkal jobb annál, hogy ilyen gyermeteg hibát elkövessen, mint amit Garmischban. Profi módon mentette ki magát egy komoly esésből.Benne van egyébként a pakliban, hogy szeles időt fognak ki az ugrók (tény, nem teremsport), de azért ez több volt egy lágy fuvallatnál ami ott történt. Így lényegébe véve féltávnál egy, max. két esélyesre redukálódott a kupa sorsa, sok izgalom nem maradt a hátralévő versenyekre.
Larinto hátszelét Oberstdorfra értettem, Garmischban szembeszele volt és azért bukott, mert kissé amatőr volt. Landoláskor a telemarkot még megcsinálta, de abban a pillanatban egyensúlyát veszítette. Szerintem egy olyan ugrást rontott el,amit megfoghatott volna, ha odafigyel.
A garmischi verseny pótlására lett volna lehetősége egyébként a zsűrinek (pl. csütörtökön egy újabb bischofshofeni versennyel), ugyanis nem egy hagyományos Vk versenyről volt itt szó, a Négysáncon mindig nagy a tét, elég egy betli (pláne ha nem az ugró tehet róla) és oda minden. Kár ezért a versenyért...

Dave985 · http://siparadicsom.reblog.hu/ 2011.01.03. 18:42:46

@zbigniew: Lényegében megfosztották a nézőket egy emlékezetes versenytől. Magamból indulok ki: néhány - nekem - "klasszikus" helyszínen (Engelberg, Lahti, Planica) kívül a 4Sáncot várom a leginkább, a többit nem nagyon követem figyelemmel. Csalódott voltam én is a verseny végkimenetelét illetően, azzal együtt is, hogy nem vagyok oda az osztrákokért, Ammann és Malysz sikeréért szorítok (ha már Ahonen nincs a topon).
Elfogadható körülmények fogadták az ugrókat Innsbruckban, Morgi ismét agyonverte a mezőnyt. Ez lett volna Garmischban is vélhetően. A mesternégyes lehetősége így elveszett, ami ha nem is példa nélküli, mindenesetre legendás fegyvertény.

Mindezek ellenére tök laikusként azt mondom, hogy ez a bírói döntés inkább izgalmasabbá tette az utolsó két versenyt, nem látom, ki tudta voln megverni Morgit, ha pl. Garmischban 1-3-ban zárt volna. Ez persze a mai eredmények birtokában is ugyanúgy igaz.:)

zbigniew 2011.01.03. 20:31:23

@Dave985: Morgi az oberstdorfi versenyen nagyon a topon volt, ahogy a garmischi alakult nem tehet. Ma megint megmutatta nem véletlenül vezeti az összetett Vk-t.
Kimerem jelenteni a győztes már meg van, viszont a dobogó másik két foka három esélyes. Ha másért nem, ezért még izgulhatunk szerdán. :)

altero 2011.01.05. 00:15:38

@zbigniew: Nem gondolom én sem, hogy le kellett volna fújni a versenyt, és a cikkedtől függetlenül Knézy nyafogását is indokolatlannak tartottam. Az időjárás valóban megfosztott minket egy nagyon szépen induló jó versenytől, de ez egy ilyen sport. Valószínűleg azért is volt kevés grand slam, mert az elmúlt 50 évben is előkerült egy-egy zavaró széllökés az aktuális favoritnak a 8 ugrás során, és korábban még a szélmérés sem volt ilyen kifinomult.
Azért is csodálom Knézyt, mert pl. bringán is hányszor van időfutamon, hogy a mezőny eleje esőben teker pofaszélben, a második része meg szárazon hátszélben.
Egyébként is mikor rendezték volna meg, ha törlik? Az egyetlen szünnapon? Ha meg végleg törlik, a háromállomásos grand slamnek nem lett volna nagy pontértéke. Én egész hétvégén ezt a versenyt vártam, és örültem neki, hogy ilyen formában is láthattam.

zbigniew 2011.01.05. 21:06:20

@altero: Úgy látszik sikerült egy megosztó cikket írnom, persze nem ez volt a cél!
Tiszteletben tartom a véleményed, jó, hogy többen többféleképpen látjuk az egészet.
Csak az háborított fel tudod, hogy a zsűri már korábban is láthatta (mielőtt végleg kiperegtek a még Morgira esélyesek), hogy az idő teljesen tönkreteszi nem csak a versenyt, de az egész Négysáncv.-t és nem tett semmit, ezzel pedig sokunk játékát cseszte el.
A pórul járt ugrók nyilatkozata szerintem nem tükrözi hűen azt amit igazán érezhettek a verseny után, valószínű tudták az indulat retorziót vont volna maga után a zsűri részéről, volt már ilyenre példa nem is olyan rég! Egy átlagos Vk verseny és egy Négysáncbeli szakaszverseny között különbséget kellene tenniük, a kettő között ugyanis óriási a diffi, hiszen a tét is nagyobb. Ilyen esetekben szerintem kivételt tehetnének és ha ilyen az idő olyan döntést hozni, ami szerintem mindenki megelégedésére szolgál. Nem hinném, hogy megkéne várnia a zsűrinek, hogy valamelyik ugró kitörje a nyakát ilyen körülmények között, elvégre Kofler nem rontott akkor, hanem profi módon mentette az "irháját"!
Hogy mikor lehetett volna megrendezni?
Volt már rá példa, hogy egy helyszínen legyen két verseny (lásd pár éve Bischofshofent, az innsbrucki törléskor)!
Sőt, arra is, hogy egy nap rendezzenek két versenyt (de. és du.)! A zsűri képes megoldani ilyen problémát, azért vannak! Remélem holnap ideális körülmények lesznek és látunk egy nagyon jó versenyt! :)
süti beállítások módosítása